Kiemelt bejegyzés

Első szabály: Minden érted van. ~ "De kit szerettél élve, s ki ölbe vett halva..."

"Mint a pacsirta, csipegess, mindenből vehetsz, érezd jól magad, fürödj a napfényben, minden a tiéd! Isten ajándéka, örvendj neki - ...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kántor péter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kántor péter. Összes bejegyzés megjelenítése

2020-10-08

De praedestinatione sanctorum. III. / "nyugodt merészséggel beszélni" ~ Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?

 "Az eget átengedjük az angyaloknak és a verebeknek." ( S. Freud: Briefe )

Szerszám a fiókban... / "nyugodt merészséggel beszélni"

 

 

Uralkodni önmagam felett..., indirekten ez azt fejezi ki, hogy stabilitás hiányban szenvedek.

A bizonytalanságérzés és disszonancia a világban rendért, harmóniáért kiált.

Harc folyik az önigazolásért a világgal, önmagunkkal..., ezerféle módon; reménytelenül. Régen ez a bizonytalanság beilleszkedésre sarkallta a személyiséget, vagy ha valamiféle gyenge gerince is volt, akkor vagy megtört az erős nyomás hatására, s érzéketlenné-kifejezéstelenné vált vagy mint mostanság látható, a "jobbaknál", hisztérikussá, "társadalmon kívülivé" válik. A beilleszkedők, pedig "együtt üvöltenek a farkasokkal", a bűnt is együtt követik el..., hisz ez a "norma".

 

Valójában ők mind gátlástalanok..., mert egy gátlás mindig szabályzott, artikulált dolog..., s bármit megformálni csak úgy lehet, ha van elképzelésünk a formáról. A forma pedig vonalakból áll.

A Hamvazószerda végképp érthetetlen számukra, mint minden a pillanatnak élőnek..., márpedig a bölcsesség egyik fő kritériuma a "távlatos gondolkodás".

Lehet bohóckodni..., de akkor is meghalunk.


"Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris."


Az autonóm személyiség gátlásos, s mégis dinamikus és gyorsan alkalmazkodó..., s ami fő fejlődőképes, s képes a "tapasztalatba" integrálni az új ismereteket.

S nem üres az ege..., tehát felelőssége is van.

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html

 

De érdemes-e autonóm ( gátlásos ) személyiségnek lenni, s kinek jó az?

 

Furcsa szabályrendszere van..., s már érintettük is korábban.

1. Túlsó oldal: Annak a legjobb, aki megéli, pedig ez önfeláldozást jelent, gyakorlójának így vagy úgy, de viszonylag gyors, önkéntes halálát fogja okozni.

2. Innenső part: Azokért van, aki még nem érték el ezt az állapotot, s mivel nem érték el, nem is értik; vagy félreértik. ( "Nem tudják mit cselekszenek." )

 

3. Látszólag átjárhatatlan szakadék feszül a két oldal között..., ha így véljük, tegyük fel a kérdést: Akik már "átjutottak", hogy kerültek oda?"

( A gazdag és szegény lázár története a Bibliában: "Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki." (Lk. 16,26 )

 

 

2.a Akik nem jutnak át..., vagy legalábbis egyelőre nem, azok miért nem. Ezer oka van, de leginkább azért, mert olyanok mint a kamaszok; ahogy egy történetben olvastam egy a vallásossághoz újra visszatért hasonló korú fiatalembertől: "Ki akartam próbálni az erőmet!"

Ám van hogy nem elég az erő, átjutni..., vagy belátni, nem juthatok át...; legalábbis saját erőből nem. Bezárjuk magunkat sémáink világába,s így igen rosszul járhatunk, ugyanis lemaradunk  "csodákról". ( Jézus csodáira az evangéliumok a "semeion" - "jel" kifejezést használják, tehát inkább jeleket kapunk "valamire". )

 

Létezik egy történet egy férfiról, aki nem értette a jeleket:

"A legenda szerint egy ember eltévedt a sivatagban. Napokon át iránytalanul kallódott a homokdűnék között, s a nap könyörtelenül erős sugarai hamarosan teljesen kiszárították szervezetét. És akkor hirtelen egy oázist pillantott meg maga előtt, elérhető távolságban.

"Aha", morfondírozott magában, "ez egy délibáb, amely lóvá akar tenni engem!" Közeledett az oázishoz, az viszont nem tűnt el, ahogy a délibábok szoktak. Égő szeme előtt datolyafák ékeskedtek, füves földsávok zölden csillámlottak, és mindenekelőtt egy csörgedező forrás tűnt fel.

"Mindez nem más, mint az éhség képzeletjátéka és akusztikus hallucináció", dörmögte maga elé a végsőkig kimerült vándor. "Milyen kegyetlen is tud lenni a természet!"

Rövid idővel később két beduin találta meg az immár halott vándort.

"Érted te ezt?", kérdezte az egyik. "A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?"

"Hát igen", magyarázza a másik, "tudod, ő egy modern ember volt." ( Vik János: Az élet értelme )

 

2.b Direkt megvakítjuk magunkat..., értetlenkedünk pusztán haszonlesésből, szűklátókörűségből.

"Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertől: - Milyen színű a tej? Azt mondja a látó: - Olyan a tej színe, mint a fehér papír. Kérdi tovább a vak: - Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír? Azt mondja a látó: - Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt. Kérdi tovább a vak: - Akkor hát olyan puha és porszerű, mint a liszt? Azt mondja a látó: - Nem, egyszerűen fehér, mint a fehér nyúl. Kérdi tovább a vak: - Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl? Azt mondja a látó: - Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó. Kérdi tovább a vak: - Micsoda? Olyan hideg, mint a hó? És bármennyi példát sorolt fel a látó, a vak nem tudta felfogni, milyen a fehér tej színe." ( Lev Tolsztoj: A vak és a tej )

 

Mint István diakónus védőbeszédében, amikor Mózesről mesél:

"Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, ki akarta őket békíteni, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?

De az, aki bántalmazta testvérét, ellökte őt magától, és ezt mondta: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? ( Mint Marx: A szerző itt nézetének ellenfeleiről beszél; hiszen már régen megegyezett önmagával abban, hogy ő hivatott fecsegő." ( Marx: A "Kölnische Zeitung" 179. számának vezércikke ) ) Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit?" ( ApCsel 7,26-28 )

A reakció annyira tipikus, hogy elemezni is kár...., az igazság nyilvánvaló, a hárítás is nyilvánvaló..., a lúzerség még nyilvánvalóbb!

 


 

 

S "okos" emberek érvelnek a "jelek" ellen...., s sokkal divatosabbak...; Freudot mindenki ismeri..., Jungot szinte senki.  ( Ahogy Descartest is inkább..., Pascalt alig. ) 

Véletlen volna?

 

"Abban a pillanatban, amikor egy ember az élet értelme és értéke után kérdez, már betegnek számít, hiszen az életnek objektív szempontból sem értelme, sem értéke nincs. Halálom után továbbélek majd az Önök kellemes emlékezetében - ez a halhatatlanságnak egyetlen formája, amelyet ismerek. Az eget átengedjük az angyaloknak és a verebeknek." ( S. Freud: Briefe )

Nuttin is leszögezi: "A freudizmus ideje lejárt..."

 

Tévednek a marxisták..., az emberek nem szeretnek "prolik" lenni, még ha azok is...

"Tomboló harci mén vagy fülét lógató gebe - melyik nemesebb?" ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

 

S harci mén ha "ellenség" is hasznosabb eszköz az úr kezében mint a semmilyen:

"És Saul helyeselte meggyilkolását." ( ApCsel 8,1 )

 

Az ekklesia az akkeo ( συγκαλώ ) összehívni igéből származik:

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” ( Mt 22,14 )

Meghívni azokat akik ( előbb vagy utóbb, de ) elég erősek lesznek helyes választ adni, "nyugodt merészséggel beszélni" ( Apcsel 4,20 ) az Istenismeret ( ~ Ozeás ) tantárgy vizsgáin.

"Kegyelemmel és erővel" ( ApCsel 6,8 ), ahogy Pál apostol jellemezte István diakónust, Ő aki ifjú korában a kövezésre vetkőzők ruháit őrizte.

 





 

 

2020. 02. 28.

2020-08-22

De praedestinatione sanctorum. I. ~ Hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal.

 Tisztességes emberek

 

 

"A gyerekek azt hiszik, hogy az életben minden könnyű. Ahogy élünk, a lakások, az autók, a ruhák, hogy minden csak az ölükbe hullik. Én viszont azt szeretném, ha a gyerekeim megértenék, hogy mindez nemcsak azért van, mert valamiben tehetségesek vagyunk, de kell hozzá a kemény munka és az elszántság is. Ugyanerről szoktam beszélni akkor is, amikor iskolákban tartok előadást" – mondta még Ronaldo." ( https://www.origo.hu/sport/futball/20190820-cristiano-ronaldo-megmutatta-a-fianak-hol-elt-kamaszkent-aki-nem-akart-hinni-a-szemenek.html )

Goethe is így beszél, a zsenialitás 99% szorgalom, csak 1 % tehetség..., persze a kemény munka és az elszántság is részben tehetség dolga. 

Ha valakiből valamelyik, vagy épp csak az egyik hiányzik, az kinek a hibája..., kinek a bűne?

Azt mindenki szereti hallani, te is világrekorder, mondhatnám - zseni vagy valamiben, de hogy ezért dolgozni is kellene, azt már kevésbé! 

Ez lelkiismeret dolga, a szorgalom egyértelműen az.

"Önnek nincsen lelkiismerete. (...) És ez teljesen megtévesztette. El sem tudta képzelni, hogy vannak emberek akik teljesen különböznek Öntől." ( Columbo, Váltságdíj egy halottért )

 


 

 Ez gyengeség, akárhogy is nézzük. Mint egy másik emberi gyarlóság a büszkeség. S kiszámíthatóvá tesz.

A Patriot című Mel Gibson filmben tanulmányozzák Charles Cornwallis naplóját...., majd megállapítják, a büszkeségen kívül semmi hibája..., "elég az" mondják erre. S ezek keresztül mérnek rá vereséget!

Büszkék vagyunk lustaságunkra, pedig zsenialitásunk komoly gátja, gőgünkre, pedig csatát veszthetünk vele...

"(...) A butaság az életünket becsavarta; Padáns a nyegle nép s lefordul dermedten - Egy kocka tornyot épít Wells, de nincs alapja, s Bernard Shaw balgasága bőg a fergetegben;(...)" ( G. K. Chesterton: Az öngyilkos balladája )

Mint a bibliai álom..., Dániel próféta álma:

"Amit láttál, ó király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból. Ezt láttad, míg a (hegyről) le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas­ és agyaglábát és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, s olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. Ez volt az álom." ( Dán 2,31-36 )  

Chesterton versében G. B. Shawt is említi, rá is érvényes Keresztes Szent János szabálya, a megvilágosodás küszöbén ha csak egy hibád is van, elvesztél...; s mikor nem ott állunk?

Bernard Shawt sem zavarta a nagy ukrán éhínség, a "Holodomor" idején a szovjet vezetőkkel parolázni..., a művész felette áll ilyen apróságokon. ( https://www.telegraph.co.uk/news/uknews/1433323/How-Shaw-defended-Stalins-mass-killings.html ) Tényleg? Egy életre bemocskolta ezzel a tettével az emlékét, hiába volt fantasztikusan értelmes koponya, "békasó volt neki is a szíve helyén".

Shaw is nagyon magabiztos, gyakran a giccsesség határát súrolva...,  most például az Ördög cimborája című drámájának végére gondolok, attól mindig rosszul leszek.

Elrontani a dolgokat végtelen számban lehet, míg a "helyes út" mindig csak egyedül való. Nehéz a keskeny útra rátalálni, ami az életre visz, de megpróbálni azért lehet...




Ezért a tisztességes emberek nem ilyen határozottak..., s ha el is követik a tettet, tudják, bűnt követtek el, hisz tökéletes megoldás csak Isten előtt nyitott, mi nem látunk be a kulisszák mögé ( "scientia media" ).

"A világ tele van tisztességes emberekkel. Arról ismerhetők fel, hogy a rosszat ügyetlenebbül követik el." ( Charles Peguy: Gondolatok )

"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten." ( Lk 18,19 )

 

De a tisztességes ember törekszik..., mondhatnám - szorgalmas, örökké. Nem adja fel, csak mert nem kifogástalan a tett, s mivel tudja, nem tökéletes a "mű", gőgös sem nagyon lehet, max. egy "büszke mosoly" jár neki, de az is csak a legeslegvégén. 

 

Immanuel Kant A tiszta ész kritikájában Isten létét az "elméleti ész" számára igazolhatatlannak mondja, majd A gyakorlati ész kritikája című művében, épp mert a gyakorlatról van szó meghatároz három posztulátumot; (1.)az erkölcsiség érdekében az emberi lelkület megköveteli a "lélek halhatatlanságának", (2.)az "akarat szabadságának és (3.)"Isten létének" elfogadását, mint posztulátumokat..., mint valamiféle axiómákat, amelyeket hallgatólagosan de mind elfogadunk, s nélkülük el is pusztulna  a világ. ( Amíg a többség betartja őket, nem is lesz baj, soha. )

S ez nem név kérdése:

"A világot, amely egységes és mindent magába foglal, sem isten, sem ember nem alkotta, öröktől fogva volt, van, és örökké lesz, mint az élő tűz, mely lángra lobban mértékre és kialszik mértékre." ( Herakleitosz )

Mi hiszünk ebben a tűzben, ami mindenben és mindenkiben lobog, s kialszik; s mindezt mértékre...


"A szegény nem hall fenyegetést" ( Péld 13,8 ). Ne ess tehát kétségbe azért, mert semmi olyanod sincs ebben az életben, ami irigylésre méltó volna, ne hagyj fel minden reménnyel, hanem emeld fel lelkedet azokhoz a javakhoz is, amelyeket Isten már megadott neked (...) Először is tehát ember vagy, az élőlények közül az egyedüli, akit Isten formált( Ter 2,7 )." ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )

Nagy Szent Baszileiosz azoknak, aki nem tudják miben tehetségesek feladatul szabja..., legyenek hát "legalább" emberek, olyanok, amiket Isten formált! Közben talán az üzenet is előkerül.

 

Mindenki feladattal érkezett, nem vagy itt véletlenül és hiába.

" (...) Egy ismeretlen, ősi fényű örök Titoktól elszakadtan, küldöncnek jöttem, s eltűnök majd, ha izenetem általadtam." ( Mécs László: Meteor )

Kinek mi az üzenete, amit át kell adni, ez lehet a nevünk, amit csak Ő ismer. ( "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Iz 43,1) )

 

Talán a legszebb és mindenkinek kötelező feladat kicsi gombának, majd nagy fának lenni! Valahogy amint Baszileiosz tanácsolta... 

 G. B. Shaw,nem volt kicsi gomba..., így nagy fa sem lehetett, így csak "balgasága bőg a fergetegben", pedig oly kicsin múlott..., én is szerettem, de főleg ifjú koromba a drámáit.

"(...) De itt a vén fenyő tövén a kicsi gomba áll, A fű közül a fára fel nevetve kandikál. Olyan picinyke, rózsaszín és puha és kerek: Barázdás férfi oldalán így néz a kisgyerek. Mohos gyökér közt megsimul páfrányos rejteken, Bizalmasan és csendesen és engedelmesen. Fenn végtelenbe zajlanak a szirti orgiák: Itt csend van, illat és meleg: egy kis, kerek világ. Meleg sugár hasítja szét a morgó felleget, S egy kandikáló gomba-szem az égre fölnevet. ( Sík Sándor: A kis gomba dicsérete )

 

"Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni." ( Hetényi Varga Károly: Beszélgetés a Mesterrel )

"Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! Taníts meg a kis lépések művészetére!" ( Antoine de Saint-Exupery: Fohász )

Ez nehéz mesterség..., talán nehezebb, mint a "szirti orgiák" világa.

"Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős." ( F. M. Dosztojevszkij )

 

Ám aki a küzdelmes hétköznapok világában elbukik, ne merészkedjen "magasabbra" ! 

"Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is." ( Lk 16,10 )

Kinek elég ez, s kinek kell feljebb emelkednie. A zsidóknál 30 éves kor alatt nem fogadták el a prófétálást. 30 éves korodra fogod tudni, van-e mondanivalód a többiek számára, addig szorgalmas és alázatos munka van otthon apád és anyád keze alatt, esetleg a munkahelyeden. Ezt csinálta Jézus is.

 S 33 évesen meglátod, meghalnál-e értük?

 

" - Én voltam az oroszlán, aki azon az éjjelen rákényszerített, hogy csatlakozz Aravishoz. Én voltam a macska, aki bátorságot öntött beléd a sírok között. Én voltam az oroszlán, aki elüldözte a sakálokat, amíg aludtál, és én voltam az is, akitől félelmükben a lovak új erőre kaptak, s még idejében Lune király táborába értél. én voltam az az oroszlán is , akire nem emlékezhetsz, mert a csónak fenekén hevertél, és csecsemő voltál. Én taszítottam a csónakot a partra, ahol egy férfi ült éberen éjfélkor, hogy téged megmentsen. - Akkor te voltál az is, aki Aravist megsebesítette? - Én - De hát miért? - Fiam, én most rólad beszélek, nem róla. Én mindenkitől a saját történetét kérem számon. Csak a sajátját. - Ki vagy te? - kérdezte Sahta. - Vagyok, akik vagyok - válaszolta a hang, és a föld szinte megrendült." ( C. S Lewis: A ló és kis gazdája )

Aminek meg kell történnie..., meg fog, csak jól válaszoljunk a feltett kérdésekre. Ez a legnehezebb, ne veszítsük el a jeleket, az egyik Narnia regényben ( Az ezüsttrón ) 4 jelet kell követniük, az első hármat elvétik, csak az utolsót nem, s az elég lesz. Ez megnyugtató..., főleg, hogy a valóság is így működik, ha nem megy szép szóval, erőszakkal terelnek minket a kívánt útra!

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség. ( Sartre )

Higgy benne, hogy jel vagy, s "izenetet" hordozol. S felelősséged célba is juttatni azt.


"A hit önmagától értetődő valami... Hogy higgyünk, elég ha elengedjük magunkat, ha szétnézünk. Hogy ne higgyünk, ahhoz erőszakot kellene követni önmagunkon, kínozni, gyötörni, akadályozni kellene önmagunkat." ( Charles Peguy: Gondolatok )

Peguy jól monja, elég "szétnézni", tiszta fejjel és szemmel , s főleg szívvel! 

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.” (Mt 5,8) 

S akkor azt látni fogod, mit kell meglátnod!

 

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

 

A legfontosabb a humorérzék a fantázia és a spontaneitás. Bús képű "szentnek" ne higgyetek, valamit biztosan "rosszul csinál". Jónak lenni vidám dolog.

"Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot közvetíthessek! ( Antoine de Saint-Exupery: Fohász )

"Mert amikor adunk - kapunk." ( Assisi Szent Ferenc: Uram tégy engem a Te békéd eszközévé... )

Mint egy labdajátékban...

Lesznek, akik készek lesznek majd ostobaságból elrontani a játékunkat, részbe önmagukot is erőszakot téve; de mi csak próbáljuk megtanítani őket a szabályokra, de ha nem képesek..., hát lehet nem hozzájuk küldetett az "izenet".

Nem baj, mi építettünk egy oltárt, egy másik tűz számára.

Ha lejár az idő, sikerült átadni a hírt..., vagy megfordítva, ha átadtuk, lejárt. ( Vagy más született a mi munkánkat elvégezni, mert mi nem voltunk rá alkalmasak. )


"Ne káromold! A halál: számadás. (...) Nem ment föl Isten dolgavégezetlen emberfiát, de még csak egy nyulat sem!" ( Ratkó József: Segítsd a királyt! )

 

S bátran..., hisz a jó harcot megharcoltuk, a hitet megtartottuk. ( 2Tim 4 )

"Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül." ( Dsida Jenő: Tekintet nélkül )

 

De hit nélkül is csak ez az út az egyedül járható, ahogy ma a Da Vinci Kids-en egy kis srác nagyon bölcsen elmondta: "Ha családban élek és rosszul viselkedem, megbüntetnek. Ha egyedül, magamat büntetem meg vele."

"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." ( József Attila: Két hexameter )

 

 "Barázdás férfi oldalán így néz a kisgyerek. Mohos gyökér közt megsimul páfrányos rejteken, Bizalmasan és csendesen és engedelmesen." ( Sík Sándor: A kis gomba dicsérete )

2019. 08. 26.