"Közeledtem, látni akartam az égieket,
most épp ők vetnek a mélybe, élők
közé, hamis papot, sötétre: zengjem
ott az intő éneket, hátha okulnak,
Ott..." ( Friedrich Hölderlin ) / "Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( Jules Renard ) / "Az ég csúcsán állok ragyogva délben,
de törvényem a mélybe fordít át." ( Percy Bysshe Shelley )
"Nem tudom, mi vagyok, nem az, amit tudok, semmi és valami, kis pont és kör vagyok.
Nem forgat semmi, te magad vagy a kerék, mely magát hajtja és nem pihent soha még.
Isten csak van; nem úgy szeret és nem ugy él, ahogy a szó a föld dolgairól beszél.
A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik, nem tud magáról és nem kérdez s nem vitázik.
Mindez játék, mit az istenség szava éltet: saját magának ő gondolta ki a létet.
Mondják, mindene van, s koldus neki az ember: jó, de hát mit akar az én szegény szivemmel?
nem őkívüle, ő nem énkívülem: én a fénye vagyok, ő meg az én diszem.
Isten bennem a tűz, fényt őrá én vetek, vagyunk legbelül egészen közösek?
Nem él nélkülem egy árva pillanatig sem, megsemmisülök, velem pusztul az isten.
Csak én s te, mi vagyunk, és isten nem isten és minden elvész velünk.
Megállj! hova rohansz Tebenned van a menny, másutt meg nem leled az istent sohasem.
Mindent a Nap röpít csillagtáncban föl és le, aki nem érzi, nem tartozik az Egészbe.
Úgy kell, hogy én legyek a lángsugár, a fény az egész istenség színtelen tengerén!
Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más s íme, ő nem akar, ő örök hallgatás.
A rózsa, melyre most külső szemed esik, öröktől fogva az istenben is virít.
Szeretni munka: ne csupán szeressetek, legyetek, mint Urunk, maga a szeretet.
A teremtmények az örök szó hangjai, durván és szeliden mind magát zengeti.
Isten szava: "Igen", az ördögé a: "Nem", így aztán nem lehet istennel Egy s Igen.
Istenben soha sincs gondolat, mert ha volna, töprengene, s amit nem szabad, ingadozna.
Isten nem működik s nem pihen: egyszerű: a műve pihenés s a pihenése: mű.
Azt hiszed, óh Szegény ember, hogy szavad a hangtalan istenség igazi himnusza ?
Ember, míg vágyod az istent a hit tüzében, addig az ereje még nem járt át egészen.
Ember, légy lényegi: jön a világhalál, vész a véletlen, és a lényeg, az megáll.
Az istenhez a szív egyszerüen benyit; esz és szellem soká vár, míg beengedik.
Hogy fárad a bolond - tízszerte nemesebb a bölcs munkája : csönd, figyelés, szeretet.
Istenben minden egy: a szent, mikor iszik, épúgy tetszik neki, mint ha imádkozik.
Egy menyasszonyi csók istennek több lehet, mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.
Itt istenben folyok, mint az idő ere, ott már én vagyok az örök üdv tengere!
Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod, istenné, ha hiszed, s földdé, ha azt imádod.
Barátom, most elég. S ha többet kér a lélek, menj és légy magad az Írás, magad a Lényeg." ( Angelus Silesius, Arkangyali vándor ( részlet ), Szabó Lőrinc fordítása )
"A teremtmények az örök szó hangjai, durván és szeliden mind magát zengeti."
"Ha
embernek születsz, emberi lény lesz aki szeretni fog téged. Ha szellemmé
válsz, a szellem lesz az, aki csatlakozik hozzád. Ha gondolattá válsz,
akkor a gondolat lesz az, ami elvegyül veled. Ha fénnyé válsz, a fény
lesz az, ami osztozik veled. Ha olyanná válsz, mint egyvalaki a
felsőbbek közül, akkor egyike a felsőkhöz tartozóknak lesz az, aki
megpihen rajtad. Ha lóvá válsz, vagy szamárrá, vagy bikává, vagy
kutyává, vagy birkává, vagy másfajta állattá, melyek kívül, vagy alant
vannak, akkor sem emberi lény, sem szellem, sem gondolat, sem fény nem
lesz képes szeretni téged. Sem azok, akik felsőbbekhez tartoznak, sem
azok, akik a belsőkhöz, lesz képes megpihenni rajtad és semmi részed sem
bennük." ( Fülöp evangéliuma, 170 )
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 88 )
"Mert akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )
Kinek mi a fontos...
Alkotni születtünk erre a földre
S nem csak megélni szép napokat
Várakat emelni a hegytetőkre
Széles folyókra nagy hidakat
Alkotni születtünk erre a földre
Meghódítani a természetet
Járható utakat hegyeken völgyeken
Gazdaggá tenni az életet
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már
Az alkotás teszi az embert emberré
Nem vagyunk mulandó tavaszvirág
A mű amit teremtő akarat létrehoz
Istenné emeli az ember fiát
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Átkozott vidék ez átkozott e táj
Dolgozunk egész nap s mind hiába már
Nézzetek széjjel a földön testvérek
Láthattok megannyi világ csodát
Alkotni születtünk erre a földre
Munkával épül egy szép új világ
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik
Amit rakunk nappal éjjelre leomlik
Amit rakunk éjjel hajnalra leomlik ( Szörényi Levente - Bródy János: Alkotni születtünk )
Ki az igazi ember?
"Üdv nektek is gyermekeim!" ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Konon vértanúsága, 139 )
Így köszönti öreg Konon a kertész az őt kereső üldözőit..., épp kertészkedik.
Miért nem menekül, bujdosik, miért a kertjével foglalatoskodik?
"Jóllehet bűnös, mégis keresztény vagyok." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Maximus aktája, 130 )
"Nem esztelenség az, hanem vallásosság."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Agapé, Eiréné és Khióné szentek vértanúsága Thesszalonikiben, 211 )
"Mi akar ez lenni?" Euplus válaszolta: "Az én Uramnak törvénye, melyet rám bíztak."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Euplus aktája, 225 )
S mi van, ha összetörik Szókratész szobrát? S mi van, ha nem?
A mű megmarad..., pedig ahogy Szörényi Levente énekli: "Amit rakunk nappal éjjelre leomlik."
A mozgás és minden ellentmondás illuzórikus. Ahogy Parmenidész mondja: "A mi mozog megpihen."
Egyszerre és egymás után is...
Szolzsenyicint kárhoztatták a kortársai az "Ivan Gyenyiszovics egy napja" című kisregényében leírt "falazás" jelenetért..., értelmetlennek látták az ilyen munkát, ezért hihetetlennek a leírását.
Pedig mi másnak van értelme, értelmet vinni az értelmetlenségbe? Falazni -40 fokban vagy kertészkedni mikor bármikor "elvihetnek"?
De hát melyikünk élete értelmesebb? Kiért nem kopogtathatnak bármelyik pillanatban?
S mégis..., ha hajnalra le is omlik.
Minden ide tér vissza és innen válik ki.
Az
út felfelé és lefelé ugyanaz, - mondja Herakleitosz.
De nem csak az út azonos, a
létezők is azonosak, valahogy mint a hinduizmus Atman-Brahman
koncepciójának megfelelően.
Ki igazán ember? - tettük fel a kérdést.
"Bizony, felsőbbrendű volt, mint Platón, ha akarod, elmondom neked néhány mondatát."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Phileasz vértanú aktája, 230 )
Jézusról beszélnek a vértanúk, de Platónnal vetik össze...
Jó példák kellenek, szimbólumok.
" (...), akkor miért ne írnánk le mi is azokat az új példákat, melyek mindkét célnak megfelelnek? Vagy, mert ezek egyszer majd régiek lesznek, s későbbi nemzedékeknek szükségük lesz rájuk, bár jelenükben még kisebb tekintélyt igényelhetnek maguknak, az ősiség előlegzett tisztelete miatt." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 75 )
"Szólsz egy keményet..., s már nem vagy benne az irodalomban" ( Szolzsenyicin, A Gulág szigetcsoport )
S mégis..., szólsz. Miért?
"Ami vagyok, az akarok lenni." ( ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A scilliumi vértanúk aktája, 56 )
Ami vagyok..., azzá válni?
"Én pedig abban reménykedem, helytartó, hogy majd istenfélő gondolatok töltenek el, és lelki szemeid megvilágosodnak védőbeszédem során; azaz hogy szíved termékennyé válik,(...) ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent és minden dicséretre méltó Apolló avagy Szakkeasz apostol vértanúsága, 61 )
"Hálát adok az Úrnak, hogy még a vértanúk dicsőséges győzelmét említed, és engem az általuk elviselt kínokra emlékeztetsz, egyben az istenfélelemben is megerősítesz példájuk által. Azt hiszed talán, hogy elpusztult az élet, amelyet kiűztél belőlünk? A mennyország birtokolja őket, fordítva azonban, üldözőik pontosan e kínok miatt pusztulnak el. Saját véleményed téveszt meg tehát téged. A keresztény nevet nem lehet eltörölni." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 71 )
"(...) a börtön felügyelője magasztalni kezdett minket, mert felfogta, hogy nagy erő van bennünk; (...) " ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 81 )
"Azonnal rájöttem, hogy méltó vagyok erre: imádkoztam érte!"( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 80 )
Igen ez a cél, elég erősnek lenni, hogy imádkozhassunk másokért. ( Megsúgom: Elég erős vagy... )
S mint az öreg magányos filozófus Rembrandt festményén, soha meg nem pihenni, hanem mint a vak pap Salamov novellájában "esztelen és értelmetlen" munkával de igazolni létünk értelmét magunk előtt. Tanulni utolsó lehelletünkig.
Mert saját isteni szenvedélyed életed értelme és ezt csak te tudhatod igazán, ahogy Buddha is tanácsolja: "Légy a saját menedéked!"
S mégis hazavágyni egy barátságos meghitt otthonba, ami talán soha nem is létezett, nem is létezik, mint Van Gogh festményén az a bizonyos szoba meleg színekkel, hívogatón.
"Te pedig, meggyötört test, a földi gyengeség szerint úgy tűnik, hogy a világ erősei ítélkeztek feletted; a lelkünket pedig őrizze meg és fogadja be az, aki a kettőt összekapcsolta."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, A Szent Epipódius és Alexander szenvedése, 69 )
"a versenyt megelőző napig eddig jutottam. Hogy a küzdelemben mi történt, azt írja meg majd, aki akarja."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Perpetua és Felicitas szenvedése, 82 )
"(...) így pihented volna ki ihletetten az Agora fáradalmait." ( Hölderlin, Görögország, 14 )
Nyíri Tamás "neheztel" arra a szemléletre, amely kiemeli, Istent trónján ül vagy hogy Isten megpihen; - de aki dolgozott hadd pihenjen.
Isten szolgái is megérdemlik a békét, ha igazi nyugalmat nem is nyernek életük során soha.
"Fény, fény, sugarak! Fények vagyunk
mind: isten lelke, öröm, remény.
Óh szállni, lobogva a föld felett! A rettenetes életet,
az örömöt akarom én." ( Szabó Lőrinc: Fény )
"Véletek, szent csillagok, az éjben lantom ünneplőn együtt zenél!" ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 12 )
"Mindenki maga látja, milyen csókot kap."( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )
"Mikor, mikor végre? Ne kérdezzétek! Legyetek csak türelemmel, elérkezik majd, el kell hogy érkezzen az örök béke szent ideje, midőn az új Jeruzsálem lesz a világ fővárosa; addig pedig legyetek csak vidámak és bátrak a kor veszedelmei közepette, társaim a hitben, hirdessétek szóval és tettel az isteni evangéliumot, s maradjatok mindhalálig hűek az igaz, végtelen hithez!" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 91 )
"Ki mondhatja el, hogy szilárdan áll a lábán, ha még a Szép is így érlelődik, így nő sorsa elébe..." ( Hölderlin, Hüperion, 184 )
A mélység tűnődése..., Szabó Lőrincnek van egy ilyen című verse..., s vagy egy gondolat Nietzschetől: "..., s a mélység visszatekint beléd."
"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." ( Nietzsche )
Nietzsche fél tőle.
Szabó Lőrinc szenved a nyomás alatt.
"Kétségbeejtő távolok
glóriájában, fönt, valahol
káprázatos angyalok élnek,
s városok egymásra rétegezett
kínjában, süllyedt emeletek és
tárnák kő-paraleljeiből
évezredek óta hiába
akarok felnőni a sugarakig,
föl, föl, ki a hiányok
millió nehezéke alól, mert
ha néha százados
kínban egy-egy virágomat
fölhajtom is a fénybe: a mag
tündér szelek fogatán
borzadva röpíti tollas
lelkét, el, el, el,
tova tőlem, a földalatti
tárnák kő-paraleljeitől,
ahol én
évezredek óta hiába
szülöm ujra s ujra roppant
tehetetlenségemet, ahol én
feketén csikorgok és
ahonnan a düh
észbontó távcsövein át se
látok föl a paradicsomba,
hogy legalább gondolatom
szétmorzsolhatná kezeim
érc-gyönyörében a napfény
ujjongó angyalait."
De tud a Paradicsomról..., s minél távolabb van tőle, annál tisztábban ismeri..., ismeri fel azt.
Lehet a mélység, az örvény nem csak Valami, de a "megsemmisülés" küszöbe életünk értelmét rejti?
Sem Nietzsche sem Szabó Lőrinc nem járt a halál küszöbén..., számukra-számunkra ez a jóllakott ember okoskodása kell hogy legyen, szenvelgés csupán..., Salamovra inkább kellene hagyatkoznunk.
Salamov így emlékszik vissza Szentencia című novellájában..., végül csak a düh marad, a harag ("a harag fészkel legközelebb a csontokhoz"), majd tehetetlenség és teljes önfeladás ( "féléber létezés").
A halott él..., "reggel úgy néztem szomszédomra, mint valami halottra, sőt egy cseppet csodálkoztam is, hogy a halott él, felkel az ordításra, felöltözik és engedelmesen teljesíti a parancsokat." ( Varlam Salamov, Szentencia, 140 )
Az élet akkor tér vissza belénk, amikor van energiánk félni és irigykedni, de ez még nem emberi lét...
..., az első emberi érzés az együttérzésé.
" a puskával játszadozva célba vett egy vörös mellényes pirókot, amely azért repült oda, minél közelebb, hogy szemügyre vegye és elterelje a veszedelmet. S ha kell, feláldozza életét. (...) A földmérő ráemelte a puskát, én meg félretoltam a csövet.
- Tedd el a puskát! (...) De a földmérő nem akart veszekedni, és nem szólt a parancsnoknak. Én pedig megértettem: valami fontos visszatért belém."
Amikor Würtzburgban Willigis Jager mellett tanulóskodtam, "... das Haus Benedikt ist geschlossen." https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-kulsosegekben-ternek-el.html , kijártam a városba, már akkor nagy hatással volt rám egy szobor:
Kruzifix aus der Zeit der Mystik Neumünster zu Würzburg
Azt hiszem Salamov is valami ilyesmire gondolt..., a halott Krisztus él, s Rád néz a keresztről, s a kis pirók madárból.
"Maradjon hát. Mint Föld fiának, végzetem ez: gyötrődve szeretni." ( Hölderlin, A szülőföld, 69 )
Varlam Salamov, 18 évet töltött a Gulagon, ebből 14-et Kolimán és túlélte.
"Mindannyian tudtuk: csak a véletlen segíthet, hogy életben maradjunk."
A Katolikus egyház katekizmusa leszögezi, mások javáért vállalunk felelősséget, ami az élet bármely területére kiterjedhet.
"Participation
is achieved firs of all by taking charge of the areas for which one
assumes personal responsibility; by the care taken for the education of
family, by conscientious work, and so forth, man participates in the good of others and society." ( Cathecism of the Catholic Church )
Következésképp elképzelhető a személyes bűn, amit egy ember követ el, de valójában "kapcsoltságunknak" köszönhetően valójában ilyen nem létezik.
"Sin is a personal act. Moreover, we have a responsibility for the sins committed by others when we cooperate in them:
- by participating directly and voluntarily in them;
- by ordering, advising, praising, or approving them;
- by not disclosing or not hindering them when we have an obligation to do so;
- by protecting evil-doers." ( Cathecism of the Catholic Church )
S ennek nem bénítania kellene bennünket, esetleg hárításra, tagadásra késztetnie, sokkal inkább ösztönzőleg kellene hatnia.
"Freedom makes man responsible for his acts to the extent that they are voluntary. Progress in virtue, knowledge of the good, and ascesis enhance the mastery of the will over its acts." ( Cathecism of the Catholic Church )
"A küzdés piszkát nem bírom, s te vagy a béke, a háborúimból kivezetsz: szeretlek érte: utamon a halál felé vészfék a szerelmed; melletted mindig jó vagyok, azért szeretlek." ( Szabó Lőrinc: Melletted )
Mint a bejegyzésben, miért könnyű az emberekkel beszélni. Ezt a piszkot senki sem bírja..., még ha tűri és meg is szokta már.
"S fölemeltelek, drága társ, hogy messze láss, hogy messze láss" ( Eminescu )
"No, ne félj - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen." ( Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz )
"Lehet,
hogy semmid sincs, magadat nem tartod sokra. Nincs célod. Férjed,
feleséged meghalt, elhagyott, s te úgy érzed, munkádra nincs szükség
sehol. Lehet, hogy belefáradtál: de magadat is felajánlhatod! Senki sincs magáért! Mindenki másért van." ( Böjte Csaba )
"Mérhetetlenül felelős vagy minden percért, melyet hiú, haszontalan gondolatoknak szentelsz. Nem kell áthatolnod a felhőkön, nem kell átkelned tengereken, hogy üdvös gondolatokra találj. Egészen közel vannak hozzád: a szívedben." ( Szent Bernát )
Akit fel kell emelned épp szembe jön veled!
" …minden ember a saját bűnein kívül is felelős mindenért és mindenkiért … ha az emberek megértik ezt a gondolatot, akkor eljön számukra a mennyeknek országa, immár nem álmaikban, hanem a valóságban.
…most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse a saját személyét, és egymagában
akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek
csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége
helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a
legtökéletesebb magányba süllyed." ( Dosztojevszkij: Karamazov testvérek )
"Felelősség nélkül élni könnyebb, de nincs sok értelme." ( Gorkij )
Ezt még a DM-nél is tudják ( ma reggel találtam a postaládámban):
.jpg)
