Apokalipszis V. ( ἀποκάλυψις ) - III.1 KRISZTUS ~ "Méltó a Bárány!" / Mein Jesu, gute Nacht!

"aki szeretve hisz; el nem veszik szerelme" -
Eléghetetlenül áll a Kereszt - nemünk győzelmi zászlaja."

 

"Meghalt - mily szó? mit jelölhet?
Mondjátok meg, ó ti bölcsek,
mi ebben az értelem."
( Novalis, Lelki énekek, 8, 33 )

 

Kit érdekel..., a 99%-ot aligha, vagy mert fel se tűnt nekik, vagy mert ide-oda forgatva "zseblámpájuk" sugarát  mindig úgy magyarázták az eseményeket, ahogy nekik épp jobban esett, tekintet nélkül az igazságra.

1%  ( vagy még kevesebb ~ https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html?spref=tw ) aki tudja mit kell tenni, s meg is hal érte, ha kell. Tudatosan, vállalva akár a legszégyenteljesebb életet és halált.

Ha úgyis mindenki meghal, nem mindegy?

Méltó a Bárány, hogy felnyissa a Könyvet,
és táruljanak földi-égi titkok.
Vére árán váltotta meg népét,
minden nemzetből akit elhívott. ( Siklós József, 5. Méltó a Bárány! (5. rész) )

 

Igen, itt csúnya dolgokról van szó..., a bűn az, - emlékezzünk, Canterbury Szent Anzelmtől már megtudhattuk, ha nem volnánk bűnösök, meghalnunk sem kellene.

A 99% a fényt keresi, a tündöklést...

"Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát." ( 2Kor 11,14 )

 Nagy tévedés..., a fényből nem vezet út a fénybe!

"átepedték utánad
árnylétük idejét;
reménységük beteltén
várják az örömet -
ha őket végre, Szent Lény,
szívedre öleled." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 17 )

"Ám az okosabbak tudták, hogyan zúdítsanak egyből újra hideg vizet a már nekihevült hallgatóságra. Szüntelenül azon munkálkodtak, hogy a természetet, a Földet, az emberi lelket és a tudományokat megtisztítsák a poézistől, - hogy a szentnek még az írmagját is kiirtsák, hogy szarkasztikus megjegyzésekkel tegyék gyűlöletessé minden felemelő esemény és ember emlékezetét, s a világot megfosszák minden tarka díszétől. A fény matematikai engedelmessége és arcátlansága miatt lett kedvencükké. Örömükre szolgált, hogy inkább engedi, ha fölbontják, mint hogy színekkel játszadozzon, s így róla nevezték el nagy ügyüket felvilágosodásnak." ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 77-78 )

"Vége felé hanyatlott az ó világ. Az új nemzedék gyönyöreinek kertje hervadni kezdett - fölfelé törtek, szabadabb, kopár térbe a gyermekkorból kinőtt, növekvő emberek. Az istenek eltűntek, kíséretükkel együtt. - A természet magányosan, élettelenül állt. Vasláncokkal kötözte meg a rideg Szám és a szigorú Mérték. Mint porrá, puszta léggé, úgy omlott szét sötét szavakká az élet mérhetetlen virulása. Elszállt a hit varázsa, s a mennyei társnő, a mindent átalakító, mindent testvéresítő Képzelet. Hideg északi szél fújt a megdermedt mezőn, s a dermedt csodavilág az éterbe enyészett." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 5, 13 )

 

 Ezért nem mindegy...

"Vad fájdalommal ismerem föl, hogy eltávolodtál hazánktól, hogy tusakszol az ősi és magasztos éggel. De hasztalan minden dühöd és tombolásod. Eléghetetlenül áll a Kereszt - nemünk győzelmi zászlaja." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 4, 10 )

"Nem nyilatkozott-e ki nektek?
Sápadtra értetek ki vált?
Ki vállalt értünk kín-keservet,
s gyalázatban ki halt halált?

Róla nem is olvastatok hát?
Hallani sem hallottatok?
Hogy hozzánk csupa égi jóság,
s hogy ajándékul mit adott?

Mint szállt le a mennyből, világra
mint szülte a legszebb anya?
Mivel istápolt oktatása,
s hányan gyógyultak általa?

Szeretetből mint adta végül
magát mindenestül nekünk,
s Isten országa talpkövéül
önként a földbe mint feküdt?

Üzenetére mégse adtok?
Nektek ilyen ember se kell?
Nem nyittok még annak sem ajtót,
ki mélyetek kereste fel? ( Novalis, Lelki énekek, 11, 37 )

"Egyazon szerencsétlenség, Egyazon bánat, Egyazon érzés fakaszt könnyeket?" ( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 89 )

Ez a közös nevező minden érző lény között..., s a lények és teremtőjük között is. 

 

Carl Heinrich Bloch, Krisztus kigúnyolása 1880

 

Mi jobb gúnyolni vagy kigúnyoltatni?

"De hirtelen mint érzés megy át az összjátékon: azt a macskát nem kellett volna megölni, hogy imponáljak Rednik Endre osztálytársamnak, hisz mind a ketten sírtunk, és megöltük, nem kellett volna. S a macska teteméből kiindulóan korlátlanul buzog föl mindaz, amit:"nem kellett volna". ( Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna, Az utak szépek, 55 )

"S ekkor láttuk a Szabadítót:
csupa erő volt s szeretet;

ő, a szent Emberfia szított
bensőnkben éltető tüzet;
most nyílt meg és tárult ki végre
az ég előttünk mint hazánk;
fölgyúlt lelkünk hite, reménye,
s éreztük, hogy az Úr atyánk.

Hátrál köztünk a bűn azóta;
lépésünk megkönnyebbedik;
gyermekeink útravalója
szép ajándékul ez a hit;
kegyelmével az élet áldott
álomhoz hasonlón tünik,
s az örök boldogságra vágyók
a búcsút észre sem veszik.

Ím, csodálatos ragyogásban
áll előttünk a Kedvesünk;
látva őt töviskoronásan
s könnyek közt, mi is könnyezünk;
mindenki karunkba omolhat,
ki velünk együtt csüng kezén,
s érik, mint a paradicsomnak
gyümölcse, szíve melegén.( Novalis, Lelki énekek, 1, 23 )

"Meghalt, és te mégis naponta
érzed szerelmét s őt magát,
és bármi ér, vigasztalódva,
gyöngéden ölelheted át.

Újult vér buzdul tőle, lankadt
testedben új élet fakad,
s szíve, ha szíved néki adtad,
örökre a tiéd marad.

Mit elvesztettél, megtalálta;
betelnek nála vágyaid;
s kincsed lesz mindörökre már, ha
tőle kapsz vissza valamit."( Novalis, Lelki énekek, 1, 23 )

 

 

 "Mind hűtlenek lehetnek,
de híved leszek én:
a hála mégse veszhet
ki így a föld szinén.
Kínban értem halódtál,

s értem haltál te meg,
ezért neked adom már
örökre szívemet.

Halálodért magamban
gyakorta könnyezek;
s népedben hány olyan van,
ki holtig elfeled!
Csak mert értünk hevültél,
vállaltál ily igát,
és lám, mégis letűntél,
s nem gondol senki rád.

Ragaszkodó szerelmed
mindenkit átölel,
s még ha mindenki elvet,
akkor is hű leszel;

s hűséged győzni fog, ha
eljön majd végnapunk,
és gyermekként zokogva
térdedhez simulunk.

Megízleltem szerelmed;
ó, többet el se hagyj!

Kötözzön szent kötelmed,
mindig velem maradj;
és véreim is egyszer
majd rád pillantanak,
s hódolva, szeretettel
szívedre omlanak." ( Novalis, Lelki énekek, 6, 29-30 )

Számomra valami ilyesmit mesél Johann Sebastian Bach Mein Jesu, gute Nacht! korálja..., olyan mint egy altató:

Nun ist der Herr zur Ruh gebracht. Mein Jesu, gute Nacht! Die Müh ist aus, die unsre Sünden ihm gemacht. Mein Jesu, gute Nacht! O selige Gebeine, Seht, wie ich euch mit Buß und Reu beweine, Daß euch mein Fall in solche Not gebracht! Mein Jesu, gute Nacht! Habt lebenslang Vor euer Leiden tausend Dank, Daß ihr mein Seelenheil so wert geacht'. Mein Jesu, gute Nacht! ( Johann Sebastian Bach, Matthäus-Passion / BWV 244 , Mein Jesu, gute Nacht! )

Egy haldoklónak szóló búcsúdal.

"Én, én magam vagyok a ti vigasztalótok! Miért is félnél hát halandó embertől; ember fiától, aki úgy elhervad, miként a fű?" ( Iz 51.12 )

Egy közülünk. 

 

Giuseppe Sanmartino, Veiled Christ, 1753

"Most a gonosz lélek hatalmának megtöréséért imádkozunk! Jóságos mennyei Atyánk, te megadtad a vakon születettnek, hogy higgyen fiadban, és ezzel a hittel eljusson világosságod országába. Add, hogy az itt jelenlévő választottaid megszabaduljanak a világ csalárdságaitól, amelyek körülveszik és elvakítják őket. Engedd, hogy az igazságban megszilárduljanak és gyökeret verjenek, így a világosság gyerekei
legyenek, és örökre azok is maradjanak. Krisztus, a mi Urunk által." ( Felnőttek Katekumenátusa, exorcizmus )

 

Mert..., "aki szeretve hisz;
el nem veszik szerelme
kincsét senkinek is -
Honvágy enyhíti gyászát, ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 17 )

 

Ez egyetlen vigaszunk, de nekünk legalább van.

 

S ahogy tanultuk..., megfordítva is igaz kell hogy legyen:

Akinek nem vész el szerelme, az szeretve hisz.