"Nem adhatok mást, csak mi lényegem"
Proli-ország 2.
"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )
"Kevesen
ismerik
a szerelem titkát,
be sose telnek,
és mindig szomjasak."( Novalis, Lelki énekek, 7, 30 )
"Dúlt arccal annyian
sürögnek,
mind keres-kutat, föl-le fut;
azt állítják, hogy ők a bölcsek,
s erről a kincsről egy se tud.
Ez azt képzeli, végre
meglelt
valamit - de csak aranyat.
Az körülhajózná a tengert,
és csupán hírnevet arat.
Az diadalmi koronára
vágyik, babérért törtet ez;
mindkettőt más-más fény varázsa
csalja meg, s gazdag egy se lesz."( Novalis, Lelki énekek, 11, 36-37 )
Már említettük, Schlegel leszögezi..., s egyet kell értenünk vele, két csúcs van a "mi világunkban": Novalis és Fichte.
Novalis remekül összefoglalja, az "ördögök" miért küzdenek. Csupa illúzió, csupa képmutatás az egész.
Mivel kellene szembesíteni, hogy megismerjük valódi értékét. Husserl és Heidegger már leírta: "halálhoz mért élet" a kulcs.
A buddhizmus is ebből keletkezett, ebből a felismerésből, hogy mindenki megöregszik, mindenki beteg lesz és meg is hal a legvégén.
Mi marad így a "kincses várból"?
"Mikor
egy-egy súlyos óránk
fojtogatva ránk terül;
sorvasztóan ront a kór ránk,
s félelem rág legbelül;
eszünkbe jut sok szerettünk
bánat ülte gyászhelyén;
felhők torlódnak felettünk,
s rajtuk nem süt át remény:"( Novalis, Lelki énekek, 13, 40 )
Lesz-e egyáltalán valaki, akit szerettünk és aki szerettek minket, bár méltatlanok voltunk rá..., aki megfogja majd a kezünket?
Érdemes-e így élni? Érdemes-e hozzájuk csatlakozni?
Gyakran kerülnek hatalmi helyzetbe.., ez az Ő világuk, ők szeretnek "sürögni-forogni" és vágynak "hatalomra" és "diadalmi koronára", - egyelőre, nem a miénk.
S egyhamar nem is lesz: "Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való." ( Jn 18,36 )
Valami ilyesmire célzott Orbán Viktor ( Ezekiel ) is 2002-ben a Millenárison az elvesztett választás után:
"Kormányzás
számunkra mindig csak eszköz volt. (...) Ma este egy csatát
elvesztettünk, egy eszközt, a kormányzás eszközét kiütötték a kezünkből.
De a célok változatlanok."
A mi céljainkról már sokat írtam, s még fogok is.
"Mit tudnak Ők nekünk ajánlani?
Egy ajánlatot, önpusztításra..., s mi gyakran boldogan elfogadjuk, mert mi is ördögök vagyunk.
S ettől kezdve közös Pokolban szolgálunk vezetőnk szenvedélyének kritikátlan kibontakoztatásának érdekében.
Egy
atya mesélt a COVID osztályon szerzett tapasztalatairól a rádióban,
elmondta, a haldoklók egyik legnyomasztóbb s leggyakoribb panasza, hogy úgy érzik nem a saját életüket élték, valaki elrabolta azt..., de hogy rabolhatta el bárki is, ha ők nem egyeznek bele?
(
Szolzsenyicin viccelődik a "kis bajuszos" és a "nagy bajuszos" közti
lényegében elenyésző különbségen. Ugyanaz az ördög, ugyanaz a
szenvedély. S ugyanez a szenvedély a szolgáikban is. )
Miért tesszük?
Mert összekapcsoljuk saját ördögeinkkel, hiúsággal, kapzsisággal vagy az élvhajhászással.
" (...) jól mondottad, szabad származásotok ellenére akkora szolgaságba és igába hajtottátok fejeteket, hogy már nem is csak a bűnnek, egyenesen undok bálványoknak vagyis jobban mondva démonoknak lettetek rabszolgái." ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Ágota nagyvértanúnő vértanúsága, 134 )
(...)
Az ördög mindig is szép volt.
Miért?
Mert szépnek látjuk saját szenvedélyeinket is.
Szeretjük ezt a három szenvedélyt amiről Szent Maximosz írt:
" (...) -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, azután kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 43 )"
https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/abyss-i-felj-tolem-mergezo.html
Milyen
érzés lehet ez? Milyen kincsek vannak abban a "kincses várban, amiben
ők trónolnak? ( Ez tudják felajánlani üdvösségünkért-lelkünkért cserébe.
)
"Állnék
árván, a félelem vad
szorongatása törne meg." ( Novalis, Lelki énekek, I, 21 )
" (...) éjszakák
voltak napjaim;
könnyet ontva jártam az élet
kuszán kavargó útjain;" ( Novalis, Lelki énekek, I, 21 )
"Előtte a jövő, siváran,
csüggesztő és vigasztalan -
ő meg csak tébolyog magában,
s magát hajszolja lázasan."( Novalis, Lelki énekek, 3, 26 )
A Szalagavató előtt találkoztam egy pár éve végzett diákommal..., már akkor is szét volt csúszva morálisan amikor hozzánk járt..., azóta ehhez igazodott testi állapota is. Ijesztően tönkrement.
Novalis szerint mi az ok?
A bűn maga, melyről tudjuk..., - "zsoldja - halál".
"A bűn
ős tébolya keményen
a szívünkre tekeredett;
bolyongtunk, mint vakok az éjben,
kín s gyönyör együtt égetett;
úgy tűnt, tetteink mind galádak,
s aki él, isten ellen él;
az ég átkot mondott s halált csak,
ha úgy látszott, hozzánk beszél.
egy iszonyú kígyó lakott,
s ha fény lobbant a lélek éjén:
a bírvágy gyújtott csillagot.
A
földön vas bilincs kötözte
a reszkető, bús rabokat,
s a halálfélelem kiölte,
ami reményünk még maradt."( Novalis, Lelki énekek, I, 21 )
Reményvesztettség és halálfélelem. Mint az alkoholista Saint-Exupery Kis hercegjében: "Iszom mert szégyellem magam és szégyellem magam mert iszom."
Ki kellene törni ebből a spirálból. Visszaszerezni az emberi méltóságot!
Addig marad a búsongás életünk romjai felett:
"Szép világom semmivé
lett,
s szívem, mintha rágna féreg,
elhullatta szirmait;
minden kincse életemnek,
s vágyaim mind sírba vesztek;
már csak kínra voltam itt.
Így epedtem néma gyászban,
sírva sírtam, halni vágytam,
s ha nem félek, elmegyek."( Novalis, Lelki énekek, 4, 27 )
S a bűn rendszerint olyan mélyre rágja magát, hogy még halni is gyáva lesz, nem csak élni.
"Vannak keserves órák,
van gyászos hangulat:
minden oly síri formát,
oly vázképet mutat.
Vad félelmek suhannak
körénk mindenfelől,
és a lélekre nagy-nagy
éj mázsás terhe tör.
A támaszok ledőlnek,
biztos pont nem marad,
s nem úr a dúlt velőnek
lázán az akarat.
Közeledik, kisértve
csábít az őrület.
Eláll a szív verése,
s minden érzék süket."( Novalis, Lelki énekek, 10, 35 )
Ez
már a teljes nihil állapota..., már semmi sem érdekel senkit. Elveszett
az emberi méltóság, a felelősség. Már önmagával szemben is.
"Öljék
egymást tovább csak
vagyonra törve lenn:
ő marad a világnak
ura fönt a hegyen." ( Novalis, A föld ura, 45 )
Marad a halvány és hazug nosztalgia:
"Az a szép világ rég oda;
most bánat űz ide s tova;
csak bolygok búsan, zaklatottan.
Hát ilyen balsorsra jutottam?
Köntösödbe kapaszkodom.
Végy már erőt nyomasztó álmomon!"( Novalis, Lelki énekek, 14, 42 )
Ám igazság szerint a dolgok sosem voltak másak, csak mi változtunk, sajnos kárunkra...
Ám egyszer eljön az Úr Angyala, elállja az utat és megszólít:
"Szörnyű szorongás közben közeledett az új világ születésének perce. Ő keményen viaskodott a régi halál iszonyával - Nyomasztóan súlyosult rá a régi világ. Biztatva még egyszer anyjára nézett - akkor lenyúlt az örök Szeretet szabadító keze - és ő elszenderült. De csak néhány napig takarta sötét fátyol a zúgó tengert, remegő földet - számlálhatatlan könnyet sírtak szerettei - És feltört a titok pecsétje - mennyei szellemek vették le az ódon követ a sötét sírról." ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 15 )
Akkor mit válaszolsz; tudsz-e, bírsz-e még szólani?
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/szivuk-hamu-eletuk-sar.html
"akkor
hozzánk hajlik Isten,
szíve gondja ránk talál,
vágyva vágyunk túlra innen,
elibénk egy angyal áll, (...)"
( Novalis, Lelki énekek, 13, 40 )
Ám az a legdurvább, ha nem is sejtjük - foglyok vagyunk.
"sejtelmük sincs, hogy
fogva vannak.
Bennük hamis vágyak fogannak:
egyik sem tudja, mi baja." ( Novalis, Bányászdal, 50 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése