Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( I./2. )
"Jellemükben képesek a szabadságra"
Mely kor hoz létre jellemerőt, valódi szabad szellemet? Egyetlen dologra kell figyelnünk, - a spontaneitás mértékére.
"Korunk egyik tévhite, hogy érthetetlen módon azonosítja az emberi természetet a spontaneitás fogalmával. Legyünk természetesek, mondjuk, és azt tesszük, amihez kedvünk van, ami éppen vonz, amit kellemesnek találunk. Könnyen és gyakran elfelejtjük, hogy az ember lényegi meghatározása az, hogy racionális értelmes lény. Megfontolt, tudatos, megindokolt cselekedetek jellemzik az ember igazi természetét." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Érzelmi érettség, Az érzelem fenomenológiája )
Az a kor, mely szabadon engedi az észt, a liberális gondolkodást, aligha lehet boldog emberek kora, a boldogság azoké akik "érett személyiségek", akik valódi "jellemerővel" bírnak. Akiknek igazi súlyuk van, önmagukban is, nem csak mert mások így vélik.
Itt most valami komolyabb dologról van szó, mint pusztán az észről. Az amúgy is csak eszköz valaminek a megértéséhez, amit a szív is csak "kapirgál".
"Mivel az ész mindenkor szabadságra törekszik, ezért, ha egyszer széttöri bilincseit, rég nélkülözött szabadságának első használata visszaéléssé és az észképesség minden korlátozástól való függetlenségébe vetett vakmerő bizalommá kell fajuljon; elhiteti magával, hogy az egyedüli úr a spekulatív ész, amely semmi egyebet nem fogad el, csak amit a dogmatikus meggyőződés és bizonyos objektív alapok igazolhatnak, s merészen tagad minden egyebet. Az ész önnön szükségletétől való függetlenségének (az észhitről való lemondásnak) a maximája pedig hitetlenségnek neveztetik. (...) ez észhitetlenség, az emberi kedély olyan fonák állapota, amely először is elvitatja a morális törvényektől a szívre ható mozgatóerőt, sőt utóbb általában minden autoritást, s arra ösztönzi a gondolkodást, amit szabadszelleműségnek hívnak, tehát arra az alapelvre, hogy többé egyetlen kötelességet se ismerjen el. Itt aztán belép a játszmába a felsőbbség, nehogy a polgári ügyek is a legteljesebb rendetlenségbe kerüljenek; s mert számára a leggyorsabb és legnyomatékosabb eszköz egyben a legjobb is, ezért megszünteti a gondolatszabadságot, s akár a többi mesterséget, a gondolkodást is rendeletek alá veti. Így rombolja le végül a gondolatszabadság önmagát, ha függetlenülni akar az ész törvényeitől." ( Immanuel Kant : TÁJÉKOZÓDNI A GONDOLATOK KÖZÖTT: MIT IS JELENT EZ? )
 |
| "ezért megszünteti a gondolatszabadságot, s akár a többi mesterséget, a gondolkodást is rendeletek alá veti. Így rombolja le végül a gondolatszabadság önmagát, ha függetlenülni akar az ész törvényeitől." |
A szív már hasznosabb lehet, de nem elég...
David Riesman nagyon óvatosan "teoretikusnak" nevezi rendszerét, de szerintem telitalálat.
Három korszakot különböztet meg:
1. tradíciótól irányított társadalomban sok gyerek és kevés pénz van. Hogy életben maradjanak mindannyian, fegyelmezettnek kell lenniük, szabálytartónak. Mindenki dolgozik, kiveszi a részét a munkából, ami a család életben maradásának feltétele.
S ami most minket érdekel, a gyerek küzd a szülőért. S a családi hierarchia erősen kötött, de szilárd alapon nyugszik.
"A fontosabb kapcsolatokat szigorú és merev etikett szabályozza; ezt a fiatalok a felnőtté avatásig tartó intenzív társadalmivá válás időszakában sajátítják el. Továbbá a kultúra gazdasági feladatán kívül rituálét, rutint és vallást is tartalmaz s így mindenkire kiterjed és mindenkit orientál." ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 70. )
"A tradíciótól irányított társadalomban a szülők a konformitás biztosításához azon igyekeznek, hogy gyermekeik ne jelentsenek terhet a felnőtt világnak; ezt a feladatukat rendszeresen átruházzák a bátyákra, nővérekre vagy más felnőttekre is. A gyerek hamarosan megtanulja, hogy a viselkedési konformitás az az ár, amivel békéjéért fizetnie kell és megtanulja, hogy miként kell kiengesztelni - vagy legalábbis nem felbosszantani a körülötte lévőket." ( David Riesman: A magányos tömeg )
Látszólag kis dolog, de a béke valójában minden alapja, itt legalább béke van, s ha kutatná valaki a béke és az összetartozás alapját, hát valami fontosra talál.
Nem hiába vallásos korszak ez, még ha modern fejjel merevnek is tűnik.
2. Átmeneti kor; több pénz, kevesebb gyerek, belülről irányított emberek társadalma.
"Az irányítás forrása az egyén számára "belső" abba az értelemben, hogy az élet kezdetén az irányítást szüleitől kapja meg általánosított, de mégis szigorúan követendő célok kijelölésével." ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 74. )
Az "életprogramod" 12 éves korodra kész, ezt kapod valódi "örökségül" szüleidtől, amivel vagy szembeszegülsz, kisebb nagyobb sikerrel, vagy megalázkodsz, s hozzátörsz.
"A szülői programozás azt határozza meg, hogy miként jussanak érvényre a késztetések és korlátozások: a beépített készülékeket úgy működteti, hogy azok bizonyos eredményekre vezessenek és nyereséget hozzanak. E programozás hatására új minőségek bukkannak felszínre, amelyek lényegében a késztetések és szabályozások közötti kompromisszumból fakadnak." ( Eric Berne: Sorskönyv, A képlékeny évek, Szülői programozás, 115. )
"A belülről irányított szülő viszont többet követel meg gyermekétől, akárcsak saját magától is. (...) Az ilyen szülő nem elégszik meg tehát a pusztán viselkedésbeli konformitással, hanem sokkal mélyebbre nyúló konformitást követel meg, nevezetesen megköveteli annak bizonyítását, hogy a gyermek karakterológiailag alkalmas az előtte álló feladatokra és megoldásukhoz elegendő önfegyelemmel rendelkezik." ( David Riesman: A magányos tömeg )
"A puritánok különös buzgalommal figyelik gyermekeiket (akárcsak magukat is), hogy felfedezzék rajtuk a kiválasztottság, vagyis az eleve elrendelt üdvösség jelét." ( David Riesman: A magányos tömeg, A karakterformálás, mint tudatos szülői feladat, 104. o. )
Ebben a korszakban tehát megtanítják a gyereket küzdeni, vagy visszavonulni, ahogy a helyzet megkívánja. Felismerhető szabályok felismerhető helyzetek világa, ahol a siker is egyértelműen mérhető és felismerhető.
A gyerek tehát küzd vagy alkalmazkodik, ha alkalmazkodik, az olyan mintha a tradícióhoz, a "bölcs közhelyek" világához azonnal idomulna, de neki lesznek bölcs közhelyei, szüleitől örökli őket. Aki küzd, eltávolodik, majd ráébred, nincs új a nap alatt, s hogy össze tartozunk sokad íziglen nem csak előre, de hátrafelé is. S amiért elszakadt otthonról, hogy felfedezze, ott volt körülötte mindig is.
Hölderlin ezt így fogalmazza meg: "Úgyis holtaké már szivem." ( Hölderlin, Görögország, 15 ) S így is van jól..., ők szeretnek bennünk.
"Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve." ( Rom 14,5 )
"Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé." ( Rom 14,10 )
Nagyszüleink, őseink ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, nagyon leegyszerűsítve a buddhista hármasra, megöregedtek, betegek voltak és meg is kellett halniuk. Erre felkészültek. A bölcsességük velünk él, elfogadhatjuk vagy újra felfedezve fogadhatjuk el; "egymindegy".
Kincsről van szó, mely tartást ad, magabiztosságot, lelkesedést és önállóságot; érzed a támogatását mindazoknak akik előtted érted éltek és haltak meg. Kicsit ijesztő is lehet ez a felismerés, elsősorban a felelősség miatt ( Sartre / Németh László ).
Órán szóba került a kérdés...; egy napos gondolkodás után Koma Bálint nevű diákom nagyon szimpatikusan a következő kijelentést tette: "Tegnap este jöttem rá, én is az ősök közé fogok tartozni."
Ez a JELLEMERŐ!
2020. 02. 13. ( frissítve: 2021 03. 05. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése