Kiemelt bejegyzés

Első szabály: Minden érted van. ~ "De kit szerettél élve, s ki ölbe vett halva..."

"Mint a pacsirta, csipegess, mindenből vehetsz, érezd jól magad, fürödj a napfényben, minden a tiéd! Isten ajándéka, örvendj neki - ...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fekete istván. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fekete istván. Összes bejegyzés megjelenítése

2022-11-07

Λογος III. / A Zóna V. ( πνεῡματιϰόι και ψῦχικόι VII. ) ~ a Logosz, akinek műve a tökéletes gnosztikusban éri el csúcsát / "Minden szép forrása ugyanis az Isten." / szeretem a ködöt

 Mi történik a Zónában?

 

 

 Ördöge van... 

Markion próbálta elmagyarázni..., - nem azt, hogy két Isten volna, hanem hogy itt a "bráhmanák" Istenéről van immáron szó..., a szeretet Istenéről.

Akit szeretetből kellene érteni..., mert máshogy nem is lehet.

Ez ugyanannak az Istenek egy emelkedettebb nyelve.

Markion, és úgy általában a gnosztikusok, ezt az emelkedést szorgalmazták. Eltávolodni a "testiek" világától..., és "hazatérni". A test nem rossz, a "testies" gondolkodás a rossz. 

A test..., az Ego félelmei.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/iv-violent-ferment-ii-torveny-es-orei.html

 

Én is ezért jártam mindig "rosszul"..., amire büszke vagyok.

Nem én, a "rémisztő köd" a "pszichikusok" problémája..., olyasmi kell nekik, mint a horoszkóp..., megérteni a megérthetetlen, irányítani és uralni az irányíthatatlan és uralhatatlan Zónát. 

Harnack így beszél:

"A Logosz (aki Krisztus) eszméjét azzal, hogy a vallási világértelmezés és kereszténység bemutatásának végső elvévé tette, Kelemen sokkal gazdagabb tartalommal töltötte meg, mint Jusztinosz. 

A kereszténység tanítás arról, hogyan teremtette, neveli és juttatja el a tökéletességre az emberi nemet a Logosz, akinek műve a tökéletes gnosztikusban éri el csúcsát, és aki két segédeszközt használt föl, az Ószövetségi törvényt és a görög filozófiát." ( Adolf von Harnack, Dogmatörténet, 88 )

 Mit magyarázzunk azoknak akiket kielégít egy horoszkóp egy női magazinban?


S mi az igazi tragédia?

Nem ez.

Sokkal inkább ha nem ismerjük fel a barátot és az ellenséget.

"Az Úr megjelenése előtt a görögöknek igazságosság végett volt szükségük a filozófiára, Most pedig az istenfélelemhez válik hasznossá, egyfajta előnevelésként azoknak, akik okoskodással szerzik meg maguknak a hitet. Hiszen az mondja, ,,meg nem ütöd lábadat" ( Péld 3. 23 ) A gondviseléshez hozzáteszi a szép dolgokat, legyenek azok a görögöktől eredőek, vagy akár a mieink. Minden szép forrása ugyanis az Isten. Ám alapvetően az Ó- és Újszövetség, ezt követően pedig a filozófia szép dolgainak a forrása. Meglehet, hogy a görögök előzetesen megkapták ezeket, mielőtt még hívta volna őket is az Úr. Úgy nevelte ugyanis maga a filozófia a görögséget Krisztushoz, miként a zsidókat a Törvény. Így hát a filozófia az út egyengetésével készíti fel a Krisztus által beavatottat. Salamon azt mondja a bölcsességről. "Ragadd meg azt, és tisztességre juttat téged, gyönyörű koronát ajándékoz neked" ( Péld 4,8.9 ). Hiszen te is a filozófia és az igazi beavatottság támfalával veheted körül, és így a szofisták számára hozzátérhetetlenné téve megőrizheted azt."  ( Alexandriai Kelemen, Sztrómateisz, I,V, 28 )

Szent Jusztinosz sűrűn hivatkozik Szókratész példájára, akire utókor az egyik legnagyobb szofistaként tekint, - aki ezek szerint ellenség volna?

Ahogy Alexandriai Kelemen maga is..., ő, akit, a sors fintora, bár ellenük harcolt, az utókor gnosztikusnak tekint.

De méltó ellenfélt találni is öröm..., sokkal nagyobb mint az értetlenség.

Ez "szép küzdelem" volt...

 

"Minden szép forrása ugyanis az Isten." -, idéztük Kelementől, ez nekem nagyon gnosztikus "ízű" gondolat.

Ha szépet akarsz látni, ideje hálásnak lenni a szépért..., bárki is hirdeti, bárki is cselekszi!

Felemelkedni "hozzá" majd "általa"..., még feljebb és feljebb!

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-szepseg-hala-isten-pecsetje.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/atszallitani-az-embereket.html


A gnosztikusok szerették a ködöt..., Kelemen is biztosan szerette..., ahogy Fekete István is, akiről már korábban bizonyítottuk, hogy πνεῡματιϰός volt.


"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom.
Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük." ( Fekete István )
 

"Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük."

Csak a πνεῡματιϰόι  találkoznak benne...
 

2022-10-20

Η Γνώση ως ορθοδοξία. III. / πνεῡματιϰόι ~ A megtört nádszálat nem töri össze... I.

 A megtört nádszálat nem töri össze...

 

 

Aki erős az nagyvonalú; - sőt hálás.

Kopár...,  köves; de termékeny, zöldellő.

"Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. ( Iz 42,1-4 ) 

Úgy hangzik, mint a bodhiszattva fogadalom...  

"Beings are numberless; I vow to awaken them. Delusions are inexhaustible; I vow to end them. Dharma gates are boundless; I vow to study them; Buddha’s Way is unsurpassable; I vow to fulfill it." ( Four Great Vows )

 Az is...


 Ezek után kevélység volna bevallani, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint Mesterünk? 

Ostobaság és sértés volna, hogy szeretnénk a Tudást a ὑλικόι és ψῦχικόι tengernyi sokasága javára megszerezni? 

Baj az, ha mint minden tanító, közben természetszerűleg felülemelkedünk közhelyeiken, állandó zavarukon és zsörtölődésükön; a barlanglakókén, ahogy Platón nevezi, a Verem fiaién, ahogy az esszénusok hívják őket? 

Elítélendő, ha értük leszünk többek, ha nem is becsülik azt meg?

Csak mert a testtel mi más viszonyban vagyunk..., talán nem kellene irtózniuk tőlünk. Pedig az igazság az, mi a testünkkel is meghittebb..., felelősségteljesebb viszonyban vagyunk..., annak tekintjük ami..., s nem többnek. Kocsinak..., s karban is tartjuk.

Mindazonáltal micsoda bolondság arra kérni Istent, hogy adja vissza nekünk a test egészségét, amikor csak a lélek egészsége számít! Micsoda hihetetlen őrültség azt képzelni, hogy Isten egy napon fel fog támasztani bennünket ebben a bűnös testünkben, amely szakadatlanul a gonosz felé hajt bennünket, mintha nem arra kellene összpontosítanunk minden erőfeszítésünket, hogy örökre megszabaduljunk tőle! 

Valahogy így gondolkodnak az ortodox gnosztikusok..., van is benne némi igazság.

Novalis is hasonlóan beszélt..., még a betegség is szellemi célokat szolgál.

Az igazi feltámadás az, ha a bűn állapotából a kegyelem állapotába jutunk. Ez a feltámadás pedig minden pillanatban végbe megy, már végbe is ment a lelki egyház szentjeinél, az egyetlennél, amely ezt a nevet megérdemli.

Isten nem időben létezik..., a feltámadás sem időhöz kötött. Isten szentjei is Benne vannak, nem időben és térben...

Egy biztos, ez a különös világszemlélet és nyelvezet, és az egész titokzatosság, amely ezt a transzcendens teológiát körülvette, csak visszatetsző lehetett a tömeg szemében.

Pedig ez természetszerű..., nem szórunk disznók elé gyöngyöt, kicsit lágyabban fogalmazva..., a megfelelő szintű tanítást a megfelelő befogadóképességű tanítvány kapja..., nincs itt megtiltva semmi, csak nincs lealacsonyítva a Γνῶσις.

Már a hit szintje is nehezen megvalósítható..., a hűségé még inkább. De ez így még idegesítőbb lehet egy kívülállónak. 

Emlékezzünk vissza a Bölcsesség könyve jóslatára...

A nép nem szereti azokat, akik olyanoknak akarnak látszani, mintha tudásuk hézagnélküli, erényük gáncs nélküli volna, s akik kigúnyolják tudatlanságát és közönségességét. Örvend, ha valamiben elmarasztalhatja őket, ha megmutathatja, hogy bölcsességük butasággal, szent mivoltuk a bujálkodással rokon. Még jobban távol tartja magát tőlük, mint ahogy ők maguk elszigetelődnek. 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/the-lord-always-votes-for-you-devil.html

 

"Különüljenek el", idéztük korábban az esszénusok szabályzatát..., s nem nehéz..., eleve kevesen vannak; - akiknek nem muszáj...

S ha nem különülnek el eléggé maguktól, hát stigmatizálják őket, sőt démonizálják..., ahogy Fekete Gyula írta, mindig a latrok közé szokták felfeszíteni a Krisztusokat.

Origenészt sem azért ölték meg amit mondott..., hanem mert mondta, és ahogy. Mert az volt, aki...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mindig-az-osszmozgalom-erdeket.html


 Pedig mi tényleg szeretjük a nádat..., a töröttet is.

 Téli berek..., megverte volna de csak nád volt...

"– Megütötted magad? – kérdezte Bütyök.
– Semmi... de Bikficet el fogom verni... igen, ha még egyszer... de – és körülnézett –
nincs itt semmiféle pálca, csak nád.
Igen, ez a nap nem volt alkalmas semmiféle büntetésre, és a nád nem is erre való. A nád
csak békés célokat szolgál. Fészket takar, tojásokat ringat, vackokat rejt, házat fed, és falakat préselnek belő
le emberi otthonok számára. De verni, különösen a Bikfic nevezetű vendéget, semmiképpen sem lehet. A nád azonban még valamire jó. Ha ilyen csendes, ködös téli délelőttön jobban megnézi az ember (pálcát keresvén), megáll a szeme a nádszálak foszlott zászlaján, amelyek mozdulatlanok, de mind délre néznek.
Nem lengenek, majdnem mozdulatlanok, de délre néznek, és északra hallgatóznak.
Tutajos nézi a nádat, aztán felnéz az égre, és Bütyök követi nézését." ( Fekete István, Téli berek )

Mi így nézünk a világra..., Fekete István is πνευματικός volt.



2020-10-24

A "szelíd erőszak rendszere" VI. ~ "Kezemben kis rög énekel." / Contemplatio aquisita vagy contemplatio infusa? / "Just like this!"

 Az "inga" ( IV. ) - "(...) talán ismét csak rosszul feltett kérdés."

"Örökíts meg, Történelem!"

"Kontemplációjára szabaddá lett."


 

Az "Inga" I-III.  című blogbejegyzéseimben már beszéltem az alapproblémáról..., az "ingáról", ami természetének megfelelően "ingázik".

Vagy legalábbis úgy tűnik..., - billeg a

I. kollektivizmus és individualizmus

II. konzervativizmus és liberalizmus

III. káosz és rend között.

 S ami érdekes, az inga kollektivista széléről nézve mindenki "liberális", a kollektivista széléről pedig "konzervatív", "rend elvű" ! Tehát lényegében mindenkinek igaza van, de nem minden álláspont helyes az adott pillanatban.

A politikában ugyanez a helyzet. Most éppen európai parlamenti választás előtt állunk, itt is az inga lengését figyeljük... , Európa nyugati felén épp elérte végfázisát az inga mozgása egyfajta szélsőséges "individualista", "liberális", "minden jogot a személynek" szemléletben, s elindult visszafelé. Onnan nézve mindenki konzervatív és jobboldali..., ez természetes. (...) Ide lendül majd át az inga..., mert mindig így volt...., s valószínűleg most is így lesz. A történelem ismétli önmagát! Sosem ér nyugvópontra.

S itt egy másik klasszikus kérdés: mi választjuk a sportunkat, foglalkozásunkat stb, vagy az minket? Egyfelől megközelíthetjük a kérdést individualista módon, jó csapat az, amelyik csupa kiváló játékosból áll; vagy egyéni sportot űzünk, abban nem akadályoz senki a kiválóságunk elérésen. Mindazonáltal az egyéni sportoknak is van közösségi vonzata, tehát nem léphetünk ki a rendszerből. Ennek a megközelítésnek a problémája, mindenki tökéletességre kell, hogy törekedjen, ami szinte elérhetetlen vágy, s ki tudja ki mikor kerül a közelébe, s ki mondja meg, mikor van az? Mester mindig tanítvány marad.

 Ám szerintem továbbra is a hangsúly a mozgáson van..., ha választasz, hibázol, majd javítod, s újra és újra, jó esetben ezt lépcsőként használva fel a tökéletesedés irányába!

De melyik a jó? 

Ez mindig a helyzettől függ..., ha külső veszély fenyeget, az "ostromlott vár" szindrómának megfelelően minden közösség a kollektivista vallások felé leng ki. A kollektíva védelmet ad, de elveszi egyéni szabadságunkat. Az egyéni szabadság utáni vágy viszont szétzilálja a csoportokat.

De ez nem szabad hogy elszomorítson és elkedvetlenítsen bennünket! Mert egy fontos kényszer mégis van..., az idő.

"Jaj, csak nehogy késő legyen "megjavulni!" ( F. H. Burnett )

 

Ha minden ettől belső feszültségtől terhes..., a "megjavulás" miért ne lenne ilyen?

A bölcsesség, másutt az igazság..., itt és most a szemlélődés ( kontempláció ) szabaddá tesz!

"(...) kontemplációjára szabaddá lett." ( Szentviktori Richard )

Jó...., de melyik kontempláció?

 

IV. Contemplatio aquisita vagy contemplatio infusa

"A lelki élet teológiájának mai művelői kétlik hogy a lelki élet és az imádság fejlődési fokit egy adott pszichológiai keret szerint osztályozni lehetne.  az aktivitás és passzivitás szembeállítását hasonlóképpen gyümölcstelennek tartják, hiszen akár a kegyelem, akár az ismeret befogadásában a lélek  egyszerre bizonyos értelemben aktív, bizonyos értelemben passzív szerepet tölt be. Az, hogy egyáltalán van-e contemplatio infusa , azaz hogy a lélek pusztán passzív magatartása mellett Isten a szemlélődés kegyelmét megadhatja-e talán ismét csak rosszul feltett kérdés. A kegyelem és szabadakarat dialektikáját nem nézhetjük pusztán ilyen ellentét-párok keretében." ( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 99 )

Isten és benne a helyzetünk: "épp olyan".

 

"Örökíts meg, Történelem!"


 "Dőlt a hó, de ez a nesz csak annyi volt, mintha pókhálóval simogatta volna a szél a náderdőket;..." ( Fekete István: Téli berek )

"Örökíts meg, Történelem! Állok falum fölött. Kezemben kis rög énekel: pacsirtabarna rög. Keleti szél fúj. Reng a rozs. Lüktet kezem kalitka-ökle.(...)" ( Utassy József: Első év )

 

2020. 04. 18.

2020-10-19

hol van az én nyugalmam helye? ~ "óceánikus érzés"

 "Ne állj idióták közé!"

"egy díszhelyet valamelyik bolondokházában"( I. )

 

 

 

"Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz."

Ez egy nagyon bölcs párbeszéd Fekete István Vuk című regényéből készült magyar rajzfilmben...

Mert mi is volt a hiba, mint több más helyzetben, a helyzet nem helyes felismerése, egyfajta szeretettagadás, ami a szépség tagadása is egyben.

 


 

A szép felismerése létkérdés, megmenthet a hiba elkövetésétől.

A Szép  maga a Törvény. 

 

A Maslowi szükségletpiramisban a szépség az önmegvalósítás előtti lépcső..., de ez nem pusztán külsődleges szépség, valami "üres héj"; hanem a mindent átjáró "belső szépség"..., saját ügyeinkben a már emlegetett "óceánikus érzés".

Szép meglátni apró voltunkat és ráhagyatkozni valakire. ( ~ Vuk )

 

Don Bosco Kalendárium 2007


 Aki nem látja a Szépet, a "Nyugalom helyére" nem juthat el..., hibát hibára halmoz..., a hiba bűn..., "a bűn zsoldja pedig halál" ( Rom 6,23 ).

 

István diakónus "utolsó szó jogán" mondott beszéde pontosan leírja ezt.

"Miféle házat építhetnél nekem – mondja az Úr –, vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem alkotta-e mindezt? Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig ti az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik bár angyalok által kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg" ( ApCsel 7,49-53 )

 

Tudhatta mi lesz a vége. Honnan? S a stílus nem tűnik megszeppentnek.

Azért ölték meg mert szemtelen volt a bírákkal? ( V.ö.: G. B. Shaw: Az ördög cimborája / Platón, Szókratész védőbeszéde )

Ha nem..., akkor miért? S szép volt-e ez? 


 

2020. 04. 02

2020-08-31

Nem szeretem az ilyen gyerekes civakodásokat…

 Hol vannak már a Fekete Istvánok?

 

 

“Félelmetes fizikai ereje ellenére halk szavú, melegszívű és rendkívül békés ember volt. Nyugodtságát soha nem vesztette el. Egyszer a bátyám születésnapját ünnepeltük egy cigányzenés kocsmában, amikor a szomszéd asztalnál ülő négy férfi gúnyolódó megjegyzéseket tett elnyűtt egyenruhájára.

(Szinte mindig katonaruhában járt, mert szegénysége miatt csak egy civil ruhája volt, és azt kímélte. Itt tudnunk kell, hogy Fekete István édesapja az első világháborúban az egész vagyonát – házát, földjét stb. – hadi-kölcsönre jegyezte, és mindenét elvesztette. Fiának egyetemi tanulmányait tehát nem tudta finanszírozni. Fekete István ezért nyolc évig hivatásos katona volt, és közben elvégezte a négyéves Gazdasági Akadémiát.)

A szomszéd asztalnál ülő négy férfi hangos gúnyolódását és sértegetését Fekete István hosszú ideig tűrte, majd felállt, és melléjük lépve azt mondta: – Uraim, rám bizonyos határokon belül azt mondanak, amit akarnak. De ha az egyenruhámra még egy sértő szót mondanak, megharagszom!

– Hát akkor haragudjon meg! – harsogta az egyik, és felnyúlva letépte egyenruhája zubbonyának a zsebét. Mire akkora pofont kapott Fekete Istvántól, hogy székestül a harmadik asztal alatt kötött ki. Társai Fekete Istvánra vetették magukat, és mi is felugrottunk a bátyámmal, hogy segítsünk neki, de nem volt ránk szüksége. Az első támadóját egyetlen ütéssel letaglózta. A másodikat – még nála is magasabb, testes fiatalembert – mint egy könnyű rongybabát úgy a falhoz vágta, hogy az ájultan elnyúlt. Látva az iszonyatos erőt, a harmadik támadója rémülten elrohant.

Fekete István, mintha mi sem történt volna, nyugodtan visszaült a helyére, és így szólt: – Nem szeretem az ilyen gyerekes civakodásokat… – és újabb sört rendelt.

Később elkérte a pihenő cigányok prímásától a hegedűjét, és eljátszotta kedvenc nótáinkat. Olyan szépen hegedült, hogy nemcsak a kocsma vendégei, hanem még a cigányok is megtapsolták…”  ( Ifj. Fekete István: Fekete István az Édesapám volt… – Mezey Zoltán, Kanadai Magyarság, 1995. május 20. )

 

  

2019. 10. 02.

"Mutáns, légy büszke!" ( Deviancia I. / A "balfasz nemzedék". / "homályos jogok" ) ~ "A terror teljesen megbénítja az agyat." / "Ehelyett jobban törődünk azzal, hogy a gyerekeknek önérzetük legyen, és jól érezzék magukat." / "rossz polgárok legyenek"

"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 ) 

"Azt hiszik, hogy a terror segít rajtuk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az agyat." ( Bulgakov, Kutyaszív )

 

"S a tanár nem lázad fel..."

 

 

Korábban már beszélgettünk a "Generation Wuss" unalmas voltáról, mert ahogy mérhetetlenül unalmas a népszerűségért loholó diák..., ugyanilyen unalmas a kegyeikért, s nem szakmai becsületből dolgozó pedagógus. Nem beszélve a "mártír pedagógusokról", ami erősen gyermeteg álláspont, hisz nem csak, hogy nem élvezi a szakmáját, de a felelősséget is folyton hárítaná másokra.

A szakmai becsület, ahogy az emberi méltóság alapja is az a tudat, hogy sokan állnak mögöttem, akik akarták, hogy legyek..., hogy nem mindegy mit és hogyan teszek, minden mozdulatomnak sőt minden egyes lélegzetvételemnek jelentősége van. 

Ez a "jellemerő", Fichtével szólva.

A tanári diploma mandátum, egy feladat elvégzésére, ám ehhez a mandátumhoz más tanárok juttattak, akiket a tanár amikor a katedrára lép azonnal és természetszerűleg képvisel. "Ne hozzatok szégyent a Főnökötökre!" - Benyik atya tanácsa itt is útmutató..., még ha most nem is Istenről, "csak" minden tanárunkról van szó, akiket szerettünk, akik szerettek bennünket...

Ezt képviseli egy tanár..., az adja méltóságát..., mandátumának erejét. Ezért nem mindegy, ki hol szerezte a "papírját". ( Mostani iskolámba engem is így vett fel Szabó Zoltán tanár úr. Az első kérdés így szólt: "Hol szerezte a diplomáját?" )

 

Hogy állnak ugyanezzel a diákjaink?

Jogukban áll úgy viselkedni, ahogy tetszik nekik, mögöttük áll a közhangulat, a szülői "csodálat", ami nem engedi meg, hogy bármiben is hibásnak, kifogásolhatónak tűnjenek, sőt maga a "rendszer is", ami nem veszi jó néven, ha valaki is gyengén teljesít..., gyengítve ezzel az átlagot..., a statisztika az Isten.

"Túl érzékenynek tartja őket, akik képtelenek a dolgokat összefüggésekbe helyezni, túlreagálnak mindent, a passzív-agresszív pozitivizmus jellemzi őket – állítja. A szerző mindezért a Baby Boom, X nemzedékből jövő, saját lázadásuk ellen lázadó szülők túlságosan óvó nevelését hibáztatja. A szülők nem készítik fel gyerekeiket a valóságra, nem mondják el nekik, hogy „az emberek nem fognak benneteket szeretni, lehet; hogy nem viszonozzák érzelmeiteket; a társaitok lehetnek kegyetlenek, nehéz valamiben is kitűnni; az élet tele van kudarccal és csalódással; nem vagytok tehetségesek; az emberek szenvednek, megöregednek, meghalnak” – érvel a szerző. A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltüntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös. Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt. Az író úgy véli, hogy a millenniumi fiatalok folyton szoronganak. Nem csoda, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem kínál könnyű jövőt számukra. Még egyetemi diplomával sem kapnak fizetett, csak gyakornoki állást. Nem meglepő, hogy a valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket. Nincs negativizmus, csak csodálat. De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni? – kérdezi az író. Arról, hogy milyen nagyszerű minden, hányszor nyomták meg a like gombot a Facebookon? És ha ez így megy, mi lesz a konstruktív vitákkal, a kultúrával? Ellis szerint a mai fiatalok inkább kurátorok, mintsem művészek. Nem alkotni akarnak, hanem vagy ellopni a művészetet, vagy maguk akarnak a művészet lenni." ( Bret Easton Ellis - Balla Eszter: Balfasz nemzedék ( Generation Wuss ) )

"Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb. - De hiszen te egyedül vagy a bolygódon! - Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj! - Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked! És sietve odébbállt." ( Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg )

Sokat töprengek azon,  - tényleg, mit kellene tenni, hogy "leessen a kalap"? 





Sőt..., elharapózni látszik egy olyan szemlélet is, mely szembeállítja a két oldalt. 

Mosoly díjat szavaznak meg a diákok a tanároknak, bemutató órák után értékelik a diákok a tanárjuk munkáját. ( Mi még ép erkölcsi érzékkel az ELTE-n nem töltöttük ki az ilyen lapokat, nem éreztük magunkat méltónak arra, hogy minősítsük a tanárainkat. )

Mi alapján lennének képesek értelmes értékelést nyújtaniuk? Hol a kiforrott értékrendszer, élettapasztalat, a biztos tudás?




S nem csak minket állítanak szembe egymással, de konzekvens értékelési rendszer nélkül a diákokat is egymással. Mert ki védi meg a "halaktól" a "majmokat", akik tényleg szeretnének "fára mászást" tanulni, de a "halak" "terrorja" miatt nincs rá lehetőségük. 




Így a "középszer", sőt, a legbutábbak és legtehetségtelenebbek erőszakja uralkodik el a rendszerben úgy, hogy ez az osztályzatokban nem is látszik, - hisz ha így lenne akkor azonnal megcsörrenne a telefon..., ugrana a "mosoly díj", a vállveregetés.

"A terrorizmus célja egyszerűen rettegést és félelmet kelteni. A félelem aláássa a hitet a társadalmi rendben. Belülről gyengíti az ellenséget... dühreakciókat vált ki. A terrorizmus politikai fegyver." ( Dan Brown )

Ez a gyengék és buták terrorja az erősek és okosak ellen. 

"Mégis: ha a bukások statisztikája megugrik, azonnal megcsörren a telefon ( ... ) ; mintha nem volna elkerülhetetlen tény az, hogy az emberek képességei különbözők." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )




"A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség. A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton." ( Préd 10 )

"Az igényes, következetes követelményrendszer kimondatlanul is kötelességteljesítésre, fegyelemre, igényességre nevel; (...) Hogy a kvázi bukásmentes iskola, a semmiért is kijáró bizonyítvány, a kis kettesért is kijáró kedvezmények sora, a sehol számba nem vett minőség mire nevel, arról sok szó esett már a könyvben." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

Ahhoz semmiképpen sem fér kétség, hogy a halnak joga van halként viselkedni s majomként a majomnak, ám egy olyan iskolában, ahol fára mászást tanítják, szükséges-e tolerálni a hal nyilvánvaló alkalmatlanságát?

Ha felvonul a hal a "hal büszkeség napján"..., talán még akkor sem. Hisz az is szelekció csak a jobbak rovására, a selejt előnyére.

 "(...), mert szelekció hiányában azonnal megterem a kontraszelekció." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

Ugyanígy a jól dolgozó tanár esetében is.

"Pedagógiai kudarc!" - mennydörgött egy másik helyi Hivatal, fegyelmi eljárást rendelve el egy általános iskolai tanár ellen, mert - méltányosan és igazságosan - megbuktatott egy gyereket. hiszen tudjuk: a szentimentális bürokrácia világában nincsen buta, lusta, fegyelmezetlen, elemi kötelességét sem teljesítő gyerek, hanem csak megfegyelmezendő tanár." ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )


S van, hogy a kétféle folyamat egyszerre van jelen:

A hagyományos:

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-manipulacios-sor-avagy-az-ertelmiseg.html

S az újfajta:

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/a-megfordult-manipulacios-sor.html

Ekkor van ám csak káosz!


Pedig kellene rendnek lenni..., létfontosságú lenne, hisz ahol kicsit szabad, ott nagyon is lehet.

"A szakember úgy látja, ha a szülők, a pedagógusok csírájában nem fojtják el az agresszív megnyilvánulásokat, a következmények nélküli viselkedés egyre durvábbá válhat." ( https://www.magyarhirlap.hu/belfold/Az_iskolai_eroszak_es_a_lelki_terror )

Vizuálisan is...




 Hol van már a régi világ, amikor bizalommal fordultak a tanárhoz a szülők, "tessék embert faragni ebből a gyerekből".

- Állj ide elém, Pista! Odaálltam. - Mi a neved ? - Hát János bácsi nem tudja? - Elsősorban én nem vagyok most János bácsi, hanem „tanító úr". Ismétlem tehát, hogy mondd meg a neved... - Pista - rebegtem, miközben apám otthagyott bennünket. - A teljes neved mondd! - Fekete Pista - keseredtem el. - Fekete István... - Így már jó. Születtél? - Igen... - Úgy értem: mikor születtél? Év, hónap, nap... - 1900. január 25-én reggel fél háromkor. ( Fekete István: Ballagó idő )

Hol vannak már a Fekete Istvánok is....?

De még vannak pl. Trumpok, akik ki merik mondani az igazságot:

"Nemzeti oktatási rendszerünknek soha nem volt célja hogy az írásra, olvasásra, számtanra, történelemre és a természettudományokra korlátozódjon. Célja az volt, hogy olyan
széles látókörű fiatalokat bocsásson ki, akik képesek a boldogulásra a világban. A tananyag elsajátítása mellett a gyerekekről azt is feltételezték, hogy végzéskor bizonyos alapértékek, önfegyelem és életvezetési készségek is lesznek a tarsolyukban. Egy kis józan paraszti ész se válik kárukra. Iskoláink ilyeneket már nem tanítanak nekik. Ehelyett jobban törődünk azzal, hogy a gyerekeknek önérzetük legyen, és jól érezzék magukat, mint azzal, hogy felkészítsük őket a valós életre. A politikai korrektség bajnokai foglalták el iskoláinkat, aminek következtében mi meg cserben hagyjuk gyermekeinket. Az ő kudarcuk viszont Amerika kudarcához fog vezetni, ha nem teszünk ez ellen semmit. A pedagógusok amiatt aggódnak, hogy a gyerekek rosszul fogják magukat érezni ha elhasalnak egy vizsgán. Tudják, mitől érzi jól magát egy gyerek? Ha győz." ( Donald J. Trump,  Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )

Pedig mindenki igazából ha lelke mélyén is, de sejti..., a régieknek van igazuk. Például Arisztotetlésznek, amire a Neokohn cikke is utal:

"Ha arra tanítjuk diákjainkat, hogy az arisztotelészi értelemben vett rossz polgárok legyenek – olyan polgárok, akik hazugságokkal lejáratják a poliszt, akik inkább törzsi politizálást folytatnak, mint polgárbarátságot, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy az igazságot háttérbe szorítsák az interszekcionális érzékenységek javára -, akkor egy olyan országként fogjuk végezni, amelynek nincs jövője."

( https://neokohn.hu/2021/07/13/ne-engedjuk-at-az-oktatast-a-radikalis-baloldalnak/ )

 "Tisztesség és nyíltság - ez volt a törvény. Belénk ivódott, hogy nem hazudunk, nem csalunk, nem lopunk, és nem tűrjük el másoktól sem. (...) Lebutítottuk a tananyagot a legkisebb közös nevezőre; sok iskolában teljesen eltöröltük az osztályozást, és a bizonyítványokat gyakorlatilag látogatási igazolásokká degradáltuk. (...). Ahelyett, hogy magasra tennénk a mércét, és többet követelnénk, mi kevesebbet várunk el. Keményebbnek kell lennünk. Felejtsük el ezt az önbecsülés-dolgot; a gyerekeket kihívások elé kell állítani. Engedni kell, hogy kudarcot valljanak, ha nem dolgoznak keményen. (...) , hogy talpra álljanak, és újra meg újra próbálkozzanak. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a sikerhez kitartásra van szükség. Az önbecsülésnek a kihívások leküzdéséből, valamint a próbálkozások során elszenvedett kemény ütések megtapasztalásából kell kialakulnia.

Ma mégis vannak olyan tanárok és iskolafelügyelők, akik jobban aggódnak amiatt, nehogy megbántsák a diákok érzéseit, vagy panaszt kapjanak a szülőktől, mert szerintük túl keményen bánnak a gyerekekkel. Ahelyett, hogy egyre versenykepesebbé válnánk, gyakorlatilag éppen azon vagyunk, hogy kiiktassuk a versenyt. Ez hihetetlen- és helytelen." ( Donald J. Trump,  Great Again, Oktatás: Elégtelen, 80-81 )

S ami a legviccesebb, a mi szakmánkhoz mindenki ért..., kaptam már egyszer egész listát a szülőktől, mit kellene másként csinálnom.., - szerintük. Ugyanezek ha orvoshoz mennek vagy az autójukat szervizbe viszik nem osztogatnak tanácsot a szerelőnek és az orvosnak...

S a tanár nem lázad fel...

"A tanár nem lázad föl, mert mesterségének természete mélyen etikus, s ez az adott feltételek között inkább önmarcangolásra, mintsem a tárgyilagos önismeretre és ítéletekre teszi hajlamossá. Mert tapasztalatai kizárólag abból a környezetből fakadnak, ahol a természetellenes természetes és a botrányos magától értetődő. (...) És azért sem lázad fel, mert a szolgalelkűség nem csak reflexszerűen működik immár az iskolamesterek sokaságában, nem csak egyszerűbb, de kifizetődőbb is - s egyáltalában nem kifizetődő az ellenkezője."  ( Beke Kata: Jelentés a kontraszelekcióról )

S mert egyeseknek közülünk lehet némi sejtése az "ártatlanságról"...

"Igen! isteni lény a gyermek, amíg meg nem merült az ember kaméleon-színében. Teljesen az, ami, és ezért oly szép. A törvény és a sors kényszere nem érinti őt; egyedül a gyermekben él szabadság. Benne béke van. Önmagával még nem hasonlott meg. Gazdagság van benne; nem ismeri még saját szívét s az élet silányságát. Halhatatlan, mert mit sem tud a halálról." ( Hölderlin, Hüperion, 101 )

A legsúlyosabb bűn ennek ideje előtti elvesztése..., hisz visszanyerni oly nehéz. S nélküle élni szinte lehetetlenség. Tartós életre szóló nyomor eme kaméleon természet, tanárnak kell leginkább ez ellen harcolnia.

Aki nem ilyen, nem méltó a katedrára. S gyilkosa lehet ha közvetetten is saját nemzetének. 

"Így aztán homályos jogok nevében hasat lyuggató tőrök éjszakáról éjszakára új hullákat termelnek." ( Antoine de saint -Exupery, Citadella, 59 )

 

2019. 10. 01. ( Frissítve: 2021. 07. 16. )

2020-08-19

Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? ~ Abszurd dráma

"Itt a balfasz nemzedék" ( Generation Wuss )

 

 Ki a fontos: Én vagy Én?

( https://flagmagazin.hu/nagyvilag/bret-easton-ellis-itt-a-balfsz-nemzedek )

 

- De hiszen te egyedül vagy a bolygódon! - Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj!

Már több kolléganőm kérdezte tőlem enyhe kétségbeeséssel a szemükben, mi lehet az oka, hogy az utóbbi időben szinte képtelenek megjegyezni a tanítványaik nevét? 

Valószínűleg, mert nem fontos..., az emberi agy nem szokott pazarolni..., sok-sok éves evolúciós remekmű..., rendkívül hatékony szerv.

Ennek a fordított példája velem esett meg..., megkérdezték tőlem: "Tudja a nevünket?"

Kivételesen, az övékét éppen igen...; de nem ez az izgalmas ebben.

Az, hogy amikor visszakérdeztem, csak habogtak..., ők sem tudták mind az enyémet, pontosan meg senki. De azért csak kérdőre vontak!


Amikor még mi voltunk fiatalok, "tepertünk", hogy a tanár megjegyezze a nevünket, s boldogok voltunk, ha néven nevezett, s esetleg meg is dicsért. 

Ők elvárják, hogy tudjuk a nevünket..., miért is? Alanyi jogon? ( Pár hónapja volt egy előadásunk, ahol próbáltak meggyőzni bennünket..., az a jó óra, ahol a diák maga mondja meg, mivel szeretne foglalkozni, mert a diák az tudja...

De mit is?

Pózolni és önreklámot csinálni..., felfújni a semmit (közel semmit), hogy valaminek lássék. Ahogy a körülötte lévő média világ diktálja a szerencsétlennek.

 

"Tudja a nevünket?" / passzív-agresszív pozitivizmus


Bret Easton Ellis azt írja, "szoronganak"..., ám Tari Annamária modernebb vizsgálatra hivatkozik.., nem szoronganak egy cseppet sem, elhiszik a magukról maguknak festett képet, s ha nem sikerül érvényesíteni-elfogadtatni, a felelősséget azonnal hárítják. ( Csak mi tudjuk, hogy zokogniuk kellene, ők nem. Nincs valódi önreflexió, mert stabil minták sincsenek.)

 

"Túl érzékenynek tartja őket, akik képtelenek a dolgokat összefüggésekbe helyezni, túlreagálnak mindent, a passzív-agresszív pozitivizmus jellemzi őket – állítja. 

A szerző mindezért a Baby Boom, X nemzedékből jövő, saját lázadásuk ellen lázadó szülők túlságosan óvó nevelését hibáztatja. A szülők nem készítik fel gyerekeiket a valóságra, nem mondják el nekik, hogy „az emberek nem fognak benneteket szeretni, lehet; hogy nem viszonozzák érzelmeiteket; a társaitok lehetnek kegyetlenek, nehéz valamiben is kitűnni; az élet tele van kudarccal és csalódással; nem vagytok tehetségesek; az emberek szenvednek, megöregednek, meghalnak” – érvel a szerző. 

A balfasz nemzedék a hazug nevelésre szentimentalizmussal válaszol, és áldozatnak akarja feltüntetni magát, ahelyett, hogy szembenézne a realitásokkal, és felkészülne arra, hogy a világ lehet ellenséges és közömbös. 

Ellis szerint a balfasz nemzedék nem viseli el a kritikát. 

Rengeteg internetes fórumon jelenik meg, és ahogy ma divatos, nemegyszer „szar tartalommal és megfogalmazással”. De aki ezt bírálja, könnyen megkapja a gyűlölködő, kötekedő, troll jelzőt. Az író úgy véli, hogy a millenniumi fiatalok folyton szoronganak. Nem csoda, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem kínál könnyű jövőt számukra. Még egyetemi diplomával sem kapnak fizetett, csak gyakornoki állást. Nem meglepő, hogy a valóság helyett a közösségi hálón élnek, igazgatják Facebook-oldalaikat, azon iparkodnak, hogy szeressék, szeressék és szeressék őket. Nincs negativizmus, csak csodálat.


Nincs negativizmus, csak csodálat.


 De ha a millenniumi nemzedék álma szerint mindent csak szeretünk, miről fogunk ezentúl beszélgetni?
– kérdezi az író. 

Arról, hogy milyen nagyszerű minden, hányszor nyomták meg a like gombot a Facebookon? És ha ez így megy, mi lesz a konstruktív vitákkal, a kultúrával? 

Ellis szerint a mai fiatalok inkább kurátorok, mintsem művészek. Nem alkotni akarnak, hanem vagy ellopni a művészetet, vagy maguk akarnak a művészet lenni." ( Bret Easton Ellis - Balla Eszter )

 

Csodálatot várnak el, mint a kis hercegben a hiú..., olyan unalmasak is.

"A második bolygón lakott a hiú. - Lám, lám! - kiáltotta már messziről, amikor megpillantotta a kis herceget. - Meglátogat egy csodálóm! Mert aki hiú, annak az összes többi ember olybá tűnik, mint a csodálója. - Jó napot! - mondta a kis herceg. - Fura kalapja van uraságodnak. - Arra való, hogy megemeljem - felelte a hiú. - Hogy viszonozzam vele az ünneplést. De sajnos, soha nem jár erre senki. - Úgy? - kérdezte a kis herceg, és egy szót sem értett az egészből. - Csapd össze a tenyeredet - javasolta neki a hiú. A kis herceg összeütötte a két tenyerét. A hiú szerényen megemelte a kalapját. "Itt már mulatságosabb, mint az imént a királynál volt" - gondolta a kis herceg, és újra összeverte a tenyerét. A hiú meg újra megemelte a kalapját. Így ment ez öt percig; akkor a kis herceg elunta az egyhangú játékot. - Hát ahhoz mit kell csinálni, hogy a kalap leessék? - kérdezte. A hiú ezt egyszerűen elengedte a füle mellett. Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást. - Valóban nagyon csodálsz engem? - kérdezte a kis hercegtől. - Mit jelent az, hogy csodálni? - Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb. - De hiszen te egyedül vagy a bolygódon! - Azért mégiscsak tedd meg! Azért mégiscsak csodálj! - Csodállak - mondta a kis herceg, és egy parányit megvonta a vállát. - Csak azt nem értem, mire jó az neked! És sietve odébbállt." ( Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg )

Vajon miért nem jár arra senki?

 

Nem nyerhetsz folyton, s nem terrorizálhatod a többieket, hogy úgy táncoljanak, ahogy te fütyülsz, ez nem lenne jó egyikőtöknek sem.

"A legtöbb esetben veszítesz, de amíg játékban maradsz, mindig lesz holnap, mindig kapsz új esélyt, hogy visszaszerezd a becsületedet!" ( Tari Annamária: Bátor generációk )

Igen, a becsületről is szó van.

„Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” ( Ef 6,2 )

S ennek mintájára mindenkit, aki idősebb és bölcsebb nálad. 

 

Miért? 

 

Hogy hosszú életű légy e földön..., "nehéz gyerekkor, könnyű felnőttkor", és hogy mielőbb megtanuld szétválasztani a búzát az ocsútól, ebben segítenek az öregek.

"A negyven éves ember az öreg. Az aggastyán már történész." ( Charles Peguy: Gondolatok )

 

S az öregeket tisztelni illik. De legalábbis érdemes, hiszen "megrágott ételt" adnak számunkra, nem kell, hogy fiatalon beletörjön mindenbe a fogunk; elég annyi, amennyi elkerülhetetlen:

"Nektek azonban, testvérek, nem beszélhettem, mint lelki embereknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. Tejjel tápláltalak, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testi emberek vagytok." ( 1Kor 3 )

 

"Akármerre is fejlődik a világ, egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy képesek legyünk szétválasztani az értékest az értéktelentől, a fontosat a lényegtelentől." / "Ma bármikor megtörténhet, hogy egy Nobel-díjas tudósról szóló cikk után is olvashatunk "na, és akkor mi van?" jellegű értékítéleteket." ( Tari Annamária: Y generáció )

 

No igen..., nem csak az a baj, hogy a mostani fiatalok nem könnyítik meg a tanítást, de a saját fejlesztésüket is akadályozzák. 

Mert ki is tanítson kit? ( Később még beszélünk a "manipulációs sorokról". )

Fekete Istvánnál viccesen valahogy így szerepel: "Városon a fiatal kutyák tanítják ugatni a öreg kutyákat?" 

 

Tari Annamária lát esélyt a generációk sikeres együttműködésére, indirekt módon persze bevallva, az ifjak információtechnológiai készsége az egyedül használható, ám e szakmai ismeretekre az öregebbek is ugyanúgy szert tehetnek könnyedén, s van is nekik mihez kötni. Tehát már megint ott tartunk..., a fiatalok tanuljanak csak az öregektől. S ne fordítva!

„Ha sikerül összehozni az X-Y-Z generációt egy teambe, az a legnagyobb hatékonyságú munkacsapat lesz, amivel szárnyalni lehet. Mert összetalálkozik a bölcsesség és tapasztalat az újak szakmai tudásával és információtechnológiai készségeivel.” ( Tari Annamária: #YZ Generációk online )

 

Nem tudom mi lesz..., nem látom szépnek és harmonikusnak a generációk leendő együttélését. Mi nem taníthatjuk őket pedig szeretnénk, hiszen ők nem hajlandóak azt elfogadni tőlünk. 

Ahhoz hogy tanítható legyen valaki, el kell ismernie, legalább magának: "Tökéletlen vagyok!"  

Ám Őket most arra programozza világ, a szülők, a család.., mindenki: "Csodálatos és tökéletes vagy!"

Így a létem (tanár) már maga egy sértés! Mit akar ez itt? Bejön hogy bebizonyítsa, nem vagyok gyönyörű és hibátlan..., felháborító.

 

Marad számunka egy tisztes öregség, a dédike sorsa Ágai Ágnes versében, akinek már minden mindegy..., szépen el van az emlékei romjai közt, s mindenki szereti és mindenkit szeret, hiszen süket, s ha szerencséje van, vak is.

"Mindenki siet, senki sem ér rá, halaszthatatlan élnivalója van. Csak dédike ül csendesen a napon, vele lehet beszélgetni. De süket." ( Ágai Ágnes - Tari Annamária: Ki a fontos: Én vagy Én? )

 

"Mindenki siet, senki sem ér rá, halaszthatatlan élnivalója van."

 

2019. 08. 10.

2020-08-08

"gyerek a felnőttben" / "Légy te is Oszkár!"

Mit kezdjünk a "JÖVŐ"-vel?

 

 

Valamit megint "túltoltunk"? Itt valami tragikus dolog történik!

Elveszítjük jövőnket!

Korábban már "értekeztünk" arról a mechanizmusról, hogyan választják le a mostani szülőkről gyerekeiket, akik erre válaszul mindenféle kétségbeesett stratégiával próbálják visszaszerezni azok figyelmét...; ha már a tisztelet oda is van már. Ezzel végképp tönkre téve minden normális, hierarchikus kapcsolat visszaállításának lehetősége is.

A hierarchia fontos kifejezés ebben az esetben. Értéksorrendet fejez ki - egy családi tanácsban meg lehet kérdezni a gyerekeket is, de a végső szót a szülőknek kell kimondaniuk, hisz csak nekik lehet kiforrott értékrendjük, ők "morálisan képzett lények".

Ők ismerik a család közösen vállalt céljait, amihez a gyereknek illeszkednie, felnőnie kell, hogy a társadalomban is majd értékes és hasznos személyiséggé válhasson.

"Alig lehetnek kérdések a szülők jogai szabadságának korlátozására. Valamennyi ember formális szabadságát azért kell kímélnem, mert őt morálisan képzett lénynek, szabadságát pedig az ész céljának megvalósításához szükséges eszköznek tartom. Nem lehetek bírája, mert egyenlő velem. Gyermekemet azonban nem tekintem morálisan kialakult lénynek, hanem csak kialakítandónak; ez a kötelesség, hogy felneveljem, éppen ilyennek láttatja. Gyermekem szabadságát tehát ugyanezért kell korlátoznom, amiért más, velem egyenlő emberekét kímélnem kell." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján ( 1798 )  )

A korlátozás fontos szempont..., Oszkár is jobban tette volna, ha tanul és nem szomorítja a szüleit, hogy azoknak különböző büntetéseken kelljen agyalniuk, hogy rászorítsák, legközelebb ne bukjon meg mindannyiuk közös szégyenére. ( Nem mellékesen az igazi Oszkárt mindez, beleértve szülei elkeseredését is..., egy cseppet sem fogja érdekelni. Ez van. )

 


 

"Az egyik fa ága tövében egy kis cinege ül, és várja az elmúlást. Valahol légpuskával lőtték meg, eddig elrepült, és nincs tovább. Az a fiú, aki meglőtte, most párnás ágyban alszik, és este felelősségre vonta anyját, hogy a szoba nem elég meleg. Előzőleg orvosságot vett be, mert úgy érezte, fájni fog a feje. Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, és ha az ujját elvágja, orvos köti be, de megkívánja, hogy vérmérgezés ellen injekciót kapjon. Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát az injekciót illetőleg, addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az „életmentő” szérumot, amire semmi szükség nincs. Ennek a fiúnak nincs apja, mert a szülei elváltak. (Az állatok nagy része sosem válik el, amíg a gyermekeiket fel nem nevelték.) És ez a fiú, ha csak ezredrészét érezné annak az elhagyatottságnak, félelemnek, fájdalomnak, mint az a kis madár a dermesztő és másnaptalan éjszakában, talán megkeresné az állandóan szerelmes apját, és hozzávágná a légpuskát, mert nem tartott be sem emberi, sem állati, sem erkölcsi, sem természeti törvényeket, mert ölni tanította meg a fiát, ahelyett, hogy élni tanította volna." ( Fekete István: Téli berek )

Meg kellene tanítanunk élni a gyerekeinket, de a mostaniak még harcot is Fortniteból tanulják...; én a mostani fiúkat "fortnite generációnak" hívom.

"A szülők kötelesek korlátozni gyermekeik szabadságát, amennyiben annak felhasználása hátrányosan érintené a nevelés célját; (...) Csak a a nevelés célja ellen ható akaratot kell megtörni. Akaratuk azonban kell hogy legyen: szabad lényeket, nem pedig olyan akarat nélküli gépeket nevelünk, akiket az első ember felhasznál, ha hatalmába akarja keríteni őket. Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )

Már nem az a kérdés..., nehogy túl szigorú legyen a nevelés, már versenyben udvarolnak a felnőttek a felnövő generációnak...; ez nem lelkiismeretlen viselkedés? Nem félünk, hogy eláruljuk a jövőt, és gúnyt űzünk ezzel a múlt generációk erőfeszítéséből, hogy életképtelen generációkat engedünk egy elég szigorúnak látszó jövőbe?

Felismerik-e gyerekeink, mi a bűn? Felismerik-e valódi tehetségeiket? Támogatjuk-e őket önvizsgálatukban és önértékelésük helyes formájának és mértékének kialakításában?

"A szekularizációval jelekké, amelyek nem a pokolból a mennybe, vagy az egyik bőrszínből a másikba való átjutást, hanem a státus hierarchián való felfelé mozgást segítik. Szülők az egyrészt az esetleges kudarcok jelei után kutatnak, ami legalábbis részben bűnös és aggodalomtól terhes önvizsgálatokból táplálkozik. Másrészt a tehetség jeleit kutatják, hiszen a tehetséget nem szabad kiaknázatlanul hagyni." ( David Riesman: A magányos tömeg )

David Riesman jól látja, a hierarchián belüli helyük múlik ezen. ( De miféle hierarchiáról van szó..., pusztán a társadalmira gondolhatunk? )

Minden hierarchia alapja a helyes önértékelés, szerepünk pontos ismerete, s a bizalom..., minden jó fog lenni, vigyáznak rám. Érdemes "szabadon engedelmeskedni"; az emberek jók. ( Jónak kell lenniük, hiszen a legfőbb Jó képmásai..., kell hogy valahol a tudatuk  mélyén erre emlékezzenek. )

"A gyermekben viszont mégis ki kell alakítani a moralitást: kell tehát maradnia valaminek benne, ami szabadsága eredménye, ez pedig szabad engedelmessége. E szabad engedelmesség abban rejlik, hogy a gyermek kényszerítő eszközök nélkül, s ilyenektől nem félve, önként teszik, amit a szüleik parancsolnak, önként abbahagyják, amit tiltanak, csupán azért, mert parancsolják, illetve megtiltják. (...) Az engedelmesség nem azon alapul, hogy a gyermek belátja, hogy jó az, amit parancsolnak neki, hanem azon, hogy általában hisz a szülők bölcsebb voltában és jóságában." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )

Eddig az idealizmus egyik első és nagy mesterét követtük, de ami izgalmas a marxista-kommunista neveléselmélet hasonlóan vélekedik:

"A fegyelemnek külön, minőségileg sajátos területe az iskolai fegyelem. 

Sajátos jellegét mindenekelőtt az magyarázza, hogy az iskolában gyerekek, felnőtté még nem serdült ifjak tanulnak és nevelkednek. Az ifjú nemzedék életét az idősebb nemzedék irányítja, felvértezve tudásával, tapasztalataival az utána jövőket. Az idősebb nemzedéknek ezért természetes joga megkövetelni, hogy a gyermekek és ifjak alávessék magukat a felnőttek tekintélyének." (V. J. Gurman : Fegyelem az iskolában, 8.o. )

Mi lehet a magyarázata az egyezésnek?

Mindkettőnek ideája van a jövőre nézve, s tudja, csak hagyományos úton érhető ez el. Kell hogy az okosabb tanítsa a butábbat, s annak tisztelettel és figyelmesen kell meghallgatnia azt. ( Már csak azért is, s ez könnyen belátható, csak az tanul, aki hallgat, aki beszél csak megismétli, amit már tud. Hallgatni tényleg arany..., csak abból tanulsz, a beszédből soha. Ezért is tartozik hálával a hallgató a beszélőnek. )

Értelmes világszemlélet nem ítéli halálra magát..., el akarja foglalni a jövőt, s ezt csak a gyerekeken keresztül tudja. Ezért van mindig nagy vita az oktatás körül..., a jövőről van szó!

Gyerekeinket tehát tartósan infantilissé tették..., "ezer év" mire ezekből hasznos állampolgárok lesznek.

De mi a helyzet a "morálisan képzett" és "céltudatos" felnőttjeinkkel, akiknek vissza kellene állítaniuk a hierarchiát a fejéről a talpára?

"Szigorúan tudományos megfigyelések mintha nem igazolnák a világ „nagykorúságát”. Újabb adatok szerint a modern, előrehaladott, űrbe repülő és elektromos agyat kigondoló nyugati civilizáció embereinek több mint kétharmada érzelmileg kiegyensúlyozatlan, erkölcsileg gyerekes, vallásilag primitív.” ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Bevezetés )

Ez egy 1983-as írás..., gyanítom, azóta a helyzet még elkeserítőbbé vált. 

"Kissé túlozva ugyan de találóan úgy lehetne a legrövidebben jellemezni az érzelmileg éretlen személyt: gyerek a felnőttben. Utcáinkon, sajnos nagyon sok ilyen "bajuszos gyerek" futkos. Komoly statisztikák szerint a nyugati társadalmakban az emberek 60-70 százaléka érzelmileg éretlen ( lásd Rulla, L. M., Depth Psychology and vocation: A Psycho-Social Perspective, Rome: G.U.P., and Chichago: L.U.P., 1971 ). Átengedik magukat gyerekes reakcióiknak, soha sem jutnak el arra a foka, amelyen az ember mielőtt tesz valamit, meggondolja tettének miértjét." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, I , Neurotikus és normális motiváció )

Elvesztettük a felnőtteinket, elvesztettük gyerekeinket..., elvesztjük a jövőnket; egy életképesebb ember csoport megérdemelten fog "beülni" atyáink örökségébe.

A minden reményünk, mint az egykori zsidóknak a "szent maradékban" van..., talán ők komolyan veszik a "HAGYOMÁNYT".

"Aki nem akarja vagy tudja elutasítani a posztkommunizmust, az akarva-akaratlanul a kommunista-szocialista-liberális utópia megvalósításában hisz. A posztkommunizmus ellen fellépni erkölcsi és intellektuális kötelesség." ( Lánczi András: Az utópia, mint hagyomány, A posztkommunizmus ellen )

Ahogy leírtuk, ennél tragikusabb a helyzet; eladtuk a gyerekeinket és gyerekeinkkel együtt a jövőnket is "oligarcháknak", ahogy Russel Kirk a "The Conservative Mind ( 1953) című kötetében a hat pontból a 3.-ban megfogalmazta:

"3. Szemben az osztálynélküli társadalom fikciójával, a konzervatív hisz abban, hogy a civilizált világ társadalmi rétegződést követel meg. (...), ha a természetes megkülönböztetéseket megszüntetjük akkor az "oligarchák töltik ki az űrt." ( Lánczi András: Az utópia, mint hagyomány, A konzervatív politika )


2020. 02. 08.