Πλήρωμα ~ "Új mértékek, új méretek, új törvények születnek arra, aki választott, csillagos s a teljes életet akarja."

"Pompás kor ez a mostani..."

 

Pompás kor ez a mostani,
hasonlót még nem ért az ember,
új mértékekkel ront közénk,
fényév, gázok, billió, tenger,

csupa masszák és tömegek,
közelség, láz, bizonytalanság,
a világ születésekor
volt csak ily egy mélység s magasság,

egyforma, kúsza, relatív,
csupa mérkőzés, merre látok,
nem él túl csak az isteni
örök örökkévalóságok,

ez lesz a kor, mely mint a rács
elválaszt múltat és jövendőt,
s kényúrként csak a szép, erős
nép nyakába veti a kendőt.

új mértékek, új méretek,
új törvények születnek arra,
aki választott, csillagos
s a teljes életet akarja,

ó társaim, ó gyermekek,
mi tán megérjük félelem
közt s ezer kínok között még,
hogy mind, mi van, történelem,

vér nem riaszt, tűz nem ver el,
az életparancs az, hogy éljünk,
nem vicinálison döcög,
repülőn jár az emberségünk,

lelkünk hitel, derű, beton -
egyén, család, fajták, világok
egy rendbe futnak párutat,
akár ama csillagvilágok,

ó társaim s ó gyermekek,
édes nyája bomlott akolnak,
levegőre, gépekre, ki,
szívjátok illatát a kornak

s hódítsatok meg rengeteg
magatokkal földet és tengert:
éljen a kor, ki bennetek
megszüli a holnapi embert!" ( Győry Dezső, Hol a költő?, Éljen a holnapi ember )

 

Δαίμον I. Hölderlin 10. ( művészet III. ) ~ "Homo sum, nihil humani a me alienum puto."

.“…Aut tace aut loquere meliora silentio..”

 

 

"Legelsősorban is teljes szeretettel és teljes komolysággal kell magunkba fogadnunk a nagy szót : Homo sum, nihil humani a me alienum puto ; nem szabad, hogy ez könnyelműségre csábítson - őszintévé kell lenni magunkkal ; s tisztán látóvá és türelmessé a világgal szemben ; s aztán - fecsegjenek bár holmi szenvelgésről, túlzásról, becsvágyról, különcségről - semminek sem szabad megakadályoznia bennünket abban, hogy teljes erőnkkel, teljes szigorral és gyengédséggel küzdjünk célunk eléréséért : egyre szabadabb és bensőségesebb kapcsolatba hozzunk magunkban és másokban és minden emberit, akár a művészi ábrázolásban, akár a valóságos világban ; s ha a sötétség birodalma erőszakkal törne ránk, hajítsuk tollunkat az asztal alá, s menjünk Isten nevében oda, ahol a legnagyobb a baj, s ahol a legnagyobb szükség van ránk. Ég áldjon!" ( Hölderlin levele fivéréhez, 1798 )

 

 

 

"Azt gondoljátok: a költés szekér,
Mely ballag széles országútakon?
Sas a költés; hol nem járt senki sem,
Ő arra indul fennen, szabadon.
 

S az élhetetlen nyomorú csoport
Azt lesi gyáván: merre nyílik ut?
S ha nyílik aztán, mint éhes kutya
A konc után, a kezdett útra fut.
 

Fogj tollat és írj, hogyha van erőd
Haladni, merre más még nem haladt;
Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd a földhöz silány dorombodat!" ( Petőfi Sándor, Az utánzókhoz )

 

 

“…Aut tace aut loquere meliora silentio..” ( Philosophy, a Self-portrait by Salvator Rosa (c.1645) )

 

Tuo tibi judicio est utendum. Vlll. ~ ha viszont a lényeg a fontos ( "Ami vagyok, az akarok lenni" )

 "Falazás" ~ "Üdvös mosakodás! Üdvös fürdő!"

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 88 )

 "Mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )

 

 Kinek mi a fontos...

 

Alkotni születtünk erre a földre
S nem csak megélni szép napokat
Várakat emelni a hegytetőkre
Széles folyókra nagy hidakat

Alkotni születtünk erre a földre
Meghódítani a természetet
Járható utakat hegyeken völgyeken
Gazdaggá tenni az életet

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már

Az alkotás teszi az embert emberré
Nem vagyunk mulandó tavaszvirág
A mű amit teremtő akarat létrehoz
Istenné emeli az ember fiát

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már

Nézzetek széjjel a földön testvérek
Láthattok megannyi világ csodát
Alkotni születtünk erre a földre
Munkával épül egy szép új világ

Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik ( Szörényi Levente - Bródy János: Alkotni születtünk ) 

 

Ki az igazi ember?

 

"Üdv nektek is gyermekeim!"
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Konon vértanúsága, 139 )

Így köszönti öreg Konon a kertész az őt kereső üldözőit..., épp kertészkedik.

Miért nem menekül, bujdosik, miért a kertjével foglalatoskodik?

 

"Jóllehet bűnös, mégis keresztény vagyok."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Maximus aktája, 130 )

"Nem esztelenség az, hanem vallásosság." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 ) 

"Mi akar ez lenni?" Euplus válaszolta: "Az én Uramnak törvénye, melyet rám bíztak." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Euplus aktája, 225 )

 

 S mi van, ha összetörik Szókratész szobrát? S mi van, ha nem?

A mű megmarad..., pedig ahogy Szörényi Levente énekli: 
"Amit rakunk nappal éjjelre leomlik."

 A mozgás és minden ellentmondás illuzórikus. Ahogy Parmenidész mondja: "A mi mozog megpihen."

Egyszerre és egymás után is... 

Szolzsenyicint kárhoztatták a kortársai az "Ivan Gyenyiszovics egy napja" című kisregényében leírt "falazás" jelenetért..., értelmetlennek látták az ilyen munkát, ezért hihetetlennek a leírását.

Pedig mi másnak van értelme, értelmet vinni az értelmetlenségbe? Falazni -40 fokban vagy kertészkedni mikor bármikor "elvihetnek"? 

De hát melyikünk élete értelmesebb? Kiért nem kopogtathatnak bármelyik pillanatban?

S mégis..., ha hajnalra le is omlik.

Minden ide tér vissza és innen válik ki.

Az út felfelé és lefelé ugyanaz, - mondja Herakleitosz. 

De nem csak az út azonos, a létezők is azonosak, valahogy mint a hinduizmus Atman-Brahman koncepciójának megfelelően.

 

Ki igazán ember? - tettük fel a kérdést.

"Bizony, felsőbbrendű volt, mint Platón, ha akarod, elmondom neked néhány mondatát." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Phileasz vértanú aktája, 230 ) 

Jézusról beszélnek a vértanúk, de Platónnal vetik össze...

Jó példák kellenek, szimbólumok.

 

" (...), akkor miért ne írnánk le mi is azokat az új példákat, melyek mindkét célnak megfelelnek? Vagy, mert ezek egyszer majd régiek lesznek, s későbbi nemzedékeknek szükségük lesz rájuk, bár jelenükben még kisebb tekintélyt igényelhetnek maguknak, az ősiség előlegzett tisztelete miatt." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 75 )  

 

"Szólsz egy keményet..., s már nem vagy benne az irodalomban"  ( Szolzsenyicin,  A Gulág szigetcsoport )

S mégis..., szólsz. Miért?

 "Ami vagyok, az akarok lenni." (
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A scilliumi vértanúk aktája, 56 )

Ami vagyok..., azzá válni?

 

"Én pedig abban reménykedem, helytartó, hogy majd istenfélő gondolatok töltenek el, és lelki szemeid megvilágosodnak védőbeszédem során; azaz hogy szíved termékennyé válik, (...) ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )

"Hálát adok az Úrnak, hogy még a vértanúk dicsőséges győzelmét említed, és engem az általuk elviselt kínokra emlékeztetsz, egyben az istenfélelemben is megerősítesz példájuk által. Azt hiszed talán, hogy elpusztult az élet, amelyet kiűztél belőlünk? A mennyország birtokolja őket, fordítva azonban, üldözőik pontosan e kínok miatt pusztulnak el. Saját véleményed téveszt meg tehát téged. A keresztény nevet nem lehet eltörölni." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 71 ) 

 

"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 ) 

"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )  

Igen ez a cél, elég erősnek lenni, hogy imádkozhassunk másokért. ( Megsúgom: Elég erős vagy... )

S mint az öreg magányos filozófus Rembrandt festményén, soha meg nem pihenni, hanem mint a vak pap Salamov novellájában "esztelen és értelmetlen" munkával de igazolni létünk értelmét magunk előtt. Tanulni utolsó lehelletünkig.

Mert saját isteni szenvedélyed életed értelme és ezt csak te tudhatod igazán, ahogy Buddha is tanácsolja: "Légy a saját menedéked!"

S mégis hazavágyni egy barátságos meghitt otthonba, ami talán soha nem is létezett, nem is létezik, mint Van Gogh festményén az a bizonyos szoba meleg színekkel, hívogatón.

 

 "Te pedig, meggyötört test, a földi gyengeség szerint úgy tűnik, hogy a világ erősei ítélkeztek feletted; a lelkünket pedig őrizze meg és fogadja be az, aki a kettőt összekapcsolta." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 69 )

 "a versenyt megelőző napig eddig jutottam. Hogy a küzdelemben mi történt, azt írja meg majd, aki akarja." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 82 )

 "(...) így pihented volna ki ihletetten az Agora fáradalmait." ( Hölderlin, Görögország, 14 )

Nyíri Tamás "neheztel" arra a szemléletre, amely kiemeli, Istent trónján ül vagy hogy Isten megpihen; - de aki dolgozott hadd pihenjen.

Isten szolgái is megérdemlik a békét, ha igazi nyugalmat nem is nyernek életük során soha.

 

"Fény, fény, sugarak! Fények vagyunk
mind: isten lelke, öröm, remény.
Óh szállni, lobogva a föld felett!
A rettenetes életet,
az örömöt akarom én." ( Szabó Lőrinc: Fény ) 

"Véletek, szent csillagok, az éjben lantom ünneplőn együtt zenél!" ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 12 )

 

"Mindenki maga látja, milyen csókot kap." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

"Mikor, mikor végre? Ne kérdezzétek! Legyetek csak türelemmel, elérkezik majd, el kell hogy érkezzen az örök béke szent ideje, midőn az új Jeruzsálem lesz a világ fővárosa; addig pedig legyetek csak vidámak és bátrak a kor veszedelmei közepette, társaim a hitben, hirdessétek szóval és tettel az isteni evangéliumot, s maradjatok mindhalálig hűek az igaz, végtelen hithez!" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 91 )