A világ nem Árkádia.
"Akkor én is, akárcsak Te, letépem lantom minden húrját, és az Idő omladékába temetem..." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1793 )
Ez a nagy kísértés..., feladni, kiszállni a "játékból". Mert minek küzdeni, ha úgysem győzhetünk...
Jónás esete jusson eszünkbe..., ha nincs Jónás, akkor azok "páran" sem tértek volna meg..., s egy egész város pusztult volna el.
Hogy Babits megfogalmazásában ezzel némiképp hiteltelenné tette magát Isten is és Jónást is lejáratta, sebaj.
"Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tűz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: „Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, míg láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más”,
így gondolá az Úr, csak ezt nem tudta Jónás,
s azért felette megharaguvék,
és monda: „Mikor ide kijövék,
s azóta napról-napra s egyre többen
jöttek a városból kérdezni tőlem,
kicsit gúnyolva, kicsit félve-bánva,
hány nap van hátra még? S én számról-számra
közlém pontossan. S most szégyenben hagytál!
Hazudtam én, és hazudott a naptár.
És hazudott az Isten! Ezt akartad?
Bünbánók jószándékát megzavartad.
Hiszen tudhattam! Kellett volna tudni!
Azért vágytam hajón Tarsisba futni...
Mert te vagy aki fordít rosszat jóra,
minden gonosznak elváltoztatója.
De már az én lelkem vedd vissza tőlem,
mert jobb nekem meghalnom, hogysem élnem.” ( Babits Mihály, Jónás könyve, IV )
"2. Ilyen volt az, amely Ninive városára vonatkozott mikor Isten elküldte Jónás prófétát, hogy prédikáljon és fenyegesse meg az Ő nevében annak lakosait: «Adhuc quadraginta dies et Ninive subvertetur». «Még negyven nap vagyon és Ninive elsüllyed, » (Jón. 3, 4.) Ez a jövendölés nem teljesedett be, mert megszűnt az ok, amely miatt Isten haragudott, amennyiben a niniveiek bűnbánatot tartottak. Ha ezt nem tették volna, akkor természetesen Isten beváltotta volna fenyegetését." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XX, 2, 208 )
Az ok végső soron Jónás volt...
A fiatal Hölderlin így panaszkodik..., s mondhatnánk joggal:
"Jóformán ez az egyetlen vigaszom, ha vigaszra van szükségem, hogy szívem tartós kapcsolatban él egy lénnyel, hogy ismerek egy lelket, akiben bízhatom. Igazán elhiheted, hogy rászorulok erre a vigaszra, mert Te is tudod, akárcsak én, hogy a legtöbb ember nagyon jóindulatú önmagához, másokkal viszont, ha tehet, nagyrészt körülbelül úgy bánik, mint a fazekaival és székeivel, vigyáz rá hogy össze ne törje őket, amíg használhatók, vagy amíg nem mentek ki a divatból; s hogy én nem hagyom magam összetörni, az természetes ; az is természetes, hogy használni is csak addig hagyom, mig én magam jobbra nem tudom használni magamat ; de ez mégiscsak nagyon kevés." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1794 )
Az emberek nem szeretik egymást..., szoktam én is mondani, vagy idézhetnénk Alexandriai Kelement - "az emberek képmutatóak".
Hölderlin itt még magát sajnálja, de az igazi probléma nem ez, hanem, hogy hogyan segíthetsz..., okozhatsz örömet olyan embereknek akik örök szellemi homályban élik életüket?
Akik kapcsolataikat ezekre a szabályokra építik fel?
S hogy létezhetnek-e olyan emberek, akikkel kapcsolatban teljes őszinteséggel elmondhatjuk: szívem tartós kapcsolatban él egy lénnyel, hogy ismerek egy lelket, akiben bízhatom; - hát ez kétséges.
 |
| White Chair with Flower Pots Painting by Sam Sidders |
Ha "eljő az ideje" mindketten "repülnek"..., az elfonnyadt virágok legelőbb...
"Mostani külső hivatásom gyakran igen nehezemre esik. Neked elmondhatom. Eddig előtted is hallgattam róla, mert épp neked túlságosan is sok okot adtam arra, hogy azt gyanítsd : engem minden elkedvetlenít, amit nem von be ezüst és arany, s örökösen
azon siránkozom, hogy a világ nem Árkádia. Ebből a gyerekes gyávaságból azonban már meglehetősen kinőttem. De ember vagyok. Megkívánhatom hát, hogy lelkiismeretes, néha nagyon is megfeszített fáradozásaimnak sikere legyen. Fáj tehát, hogy ez az eredmény szinte teljesen hiányzik, mivel tanítványom igen közepes képességű, s nagyon hibásan bántak vele kora ifjúságában, meg egyéb okokból is, amikkel nem terhellek. Hogy ez fáj nekem, az önmagában véve még nem lenne nagyon jelentős, de hogy elkerülhetetlenül zavar más foglalkozásaimban, ezt már nem látom olyan jelentéktelennek. Nyilván neked is igen kellemetlen lenne ha napod fele olyan oktatással telnék el, amelyből nincs más nyereséged, csak némi türelem, s a napod másik felét igen gyakran jóformán haszontalanná tenné számodra az a tapasztalat, hogy közben a másik fél sem nyer semmit. Egyébként megpróbálom tartani magamat, amennyire lehet, s ha ablakomba süt a nap, többnyire vidáman kelek föl, s ahogy tudom, felhasználom azt a néhány reggeli órát, azokat az órákat, amikor nyugtom van." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1794 )
Mily jó lenne kis dalt dúdolgatni, hogy megszületett..., de senki sem mondta, hogy könnyű lesz, az igazságot hirdetni jöttünk, nem szabad szégyellenünk.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/de-mindig-lehetsz-legjobb-szilva.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/vegezetul-is-az-pusztitja-el-az-embert.html
Az "Élet" már csak ilyen...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/azert-vagyunk-itt-hogy-tanitsuk-az.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii13-ilyeneket-csinalsz-es-en.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/istengyermekek-ib-tortet-kincses-var.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/to-baer-witness-to-truth-iv1-33-apa.html
"2. Mózes első könyvében Isten, miután bevezette Ábrahámot Kánaán földére, így szólt hozzá: «Én vagyok az Úr.., hogy neked adjam e földet és bírjad azt». (15, 7.) Ezt többször is megígérte neki. Ábrahám azonban közben meg is öregedett, s az a föld még mindig nem volt az övé; s így midőn az Úr újra megismételte ígéretét, ekképpen szólt hozzá: «Uram, Isten, honnan tudhatom meg, hogy bírni fogom azt? » (1. Móz. 15, 8.)" ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XIX, 2, 197 )
"Az Úristen ugyanis mindig a maga nyelvén beszél..." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, II, XIX, 12, 205 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése