"Még a legmagasztosabb Semmiből is csak Semmi születik."
"aki nem akarja fellebbenteni a fátylat, az nem igazi szaiszi tanítvány." ( Novalis, A szaiszi tanítványok, A tanítvány, 13 )
"Egy heves ifjút Egyiptomba hajtott
a tudásszomj, a szaiszi papoktól
tanulni meg a titkos bölcsességet.
Gyors eszével sok fokozatra szert tett,
s űzte tovább a megismerés vágya;
a főpap alig csitíthatta benne
a türelmetlenséget. „Mit tudok,
– szólt az ifjú – ha mindent nem tudok?”
„Létezik-e itt »több« vagy »kevesebb«?
Az igazság érzéki boldogság csak?
Összeg, melyből van kisebb és nagyobb, s te
birtoklod személyes tulajdonodként?
Nem egyetlen és oszthatatlan inkább?
Végy el az akkordból egyetlen hangot,
végy el egyetlen színt a szivárványból,
szépsége vész, amint teljességéből
akár egy hang, akár egy szín hiányzik.”
Így beszélgettek egyszer egy magányos
körtemplom oszlopai közt, s ott beljebb
óriás alakot vett észre az ifjú,
trónszéken ülő, fátyol fedte szobrot.
Kérdi a vezetőjét meglepetve:
„Mit rejt a fátyol, mi lehet mögötte?”
„Az igazság” – így a válasz. „Hogyan?
Én csak az igazságot kergetem,
és éppen azt takarják el előlem?”
„Az isten végzése – felel a főpap.
Parancsa így szólt: E fátylat halandó,
míg nem engedem, nem fedheti fel.
S ki bűnös kézzel a szent igazságról
a fátyolt mégis fellebbentené,
az, így az isten...” „Az?” – „Az látni fogja.”
„Különös jóslat ez. Ezek szerint
te sem hajtottad félre még a leplet?
„Én? Kísértést sem éreztem soha.”
„Nem értem. Ha az igazságtól engem
csak egy vékony fal választana el…” –
„No és a törvény” szól közbe a főpap. –
Mert súlyosabb, fiam, mint gondolod,
e vékony kelme – könnyű bár a kéznek,
ám mázsás súly a lelkiismeretnek."( Friedrich Schiller, Az elfátyolozott szaiszi szobor )
Ízisz fátyla...
"És
amit a Legfőbbnek nevez, az egy elfátyolozott hatalom, egy borzalmas
rejtély; számára a legelső és legvégső a néma, sötét Iszisz, valami üres
végtelenség, és ebből még sosem jött létre észszerű. Még a
legmagasztosabb Semmiből is csak Semmi születik." ( Hölderlin, Hüperion, 175 )
Az "üresség természetű" "leírhatatlan" Lét:
"Ismét felfelé haladva azt mondjuk, hogy nem is lélek, nem is szellem. Sem képzelete, sem vélekedése, sem értelme, sem gondolkozása nincsen. Nem is értelem vagy gondolkodás, de nem is mondható ki, és nem is gondolható el. Nem
is szám, nem is rend, nem is nagyság, nem is kicsiség, egyenlőség vagy
különbözőség, hasonlóság vagy eltérés. Se nem áll, se nem mozog, se
nyugalomban nincs, hatalommal nem rendelkezik, se maga nem hatalom. Nem
is fény, nem is él, nem is élet, nem is lényeg, nem is örökkévalóság,
nem is idő. Gondolkodással nem érhető el, nem tudás, nem is igazság, nem
is uralom, nem is bölcsesség, nem is egy, nem is egység nem is
istenség, nem is jóság, nem is szellem - ahogyan mi a szellemet
megismerjük -, nem is fiúság, nem is atyaság, nem is valami más azok
közül a dolgok közül, melyek számunkra vagy bármely más létező számára
megismerhetők. Nem a nem létező dolgok közül való, nem is a létezők
közül és sem a létezők nem ismerik meg Őt úgy, amint van, sem Ő nem
ismeri meg a létezőket úgy, amint vannak. Sem értelme nincs, sem neve
sem megismerése. Nem sötétség, és nem is fény. Nem tévedés, és nem
igazság. Nincs rávonatkozó állítás sem tagadás; amikor az utána
következőkről állítunk vagy tagadunk valamit, akkor őt nem állítjuk és
nem is tagadjuk, mert minden állításon felül áll, mint minden dolog
tökéletes és egyetlen oka, s minden tagadáson fölül áll, mint a
mindentől teljesen függetlennek a meghaladása és mindenen túli."
( Dionüsziosz Areopagitész: Misztikus teológia, II-III., 263-265 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html
Parmenidész lakonikusan így határozza meg:
"Egyedüli, mozdulatlan az, aminek mint egésznek neve: Lét." ( Permenidész, Töredékek, 13 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_59.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése