"Váljék tehát elsősorban istenszerűvé és széppé mindaz, aki a jót és a szépet szándékszik szemlélni!“
Minek a képesség, ha nem azért...
nap-fény-szem azonos vagy különböző?
Éppen olyan. ( Zen )
Hogy minden, hogy mindent megvilágosítson.
"(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be." ( Jn 1,9-11 )
Platón nap hasonlat..., Plotinosz nap hasonlat...
Platón: Állam. Hatodik könyv, 508c–510e
Ami függőlegesen igaz..., lehet horizontálisan is az?
"Szépséges világodnak és rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned." ( Szent Ágoston, Vallomások, 10. könyv, XXVII. fejezet )
"Oftalmos"..., a szem! De mit lát a szem, amit az agy.., s az agy "látó képessége" honnan származik?
Látó-értelmező-megértő" képességre gondolok.
Egyáltalán..., minek, ahogy a klasszikus kérdés megfogalmazza: "Minek élni, ha úgyis meghalunk?"
Bárgyú kérdésnek tűnhet, de a legfontosabb kérdés búvik meg benne.
Plotinosz szerint a Szépért!
"Mert sohasem látta volna meg a napot, ha nem lenne napszerű a szemünk és a lélek sohasem látta volna meg a szépséget, hogyha maga nem lett volna szép. Váljék tehát elsősorban istenszerűvé és széppé mindaz, aki a jót és a szépet szándékszik szemlélni“ ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 9 )
Gide Rosszul láncolt Prométheusz című kis könyvében is folyton sietnek valahová az emberek..., - de nem mindegy hová, s minek?
Gide hibája, hogy azt feltételezi, az emberek a saját boldogságukat keresik kielégítendő másokkal. Gide világban van létjogosultsága, a szintén ebben a könyvben szereplő "milliomosnak"; Marsilio szerint ez maga a halál. Ez a magányos szerelem.
Platón A lakoma című művében az Erósz a legmagasabb rendű szenvedély, mert tökéletlen, ha tökéletes volna nyugalomban és unalmas volna; de törekszik, létrehoz, nemz, megismer, biblikus kifejezés is erre utal. S erre csak a szerelem képes, akarom mondani a szeretetre képes személyek.
Minden szerelem szent..., de az Isten iránt iránti leginkább, az a legfőbb szenvedély, minden más szerelem és szeretet alapja.
"... a szerelem által Isten felé fordítva Isten fényét ragyogta vissza." (...) ahogy a szem a nap fénye felé: (...)" ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 191 )
Amint rátekint, befogja a sugárözön, s amint eléri a sugár, a dolgok színt és alakot öltenek előtt. Valamint tehát az újonnan született, alaktalan értelem Isten felé a szerelem által fordul s ott alakot nyer, ugyanígy a világ lelke is az értelem és Isten felé fordul, a honnan eredt..." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 192 )
"Szeretetre képes személyek", fogalmaztuk..., de mi a haszna Istennek abból, hogy "személlyé" válik..., lényegében a végtelen és teljes nyugalom állapotából lekorlátozza és kiszolgáltatja magát részei kölcsönhatásainak.
( Azon túl, hogy nem lesz többé unalmas... )
Ez a "szeretni tudó személy" az az "Archimédeszi pont", amelyből Isten kifordíthatja világot a sarkából...; ez a személy Te vagy! ( Egy pont a végtelenben. )
"Ha az Isten ember lett, akkor az embernek nem kell hűtlenné válnia önmagához az Isten miatt. A megtestesülés nem az idők közepe, hanem a történelem vége." ( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 125 )
Marsiglio híres misztikus és mágus hírében állt már saját korában is, rendszerének lényeg, hogy "dupla fenekű". És az ellentétnek tűnő állítások, mint a tipikus zen kérdésben "azonos vagy különböző", inkább szemlélődő nézőpontjára kérdeznek rá, nem a valóságra.
Két világ ~ A káosz felkínálkozik, s a Lélek adja a Szépségét". ( De hogy kínálkozhatna fel, ha nem vágyna a szépre? A Szép miért szállna alá a rút káoszba? )
Két Vénusz ~ Az egyik a "szépség szemlélését" keresi, a másik a "szépség nemzését". ( Akinek már született gyermeke...., az is egyfajta "Arkhimédeszi pont"; nehezen fogja ezt a két szemléletet elválasztani egymástól. )
Két szerelem ~ egyoldalú ( halott saját testben ) és kölcsönös ( "Egy halál, két újjászületés." ) ~ "rokon démon" ( "Így tehát a szerető lelke olyan, mint a tükör, melyben a szeretett képe tündököl." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 198 ) )
"Platón a szerelmet keserű dolognak nevezi. Nem jogtalanul, mert aki szeret meghal. Orpheusz is "keserédesnek" mondja. persze, hiszen a szerelem önkéntes halál, s amennyiben halál, keserű. De mint önkéntes halál, édes." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 195 )
Ezért boldog minden vértanú, s minden ember ki meghalhat valamiért, amit szeret.
Emanáció és visszaáramlás:
Két világosság ~ a Lélek néz és lát, ... önmagát; már van mivel, de nem láthatja teljesen. Cél úgy látnia magát, hogy ne zavarja a látó szem. Mert felfelé nem lát, csak sejt.
Ez Isten érdeke a játékban..., olyan élőlényeket létrehozni, amelyekben a legjobb, legkielégítőbb válaszokat kapja Önmaga megértéséhez; ebben nem teljesen osztom egykori tanítóm Willigis Jager véleményét, Isten nem unatkozott..., kérdései voltak, s válaszokat várt..., magától-tőlünk.( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/s-kisebb-valaszol.html )
Két gőg ~ kettéválasztatott....:
"Arisztophanész úgy mondja, bizonyára ez a gőg volt az oka annak, hogy az épnek született lélek kettévágatott, (...)"
De nem csak lélek ( legalábbis felületesen nézve, - minden ( Kant és Hegel antinómiái ) ; sőt, végtelen kis részekre, melyek keresik egymást, hogy összeálljon a mozaik, megszólaljon a "szimfónia", ahogy Nyíri Tamás írja .
"Tehát az, ami bennünket az égnek visszaad, nem az ismeret, hanem a szerelem. Mármost az ültetés rendje az égi asztalnál is a szerelem különféle fokozatai szerint igazodik." ( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 205 )
