"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak"

 Péter és János II.

 

 

Mindannyian "Jánosok" szeretnénk lenni, de "Péterek" leszünk..., s ha nem ügyelünk "Júdások".

"Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz" ( Jn 13,37-38 )

Mi a különbség Júdás vagy Péter között, a "megátalkodás", kitartás a bűnben, sőt megmagyarázni azt, hogy nem is úgy volt, "csúsztatni", elhallgatni egyes részleteket, hogy ne kelljen bevallani, hibát követtünk el, sőt..., mi tettük helyesen, s esetleg még hálával is tartoznak az általunk elkövetett disznóságért. Persze ettől a disznóság  disznóság marad, volt egy sivatagi remete, aki a legenda szerint kutyáját embernek hívta.

Erről nincs mit beszélnünk.

Péterről annál inkább, hiszen ezt vállaltuk.

"Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” ( Jn 21, 15-17 )

Kegyetlen próba, nem tudom, mi megállnánk e benne? Péter erősen fogadkozott, ha mindannyian elhagyják is Jézus, ő semmiképp. S elbukott. 

De nem kezdte magyarázni a bizonyítványt, csak ennyit válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

 

" - Uram, tarts meg engem!
   Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és mondta néki:
   Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" ( Mt 14,30-31 )

Olvastam gyerekkoromban egy Mátyás-mesét, most megkerestem a forrását:

"A király Esztergomban az érsek vendége volt, és a vacsora fölött vitatkozásba bocsátkozott egy Gatti nevezetű olasz hittudóssal. Ez ugyanis, – beszéli Galeotto, ki szintén jelen volt – a bor, ételek és a szoba melege által fölhevítve, kérkedni kezdett a maga tudományával, állítván, hogy a hittudomány minden titokba be van avatva, és hogy nincs egy kérdés is, amit nem tudna megfejteni. A király rögtön szavánál fogta, és felszólítá, hogy oszlassa el egyik kételyét, amely iránt neki eddig senki sem tudott kielégítő felvilágosítást adni.

«Régóta – úgy mond – feltűnő volt előttem, hogy Krisztus, az Isten-ember, ki mindenben bölcsen és igazságosan jár el, némelyekben mégis nem látszik az igazság követelései szerint cselekedni és az érdem szerint jutalmazni. Mindenki belátja, hogy annak, aki fillért érdemel, aranyat, és aki aranyat érdemel, fillért nyújtani, ellenkezik az igazsággal; már pedig az evangéliom tanúsága szerint, ily színben tűnik föl Krisztus eljárása Péter és János apostolok irányában, kiknek érdemeit nem kellő mérlegen latolta. Ugyanis Pétert, ki őt elhagyta és megtagadta, a legfőbb papi méltósággal ruházta föl; ellenben Jánost, ki haláláig hű maradt hozzá, kit semmi félelem vagy veszély nem szakasztott el tőle, méltóság és kitűntetés nélkül hagyta. Ha nekem két barátom volna, s az egyik a harcz és viadal kezdetével megfutamodnék, a másik pedig mindvégig kitartva, velem maradna: a szökevényt és hűtelent gyalázattal, talán halállal fenyíteném; míg azt, ki helyét megállta, és a veszélyek között hű maradt, jutalommal és tisztességekkel halmoznám el. Ezen eljárásom bizonyára közhelyesléssel találkoznék. Ha a szökevényt megtisztelik, és a híven küzdő nem részesűl elismerésben: ez esetben az erénytől megvonatik jutalma, a gyávaság pedig buzdítást nyer. Mestereimtől tanúltam meg Cicero azon mondását: hogy a köztisztelet éleszti a tudományokat, a dicsőség mindenkire buzdítólag hat. E szerint tehát János mellőzésével, Pétert a főpapságra méltatni, annyit tesz, mint a tanítványokat arra inteni: kerűljétek az üldöztetést, óvakodjatok a kínpadtól és szenvedésektől; menekűljetek és tagadjátok meg Krisztust. Ez az, a mi megfejtésre vár. Mert nem hitethetem el magammal, hogy Krisztus ok nélkül cselekedett; ha tehát valamely cselekedete ellenkezni látszik az igazsággal: ez az emberi elme tudatlanságának és nem az Isten igazságtalanságának tulajdonítandó.»

Midőn a király előadását befejezte, Gatti ismételte annak egyes pontjait; de mikor a felhozott nehézség magyarázatához ért, akadozni kezdett és zavarba jött. Majd azt állítá, hogy az isteni titkokat nem szabad fürkészni, s ezek közé tartozik az a kérdés is, hogy miért adott Krisztus Péternek elsőséget János fölött; e kérdés meghaladja a hittudósok értelmét, minélfogva közülök senki sem merte azt fölvetni. «Mivel pedig – így szólott – a régi és a jelen korban számos fürkésző tévelyekbe esett; kérem felségedet, ne foglalkozzék az isteni beláthatatlan titkokkal; mert tőrbe ejtenének és tévedésekbe hálózhatnának minket.»

Mátyás erre így szólott: «A miket felhoztunk, nem isteni titkok, sőt minden értelmes ember könnyen megmagyarázhatja».

Gatti erre fellobbanva, hevesen viszonzá: «Senki sem szabja ki nekem a theologia határait, melyeket jól ismerek. És nincs oly vakmerő, ki hittani dolgokban velem mérközni bátorkodnék; mert az isteni tudományban semmi sem ismeretlen előttem. Én áttekintettem minden könyvet, és ama kétely megfejtését seholsem találtam."

Mátyás erre nyugodt maradt. «Én – így szólt – nem sok theologiai könyvet olvastam, más szakokból sem számosat; mert mint gyermek emeltettem a királyi polczra, keveset tanúlhattam tehát a sokból, és csak a hadtudománynyal foglalkozhattam némileg alaposabban. Mindamellett, úgy gondolom, könnyű lesz a föltett kérdést megfejtenem.» «Hagyjunk föl ezzel – vágott a király szavába Gatti – mert, mint mondám, ama kétely megfejtése seholsem található.»

( Anyósom volt hasonló "karakter"..., sokat beszélgettünk evangéliumi kérdésekről, mondandóját Ő is mindig így kezdte, "nem értek én ehhez fiam..", aztán pár szóval mindig rávilágított a lényegre. Zseniális, egyszerű rózsafüzéres asszonyka volt. )

Ekkor Mátyás elrendelte, hogy szent Jeromosnak Jovinianus ellen írt munkáját hozzák elő. És mikor elhozták, felnyitá azt a helyet, hol János mellőzését ifjú korával indokolja. Az egyházatya szavainak felolvasása után Mátyás így folytatá: «Szent Jeromos részben megoldja kételyünket, és alkalmat nyújtott nekünk, hogy e kérdést tovább fejtegessük. Krisztus a bűnöst, a hűtelent azért tette a szűz János elé, hogy a bocsánat eredményével emelje a vétkezőket. A bűnös és hűtelen Pétertől megvárhatá, hogy miután magán tapasztalta az emberi gyarlóságot és a kísértések hatalmát, a bűnösöknek könnyen fog bocsánatot adni, és a bűnbánókat méltóságokra fogja emelni. Ellenben attól tarthatott, hogy ha a szűz és a hitben szilárd Jánosra ruházza a főpapi méltóságot: ez azt fogja kívánni, hogy mindenki hozzá hasonló legyen, és azokat, kik a hitben megtántorodtak, vagy az érzékiség által elcsábíttattak, kérlelhetetlenűl elűzi.

Bölcs okok miatt történt tehát, hogy Péter a főpapságban János elé tétetett, a mit te Isten kinyomozhatatlan végzései közé soroltál.»

«Ezt mondván – így fejezi be Galeotti elbeszélését – a társaság szétoszlott, Mátyás király éleselműsége mély benyomást hagyván lelkünkben.»" ( Galeotti Martii Narniensis. De egregie, sapienter, jocose dictis ac factis Regis Mathiae. , XXX fejezet ) / Fraknói Vilmos: HUNYADI MÁTYÁS, 1440-1490, http://mek.oszk.hu/05700/05736/html/03.htm / 

 

 

Jánosok akarunk lenni, de Péterek leszünk, mint ahogy a Hamletben van: "Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk."

 

"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." ( Rom 6,23 )

Csak a szeretet megmaradjon. Akkor minden rendben lesz.

 

Ahogy kedvenc imámban Loyolai Szent Ignác mondja:

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell."

 

Akkor nem számít majd ki lett kertész, ki rakodómunkás, ki színész, ki mérnök..., stb. ; a verseny a szeretetben lesz. S kiben több a szeretet, az kapja a nagyobb és nehezebb munkát, s megáll benne.

"Én sokkalta jobb ízű vagyok, szakíts le engemet, általam mondj áldást az Úrnak" ( Hierapoliszi Papiasz )

 

2019. 06. 30.

“antiszomatogén”, azaz “nem testi eredetű” / "meghasonlott város vagy ház elpusztul.”

 Júdás I.

"Ha egyetlen konkolyszemet fedezek fel a búzatáblában, már tudom, a búza lesz a vesztes." ( Antoine de saint-Exupery, Citadella, 375 )

 

 

1.

A világot a szépség fogja megmenteni, mondta Dosztojevszkij, ám ennek már eddig is sok korlátját láttuk, s gyakorló apaként minden nap meg is élem. 

Amikor még nem voltak gyerekeim, függetlenül attól, hogy nagy családban nőttem fel, láthattam, ez nem lesz "fáklyás menet", azért úgy gondoltam, csak kevesebb "huzakodással", "civódással" fog járni, én majd okosabb leszek.

Volt tehát egy előzetes képem a leendő és majd apaként funkcionáló Ugron Gyuláról!

Középső fiam nagy kamasz, s korlátoznom kell a mobilhasználatát, elvettem tőle.., pontosabban korlátok közé szorítottam. 

Több kollégám is megállított a folyosón, gratuláltak és csodálatukról biztosítottam, ők nem merték volna megtenni, féltek volna, hogy "elveszítik a gyerekük szeretetét". Pontosan ezekkel a szavakkal fogalmaztak mindketten.

Szerintem nem a gyerek szeretetének elvesztésétől félnek, hanem ennek az "ideának" a felülvizsgálatától. Nem akarnak nem szépek lenni!

Nem szeretnék elárulni azt a képet, amit maguknak magukról felfestettek.

Valóban nagyon fájdalmas kiabálni, mikor simogatni szeretnél..., de a másiknak kiabálásra van szüksége! Eltörik benned valami. Elárulsz valakit..., de kit?

Lehetsz úgy "áruló", hogy igazat cselekszel? A kérdés, szinkronban vagy-e azzal a bizonyos jungi ősénnel?

 

Anzelmnél ez így van leírva:

"Anzelm: Ha itt állna az Istenember, te pedig tudnád, ki Ő, s azt mondanák, hogy ha nem ölöd meg, elpusztul az egész világ (...), megtennéd-e az összes többi teremtmény megmentéséért?  

Boso: Nem, még ha a világok végtelen során tárnák is elém." (...)  

Anzelm: Helyesen vélekedsz." ( Canterburyi Szent Anzelm: Miért lett Isten emberré?, 14. )

 

Ezt nem árulhatod el semmiképp, belepusztulnál. S  magad körül minden más is kárát vallaná.

S Dosztojevszkij a csendes áldozatról, ami talán még ennél is nehezebb, hisz mindenki "valaki" szeretne lenni, igazi "leg", a legjobb apa a legjobb anya stb:

"Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot."

 Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős."

Tehát Júdás vagy, a saját korábbi, önmagadról alkotott szépen fényezett csili-vili énképed árulója. S jól is van ez így ha ez tökéletesedés felé visz, erősebb, rugalmasabb, szívósabb, mások iránt empatikusabb, kedvesebb emberré tesz. Mert magad kis ideáján kívül van egy nagy idea, a tökéletes idea a valódi szépségről.

 

2.

Van azonban egy másik nézete a Júdásságnak. S ez összefügg az előzővel...

Minden rendszer kiveti az árulókat. Hosszan lehetne sorolnia példákat. Miért?

Jézus így fogalmazza meg:

„Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.” (Mt 12,25)

„Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy család meghasonlik magával, az a család nem maradhat tovább együtt.” (Mk 3,24-25)

A szentírás is sok helyütt céloz az Egyházra, mint Krisztus testére, aminek az épségére vigyázni kell. Minden közösség test, aminek szabályzó rendszere van, s immunrendszere, aminek a lényege, mint a háborúban a "saját-idegen felismerő rendszer", ha nem ismeri fel az idegent, vagy nem elég gyorsan, "meghasonlik magával", s elpusztul.

"Antigén = Az antigén olyan − jellemzően fehérjetermészetű − anyag, (pl. baktérium vagy vírus), amit az immunrendszer idegenként azonosít, és emiatt védekezési reakciót, immunválaszt indít ellene. Az immunválasz során a szervezet antitesteket termel, hogy a káros anyagot elpusztítsa. A kifejezés az “antiszomatogén”, azaz “nem testi eredetű” szóból származik, de autoimmun betegség esetén a test saját szövetei is lehetnek antigének." ( SM Szótár )

A rendszerek tehát keresik az árulóvá lett "Júdás-sejteket", s levadásszák őket!

"Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse." ( Wikipedia )

Ebben nincs kegyelem, s nem is lehet, hiszen a "test" fennmaradásáról" van szó. Ezért ír ilyen kegyetlen stílusban, akár igaz, akár nem a tartalma Papiasz, amúgy Krisztus után 130 körül Júdásról, tehát időben még nagyon közel a lezajlott eseményekhez:

„1. Apollinariosztól: – „Júdás nem kötél által halt meg, mert túlélte az akasztást, mivelhogy levették őt még mielőtt megfulladt volna. Említést tesz erről még az Apostolok Cselekedetei is: „A felfüggesztett ropogott, minden bele kiömlött” (vö.: ApCsel 1,18), vagy még világosabban mondja el Papiasz, János tanítványa, az Úr mondásainak magyarázatát tartalmazó negyedik könyvén: 2. Az istentelenség igen nagy mintapéldáját szolgáltatta ebben a világban Júdás, egész testével utálattá vált. Mert ahol egy szekér könnyedén áthaladt, ő nem tudott átmenni; még akkor sem tehette tolna meg, ha csak a fejének tömegéről lett volna szó. Szemhéjai – mint mondják -, annyira megdagadtak, hogy a világosságot egyáltalán nem láthatta, szemevilágát az orvosok még szemvizsgáló tükörrel sem tudták megnézni, annyira beestek. Szeméremteste minden szégyellnivalónál undokabb és nagyobb lett, testének minden részét elárasztotta a genny, meg a férgek, és ezek váladékaiban minduntalan előtörtek kínzásra. 3. A magában hordozott gyötrődés és fájdalom után – mint mondják -, egy elhagyatott tanyán halt meg, mely bűze miatt puszta és lakatlan vidékké változott egészen a napjainkig, és rajta még senki sem tudott átmenni anélkül, hogy az orrát ne tömte volna be kezeivel. Ekkora bűz áradata lepte el teste miatt azt a földet.” ( Hierapoliszi Papiasz, Anecd. Graec. in: Theophylact. in Act. 1,18 f.)

A leírtakat lehet lehet szó szerint is érteni, de átvitt értelemben is: "(...) egy elhagyatott tanyán halt meg, mely bűze miatt puszta és lakatlan vidékké változott egészen a napjainkig, és rajta még senki sem tudott átmenni anélkül, hogy az orrát ne tömte volna be kezeivel. Ekkora bűz áradata lepte el teste miatt azt a földet."

Akkor mostanság miért "kacérkodunk" ennek az "immunrendszernek" a "fellazításával", "felpuhításával"?

Egyik ötletem, nem akarunk senki énképébe beleszólni, mindenki a saját örömére nevelhesse a gyerekét, igazi liberális gondolat. mindenki úgy viselkedjen, ahogy neki jól esik. ( Gyereket saját örömünkre nevelünk?  )

Másik ötletem, tönkretenni ez által a még meglévő struktúrákat, mert ha egy vámpír, egy kísértet vagy épp egy vérfarkas is vonzó lehet, itt az ideje hogy integráljuk őket a társadalmunkba! ( Szeretnénk-e egy zombit szomszédul? Főleg gyerekeinknek? )

Russel Kirk már megírta: "(...), ha a természetes megkülönböztetéseket megszüntetjük akkor az "oligarchák töltik ki az űrt."

Valószínűleg az utóbbi a cél, az előbbin keresztül. 

Itt az idő kiadni a jelszót: Rákos sejtet a testbe! Ez kell nekünk.

( Persze, az "immunrendszer" alul és túl is működhet, én is megszenvedtem már a hatását, s megzavarodhat a saját idegen felismerő képessége, de legalább van. Amikor engem távolítottak el valamikor valahonnan, meg tudtam érteni a logikájukat, még ha szét is tártam utána a karomat s csodálkozva mondtam a mesterrel: "Nem tudják, mit cselekszenek."

Volt hogy még egyet is értettem, hisz jobb volt így végül mindenkinek. De volt immunreakció, volt "logika", most lassan semmiféle immunreakciónak nincs létjogosultsága, illetőleg minden egyformán "vágja ki a biztosítékot", ehhez tudni kell, az immunrendszer szigorú alá és fölérendeltségi kapcsolatokban dolgozik, nem összevissza! )

Van tehát egy "isteni gondolat" rólad, ezt nem árulhatod el; s egy szerep, ami nélkülözhetetlenné tesz, egy "test" működésében, ezt nem sodorhatod bajba.

 

"Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse." ( Wikipedia )

 

"Ha egyetlen konkolyszemet fedezek fel a búzatáblában, már tudom, a búza lesz a vesztes." ( Antoine de saint-Exupery, Citadella, 375 )

 

2019. 06. 30.