Egy sivatagot kaptál megművelésre III. ~ "Az ismeretlen katona van olyan jó név, mint hogy Bonaparte Napóleon."

 "A békémet akartad, jöjj és vidd magaddal!"

 Egy sivatagot kaptál megművelésre III.

 

 

Mindenkinek vannak olyan könyvei, amelyeket valamely titokzatos okból vásárolt meg valamikor fiatal korában..., évente mintegy figyelmeztetőül kézbe kéredzkednek, csak hogy újra vissza kerülve a polcra tovább porosodjanak.

( Van ennek jelentősége..., volt egy jezsuita ismerősöm, aki azokat a könyveit, amiket abban az évben egyszer sem vett kézbe, mindig elajándékozta. )

Az egyik ilyen könyvem, amit még Szegeden főiskolás hallgató koromban vásároltam, nem volt kötelező jegyzetünk, még csak ajánlott irodalom sem, s ekkor még teológiára sem jártam...; Dr. Horváth László Funkcionális anatómia jegyzete volt... mint később kiderült gyógypedagógus hallgatóknak készült, nem is felelt meg a mi elvárásainknak, nekünk ennél többet kellett tudni..., ám nem is ezért vettem meg. 

Már akkor feltűnt benne egy  kép "A görög "peidagogosz"" címmel..., ezért a képért hoztam el, s veszem le éves gyakorisággal a polcról azóta is.

Ez a kis szobor, illetve a róla készült fénykép jelenítette meg mindig is számomra az igazi pedagógust, ez volt a minta. Most már így visszatekintve sokkal érthetőbb minden.

 

Volt még egy másik dolog is..., amit akkor nem értettem..., miért volt például fontos Jámbor Gyulánénak, aki a szakvezetőnk volt, hogy az óratervezetek elé célokat ( nevelési, oktatási stb. ) írjunk?

Most hogy öregszem..., jobban értem, minek egy könyv elejére előszó, s zárszó a végére? ( Gyakran a könyvet el sem kell olvasni..., elég ezt a kettőt..., minden benne foglaltatik. )

 

Így van ezzel a könyvvel is, de egész életünkkel is.

Maga Horváth László így ír: "Oktattak és példát mutattak. Olyasmit adtak, ami miatt adósnak érzem magam. Nagyon sokkal tartozom. Ezzel a tankönyvvel törleszteni kívánom adósságomat. 

Tudom: gyenge az erőm, csekély a törlesztés."

Ő is "sivatag" volt, amit "megművelésre" átadtak..., de ahogy ő is megfogalmazza: 

"Mint minden fiatal, kerestem én is a mintát." 

Nem akart sivatag maradni..., életet kapott, mintát, formát a gondolatoknak.

"Adós vagyok. Nagyon sokkal tartozom. Hálával és tisztelettel tartozom elsősorban dr. Szabó Zoltán tanár úrnak, aki megkedveltette velem az anatómiát. Éjjeleken át tanított boncolni, cadavereket injicálni. Kérdésekkel ostromolt. Kérdve kifejtő módszerrel oktatott. Felkeltette érdeklődésemet, és hibáimat jámbor székelységével nézte el, javította.

Egy este - éhes ifjú medikus voltam - kenyérrel és sóval kínált, amit erdélyi gyökereim azonnal értékeltek: a barátságkötés szimbóluma volt.

Szomorú órákat éltünk meg 1955-ben. Koporsóját csupán tanítványai vették körül. Az "Erős várunk..." elhangzott, és én következtem... Búcsúztattam... dadogva, izgulva, mintha Nála szigorlatoztam volna." ( Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia )

 

Nem tudom, hogy ki volt Horváth László s nem tudom ki volt Szabó Zoltán, olyanok ők, mint az "ismeretlen katona", akinek mindenki a ki jó érzésű virágot visz vagy gyertyát gyújt Halottak napján, ők a mi hőseink, az igazi hősök..., s ha Unamunót követjük, így is mondhatnánk, "az ismeretlen katona van olyan jó név, mint hogy Bonaparte Napóleon".

Nem kell hát izgulni..., "névtelenül" is remek társaságban vagyunk, ha remek emberek vagyunk..., a szerep teszi az embert. A szerep, ami kiválaszt bennünket. ( A szerepnek van neve, az embernek soha... )

 

"A többi, néma csend." ( Hamlet )

"Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen." ( Áprily Lajos: Kérés az öregséghez )

"Hetven körül Az ember a világi jónak Kétszeresen örül. Halk lesz a szó, Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is meg a szép is: Köszöntő is meg búcsúzó. "Köszöntelek, - Szólnék, - te szép világ, szeretlek", De a nehéz szók könnyekként peregnek: "Isten veled, Isten veled!" Hetven felé Minduntalan búcsúzna már az ember, És könnyeit szégyenlős szerelemmel Szemérmes szókba rejtené. De megered A szó patakja s szétveti a mellet: "Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek, Erdők, hegyek, virágok, emberek!" Hetven körül Az ember mindennek örül. Hetven felé, Mint felhőn át az esti napkorong, Mindenfelé Egy fényességes árny borong: Az Istené." ( Sík Sándor: Hetven felé )

 

"Nehéz vizsga előtt álltak a jelöltek. A tanár késett. Mindenki pattanásig feszült volt. Néhány óra elteltével elkezdődött a szigorlat. Mind a professzor, mind a jelöltek már belefáradtak valamibe. Az ifjak a céltalan szurkolásba és egymás idegesítésébe, a professzor pedig a céltalan és időt húzó hivatalos ülésbe.

Az idő rövidségére való tekintettel a vizsgázók nem húztak tételeket, hanem a professzor kérdezett, és felkészülési idő híján a jelöltnek illett (volna) azonnal válaszolni.

- Beszéljen a ....-ról!

- ... erről soha nem hallottam... - és meggondolatlanul kimondtam azt a mondatot, aminek vizsgán elvből nem szabad elhangoznia - Nem tudom.

A professzor fáradt volt. Révetegen nézett, és mintha csupán magának mondta volna félhangosan: "Nem tudja... nem tudja..." Majd kínos másodpercek után őszinte szemekkel nézett rám, és hangosan és kijelentően mondta: 

- Mindent, kérem, nem lehet tudni!" ( Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia, Előszó helyett )

 

Sok ember azt hiszi élni..., tanítani; élni tanítani könnyű dolog. Előveszed a "könyvet" elolvasod, megtanulod és kész.

Ugyanebben a jegyzetben van egy nagyon bölcs szakasz:

"Hogyan kell ezt a nehezen elsajátítható diszciplínát tanulni? A tanulásnak van stratégiája és  és van taktikája. Röviden: a stratégia a szakmai polarizáltságból ered. Tehát nem kell mindent megtanulni. Egyrészt felesleges, másrészt nincs rá idő. Az előadó sok segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy mik a kulcsfejezetek, és azokat milyen terjedelemben és mélységben kell elsajátítani."

"Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el." ( 1Kor 3.2 )

Akinek van füle a hallásra, hallja meg.

Voltak tehát minekünk is tanáraink..., aki "tápláltak" minket, s mi is továbbadjuk, szerepünknek megfelelően. S ahogy Shakespeare írja, színész minden ember, "fellép s lelép".

Majd ha vége lesz a drámának...

"Venném, ha volna, kalapomat. De nincs, hát így csak intek: „Jó éjszakát” – és becsukom magam után az ajtót." ( Rónay György: Kalap nélkül)

 

Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia, 1991, Tankönyvkiadó, Budapest

 

2019. 11. 04.

"Látom a lelked, a valódi lényedet, tényleg látom, hogy ki vagy. "

 "Látlak!"

Hogyan neveljünk rossz felnőttet?

 

 

Gary Chapman, 25 éve alkotta meg az öt szeretetnyelv elméletét. A tesztet én is használom, de ahogy a Jámbor Gyuláné-féle táblázatot, ezt is inkább gondolatébresztőül. Ugyanis, mint minden kategorizálás ez is egyszerűsít.

Valójában mit szeretünk..., bármit, amiben feltűnőek vagyunk, észre vesznek bennünket.

„Van bennünk valami, amit mi magunk sem tudunk, olyasmi, amit elfojtunk, de attól még létezik és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk, ellene.
Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják milyen jók, vonzók, nagylelkűek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgök higgyétek el, hogy különleges vagyok.
A függőségünk közös, elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés meg az arany óra, és az a rohadt "nagy vagy", hipp hipp hurrá. Mind okos fiúk vagyunk, gyűjtjük a trófeákat –…….. crazy diamond-.
Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért. Ha ezt tudnánk, biztosan nem tennénk, de nem látunk túl a félelmeinken. És, ha volna második esélyünk, meg is kérdeznénk MIÉRT……?” ( Revolver )

Amíg élünk "stroke" pontokat gyűjtünk, érintéseket, ütéseket..., mindegy, csak érezzük, hogy vagyunk. 

A gyereknevelésben ez szokott lenni a "hogyan neveljünk magunknak rossz gyereket", kérdése.

Mert a gyerek is így működik, ha a rossz tetteiért nagyobb stroke értéket kap, mint ha jót tett volna, idővel nem fogja megérni neki jót tenni, vagy olyan helyen próbálkozik egy idő után, ahol ezt rendesen megfizetik neki.

 

A felnőttekkel miért lenne más a helyzet?

A köszönés ennek alapvető és legfontosabb formája. 

Rengeteg írnak a köszönés csoportképző és fenntartó szerepéről..., de miért köszönünk egyáltalán?

"Egy nap gimnazista diáklányom, aki a Független Diákparlament "választott" képviselője volt, lépcsőn lefelé jöttében kissé gúnyosan "Dicsértessék a Jézus Krisztus!"-sal köszönt nekem. ( Iskolánk világi iskola, a napszaknak megfelelő köszönési forma az elvárt. Ez egyértelműen egyfajta gúnynak volt szánva...) Mint illik, fogadtam a köszönést, s válaszoltam rá: "Mindörökké, ámen!"

Valójában mi történt...? Ki szerette volna fejezni egy köszönésben, hogy nem tartozunk egy csoportba. S, hogy ő valaki, mert már tartozik valahová, ami nem az én csoportom. De ha rendesen köszön, akkor is valaki lett volna, hisz ez a köszönés lényege: Észrevettelek. Megláttalak. Fontos vagy számomra. 

De mivel fiatal még, nem tudja, nem jóllakottság, esetleg az ízlések közti különbség a fájdalmas, sokkal inkább az éhség. ( Remélem sosem ismeri meg.)

Ha igazán fájdalmat akarunk okozni valakinek, nem bántani kell..., hanem bántani sem kell. Ha levegőnek nézel valakit, az jobban fáj. 

A semmibe vétel a legrosszabb, amit tehetünk embertársainkkal.

Tulajdonképpen örülni kell egy ilyen találkozásnak is:

Megtisztelt, mert észrevett, köszönt, s a stílusban az is benne volt, előzőleg gondolkodott rajtam, még ha számomra ( az ő szemszögéből ) pillanatnyilag nem is előnyös eredményre jutva. De megbecsült azzal, hogy emberszámba vett, még ha "ellenfélnek" tekintve is. ( Nem mellékesen, Pál apostol is is így lett Saulból..., biztos sokat elmélkedett a keresztény szektán. )

Köszönni, bárhogy is tesszük, annyit jelent: "Látlak!" Észre vettelek..., fontos vagy számomra. ( Mint az Avatar című filmben. ) S ez nem kevés.

"Látom a lelked, a valódi lényedet, tényleg látom, hogy ki vagy. Tisztellek, tisztellek, tisztellek, téged, téged, téged, a kapcsolatot veled." ( Avatar )

Ha LÁTJUK a másikat..., nem kellenek tesztek, megy minden, mint a "karikacsapás".

 

 

2019. 07. 11.

"Örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ~ "Ezen a magaslaton állok én gyakran." / "Elég erős már a súlyos boldogságot hordani."

A Nap

Életünk egyetlen korszaka: a felelősség! 

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 ) 

 

 

I. Életünk, ha biológiai szempontból vizsgáljuk, végtelen számú apró változás folyton hömpölygő folyamára emlékeztet. ( Már amennyiben bármi ami végtelen az "hömpölyöghet" bárhová is... ~ Parmenidész )

 

II. Ezért volt izgalmas Jámbor Gyuláné, volt biológia tanár szakon szakvezetőm és csapata által készített munkafüzet táblázatával való találkozás. Ebben megjelent a "testi változások" oszlop mellett egy "szellemi fejlődés" és egy "magatartás, viselkedés" című rész is! A táblázat tartalmával ugyan nem értek mindenben egyet, de maga nemében "forradalmi", hisz ezt a "testközpontú" szemléletet pszichés jellegűekkel egészítette ki. Máig használom erősen provokatív jelleggel. Jól működik! Számunkra most azért érdekes, mert részben ennek a szempontnak a behozatalával sikerült tizenegyben meghatároznia a szakaszok számát!

 

III. Ezt akár "visszalépésnek" is értékelhetnénk, hiszen Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában már/még csak hét szakaszra osztja az emberi életet, ha jól figyelünk színész-mód gondolkodik. Milyen szerepet játszik az adott személy? De hogy miért teszi ezt, erre nem próbál megfelelni..., pedig aki színészkedik az hatást akar kiváltani; de kire és miért? 

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár életében, melynek hét felvonása a hét kor. 

1. Első a kisded, aki dajkája karján öklendezik és sír.

2. Aztán jön a pityergő, hajnalarcú, táskás nebuló: csigamódra és kelletlen mászik iskolába.

3. Mint a kemence, sóhajt a szerelmes, és bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.

4. Jön a párduc-szakállú katona: cifra szitkok, kényes becsület és robbanó düh: a buborék hírért ágyúk torkába bú.

5. És jön a bíró: kappanon hízott kerek potroh és szigorú szem és jól ápolt szakáll: bölcseket mond, modern közhelyeket, s így játssza szerepét.

6. A hatodik kor papucsos és cingár figura lesz: orrán ókula, az övében erszény, aszott combjain tágan lötyög a jól vasalt dendi-nadrág: férfihangja gyerekessé kezd visszavékonyodni, sípol, fütyül.

7. A végső jelenet, mely e furcsa s gazdag mesét lezárja, megint gyermekség, teljes feledés, se fog, se szem, se íny – tönkremenés!"

 

IV. Carl Gustav Jung, pszichológus, a mélylélektan szakembere, érdekes hasonlattal írja le a folyamatot..., naphoz hasonlítja, amely hajnalban és délben valamit napnyugtakor ugyanaz a nap. Ez nagyon fontos felismerés; csak a "pályáján" elfoglalt helye változik. Szerinte három szakasza van az emberi életnek,

1. - egy felívelő, gyenge még a fénye, szinte kiáltja, "vegyetek észre, itt vagyok törődjetek velem",

2. - egy delelő kor, úgy az ifjú korral kezdődően, "erős vagyok, gyertek és melegedjetek meg nálam!"

3. - S az utolsó, amikor felnőnek a gyerekek, ők is elérik a második szakasz, "a nap bevonhatja sugarait", elkezd emlékezni, rendszerezni, emlékeket, gondolatokat, hogy a tapasztalatokat átadhassa az utódoknak. 

"Életünk olyan, mint a napjárás. Reggel a nap ereje folytonosan növekszik, s végül izzón és a forróságot árasztva eléri a delelőpontot. Ezzel el is kezdődik az ellentétes irányú folyamat. A nap folytonos haladása már nem az erő folytonos gyarapodását, hanem az erő fogyatkozását jelenti. Ezért fiatal emberként mások a feladataink, mint idős emberként." ( C. G. Jung )

 

"(...) és elég erős már a súlyos boldogságot hordani, (...)" ( Hölderlin )

 

 

V. Sarkadi Imre Próféta című drámájában  mintha ezt gondolná tovább:

 "Ha észreveszi, hogy nem érzi magát magával szemben felelősnek, akkor menthetetlenül elkezdett öregedni." 

 Nagyszerű gondolat, ha hű maradsz az adott korszak "elvárásaihoz", felelősen éled meg azt, akkor fiatal maradhatsz mindenkor; nem csak "fiatal korodban", de felnőttként, fiatalos felnőtt, majd fiatalos öreg leszel.  

S minden életkorszakodban: VALÓDI!

Sarkadi szerint csak egy kor van..., a fiatalság. ( S ha elveszítjük a felelősséget..., az öregség lép azonnal a helyére! Az ő szavával élve a "szenilitás". Következésképp lehet valaki már fiatalon is "szenilis"..., ha felelőtlen. )

 Minden korszakhoz ( felelősséghez ) erő kell, más-más erő; Hölderlinnel szólva:

"(...) és elég erős már a súlyos boldogságot hordani, (...)" ( Hölderlin, Germánia, 116 )

..., minden korszakban más és új boldogságot. Mégis egy célt valósítva meg egész életünkben:

"Egynek lenni mindennel, ami él! Ezzel a szóval veti le az erény a haragos páncélt, dobja el az ember szelleme a jogart, és eltűnik gond az örök-egy világ képe előtt, (...) örök ifjúság tölti el lélekkel, szépíti a világot." ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

Majd pár sorral lejjebb hozzáteszi:

"Ezen a magaslaton állok én gyakran, (...)"  ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

Kívánom ez mindannyiunknak. 

"S minden életkorszakodban: VALÓDI!" ( egykori naplóm egy oldala... )

2019. 05. 07.