Δαίμον I. Hölderlin 5. / Épp olyan! ~ "Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell." / "Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját."

 Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν ·

 "Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell, s így a te balszerencséd éppoly kevéssé érdekes, mint az enyém."

 

 

 1. Orvos, gyógyítsd meg magad!

"Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!”" ( Lk 4,23 )

( καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς · Πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην · Ἰατρέ, θεράπευσον σεαυτόν · ὅσα ἠκούσαμεν γενόμενα εἰς τὴν Καφαρναοὺμ ⸃ ποίησον καὶ ὧδε ἐν τῇ πατρίδι σου. )

"Kedves testvérem ! Nem csodálkoztam rajta, hogy oly sokáig nem írtál. Hisz tudom, hogy' van ez; szívesen mondanánk barátunknak olyasmit, amit nem kell egy hét múlva visszavonnunk, s mégis: örökös ár-apály hány-vet bennünket, s ami az egyik órában igaz, azt a következő órában már nem mondhatjuk el becsülettel magunkról, s amíg levelünk megérkezik, elpanaszolt fájdalmunk örömre, vagy közölt örömünk fájdalomra változik, s így van ez többé-kevésbé lelkünk és szellemünk legtöbb megnyilatkozásával. Azok a percek, amikor múlhatatlanra lelünk magunkban, oly hamar semmivé foszlanak, a múlhatatlan maga is árnyékká válik, és csak a maga idejében tér vissza elevenen belénk, mint a tavasz és az ősz. Én legalábbis ezért nem írok szívesen." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

2. Mit akarsz mit tegyek veled? 

"Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.  ( Mk 10,46-52 )

( Καὶ ἔρχονται εἰς Ἰεριχώ. καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ Ἰεριχὼ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ ὄχλου ἱκανοῦ ὁ υἱὸς Τιμαίου Βαρτιμαῖος τυφλὸς προσαίτης ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδόν. καὶ ἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζαρηνός ἐστιν ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν · Υἱὲ Δαυὶδ Ἰησοῦ, ἐλέησόν με. καὶ ἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ · ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν · Υἱὲ Δαυίδ, ἐλέησόν με. καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν · Φωνήσατε αὐτόν. καὶ φωνοῦσι τὸν τυφλὸν λέγοντες αὐτῷ · Θάρσει, ἔγειρε, φωνεῖ σε. ὁ δὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ ἀναπηδήσας ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν. καὶ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν ⸃· Τί σοι θέλεις ποιήσω; ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ · Ραββουνι, ἵνα ἀναβλέψω. καὶ ὁ ⸃ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ · Ὕπαγε, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ εὐθὺς ἀνέβλεψεν, καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ἐν τῇ ὁδῷ. )

"Tanácsot kérsz szíved dolgában, kedves barátom ! Szinte előre látnod kellett, hogy erre én nem vagyok alkalmas. Ha elég bölcs lennék ahhoz, hogy ügyet se vessek a Természet hatalmas hangjára, nyilán küldhetnék valami jószándékú, koravén prédikációt, ha meg elég balga lennék hozzá, hogy pártoljam a szív meggondolatlanságát, ez talán még jobban tetszenék neked. De én, sajnos vagy hálaisten, egyik sem vagyok." ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

2. "Just like this!"

"Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Hallod, ahogy visszhangzik a hajnali levegőben, és minden gondolat eltűnik a tudatodból. Semmi sincs, ami te lennél - és semmi sincs, ami nem te lennél. Csak a harang szól, betöltve a világmindenséget. Jön a tavasz. Látod a virágok duzzadó bimbóját, a röpködő pillangókat. Hallgatod a madarak dalát, és beszívod a meleg levegőt. A tudatod csak a tavasz. Semmi az egész. Elmész megnézni a Niagarát és hajóra szállsz, hogy a vízesés belsejébe juss. A víz lezúdul előtted, körülötted és benned - s hirtelen elkiáltod magad: ÁÁÁÁÁÁ! Mindezen tapasztalások során a külső és a belső eggyé vált. Ez a zen tudat. Az igazi természetben nincsenek ellentétek. Szó és beszéd fölösleges. Gondolkodás nélkül minden dolog pontosan olyan, amilyen. Az igazság éppen ilyen. Akkor miért használunk szavakat? Miért írtuk meg ezt a könyvet? A keleti orvoslás szerint, amilyen természetű a betegség, olyan természetű az orvosság is. A legtöbb ember nagyon ragaszkodik a szavakhoz. Így ezt a betegséget szavakkal gyógyítjuk.
A legtöbb embernek hamis képe van a világról. Nem úgy látják, ahogy van; nem fogják föl az igazságot. Mi a jó? Mi a rossz? Ki tesz jót, ki tesz rosszat? Minden erejükkel ragaszkodnak véleményükhöz. De mindenki más véleményen van. Milyen alapon jelented ki, hogy a te véleményed helyes és mindenki másé helytelen? Ez tévedés. Ha meg akarod érteni az igazságot, akkor ne ragaszkodj a helyzetedhez, a körülményeidhez és a véleményeidhez. Akkor a tudatod gondolkodás előtti tudattá válik. A „gondolkodás előtti" a tiszta tudat, amelyben nincs külső és nincs belső. Éppen ilyen. Az „éppen ilyen" az igazság. Egy kiváló tanító mondta: Ha túl akarsz jutni ezen a kapun, ne engedj a gondolatnak. Ez azt jelenti, hogyha gondolkodsz, nem érted meg a zent. Ha megőrzöd a gondolkodás előtti tudatot, megvalósítod a zen-tudatot. Egy másik zen mester így mondta: A Buddha minden tanítása csak gondolkodásod igazítása. Ha már elvágtál minden gondolatot, mire jók a Buddha szavai? A Szív Szútra azt mondja: ,,A forma üresség, az üresség forma." Ez azt jelenti, hogy „nincs üresség, nincs forma". Ennek az igazi jelentése pedig ez: ,,A forma forma, az üresség üresség." Ha gondolkodsz, nem érted meg ezeket a szavakat. Ha nem gondolkodsz, az éppen ilyen a buddha természet. Mi a buddha-természet? Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Az igazság éppen ilyen." ( Szung Szán, Hamut a Buddhára, Előszó )

"Nem mondhatok mást neked, csak amit egyszer már mondtam; ha úgy érzed, hogy a te számodra és csakis a te számodra született az a kedves teremtés, vagyis minden szeretnivaló közül a legközelebb áll lényedhez, akkor nevess az arcába a józan észnek, és kockáztasd meg a dolgot, a szent Természet nevében, amely előtt oly keveset számít az emberek személye, a polgári viszonyok nyűge, akár a mi illemszabályaink a gyermekek szemében. De ha csak elhagyatott szíved segít így magán, ha csupán életednek, sorsodnak érezhető szegénysége okozza, hogy oly sokra értékeled ezt a lényt, ha érzésed inkább csak a szükség szülötte, ha csak véletlen körülmények csikarták ki belőled, ha nem lelked legmélyének tiszta, mással nem vegyülő megnyilvánulása, akkor persze sajnálnálak, ha kockára tennéd magadat, szellemed jövendő virágait és gyümölcseit, örökifjú, nyugodt derűdet, azokat a családi örömöket, amelyek talán máshol várnak rád, s tán még sok egyebet is. 

Ez azonban ne tévesszen meg, kedves, öreg barátom ! Gondold meg, hogy ebben a dologban voltaképp senki sem mondhat semmit a másiknak, s így hát, alapjában véve, én sem mondtam semmit. 

 Olyan jól vagyok, amennyire csak lehet. Gondtalanul élek, s így élnek a boldog istenek is. 

Hogy Schiller nem fogadta el a Phaethón-t, abban igaza volt, és még jobban tette volna, ha egyáltalán nem gyötör ezzel az ostoba problémával; de hogy A Természetbez írt verset sem közölte, ebben, véleményem szerint, nem volt igaza. Egyébként meglehetősen mellékes, hogy egy versünkkel több vagy kevesebb jelenik meg Schiller Almanach-jában. Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell, s így a te balszerencséd éppoly kevéssé érdekes, mint az enyém.  

Élj boldogul, kedves barátom, s fogadd türelmesen, ha a nagy öröm nagy fájdalommal jár!" ( Hölderlin levele Neufferhez, 1796 )

 

"Élj boldogul, kedves barátom, s fogadd türelmesen, ha a nagy öröm nagy fájdalommal jár!"