"Van olyan szép nyíltság, amely virágként nyílik ki, csak azért, hogy illatozzék." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 88, 503 )
Cél az egyéni teljesség az Egyben.
Ahogy Harada roshi képe is mondja, "a virág akkor virágzik, ha minden szirma nyitva"...
"Itt egyetértünk, mert értjük a dolgunkat; ott viszont nem, mert vagy belőlem, vagy belőled hiányzik a hozzáértés. Kinek van igaza, és hogyan jöhet létre egyezségünk ? Csakis a művelés által, mely minden sajátos értelmet az általános végtelen értelemmé tágít; és csakis a hit által melyet egy ilyen értelembe vagy a vallásba vetünk, vagyunk már most is egyek, mielőtt egyezségre jutnánk." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 80, 502 )
Az egyéni értelem kitágul az kozmikus tudatra.
Eggyé a természettel.
"Szép az, ami a természetre emlékeztet, s ekképp az élet végtelen bőségének érzetét is felkelti. A természet Szerves; a legmagasabbrendű szépség ezért örök és mindig vegetá-
ció-szerű. Ugyanez áll a morálra és a szeretetre. ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 86, 502-503 )
Mint egy virág...
Életünk rendező elvei is ennek kell megfeleljenek:
"Az ember annyiban él csak, amennyiben a maga eszméi szerint él. Az alapelvek: eszközök csupán, a hivatás: magánvaló cél." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 82, 502 )
"Tuo tibi juditio est utendum."
Eddig "daimonionnak ( is ) hívtuk...
Ez az univerzum költészete-filozófiája, bennünk:
"Minden filozófia: idealizmus, és igazi realizmus nincsen más, csak a költészeté. De a költészet és a filozófia két szélsőségek csupán. Ha mármost azt mondják: némelyek
kizárólag idealisták, mások határozottan realisták - ez igen helyes megállapítás. Más szavakkal, nincsenek még minden ízükben kiművelt emberek, nincs még vallás."
( Friedrich Schlegel, Eszmék, 96, 504-505 )
S a legszebb és végső idea maga szeretet.
Mint egy virág...
"Csak a szeretet és a szeretet tudata által lesz emberré az ember." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 83, 502 )
"Erkölcsiségre törekedni: ez alkalmasint a leghiábavalóbb időtöltés, kivéve az istenfélő jámborság gyakorlatait. Rászoktathatjátok-e magatokat szellemre, lélekre? - Így van ez a vallással és a morállal is, melyek sosem hathatnak közvetítés nélkül az élet ökonómiájára és politikájára." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 84, 502 )
Egyetlen szál virág az egész világ...
"Gondolj valami végest - végtelenné művelve: embert gondolsz." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 88, 505 )
Vagy egy virágra...
S a a virág lehet a saját értelmünk is. Ma erről is szó esett a 9.a-ban..., össze vagy zárva önmagaddal napi 24 órában, ez azontúl, hogy elkeserítő is lehet, nagy lehetőség megfigyelni ezt a lényt, mit miért tesz?
S idővel talán sikerül talán megszeretni sőt, megbecsülni azt ami, s ami a küldetése, azt segíteni beteljesíteni.
Saját külön zsenialitását.
"Az értelem bármit csak azáltal ért, ha magába fogadja csíraként, táplálja, s növeli, míg virága és gyümölcse lesz. Hát szórjatok szent magvakat a szellem talajára, minden mesterkéltség nélkül, fölös időtöltés nélkül." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 5, 491 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése