What is Love? ~ "... amíg magával nem vitte a kést."

Agathon ( Αγαθον )

 

"Azt is mondták róla, hogy gyakran vándorolt úgy, hogy csak a kése volt vele a tarisznyájában." ( A szent öregek könyve, 89. Agathón (7.) )

"Kívántalak kezembe, kés,
már akkor, már tejfogaim
hullásakor kerestelek,
s hold alatt és tudat alatt
álmodva a fülemüle
fészkében is rádleltem, kés.
Már akkor kinyitottalak,
játék ezüst-istene, kés:
hajnalomból zöld síp visít
és cincog cirok-hegedű
és táncol faragott halál-
Titkaid már ismerem, kés:
olyan vagy te, amilyen a kéz!
Beoltva vadócok tövét
lobbantasz almafavirág -
mennyeket és villámlasz oda,
hol fehérre rohad a vér -
de hánytorgó hajak alól,
éj-terjesztő köpenyek alól
orvul hátba tűzve rezegsz,
orgyilkosok címere, kés.
Kié vagy te - mindenkié,
s nem derül ki: ki volt az a kéz,
és hajnal se lesz, míg nyitott
madárszájú sebek dala
átüt a gyönyörön is, kés.
Kívántalak kezembe, kés,
már nem tudlak elejteni,
szívem fölé vonzod kezem,
virág helyett, Késem - kés." ( Nagy László, Kés ) 

"Amikor a testvérek a szeretetről beszéltek, azt mondta József abba: "Tudjuk egyáltalán, mi a szeretet?" És elmondta Agathón abbáról, hogy volt egy kis kése. Egy testvér jött hozzá és dicsérte azt, ő pedig nem engedte továbbmenni, amíg magával nem vitte a kést." ( A szent öregek könyve, 108. Agathón (26.) )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/tegnap-fenn-voltam-az-aetnan-ii.html

 

"Titkaid már ismerem, kés:
olyan vagy te, amilyen a kéz!
Beoltva vadócok tövét
lobbantasz almafavirág -
mennyeket."

"Winner - Loser" / "ebed jahwe" ( עֶבֶד יהוה‎ ) IV. ~ "Szörnyű nagy hidat épített."

 "Hidat a bűnös lelkeknek."

 

 

"Jesus is a ship: blessed are we if we sail upon it."

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-i-there-is-none-that-can.html

 

"When they saw the sun rising they raised." ( Alexandriai Philón, De vita contemplativa ( On the Contemplative Life ), 87-90 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/a-sebesz-viii-they-raised.html

"Mert a nap eredeti világossága nem itt van, hanem ez a világosság sok szférafüggönyön és téren hatol át. A Nap világossága, eredeti minőségében a világosság szolgálólányának [szüzének] körzetében van." ( Pistis Sophia, 84. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxxix-xxx-ezen.html

"Mikor kisüt a fényes nap,
Az a szép, az a gyönyörű!
Örülnek isten szentjei,
Szentjei, szent angyalai,
Szentek közt első Nikola,
Nikola után Ilia,
Ilia után Mária.
Fognak kezükbe felleget,
Krisztust tartják a fellegen.
Mária jajgat, kesereg.
Szentek közt rászól Nikola:
- Hallgass, ne sirasd, Mária,
Ha te a titkot nem tudod,
Esedezz hozzá, megtudod:
Jézusnak mestersége van,
Nevezzük Jézust mesternek,
Szörnyű nagy hidat épített,
Hidat a bűnös lelkeknek." ( Jézus Mester, bolgár népballada, Nagy László fordításában )

 

"Ha te a titkot nem tudod,
Esedezz hozzá, megtudod."

 

"Winner - Loser" / "ebed jahwe" ( עֶבֶד יהוה‎ ) II. ~ "Fejedet levágjuk!"

"Minek a fej, ha ebek ellen
Nincsen fortély benne!"

 

"Hej, híres hajdut, valld be nékem.
Merre van tanyátok!
Mert, ha nem vallod, híres hajdut,
Karodat levágjuk!

Ó, vágjátok le, ádáz basa,
Nem lesz kár érette:
Minek a karom, ha a puskát
Tartja csak remegve!

Hej, híres hajdut, valld be nékem,
Merre van tanyátok!
Mert, ha nem vallod, híres hajdut,
Szemedet kivájjuk!

Ó, vájátok ki, ádáz basa,
Nem lesz ká érette:
Minek a szem, ha rosszul céloz
A ti szívetekbe!

Hej, híres hajdut, valld be nékem,
Merre van tanyátok !
Mert, ha nem vallod, híres hajdut,
Fejedet levágjuk!

Ó, vágjátok le, ádáz basa,
Nem lesz kár érette:
Minek a fej, ha ebek ellen
Nincsen fortély benne!" ( Vallatás, bolgár ballada, Nagy László fordításában )

 

Szókratész méregpohara, Jacques-Louis David's 1787

 

Πλήρωμα ~ "Mit gondolsz, mi a kegyelet?" / "Jó napot, jó fényt a családnak." I.

"Jó napot, jó fényt a családnak."

 

 

"Jó napot, jó fényt a családnak.
Csak az óhajtást hozom, csak jó-magamat.
Bábot a kicsinyeknek nem adhatok, se madárlátta valamit,
nyúlkenyeret, egyebet.
Nem a vásárból jövök, nem a hegyről, nem az égből,
de igenis: a földből.
Nehéz volt magamat összeszednem, nehéz a föld is,
a sírdombot sokáig mozgattam, akár a vakond.
Sós-paprikás kenyeret kívánok, igen.
Adjatok jó bort, ha van, világítson az is minékünk.
Annyi mohát, kőport, cementport, annyi falevelet
csaptam le magamról, féltem, nem érek ide időben.
De süt a nap, sütöget, szép a reggel.
Izzadok édeset a napvilágban.
Gondoltam, jó, ha magam jövök, mert kivel üzenhetnék?
Senkivel. Készültem ide, de mióta, – azóta, hogy a Lehetetlent
agyadba vetted, s forgatol vele engem is.
Itt ragyogok, lásd be, hogy minden lehet.
Emlékezz a pulira is, a Cirókára, ahogy a bika
orrába csimpaszkodik – az a kis gyöngyfogú fekete labda.
Vi-vi, vau, vi-vi, vau-vau-vau!
Ugatok, utánzom, terelem a harangos nagy-dögöt,
a Behemótot, ahogy akarom.
Gondolj csak a Cirókára. Sikerül neked is.
De én nem uszítalak, tedd a dolgod.
Egészségünkre! Mit gondolsz, mi a kegyelet?
Elrekeszteni a dalt a temető mellett?
Vígadjatok, ha tudtok, fiaim.
Hozzatok akár cimbalmot a sírdombomra,
Bőgőt meg szép hegedűt.
Másodszor már nem jövök,
jó napokat, jó fényt a családnak.

Nem hideg a tenyerem, fogjunk kezet." ( Nagy László: Apánk a másvilágról )

"Mit gondolsz, mi a kegyelet?"

Δαίμον II. / Πλήρωμα ~ Kolbe 19. ~ "Legénység" ~ s viseld a keresztet. / "Logos megvalósulása a szűz lélekben." XIX. ( κένωσις και συνεργεια )

,,Amantem redama."

 "Tisztának a tisztát őrizzük meg." ( Nagy László )

 
 

"A szerzetes keresztje a Bölcsesség Könyve, tudni kell olvasni belőle." ( Maximilian Kolbe, Lelkigyakorlatos feljegyzések, A lelkigyakorlat ötödik napja, 1, 107 )

"Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottjainak osztályrészük." ( Bölcs 1,1-9 )

( Δικαίων δὲ ψυχαὶ ἐν χειρὶ θεοῦ, καὶ οὐ μὴ ἅψηται αὐτῶν βάσανος. ἔδοξαν ἐν ὀφθαλμοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν καὶ ἡ ἀφ᾽ ἡμῶν πορεία σύντριμμα, οἱ δέ εἰσιν ἐν εἰρήνῃ. καὶ γὰρ ἐν ὄψει ἀνθρώπων ἐὰν κολασθῶσιν, ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης· καὶ ὀλίγα παιδευθέντες μεγάλα εὐεργετηθήσονται, ὅτι ὁ θεὸς ἐπείρασεν αὐτοὺς καὶ εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ· ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ ἐδοκίμασεν αὐτοὺς καὶ ὡς ὁλοκάρπωμα θυσίας προσεδέξατο αὐτούς. καὶ ἐν καιρῷ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀναλάμψουσιν καὶ ὡς σπινθῆρες ἐν καλάμῃ διαδραμοῦνται· κρινοῦσιν ἔθνη καὶ κρατήσουσιν λαῶν, καὶ βασιλεύσει αὐτῶν κύριος εἰς τοὺς αἰῶνας. οἱ πεποιθότες ἐπ᾽ αὐτῷ συνήσουσιν ἀλήθειαν, καὶ οἱ πιστοὶ ἐν ἀγάπῃ προσμενοῦσιν αὐτῷ· ὅτι χάρις καὶ ἔλεος τοῖς ἐκλεκτοῖς αὐτοῦ. )

"Mikor nincs időd Jézushoz menni, de állandó kísértések zaklatnak nem tudod, mit tégy magaddal -, akkor öleld kebledre a keresztet s csókold meg a Szent Sebeket - Ő megsegít majd téged.
Péntekenként ne feledkezz meg az Olajfák Hegyén mondott imádságról és idézd fel az eseményeket; rózsafüzér, szentolvasó.
A bűn nélküli lélek sokkal szebb, mint a világ valamennyi gyönyörűsége. A bűnös lélek sokkal rosszabb, mint a világ valamennyi vétke együttvéve. Ha csak egy percet is vétkezel, azonnal kérj bocsánatot az Úr Istentől. A szerzetben felmerülő bűnök sokkal súlyosabbak, mint a világiak, mert itt tudod, mivel jár a vétek ; de azt is, hogyan teheted jóvá, amit elkövettél.
,,Amantem redama." ( Viszonozd a szeretetet (szeresd aki szeret). ) Tégy pontot a végére: tűrj, mosd tisztára önmagadat, s viseld a keresztet.
A szomorúság, fájdalom nem mindig bűn következménye, hiszen az Úr Jézus is átélte: ,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint." (Mt 26,42) ( ~ κένωσις και συνεργεια )" ( Maximilian Kolbe, Lelkigyakorlatos feljegyzések, A lelkigyakorlat ötödik napja, 1, 107 )

"(...) tisztának a tisztát őrizzük meg
oltalmazzuk az időben, ámen." ( Nagy László, Gyümölcsoltó )

 

,,Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint." (Mt 26,42)"

 

Az erő része

Kopár fényben ( I. )

"adjon úgyis, ha nem kérem"

 

 

Ez egy igazi botrány..., nem szimplán hiba!

Miért nem a jókkal foglalkozunk?

 

 Az iskolai munkám során is látom, a "rosszak" százszor annyi figyelmet kapnak, mint a "jók", pedig jónak lenni sokkal nagyobb teljesítmény, s most nem a még rossznak is lustákra és "tompa elméjűekre" gondolok, mint "rossznak" lenni.

 Mert ahogy mondani szokás, a JÓNAK csak egy formája van, a ROSSZNAK végtelen..., tehát könnyen megvalósítható, a JÓ szinte soha.

Akkor miért szeretjük a  bűnt..., mert a magunkéit "egyenesen imádjuk" ( ~ Tatiosz ), vagy ahogy G. B. Shaw írja, ha azt mondanád valakinek, hogy valamiféle rablóvezér vagy kalóz vére csörgedezik az ereiben, nem szégyellené, hanem büszke lenne rá. 

 

Nehéz lenne elítélni másokat olyanért, amit magunk is elkövetünk. S most itt nem a büntetésre gondolok, az a "társasjáték" része..., egyfajta iszonyodásra gondolok. Egyféle undortól, ami el kellene, hogy töltsön bennünket. Ehelyett, mint egy hányás mellé, oda kuporodunk és turkáljuk..., tényleg van-e benne répa?

Igazi nyereség a bűn..., mindenki velünk foglalkozik. Mint az "alkoholista játszmában", ahol az elsődleges nyereség nem az alkohol hatásában van..., sokkal inkább a másnaposságon. Izgalmas volt, jól éreztük magunkat, s még velünk is foglalkozik mindenki, pedig nem csináltunk semmi..., sőt, csak romboltunk. Mi leszünk először a kapcsolat középpontja, majd mindennek a középpontja.

S még a vallások is a bűnösökkel foglalkoznak, "mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek." 

Nagyon elhibázott kampány ez így a bűn mellett, ami könnyű is, előnyös is?

Kampány az ellen, hogy megkeressük eredeti forrásunkat, az Isteni formát, amire születtünk; valódi tiszta célunkat, küldetésünket?

 

Van egy játék, az "Így hallottam": 

A játékosok körben ülnek. A játékot a játékvezető kezdi, aki a mellette ülő játékos fülébe súg egy összetett mondatot, rövid szöveget. Úgy súgja, hogy a többi játékos ne hallja meg. A hírt tovább kell neki is adni a mellette ülőnek, míg végül bezárul a kör. Az utolsó játékos hangosan kimondja a kapott információt, amit összehasonlítanak az eredeti szöveggel.

Van egy olyan változata is, hogy a játékvezető vissza is vezeti a tagokat a "torzulás útján" s megbeszéli mindenkivel, ki hol és miért torzított a az eredeti szövegen?

Itt is ezt kellene csinálni..., visszagombolyítani életünk zsinórját és megkeresni, hol vesztettük el "ártatlanságunkat", s akkor talán rájövünk, mit és miért nem tettünk rosszul eddig.

Ha erre tudásra, erre a "visszaemlékezésre" ( ~ Platón ) nem teszünk szert, marad a Dosztojevszkij leírta tépelődés és bosszankodás, mert mivel senki sem akar "teremtett" lenni csak "teremtő"..., ami nem kicsi gőg, megteremti magának Istent s az Ördögöt is, legyen kikre tolni a felelősséget!

"– Én azt hiszem, hogy ha ördög nem létezik, tehát ha csak az ember teremtette, akkor a maga képére és hasonlatosságára teremtette. – Vagyis hát ugyanúgy, mint az Istent. – (...) Szép egy isten lehet az, ha az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette." ( Dosztojevszkij: Karamazov testvérek )

S be is rendezzük olyanra a világot mint a gnosztikusok, akik elég nagy bajt csináltak már a kezdetek kezdetén is a "fekete-fehér" gondolkodásukkal, szinte kiirthatatlanul megfertőzve mindent ezzel a kétpólusú szemlélettel.

"Örök sötétség tapad a felszín belső felére. Ez a fordított világ, ez a pokol. Egyforma az éje, mindene kő-szerű, lobogástalan, fekete láng. / Ez a pokol: belőle hajlik ki az élet, a hánytorgó, e nyugalomból! Göröngy, fű, ember, állat, belőle fakad mind, mely sebet és csókot cserélget, a pokolból, mind, valahányon a fény elárad! / Mindennek külső és belső íve -- melyik a visszája, melyik a színe? van-e harmadik ív: árny nélküli fény? / Rögtől szívig, minden dalol; nem ésszel, lényével válaszol, mint egy nő, vagy egy költemény" ( Weöres Sándor: Mi van a héj alatt? )

"De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember, kivétel nélkül. (...) Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy." ( Mihail Bulgakov: Mester és Margarita )

 

Lévi Máté erre remek választ ad, igazi zen választ: "Nem vitatkozom veled, vén szofista!" 

Ahogy Én is okoskodtam ifjú koromnak, kicsit talán imponálni is akartam műveltségemmel Beöthy Tamás atyának, amikor megkérdeztem: 

Van-e ördög vagy nincs; ugyanis Aquinói Szent Tamás bizonyítja hogy nem létezhet, s precízen levezettem neki a következtetés sort. 

Hosszan nézett rám, majd ezt mondta: "Beszélgessünk valami fontosabbról!

De van itt nagyobb baj is, ha lehet ezt egyáltalán még tetézni valamivel. 

Szoktuk...

"Zsebre akarjuk tenni Istent", mert mi ez a "bratyizós", sőt "szemrehányós" stílus? Nem elég, hogy mi vagyunk a világ közepe, de még arrogánsak is vagyunk. 

Nem biztos, hogy megérdemeljük a "társteremtői " státuszt. 

 S most nem arra célzok, hogy általános jelenség, hogy mindenki tegezi Istent..., jól van ez így hisz a Jézus által ajánlott megszólítás is: "Abba, Atyánk."

Elherdáljuk a ránk bízott "talentumokat", tehetségeket. Mert "jogunk van hozzá". 

Ez nagy tévedés, a szabad akarat az Isten keresésének egyéni útválasztására szól, nem annak megtagadásához.

Aztán csodálkozunk, nem mennek a dolgok..., amiért természetesen ki a hibás? 

 

 S erre Isten szólhat szeretettel:

"Az Ő országát, a Békét, harcainkra süketségét. Néha átokkal panaszlom de Ő így szól: 

“Nem haragszom!” ( Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra )

 

„Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek." ( Lk 15,11-24 )

 

"Megláthattál volna azért is engem, mert Mindenható, ha vagy s látsz valóban (mint rég ama Szem a szentkép-keretben) mert nem zavartalak, mert nem kopogtam, mert nem riszáltam feléd sem sebem, sem érdemem, hogy nézd: így jártam nyomodban! Illemre nevelt anyám: nem esengtem s rátartiságra apám: nem tolongtam- - s igazmondásra épp a - Hit - a hited? - nevelt, hogy így, magamba kivetetten, e földön itt, veled vagy ellenedben, magamféle is kezdhet valamit - Nem voltam könnyű fiad. Így végy számba, ha ürül hely a Seregedben." ( Illyés Gyula: Megláthattál volna )

Szeretnénk így állni majd Isten elé? Szeretünk így állni előtte?

A legdurvább Csorba Győzőé:

"Hogy ő tud róluk? Jó, de fontos, hogy meghallgassanak, beszélhessek, kiönthessem a szívem: sok benne a salak. S vitatkozhassak is, ha úgy jön, s tévedjen néha ő, lássa be, hogy ő is lehet hibás, ha belőlem dudva nő." ( Csorba Győző: Istenről, öregedőben )

Isten szereti ha vitatkoznak vele, az is imádság, de furcsa lenne rá hárítani a felelősséget saját ostobaságainkért. 

 

Én is szoktam vele vitatkozni, vagy jobban mondva értetlenkedni. Gyakran kérdezem tőle széttárt karokkal: "No, ez most mire volt jó?"

"(...) nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem." ( Nagy László: Adjon az Isten )

Ez is egyfajta pogányság, Jézus maga mondja: "Kopogtassatok és megnyittatik néktek!"  S maga Isten mondja Mózesnek, ne kérj, mert nem tudom visszautasítani.

Annyira nem lehetsz gőgös, hogy még ne is kérj!

A végső nagy probléma, fogy az idő..., véges lények vagyunk, igyekezni kellene jónak lenni, mert az lenne a feladatunk. 

Ahogy a bérmálkozáskor "Krisztus katonája" lesz a jelölt, harcra "kenik fel"! Mindenki harcra van küldve, harcra a jóért..., önmagával, a világgal, amit nem adhatunk fel ily könnyen!

"Nem Isten dolga, hogy harcoljon azok helyett, akik nem akarnak háborúzni." ( Plotinosz, III., 2, 8, 35. )

Nincs idő a bűnre..., ennyire nem érhetünk rá.

 

Plotinosznak azonban van egy érdekes gondolata, ami igazolhatja ezt az állapotot, bár nem kevésbé idegesítő:

"Vannak olyan rossz dolgok, amelyek csak annak használnak, aki átéli őket, ilyen a szegénység vagy a betegség. A morális rosszból azonban az egész világegyetem húz valami hasznot, mert megmutatkozik általa az Isteni igazságosság." ( Plotinosz: III. 2, 5, 15. )

De semmiképp nem ellenünk vannak a dolgok, sokkal inkább értünk! 

A bűn is?

 

"Kicsoda vagy tehát? Az erő része, mely Örökké rosszra tör, s örökké jót művel." ( Goethe: Faust )

( Ez most nem egy posztumusz "fricskának" szántam itt a végén egykori remek tanítómnak Beöthy Tamásnak atyának..., inkább Pál apostolra célzok: 

 "Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön." ( Rom 11,32 )  

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/akinek-maskepp-irgalmazott.html

 

 

The Kiss of Light and Darkness

 

2019. 07. 21.

I. a bolond

"A karakter olyan szikla, amelyen a zátonyra futott hajók kikötnek és az ostromlók zátonyra futnak." ( Immanuel Kant )

 

 

Hétköznapi választásainkban is gyakran ezzel az inga mozgással találkozunk.

Klasszikus kérdés, mi választjuk a sportunkat, foglalkozásunkat stb., vagy az minket? Tehát a közösség minket, vagy mi a közösséget?

 

Egyfelől megközelíthetjük a kérdést individualista módon, jó csapat az, amelyik csupa kiváló játékosból áll. 

Vagy kollektivista szemszögből, - amelyik kifogásolhatókból, de jól szervezetten?

 

Választhatunk egyéni sportot!

De akkor miért zavar egy futóversenyen versenyen, ha előttünk ügyetlenkedik vagy szemtelenkedik valaki.

Az egyéni sportoknak is van közösségi vonzata, tehát nem léphetünk ki a rendszerből.

 

Választanunk KELL:

"Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié." ( Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének )

 

 

Ennek a megközelítésnek a problémája, mindenki tökéletességre kell, hogy törekedjen, ami szinte elérhetetlen vágy.

A Mester azonban mindig tanítvány marad. ( Nem csak mert ő is tanítványa volt valamikor valakinek, de belátható, ha elér is egyfajta tökéletességet, szüksége lesz a tanítványok "tökéletlenségére", mert egyébként nem tud "továbbfejlődni"...; s már vissza is indul az inga...; ezért alig érthetők pl. Nagy Laci kézilabdázónk könnyei, most hogy mester lesz és taníthat! )

A tökéletesség tökéletlenségre vágyik? A tökéletlen pedig tökéletességre?

 

Van Gogh miért vágta le a fülét?

Olvastam olyan cikket, ahol már azt írják, a sok kiváló olimpikonunk léte már nem serkenti az utánpótlás képzést, inkább kontraproduktív; mert a sok celeben, Tik-tok sztárocskákon és YouTube videó bloggereken felnőtt generáció már nem akarja és nem is tudná követni a példájukat, inkább a "sárba rántásuk" árán próbálják felmenteni magukat a haladás megtagadásának felelőssége alól ( "proli" ~ https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/hogyan-tesznek-minket-proliva.html ), ami a mostani média-korban könnyű dolog, hiszen bárki élete egész intim dolgokig pár kattintással megismerhető. 

S elítélhető.

Ti sem vagytok jobbak bármelyikünknél..., miért is szeretnétek ha olyanok lennénk, mint ti?

Elvesznek a példaképek, csak hogy sokan nyugodtabban aludjanak.

De így sem az egyéni tökéletességet, sem a közösségi felé esetleg nyújtható kvalitásokat sem szerzik meg, "elakad az inga".

S ami nem fejlődik, az csökken, nincs stagnálás. 

 

Mert nincs már oly bolond ki levágná a fülét barátjáért...

Végül kihalnak a mesterek, mert már kihaltak a tanítványok is, jóval korábban.

 

Eddig így volt:

1. Akik rögtön csapatot választanak, azok "fiatalon" a közös "bénázást" választják, de közben fejlődnek.

Ezt Németországban apácának ment egykori kolléganőm így fogalmazta meg: "Náluk egyfajta jelmondat: Szentté marjuk egymást!" Ez akkor ijesztő volt számomra, most jobban értem..., s már tetszik is.

Ő sem lépett ki, azóta is közéjük tartozik. A gyémántot is keményen csiszolják

A japán zen buddhistáknál ezt a "krumplimosással" írják le.

 

2. Magányos út vándorai belső vívódásokon keresztül fejlődnek..., s a kincset amit végül megtalálnak, azt elviszik másoknak, minek is tartanák meg, nekik már meg lesz örökre.

A hangsúly a mozgáson van..., ha választasz, lehet hibázol, majd javítod, s újra és újra, jó esetben ezt lépcsőként használva fel a tökéletesedés irányába!

De sietni kell..., nem érünk rá csodára várni. Mi legyünk a csoda, s mihamarabb.

"Jaj, csak nehogy késő legyen "megjavulni!" ( F. H. Burnett )

Valamirevaló személyiségekben azonban mindkét szemléletmód, mint Van Gogh-nál, ma is megtalálható:

"Mauve jó volt hozzám, sokat és hatékonyan segített, de mindössze 14 napig. Ez kissé túl rövid." ( Van Gogh válogatott levelei, 188. április, 25 )

S ha nem talál, hát belső mesterére hagyatkozik, a Szép-re, beszélünk még erről. 

 

"Ha egy paraszt látja, amint egy fatönk előtt órákig elülök és rajzolom, őrültnek tart, és természetesen kinevet. A fiatal hölgy pedig, aki egy munkás foltozott, poros, átizzadt ruhája láttán fintorgatja az orrát, magától értetődően nem fogja fel, hogy miért megy valaki Borinage-ba vagy Heijstbe, miért száll le a szénbánya aknájába. És arra a végkövetkeztetésre jut, hogy örült vagyok. De mindez tökéletesen közömbös nekem, (...)" ( Van Gogh válogatott levelei, 1881. április, 35 )

Marad a "fatönk"...

 

 

Helyesen felismert daimonion persze még nem könnyíti meg a helyzetünket a csoportban, de hatékonyakká válunk..., a leghatékonyabb bolondok leszünk a közösségünkben, s gyorsan beteljesíthetjük sorsunkat, bármi is legyen az.

"Szeretném, ha egyszer már olyannak vennének, amilyen vagyok." (
( Van Gogh válogatott levelei, 1882. április, 25 )

 

Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

"Őrültnek" vagy "bolondnak", ha jól gondolom...

 

2019. 05. 15.  ( Frissítve: 2021. 06. 22 )