Virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel...
"3.
Azt, hogy miként kell felvennünk a fegyverzetet, tudd meg tőle, az
apostoltól, aki így szól: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben
könyörögve és imákat mondva, benne virrasztva teljes kitartással és
könyörgéssel (Ef 6,18), ezért kívánja, hogy érte imádkozzon mindenki. Az
Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete, a Szent Lélek közössége legyen mindnyájatokkal (2Kor 13,13), aztán: Szellemeteket, lelketeket és testeteket is őrizzétek meg sértetlenül egészen Urunk Jézus Krisztus napjára (Tessz 5,23). Látod, az üdvösség milyen útját és módját mutatta meg neked, amely egy útra és célra irányul, hogy a keresztény tökéletes legyen? Ez az a cél, amelyet az erős hitnek és a szilárd reménynek el kell érnie, amely megerősíti az igazság szerelmeseit, akik örömest küzdenek és készséggel menetelnek. Nekik könnyen sikerül megtenni a parancsok által megszabott életforma pályáját, amely csúcsra vezet, és ezektől a parancsoktól függenek a próféták és a törvény. Milyen parancsokra gondolok? Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és egész lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből, és felebarátodat mint önmagadat (Mt 22,37-40)." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 4, 3, 429 )
Ez kortól és életállapottól ( értsd jól, akár halott vagy akár élő ) független parancs. Szinte tökéletesen ilyet írt Plutarkhosz.
A daimón felgyürkőzik...
"Mindegyik
daimónhoz tartozik egy lélek, ezt buzdítja, és hívó szavával meg akarja
menteni; ha a lélek hallgat rá, a közelébe kerül és megmenekül, ha viszont nem, akkor
a daimón elhagyja, és boldogtalan véget ér." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )
Azok a lelkek pedig, akik már mentesültek újraszületés kényszerétől, és többé már nincs mit tenniük testük maradékával, tehát teljesen szabadok, Hésziodosz szerint ők a daimónok, akik az emberekről gondoskodnak." ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 101-102 )
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html
..., hogy segítségünkre lehessen.
Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".
Ugyanez Szent Ágostontól:
"3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, "kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik" s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják.
4. Mert szeretik polgártársaikat, akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 3-4, 65 )
Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/galukosz-varost-vedo-ferfiu-addig.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ami-ertelmet-ad-az-eletnek-ertelmet-ad.html
Öröm ez neki, de mindenki örül ennek, ahogy egy hamis megtérésének is nagy a "sikere", - ugyanis ez "Isten karaktere".
https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/mi-isten-karaktere.html
"Magad mondád ugyanis, ősigazság, gyönyörűségem az emberek fiaival lennem."
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-i-sar-es.html
Ezért történt a megtestesülés is..., ami teljes létünk titka, - mindené.
Ezt őrizzünk "virrasztva teljes kitartással és könyörgéssel". Életünkben - halálunkban.
Minden nekünk szurkol..., mi miért ne tennénk meg mindent magunkért?
Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet".
"1. Még mielőtt szerettelek volna, egyetlen Szerelmem, szerettél és képedre teremtettél engem, s máris minden teremtményeidnek elébe helyeztél. Ezt a méltóságomat
most már meg is tartom, mert ismerlek téged, akiért engem teremtél.
2. Ezenkívül szellemeidet az én kedvemért angyalokká rendeléd, akiknek megparancsoltad, hogy minden utaimban őrizzenek engem, hogy lábamat kőbe ne üssem. Ők ugyanis őrök a te új Jeruzsálem városodnak falai fölött, és „hegyek gyanánt körítik" „virrasztván, mint örök, s éjjel vigyázván az ő nyájuknál", hogy el ne ragadjon mint az oroszlán, amikor nincs, aki kimentsen, az a régi kígyó, a mi ellenségünk, a sátán, ki mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen.
3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik", s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják.
4. Mert szeretik polgártársaikat., akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák.
5. Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában.
6. A munkában buzgólkodókat segítik, a pihenőket oltalmazzák, a győzteseket buzdítják, együtt örvendeznek az örvendezőkkel, a benned örvendezőkkel, együtt szenvednek a szenvedőkkel, az érted szenvedőkkel.
7. Nagy az ő rólunk való gondoskodásuk, nagy szeretetük melege irántunk és mindez a te irántunk való megbecsülhetetlen szereteted révén, mellyel bennünket szerettél. Szeretik ugyanis, akit te szeretsz, őrzik, aki te őrzesz, és elhagyják, akit te elhagysz, és nem szeretika gonoszságot cselekvőket, mert te is gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, és elveszejted mind, akik hazugságot szólanak".
8. Valahányszor jót cselekszünk, az angyalok örülnek, a gonosz lelkek pedig szomorkodnak. Ahányszor pedig a jótól eltérünk, a poklot örvendeztetjük, angyalaid örömét ellenben meghiúsítjuk. Nekik ugyanis örömük van egyetlen megtérő bűnös fölött, aki bűnbánatot tart, az ördögnek ellenben, ha egy igaz a bűnbánat útját elhagyja.
9. Azért hát, Atyánk, add meg angyalaidnak, hogy mindig örvendjenek javaink felett, és mi mindig dicsérjünk téged általuk, és velük ugyanegy akolba kerüljünk, hogy együtt zengjünk hálaéneket szent nevednek, embereknek és angyaloknak Teremtője!
10. Amikor ezekről lelkemben megemlékezem, háladicsérettel vallom előtted, hogy nagyok ezek a te jótéteményeid, amelyekkel minket megtiszteltél, amikor nekünk angyalokat adtál szolgálatunkra, a te szellemeidet. Úgyis nekünk adtad már mindazt, amit csak az ég boltozata határol, és mintegy kicsinyeknek tekintenéd mindezeket, amik az ég alatt vannak, hacsak azokat is, amik az ég felett vannak, nekünk nem adnád.
11. Dicsérjenek ezért téged, Uram, minden angyalaid, tegyenek hálavallomást minden teremtményeid, maguk a szentek mondjanak rád áldást! Óh, szerfölött nagyra emel bennünket a mi megtiszteltetésünk, mellyel minket oly gazdagokká tettél és annyi ajándékkal kitüntettél. Csodálatos a te neved, Uram, az egész földön.
12. Mi az ember, hogy fölmagasztalod őt, vagy miért fekszik ügye a szíveden? Magad mondád ugyanis, ősigazság, "gyönyörűségem az emberek fiaival lennem" De hát nem rothadás az ember és féreg az ember fia? Nem merő hiúság-e minden élő ember? És mégis méltónak találod, hogy az ilyenre rávesd szemedet - de viszont arra is ám, hogy magaddal szemben perbe fogjad." ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 65-67 )
Ideje volna már nekünk is "felvennünk a fegyverzetet". Mielőtt "perbe fognának" kötelességmulasztásért vagy parancsmegtagadásért...
 |
| "Mert velünk járnak minden utainkon, ki- és bemennek
velünk, figyelmesen szemlélvén, vajon istenfélőn, tisztességesen
forgolódunk-e a gonosz nemzedék közepette, és hogy mekkora törekvéssel
és vágyódással keressük országodat és annak igazságát; szintúgy, hogy mily félelemmel és rettegéssel szolgálunk és örvendünk szívünk vigasságában." |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése