Az érett személyiség I. ~ "Pondus meum est amor meus, eo feror quocumque feror" ( súly és lendület ) / ,Κινεί χος ερωμένων ( mozgató erő )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé )

"Az erkölcsi fejlődés célja az erkölcsi jellem kialakulása" ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem )

"Mert az ember – szívének mélyén, egy még annál is mélyebb forrásból származó indításnak engedve – hisz a jóságban, hisz a szeretetben, hisz a lét értelmében, hisz a jövőben, hisz abban az Őstitokban, aki minden jóság, szépség, szeretet, igazság, érték és örökkévalóság forrása, és akit a keresztények „Istennek" neveznek." ( Teológiai vázlatok IV., Nemeshegyi Péter: Jó az Isten, Élményvilágunkban felcsillanó jelek, A remény hajnalcsillaga, 191. )

"Mert itt nem csak mennyiségi különbségről van szó az előbbiekkel szemben, hanem minőségi is.(...) erkölcsi elvei nem öncélúak, hanem az emberek szolgálatába van állítva, éspedig nem elvontan, hanem konkrét, itt és most jelenlévő embert szolgálják. Éppen innen kifolyólag, az egyén nem ragaszkodik görcsösen az elv föltétlen alkalmazásához és a szabályok minden áron való betartásához. Döntését szabadon hozza meg, nem érzi magát a törvény és előírás rabjának, kb. úgy, ahogy Szent Pál fogalmazta meg a keresztény nagykorúságot: "Minden szabad, de nem minden használ." Lélektani szinten ez azt jelenti, hogy az ember nyitott a további élettapasztalatok felé, és képes módosítani felfogásait. Ez korántsem jelenti az erkölcs relativizálását. Nem a törvény, ill. erkölcsi normák viszonylagosságáról van szó, hanem az alkalmazási lehetőségek pluralizmusáról. A felnőtt, érett, szabad lelkiismeret jellemzője, hogy a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét nézi, ezért szabadon, mi több, alkotóan képes alkalmazni azt. Az erkölcsteológia itt a "Krisztusi szabadságról" beszél." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem,  Embertársra irányuló szabad erkölcsjellem )

"A kérdésre, hogy hol van az okmánya és kicsoda, azt felelte, hogy okmánya nincs, s hogy Isten rabja. A csavargók közé sorolták, elítélték és Szibériába vitték. Szibériában egy gazdag paraszt irtásföldjén telepedett meg, most ott él. A gazda zöldséges kertjében dolgozik, a gyerekeket tanítja, s betegeket ápol." ( Lev Tolsztoj: Szergij atya )

 

  ,Κινεί χος ερωμένων

 

"Képzelj el a hozzád nagyon közel álló személyt magad elé, s ha lehet, akkor olyan valakit, aki szenved, fájdalmai vannak. Amikor belélegzel, képzeld el, hogy szenvedését és fájdalmát együttérzéssel magadba szívod; amikor pedig kilélegzel, sugározd kifelé minden melegségedet, gyógyítóerődet, szeretetedet, örömödet és boldogságodat. 

Aztán bővítsd könyörületességed körét..."
( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, április 5. )

"Nem egy mai orvost, pszichológust és nevelőt erősen foglalkoztat a kérdés: hogyan érik teljessé az ember, melyek azok az élettani, lélektani elemek és fejlődési folyamatok, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egyéni létében és társas viszonyaiban teljes értékű, egész emberré legyen? Ez az emberre irányuló, antropocentrikus érdeklődés egyik sajátos jellemzője korunknak. A keresztény ember azonban nem korlátozhatja érdeklődését az emberré érés élettani vagy lélektani kérdéseire. Hite önkéntelenül is arra indítja, hogy fölvesse a kérdést: mi az a sajátosan keresztényi, ami az embert Isten színe előtt is teljes értékű, érett emberré teszi?

A keresztény embernek nincs mit töprengenie a válaszon, mert Jézus világosan tanítja, hogy az Isten és az embertárs szeretetének kettős parancsa az, aminek teljesítésétől függ lelki életünk hitelessége, erkölcsi magatartásunk jósága, szóval egész emberi tökéletességünk (Mt 22,34-40). Végső soron a szeretet az az erő, ami Istenhez és emberhez való viszonyunkban teljes emberré nevel.

Ám ezzel még nem válaszoltuk meg a kérdést, mert azonnal jelentkezik a következő: mi a szeretet voltaképpen? A szeretet ugyanolyan sokrétű és szövevényes emberi jelenség, akárcsak az élet, aminek éppen a szeretet az egyik legjellemzőbb megnyilvánulása. 

Szent Ágoston szavával pondus a szeretet: az a belső súly és súlyával előre lendítő erő, aminek szinte ellenállhatatlan hatására teszem, bármit teszek. "Pondus meum est amor meus, eo feror quocumque feror" (Vallomások 13,9). 

Sőt Arisztotelész még egyetemesebben értelmezi a szeretetet: szerinte mindazt, ami a lét különböző síkjain mozog, él vagy cselekszik, bizonyos értelemben a szeretet mozgatja. ,Κινεί χος ερωμένων. 

Teilhard de Chardinnek igaza lehet, amikor a szeretetet a legegyetemesebb, legrettenetesebb, legtitokzatosabb kozmikus erőnek tartja. 

De mintha ez még nem volna elég a Szentírás magát az Istent is szeretetnek nevezi, és azt tanítja, hogy az egyetemes lét, a világ és az ember teremtése és üdvösségre való újjáteremtése a Szeretet-Isten műve, aki, "úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát odaadta érte" (Jn 3,16). Ez nyilván nem jelent kevesebbet, mint hogy magát az isteni szándékot és cselekvést is ez a titokzatos erő mozgatja.

Mi hát a szeretet valójában? Vajon nem vezet-e teljes fogalmi zűrzavarhoz, ha ugyanazzal a szóval jelölünk olyan erőket, amelyek egymástól egészen különböző akár kozmikus, akár
sajátosan emberi, vagy még sajátosabban isteni létsíkon jelentkeznek? Van-e valami sajátos és közös ezekben az erőkben, ami arra jogosít, hogy nyilván analógia alapján egy néven szeretetnek nevezzük őket? S ha így nevezzük, akkor mi az értelme ennek a szónak emberi és isteni vonatkozásban? S főleg mi az értelme Jézus tanításában, az emberré érés keresztény dinamikájában?" ( Békés Gellért, A kettős arcú szeretet, Az emberré érés keresztény dinamikája, 1. részt )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mrs-gump-letezik-mr-gump.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/eljek-azt-amit-hittel-elfogadtak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ki-erotlen-hogy-vele-egyutt-ne-volnek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/az-ordog-mindig-csinos-volt-de-soha-nem.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/orok-beke-akkor-lesz-ha-mar-mindenki.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/ugy-tenyeszik-mint-laboda-nap-lakomaja.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 

 

A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 A nem-Egyház

A "nagy misztérium"

 

 

"It is in the Church that Christ fulfills and reveal  is his own mystery as th purpose of God's plan: "to unite all things in him" ( Ef 1,10 ) St, Paul call as the nuptial union of Christ and the Church "a great mistery" (...) Contemplating this mystery in her, Paul exclaims: " Christ in you, the hope of glory. ( Kol 1,27 )" ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek." ( Kol 1,27 )

 "Az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van."

"The Church, is in Christ is like a sacrament - sign and instrument, that is of communion with God and of unity among all men. ( Lumen Gentium ) The Church's first purpose is to be the sacrament of the inner union of men with God. Becouse men's communion with one another is rooted in that union with God, the Church is also the sacrament of the unity of the human race." ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

Ez az alapja ember és ember közötti kapcsolatnak, ember és ember közötti kapcsolatnak..., sőt minden más kapcsolatnak is.

Erről tanúskodik, aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében, ahogy Pál apostol is nevezne bennünket. ( Még ha magunkat mi aligha mernénk így... )

Szentek vagyunk hát a szentekért...

"(...), hogy Krisztus eleven teste legyen a tanúságtételre." ( Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyh%C3%A1z.html )

 

aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében

 

Ezt a felelősséget sokan olyanok is érzik, akik nem vallják magukat egyik intézményes egyház részének sem..., velük mi a helyzet?

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"1917-ben egyik reggel, La Rochelle-ben a pajtásaimat vártam, hogy együtt menjünk a gimnáziumba. Nem jöttek, s hamarosan nem tudtam már mit kitalálni, amivel foglalkozhattam volna, elhatároztam hát, hogy a Mindenhatóra gondolok. A Mindenható abban a pillanatban lebukfencezett a kékségbe, s minden magyarázat nélkül eltűnt. Szóval nem létezik— állapítottam meg udvarias megdöbbenéssel, s úgy véltem, az ügy ezzel lezárult. Bizonyos értelemben valóban le is zárult, mert azóta soha a legkisebb kísértést sem éreztem, hogy feltámasszam. Hanem a Másik, a Láthatatlan, a Szentlélek, az, aki kezeskedett megbízatásomért, és ismeretlen, szent nagy erőkkel egész életemet igazgatta, az megmaradt.” ( Jean-Paul Sartre )

Meglátásom szerint akiben él ez a tudat..., ez a felelősség, az ha tetszik neki, ha nem a szentek közösségének része; ha keresztelt, ha nem, az Isten népébe tartozik..., meg van hívva magasabb életminőségre. ( Ha valaki azt hiszi könnyű sors az..., nagyon téved. Mégis Avilai Szent Teréz az ördögöt sajnálta..., "szegény, ördög, milyen rossz neki, nem tud szeretni". )

"Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy rendkívüli hitvallás titka, hanem egyetemes. A küzdelem Isten és ember között a megbékülés iránti vággyal párhuzamosan támad fel mindenkiben. Legtöbbször tudattalan és kérész életű ez a tusa. 

(1)A gyönge lélekben nincsen meg a tűrőképesség, hogy a testnek hosszan ellenszegüljön. Elnehezül, hússá lesz maga is és befejeződik a harc. 

(2)Ellenben a felelősségteljes emberek között, azon emberek sorában, akik nappal és éjjel a legfelső kötelességre vetik szemüket, a hús és a szellem konfliktusa irgalmatlanul pattan ki, és előfordulhat, hogy egyedül csak a halál vet véget neki. Mentől erősebb a lélek és a test, annál inkább gyümölcsöt hozó a tusa, s gazdagabb a végső harmónia. Isten nem szereti a gyenge lelket és az ernyedt testet." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ez a kettősség mindenben jelen van. Ez a közdelem áthatja a rendszert. Az igazi hívő kételkedik..., ha nem kételkedne, nem lenne hívő. Gyönge lélek volna, akiben a lélek is hússá vált..., bigottá ( Chesterton ) aki már nem tud és nem is akar gondolkodni..., s a szíve is már csak hús szívvé vált.

Az egyház nem intézmény..., jobban mondva csak részben az, ahogy a kereszténydemokrácia sem létezik valójában. Unamuno "fából vas karikának" nevezi, s a következő példával támasztja alá: 

"A kereszténység eszménye a karthauzi szerzeteséhez hasonlít, aki Krisztusért elhagyja apját, anyját és testvéreit, és lemond róla, hogy családot alapítson, hogy hogy férj, hogy apa legyen." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Ezért könnyű a pénz és hatalom trükkjével, ahogy a korábbi részben írtam, mint valami "választóvízzel" pillanatok alatt elválasztani a kétféle embert egymástól, ugyanis az egyik csak ennek, míg a "szent" mindkét országnak polgára. ( "Az én országom nem evilági ország." Jn 18,36 ) Ami persze képtelenség..., mégis így van; s ettől szép a dolog, s ezért legyőzhetetlenek a szentek.

Aki nem ebben a látszólagos "meghasonlásban" él..., elveszett ember.

"Az Egyházon kívül minden nép fattyú-nép lesz, lelencek népe. természetesen az a reményük még megmarad, hogy meg tudják ismertetni magukat a sátánnal. Majd ha fagy! Sokáig várhatnak a fekete Karácsony-apóra! Betehetik a kandallóba a cipőjüket! Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni! Nem elég akarni, hogy az ember örülni tudjon. Egy kisfiú hónapokig boldogan játszik el  a legkisebb filléres babával, míg egy koravén gyermek ásítozni fog az ötszázfrankos játék láttára is. Miért? Mert elvesztette gyermeki lelkületét. Nos hát, a jó Isten azzal bízta meg az Egyházat, hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Megőrizni a gyermeki lelkületet rettegő, megcsömörlött, halálra vált, rettegő tömeg számára..., akiket az ördög is un..., hiszen miért is lennének izgalmasak, semmi kihívást nem jelentenek!

Miért? Mert gyávák!

 

Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni!

"Valahányszor találtunk valakit, kajabáltunk: "Megvagy! Miért rejtőzködsz? Talpra, s váltsd meg Izraelt!" Ám alkalmatosságainkat megpillantva mindannyiszor halálra rettentek. Rúgkapáltak. toporzékoltak, sikoltottak: "Nem én vagyok! Nem én!" S borban, kockában és nők karjaiban kerestek megváltást, hogy saját magukat megmentsék. Részegeskedtek, káromolták az Istent s kurváztak, egyedül csak hogy lássuk, ők bűnösök, és más az, akit keresünk..." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ám a félelemnek is vége lesz egyszer..., mert egyszer mindenkinek "becsukják a kaput" ( Kafka ).

"Akkor majd meghallják a szót - nem azt amelyet visszautasítottak, amely békésen mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet" -, hanem a mélységből feltörő szót: "Az örökre bezárt kapu vagyok, a zsákutcába vezető út, a hazugság és a kárhozat." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ernest Renan kérdezi: "(...) lényegében nem szomorú-e az igazság?" 

Sokan hiszik, az igazság szomorúvá tesz..., Teilhard de Chardin is így imádkozik: "Add uram, hogy ne keverjem össze a szomorúságot a bölcsességgel!"

Az igazság szabaddá tesz. Mert az igazság nem több önmagánál..., így semmiképp sem szomorú. S felszabadultnak lenni a szóban rejlő küzdelmet is érezve sem lehet rossz dolog. S nem is az. A szabadság igazzá tesz, ahogy a boldogság is...

Aki a szentek egyháza ellen dolgozik, az öröm és a szabadság, az igazság ellen dolgozik, s előmozdítja az ellenkezőjüket. Célja a  szomorúság, a szellemi és testi rabság és a hazugság..., részigazságok felmagasztalása , teljes igazságként való elismertetése, sok bigott, ha nem, hát sok fanatikus töltse be a Földet. Azok jól irányíthatók, jó vevők..., bármire, akár anyagi, akár szellemi értelemben. 

"Amit az Egyház ellen tettetek, az öröm ellen tettétek." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

 

 

 

"Hagyomány!", dörmögik az öregek, "Fejlődés!", éneklik a fiatalok. Én azonban azt hiszem, hogy az ember mindig ember, hogy ma sem ér többet, mint a pogányok idejében. A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ez a nagy kérdés, neked "ki" parancsol?

 

Pedig mi jó csapat vagyunk..., de egy fanatikusnak vagy egy bigottnak hiába próbálnánk megmutatni az igazságunkat, meg sem hallgatna, aki meg igen, az közénk tartozik. Nekik meg azért beszélnénk hiába.

"A keresztény nép nem szemforgató nép. Az egyháznak jó idegei vannak, nem ijed meg a bűntől, sőt. Nyugodtan szembenéz vele, sőt Jézus Krisztus példájára el is fogadja, magára vállalja. Ha egy munkás becsületesen dolgozik a hét hat napján, megengedhetik neki, hogy szombat este leigya magát. (...) A keresztény nép ellenkezője a szomorú nép, az öreg emberek népe." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

"Ó! Ha engedték volna munkálkodni az egyházi férfiakat!" ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Van egy remek film Páduai Szent Antalról..., később még visszatérünk rá:

https://videa.hu/videok/film-animacio/paduai-szent-antal-kereszteny-film-teljes-kh5MHw3iRZN6j8ET

 

A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 

(...) hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

2019. 11. 02.

Ha boldogok vagyunk, nagyon sok a tennivalónk, mert vigasztalni kell másokat.

 Boldogság és vigasztalás ( III. )

( lemondás )

 

 

Ismerd fel az érzést..., irigy  vagy a boldog emberekre s mint mindentől, ami idegen, félsz.

Van is valami félelmetes a boldog emberben, ahogy a Bernanos regényben a plébános mondja: "Felfogja lényegét: hivatás, szózat." 

Vagy Montesquieu írja egy helyütt: "általános beállítódottság". 

Ez belátom, nyomasztó lehet..., hisz irracionális kisugárzással látja el az élvezőjét, amit s ez a legbosszantóbb, maga sem tud megmagyarázni..., így nem tanulható el a "recept".

S van még egy még ennél is idegesítőbb rész, ha mégis mesélni kezd, gyengeségeiről, szenvedéseiről, bukásairól kezd mesélni..., végképp érthetetlenné téve az egészet.

Újra Bernanost idézném: 

"Azoknak adom át, akik várják, a lelkeknek, amelyeknek majd zsákmánya lesz... Az Úr áldja meg fiacskám." 

Vagy a Kotzebue idézet végén: 

"Öröm és fájdalom mindig együtt jár mindkettőnél... mosoly van mindkettőjük arcán - vagy könnyek mindkettő szemében." 

Vagy Dosztojevszkij: "a vértanúk mind boldogok".

 

Konstantin Korobov, Agnus

 

"Az emberek boldogságra vannak teremtve. Aki tökéletesen boldog, elmondhatja magáról: Teljesítettem Istentől való küldetésemet a földön! - Valamennyi szent vértanú boldog volt..." ( Dosztojevszkij: Karamazov testvérek )

Az őskeresztények még ismerték a "koszorúkat"..., így többes számban, mert nem csak a vértanúság koszorúja létezik...; vagy megfordítva, nem csak egyfajta vértanúság létezik. 

Sok-sok féle küldetés, elhivatottság van, amire emberek vannak kiválasztva és küldve. 

Érzed, hogy egy ujj rád mutat: "Téged küldtelek", ahogy a mesében van.

S te mint a jó tanítvány mindent hátrahagysz és elindulsz az úton..., a mester után. ( Mindenki erre vágyik egész életében, de kevesen merik megtenni, pedig ott van a lehetőség az orruk előtt, hogy elhagyják mindenüket s szabaddá váljanak..., legfőképp önző érdekeiktől, önmaguk féltésétől. )

Ott van a gyereked, párod, házad, kerted, munkatársad és az egész világ gondja..., nem igaz, hogy nem tudod, mi a dolgod..., persze az "értékhierarchia" betartásával, hogy mire vagy "szánva".

S boldog leszel, mert lemondtál a boldogságról.

"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( J. Renard )

A mi világunk  nem oszt "koszorúkat" a "vértanúknak"..., s leginkább szégyenkezik miattuk..., nagy baj ez, hisz részben ezért vannak kevesen..., látszik is ez a világon. 

Mindenki a már megismert korábban leírt módon próbál boldog lenni..., "egóból" válasz egyet a listáról...., majd elbukik ezért meggyűlöli magát..., s aki magát, az másokat is.

Csoda, hogy ennyi "elmebeteg", idegroncs..., szakkifejezéssel élve: "indulatszabályzási problémákkal küzdő személy" jár s kel közöttünk?

Nincs szabály!

1. De adhatunk két tanácsot mégis: Hogy boldog legyél, vigasztalj másokat..., aki mindig és mindenütt, "akár alkalmas, akár alkalmatlan" tud vigasztalni, az tökéletesen boldog..., vigasztaló képességeden mérhető le boldogságod mértéke!

"Ha boldogok vagyunk, nagyon sok a tennivalónk, mert vigasztalni kell másokat." ( Jules Renard)

2. Nem kiérdemelhető, nem "csapható zsebre", ahogy Isten sem. "Ó miért nem lehet a boldogságot kamatozó kölcsönökbe fektetni, bearanyozni a szegélyét és biztosítani áresés ellen!" ( Galsworthy: A Forsyte Saga )

"Hogy egészen jól érezzük magunkat, hogy teljesen boldogok legyünk, tudnunk kell, hogy "valami lényeges dolog" létezik és minden egyéb csak járuléka vagy dísze a tudásnak, és végtelenül örülni kell ennek a tudatnak a létezésében." ( Pierre Teilhard de Chardin )

"De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van." ( 1Kor 15,10 )

Nem érdemelhető ki..., ne tarthatod örökké magadnál, de a pillanat emléke is "bearanyozza" minden napodat s édessé teszi az áldozatodat is..., s főleg azt.

Gárdonyi ismerte a boldogságot, gyönyörűen fogalmazza meg:

"A boldogság mindig rövid és mulandó, mint az éji mécs világa. Csak az emléke hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De még az emléke is szép..." ( Gárdonyi Géza )

Ám ebben a villanásnyi csendben  minden a helyére kerül..., "bármily messzire nézett vissza a múltba, nem talált abban semmit, ami ehhez az örömhöz hasonlított volna."

S "féltő mohósággal élvezte, mint valami veszedelmes kincset" (...) amelyet nem lehet elengedni anélkül, hogy az ember bele ne pusztulna."

Bernanos is "tudott valamit..."

"Fény volt, melynek forrása láthatatlan s amelybe minden gondolat belevész, amint a magányos kiáltás sem jut túl a végtelen láthatáron a némaság első körén..."

Ebből a "FÉNY"-ből és csendből jövünk mindannyian.

"Nincs szükségünk mindenre, hogy világot alkossunk - elég a boldogság és semmi más." ( Paul Éluard )

 

2019. 10. 28.

 

"Az életnek abban az órájában vagyunk (ez az óra mindenki számára üt), amikor az igazság parancsolóan áll elénk, amikor mindnyájunknak csak karját kell kinyújtania, hogy egyetlen lendülettel a sötétség felszínéig és egészen Isten napjáig hatoljunk. Ilyenkor az emberi óvatosság csak csapda és őrültség. A szentség! - kiáltott fel az öreg pap mélyből jövő hangon - amikor ezt a szót maga előtt kiejtem, egyedül a maga számára, tudom, milyen fájdalmat okozok! Felfogja lényegét: hivatás, szózat. Oda kell feljutnia, ahol Isten várja, feljutni, vagy elbukni. Ne reméljen semmi emberi segítséget, felelősségem teljes tudatában hiszem, hogy helyesen járok el, ha így beszélek magával, miután próbára tettem engedelmességét és egyszerűségét. Ha kételkedik nemcsak önnön erejében, de Istennek magára irányuló terveiben, zsákutcába kerül: felelősségemre és kockázatomra, útjára engedem, azoknak adom át, akik várják, a lelkeknek, amelyeknek majd zsákmánya lesz... Az Úr áldja meg fiacskám." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

"Mert barátunk lassanként mindenkire az olyan ember ellenállhatatlan varázsával hatott, aki nem mérlegeli az eshetőségeket és egyenesen megy előre. Mert az ügyes és elővigyázatos ember végeredményben csak önmagát kíméli." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

"Pedig Donissan abbé ismerte az örömet.

Nem az alattomos, állhatatlan, hol telet marokkal szórt, hol megtagadott örömet, - hanem a másikat, mely biztosabb, mélyebb, egyenletesebb, állandó, szinte kérlelhetetlen - olyan, mint valami második élet az életben, mint valami új élet kibontakozása. Bármily messzire nézett vissza a múltba, nem talált abban semmit, ami ehhez az örömhöz hasonlított volna, s még arra sem emlékezett, hogy valaha is sejtette vagy kívánta volna. Most is féltő mohósággal élvezte, mint valami veszedelmes kincset, melyet egy ismeretlen hatalom egyik pillanatról a másikra elvehet tőle, s amelyet nem lehet elengedni anélkül, hogy az ember bele ne pusztulna.

Semmi külső jel nem árulta el ezt az örömet, és úgy látszott, hogy folytatódni fog, amint elkezdődött: önmagától. Fény volt, melynek forrása láthatatlan s amelybe minden gondolat belevész, amint a magányos kiáltás sem jut túl a végtelen láthatáron a némaság első körén..." ( Georges Bernanos: A ​sátán árnyékában ( Soul le Soleil de Satan – a Sátán Napja alatt ))

 

"Egy jó házaspár kézen fogva halad élete útján. Ha közben tövisre akadnak, azt szorgalmasan és jó szívvel elteszik láb alól. Folyamhoz érve, az erősebb átviszi a gyengébbet, s ha sziklára kell felmászni, az erősebb kezét nyújtja a gyengébbnek. Türelem és szeretet a kísérőtársaik. Ha végül ott állnak céljuknál, a gyengébb letörli az erősebb homlokáról a verejtéket. Öröm és fájdalom mindig együtt jár mindkettőnél... mosoly van mindkettőjük arcán - vagy könnyek mindkettő szemében." ( Kotzebue )"

"Egy Volkswagen miért nem lehet boldog?" ( Örkény István )

"Nagyon boldog vagyok, hogy nem ezen a szinten dolgozom."

"Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint." ( Gal 5,25 )