A pedagógia nyomora..., és gyönyörűsége. ( II. )
"De jó volna kis könnyű verset dúdolgatni nagy fák alatt, hogy megszületett az a gyermek, aki helyettünk megszakad." ( Bertók László: Karácsony előtt 6. vsz. )
Jó esetben a dolgok maguktól a "kerékvágásba zökkennek".
A Párbeszéd Házában voltam Sajgó Szabolccsal szemlélődő lelkigyakorlaton, előtte hallgattam társaim beszélgetését. Arról vitatkoztak, szükség van-e KRESZ-re?
Végül is abban állapodtak meg, csak a bolondok miatt kellenek a szabályok, a normális ember akkor is udvarias és kedves, ha nem kényszeríti semmi sem erre.
A KRESZ, pedig lényegében ezeknek a etikett szabályoknak a gyűjteménye, őrültek számára.
( Az iskolai házirendek nem véletlenül tartalmaznak eléggé "homályos" mondatokat is..., ugyanis minden nem szabályozható..., olyanok ezek, mint a KRESZ-ben az "útviszonyoknak megfelelően".
Indirekt módon bevallva ezzel, hogy van, ill. feltételezzük, hogy minden diákban van erkölcsi érzék..., s mi hivatkozunk - hivatkozhatunk is erre! )
"Járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni; figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra." ( 25. § Haladás az úton, 1. )
"Normális" diáknak tehát osztályozás sem kellene, tanulna magától. Fegyelmezni se kellene, fegyelmezett lenne magától is.
Hisz célja van, s választott mestere.
A pedagógia "művészet", ahogy Szolnoki tanár úr is mondta.
"... hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek ön ábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát" ( Shakespeare: Hamlet )
A tanár lenyomata a diákjainak, alkalmazkodik..., ahogy Szókratészról már meséltem, ugyanúgy szerepel a repertoárban a "tövis leszek a sarkatokban", mint a "jobb a bűnt elszenvedni, mint elkövetni", nem szólva a többi hasonló Szókratész idézetről.
Mi azt csináljuk, ami akkor és ott a leghatékonyabb, ennek mi vagyunk a mesterei. S hogy ez néha furcsa?
Olvasni kéne zen mesterek tanításaiból..., ott lenne csak még meghökkenés!
Tükröt tartani..., ez is a feladatunk. De a "színész paradoxont" mindig szem előtt tartva.
Picasso élete végén elárulta, jól megviccelt bennünket. Nem ő és a művei voltak ilyen torzak..., mi voltunk azok.
"Hogy a modelljeim csúnyaságához és kegyetlenségéhez illő stílust megtaláljam, az utcai nyilvános vizeldék folklórját másoltam le, mely számomra a legerősebb érzelmek legdirektebb lefordításának, legközvetlenebb kifejeződésének tűnt..." ( George Grosz )
"Ha tudtam volna, hogy ilyen hülyeség, magammal hoztam volna a gyerekeket is!" ( ismeretlen néző Satie-Cocteau-Gyagilev-Picasso Parade című balettjének bemutatóján )
Hogy mi volt a "hülyeség", a balett, vagy ahogy a néző látta..., ez a nagy kérdés! Lehet, mindkettő.
S hogy miért nem értjük ezeket a jóindulatúan gonosz jelenségeket, mert be vagyunk "börtönözve" magunkba, s nem látunk ki magunkból.
De egy tanár, egy művész megsejtethet velünk valamit abból, mit veszítettünk el abból az "ártatlanságból" amilyenek még kicsi gyerek korunkban voltunk, s akiket Jézus is bátran középre állíthatott volna példa gyanánt.
"Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s
azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek
olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." ( Mt 18,2-3 )
"A lélektani elemzés minden érdekességét elvesztette számomra, amikor rájöttem, hogy az ember azt éli át, amit átélni képzel. Ebből következik, hogy azt képzeli átélni, amit csakugyan átél..." ( Andre Gide: Pénzhamisítók )
"...Ha a művészek tényleg alaposak és becsületesek volnának, azt hiszem, megmenthetnék a világot." ( Katherine Mansfield )
A művész helyére nyugodt szívvel beírnám: "tanító".
Mi is sokat tehetnénk a világért, ám a "világmegváltás" terhét azért nem tenném kollégáim vállára. De egyfajta állandó lelkesültségnek meg kell maradnia, hisz "társteremtők" volnánk mi is, vagy nem?
S abból is a nyilvános változat, a "közhasznú übermenschek" csapata.
Olyanok vagyunk a mint a versbéli kancsó..., szögletes és gömbölyű egyszerre. S vizet ad mindenkinek, aki csak kéri..., s ez nincs a versben, de szomorú, ha nem kérnek a vizéből, mert ez a "kancsó" rendeletetésének elutasítása volna.
"(... ) s te kancsó, híven őrizd, messzi jövőkig / kedves , gömbölyded s a fényben / mégis sokszögű formád büszke-töretlen, / szád csőröd pereme ki ne csorbuljon, / áttetsző faladat orv repedés ki ne kezdje, / adj bőven tiszta vizet s ünnepkor jóízű bort is / a ház népének s vendégeinek, / és ha az úton erre vetődő idegen kér hűsítő / kortyot / azt se tagadd meg, Úgy legyen, ámen. ( Tóth Bálint : Áldásmondás egy új üvegkancsóra )
"Befejezni, mint régi költők, hogy kész legyen, ha vége van, s remélni egy-két emberöltőt, nyugtalanul, de boldogan." ( Bertók László: Karácsony előtt 9. vsz. )
Van egy görög mondás, amit nagyon szeretek: "Végezetül is az pusztítja el az embert, amit a legjobban szeret e földön." A fejemben ez a párja: "Aki szeret, osztozik a szeretett lény sorsában." ( Bulgakov: Mester és Margarita )
Erről beszél a képen látható síremlék előlapja is. ( Együtt keressük az utat tanítványainkkal, együtt botladozunk rajta a kimondott, ki nem mondott cél felé. )
( A lidicei papnak is felajánlották, elmehet; de ő visszautasította az ajánlatot; - egy kerítésnek támaszkodva várta az övéivel tartva a halálos géppuskasorozatot. )
Ahogy a növény is..., "FEL"!
2019. 07. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése