"Talán akad még egy hely a világon, ahol feláldozhatod magad, ( Ágoston kontra Plotinosz )

(...) valójában csak ezekről mondható, hogy szeretnek."

"Talán akad még egy hely a világon, ahol feláldozhatod magad, s megszabadulhatsz a rabságtól." ( Hölderlin, Hüperion, 222 )

 

 

 

 Plotinosz zseniális volt, de az igazságnak csak az egyik oldalát derítette fel.

Szerinte az emberek "disznók". 

"Hiszen hasonlóképp a tisztátalan testű disznók is örülnek az ilyesminek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 6. )

 

De ha minden Istenből származik, hogy lehet "tisztátalan", "zavaros", "halállal sokszorosan összevegyült", "sötét", "alant levő", "rút" "sár és iszap"?

Lehet, ez a mi világunk még sem valami elvetendő valami...?

 

Szent Ágoston sejtése erről tanúskodik:

"Szépséges világodnak és rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned." ( Szent Ágoston, Vallomások, 10. könyv, XXVII. fejezet )

 

Akkor hol van a szépség?

Ki látja a szépséget? Ki szeret teljesen és helyesen? 

Ágoston vagy Plotinosz?

 

Plotinosz szinte sohasem szeret s nem is látja a szépséget, rútnak látja magát. Félig üres pohár...

( Összetöri a poharat..., inkább ne is legyen, ha nincs teli. )

 Ágoston szinte mindig, mindent..., még magában is..., s szeretne szebb és szeretőbb lenni. Félig tele pohár...

( Kiissza..., örül minden cseppjének, s reméli, lesz benne még több is... )

 

 

"Midőn pedig a sok rész már egységbe van fogva, ezen épül fel a szépség, amely odaadja magát, úgy a részeknek, mint az egészeknek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 2. )

" (...) hanem vannak, akikre különösképpen hat, s valójában csak ezekről mondható, hogy szeretnek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 4. )

De ez nem lehet Ő. Hisz bátorsága sem lehet nekiugrani.

 

"Hogy miért valóságosan létezők? Talán mert szépek." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 5. )

"Mi az, ami minden erényből úgy sugárzik elő, mint a fény?" (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 5. )

Ezek Plotinosz szavai, de csak Ágoston szájából érezném hitelesnek.

Miért?

Ez Plotinosz:

"Meneküljünk innét, barátaim, a mi édes hazánkba!" (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 8. )

De hát hol a mi hazánk..., ha Isten nem átallott leszállni ebbe a világba, szétszórni magát benne, mi miért finnyáskodunk?

 

Van egy nagyon furcsa tanácsa..., - végy bátorságot onnan és akkor, amikor már nincs mihez!

"Ha azután csakugyan már ilyenné váltál és megláttad őt és megtisztulva egyesültél önmagaddal (...), hogy te ezzé lettél és teljesen látássá változtál, akkor meríts magadból bátorságot." (  Plotinosz, I. Enn. 6. könyv, 29 ) 

Én Ágostonnál maradok és a félig teli és felhörpinthető pohárnál... 

Jézus is ezt várná tőlünk.

Magunk élethelyzetében kiigyuk azt a bizonyos poharat..., ez maga az élet.

"Éljen át, aki él, szólnak az égiek, mindent, s érte erőt nyerve, tanulja meg a hálát, s oda merjen menni, merre kívánkozik." ( Hölderlin, Életút, 71 )

És a kedvességet...

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/letezz-mint-krisztusi-aldas.html