S aki egy vánkosra borulva nem érzi magát egyedül: valóban nincsen egyedül.

Miért nem válaszol Isten az imáinkra?

Meglepődnél..., s kissé rosszul is esne, valld be "férfiasan" !

Jó pár éve történt, négy 7.a osztályos lány kuporgott a folyosói padon, egymás mellett szorosan, mint kis verebek az ágon, hárman sírtak közülük. Megálltam, leguggoltam melléjük, s megkérdeztem: Mi a baj? Viki fekete pontot kapott -, felelték. Ő volt a negyedik a sorban. De hát ő nem sír. - mondtam nekik. De sírt... - válaszolták Ők.

Ez az empátia!
 

Erre vágyunk mindannyian, de sem bocsánatot kérni, sem dicsérni nem tudunk, azt mindig "felülről", a másikat végleg porig alázva tesszük, s csodálkozunk, nincs benne köszönet!

A "spirál" így nem felfelé, hanem lefelé "húz". ( Hellinger )

A szimpátia beszél, értékel, okoskodik, nagyképűsködik...; az empátia csendben figyel, hallgat, együttérez, "felveszi a cipődet", s ha kell együtt sántít veled. 

Ha van Isten, nem "szimpatizál" velünk..., de kapcsolatban van, együtt szenved és együtt örül velünk!

"Aki több napos éhezés után

kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:

valóban nincsen egyedül."

( Pilinszky János: Zsoltár )

Istenre sajnos nagyon sok hívő úgy tekint mint egy rossz főnökre, akinek nap mint nap el kell nyerni a tetszését, a szimpátiáját, ami egyébként általában nem több, mint hogy majmoljuk annak vélt vagy valódi tulajdonságait, s ha azokat ő felismeri, hát kegyeskedik támogatni bennünket.

Már sok keresztény hívő társamat bosszantottam fel azzal a kijelentésemmel, hogy Isten nem "kívánságteljesítő automata". ( Bedobunk 2 jó cselekedetet, 10 Miatyánkot és 20 Üdvözlégyet..., aztán "kijön"...  Ez Isten "sárba rántása", akárhogy is nézzük! De ezzel közben magunkat is lealacsonyítjuk. )

S hogy a szív imái hallgattatnak meg, ez csak nyilvánvaló, hisz nem kívülről, hanem belülről "figyel"!

( Ugyanezért nem működik a "karma" sem, mert arra is ugyanígy "kívánságteljesítő automataként" tekintünk, "majd a karma igazságot szolgáltat...", de akkor miért szenvednek a jók? )

 

 Isten nem kívánságteljesítő automata... ( As the devotee matures, he comes to know that God is more importantly his __________________ not merely a ‘wish-fulfiller’. )

2019. 06. 19.

"Cselekedd a jót a jó érzéséért!"

Cselekedj "okosan"!

 

No, ilyen nem létezik.

Először is, mert kultúra függő.

- A mi kultúránkban ha valaki pénzt adományoz valakinek, ám az rosszul használja fel, az az ő felelőssége. Egyedül a szándék alapján ítéltetik meg a tett.

- Tőlünk keletebbre azonban más a helyzet. Erre utal két mese is egy orosz, amelyikben a kertész medvéje abbéli igyekezetében, hogy elhessintsen egy legyet gazdája arcáról agyonüti azt.

Valamint egy indiai, ahol a gazda elmagyarázza a majmoknak, a fák tövét öntözzék meg, míg távol van..., azok aztán egyenként mind kihuzigálják azokat, hogy a lehető legjobban és legközelebbről a fák gyökeréhez juttathassák a vizet.

Nagyon nem mindegy hát, mire használják fel mások azt, amit tőlünk kapnak. Az eredmény sokat számít a tett megítélésében.

Létezik a görög filozófiában egy tanítói sor..., Szókratész..., Platón..., Arisztotelész.

I. Szókratész még azt vallotta, a tudás az alapja minden bölcsességnek.

Rendelkezhetem-e elegendő tudással, hogy bölcsnek nevezhessem a cselekedeteimet? Aligha.

Ha saját tudásszintem sohasem elegendő a helyes cselekedethez, talán a kollektív bölcsesség, az "isteni törvények" megnyugvást adhatnak.

"Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a lélek kardját, amely az Isten beszéde." ( Efezus 6,10-17 )

Ez szép, de egy gyors döntést igénylő helyzetben aligha lesz időnk ezeken a fogalmakon elmélkedni, esetleg fellapozni a Szentírás vonatkozó helyét.

Ez az a "szorongás"..., sőt "rettegés", amiről ír Kierkegaard; ám ad egy tanácsot, javasolja, a hit szintjére való átlépést. Ez az "a nagy ugrás, mellyel a végtelenbe jutok át"! 

( A "HIT" első "körön", "lámpás"..., ennek fényében ismerhetem meg a dolgokat..., de végül bizonyosság és megnyugvás érzés mindazoknak, akiknek van. )

A hit lámpás...., másfajta lámpás mást tesz láthatóvá.

 

Johann Conrad Seekatz, Girl with a Burning Torch

 

II. Ezt felismerve Platón már egyfajta kaszt rendszert állít fel, hiszen rájön, az emberek nem egyformás ismerik fel a valóságot, de nem is egyformán érdekli őket.

Ez sok problémához vezethet.

Teológián "tankönyvünk" volt a Bhagavad Gita is..., mert az egyház is felismeri, közös gyötrelem közös megoldást kíván, s ami itt beválik, ott is segíthet:

"Így hinduizmusban az emberek az isteni misztériumot kutatják, s kimeríthetetlen gazdagságú mítoszokkal és a bölcselet mélyreható törekvéseivel fejezik ki, szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból aszketikus gyakorlatokkal, elmélyült meditációval, vagy szerető bizalommal Istenhez menekülve." ( NOSTRA AETATE, A nagy keleti vallások értékei )

"A buddhizmus különféle formáiban fölismerik e mulandó világ radikális elégtelenségét, s olyan utat tanítanak, melyen az emberek áhítatos és bizakodó lelkülettel elérhetik a tökéletes szabadság állapotát, vagy a saját törekvésükkel, illetve felsőbb segítséggel a megvilágosodás legfelső fokára juthatnak." ( NOSTRA AETATE, A nagy keleti vallások értékei )

A Bhagavad Gitaban Ardzsuna azon elmélkedik Krisnának, a kocsihajtójának a végső nagy csata előtt, hogy mivel mindkettő seregben rokonai vannak és mindenkit szeret, nincs kedve harcolni..., erre adja Krisna ezt a tanácsot:

"Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt." (Bhagavad Gita 2.38)

Tehát nem sok értelme van sokat töprengeni, elég ismereted amúgy sem lesz; bonyolult szabályrendszerek a helyzethez való törése is lehetetlenség..., de a pillanat elvesztésével az alkalom vész el.

Ki kell alakítani egy a pillanatban "gyökeredző" intuitív jellegű tudatot. Az elég gyors és erélyes lesz a helyes utat választani.

Krisna a varna (kaszt) rendszernek megfelelő választ adja, most harcos vagy..., harcolj. Majd ha brahmana leszel, majd szerethetsz. Ez tetszett volna Platónnak.

 

"Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! Így cselekedvén sohasem követsz el bűnt." (Bhagavad Gita 2.38)

 

III. Gyakran emlegetik azonban, Arisztotelész és Nagy Sándor kettősségét. Mi értelme volt tanítani Nagy Sándort, ha annyit értett meg a mestere bölcsességéből, hogy végigpusztította a fél világot?

Jó kérdés!

Arisztotelész maga adja a választ, kicsit öreges megközelítés, de az általam ismert legjobb tanács (Sajnos ezt Nagy Sándor sem gyakorolta.) :

"Cselekedd a jót a jó érzéséért!"

Most.

 

"Cselekedd a jót a jó érzéséért!"

 

 

2019. 05. 23.