"A békémet akartad, jöjj és vidd magaddal!"
Egy sivatagot kaptál megművelésre III.
Mindenkinek vannak olyan könyvei, amelyeket valamely titokzatos okból vásárolt meg valamikor fiatal korában..., évente mintegy figyelmeztetőül kézbe kéredzkednek, csak hogy újra vissza kerülve a polcra tovább porosodjanak.
( Van ennek jelentősége..., volt egy jezsuita ismerősöm, aki azokat a könyveit, amiket abban az évben egyszer sem vett kézbe, mindig elajándékozta. )
Az egyik ilyen könyvem, amit még Szegeden főiskolás hallgató koromban vásároltam, nem volt kötelező jegyzetünk, még csak ajánlott irodalom sem, s ekkor még teológiára sem jártam...; Dr. Horváth László Funkcionális anatómia jegyzete volt... mint később kiderült gyógypedagógus hallgatóknak készült, nem is felelt meg a mi elvárásainknak, nekünk ennél többet kellett tudni..., ám nem is ezért vettem meg.
Már akkor feltűnt benne egy kép "A görög "peidagogosz"" címmel..., ezért a képért hoztam el, s veszem le éves gyakorisággal a polcról azóta is.
Ez a kis szobor, illetve a róla készült fénykép jelenítette meg mindig is számomra az igazi pedagógust, ez volt a minta. Most már így visszatekintve sokkal érthetőbb minden.
Volt még egy másik dolog is..., amit akkor nem értettem..., miért volt például fontos Jámbor Gyulánénak, aki a szakvezetőnk volt, hogy az óratervezetek elé célokat ( nevelési, oktatási stb. ) írjunk?
Most hogy öregszem..., jobban értem, minek egy könyv elejére előszó, s zárszó a végére? ( Gyakran a könyvet el sem kell olvasni..., elég ezt a kettőt..., minden benne foglaltatik. )
Így van ezzel a könyvvel is, de egész életünkkel is.
Maga Horváth László így ír: "Oktattak és példát mutattak. Olyasmit adtak, ami miatt adósnak érzem magam. Nagyon sokkal tartozom. Ezzel a tankönyvvel törleszteni kívánom adósságomat.
Tudom: gyenge az erőm, csekély a törlesztés."
Ő is "sivatag" volt, amit "megművelésre" átadtak..., de ahogy ő is megfogalmazza:
"Mint minden fiatal, kerestem én is a mintát."
Nem akart sivatag maradni..., életet kapott, mintát, formát a gondolatoknak.
"Adós vagyok. Nagyon sokkal tartozom. Hálával és tisztelettel tartozom elsősorban dr. Szabó Zoltán tanár úrnak, aki megkedveltette velem az anatómiát. Éjjeleken át tanított boncolni, cadavereket injicálni. Kérdésekkel ostromolt. Kérdve kifejtő módszerrel oktatott. Felkeltette érdeklődésemet, és hibáimat jámbor székelységével nézte el, javította.
Egy este - éhes ifjú medikus voltam - kenyérrel és sóval kínált, amit erdélyi gyökereim azonnal értékeltek: a barátságkötés szimbóluma volt.
Szomorú órákat éltünk meg 1955-ben. Koporsóját csupán tanítványai vették körül. Az "Erős várunk..." elhangzott, és én következtem... Búcsúztattam... dadogva, izgulva, mintha Nála szigorlatoztam volna." ( Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia )
Nem tudom, hogy ki volt Horváth László s nem tudom ki volt Szabó Zoltán, olyanok ők, mint az "ismeretlen katona", akinek mindenki a ki jó érzésű virágot visz vagy gyertyát gyújt Halottak napján, ők a mi hőseink, az igazi hősök..., s ha Unamunót követjük, így is mondhatnánk, "az ismeretlen katona van olyan jó név, mint hogy Bonaparte Napóleon".
Nem kell hát izgulni..., "névtelenül" is remek társaságban vagyunk, ha remek emberek vagyunk..., a szerep teszi az embert. A szerep, ami kiválaszt bennünket. ( A szerepnek van neve, az embernek soha... )
"A többi, néma csend." ( Hamlet )
"Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez egy pátosztalan, kurta szó elég lesz, a túlsó partot látó révülésben a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen." ( Áprily Lajos: Kérés az öregséghez )
"Hetven körül Az ember a világi jónak Kétszeresen örül. Halk lesz a szó, Kettős akkord búg benne mégis, A szomorú is meg a szép is: Köszöntő is meg búcsúzó. "Köszöntelek, - Szólnék, - te szép világ, szeretlek", De a nehéz szók könnyekként peregnek: "Isten veled, Isten veled!" Hetven felé Minduntalan búcsúzna már az ember, És könnyeit szégyenlős szerelemmel Szemérmes szókba rejtené. De megered A szó patakja s szétveti a mellet: "Hívlak, szeretlek, kívánlak, ölellek, Erdők, hegyek, virágok, emberek!" Hetven körül Az ember mindennek örül. Hetven felé, Mint felhőn át az esti napkorong, Mindenfelé Egy fényességes árny borong: Az Istené." ( Sík Sándor: Hetven felé )
"Nehéz vizsga előtt álltak a jelöltek. A tanár késett. Mindenki pattanásig feszült volt. Néhány óra elteltével elkezdődött a szigorlat. Mind a professzor, mind a jelöltek már belefáradtak valamibe. Az ifjak a céltalan szurkolásba és egymás idegesítésébe, a professzor pedig a céltalan és időt húzó hivatalos ülésbe.
Az idő rövidségére való tekintettel a vizsgázók nem húztak tételeket, hanem a professzor kérdezett, és felkészülési idő híján a jelöltnek illett (volna) azonnal válaszolni.
- Beszéljen a ....-ról!
- ... erről soha nem hallottam... - és meggondolatlanul kimondtam azt a mondatot, aminek vizsgán elvből nem szabad elhangoznia - Nem tudom.
A professzor fáradt volt. Révetegen nézett, és mintha csupán magának mondta volna félhangosan: "Nem tudja... nem tudja..." Majd kínos másodpercek után őszinte szemekkel nézett rám, és hangosan és kijelentően mondta:
- Mindent, kérem, nem lehet tudni!" ( Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia, Előszó helyett )
Sok ember azt hiszi élni..., tanítani; élni tanítani könnyű dolog. Előveszed a "könyvet" elolvasod, megtanulod és kész.
Ugyanebben a jegyzetben van egy nagyon bölcs szakasz:
"Hogyan kell ezt a nehezen elsajátítható diszciplínát tanulni? A tanulásnak van stratégiája és és van taktikája. Röviden: a stratégia a szakmai polarizáltságból ered. Tehát nem kell mindent megtanulni. Egyrészt felesleges, másrészt nincs rá idő. Az előadó sok segítséget nyújt annak eldöntésében, hogy mik a kulcsfejezetek, és azokat milyen terjedelemben és mélységben kell elsajátítani."
"Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el." ( 1Kor 3.2 )
Akinek van füle a hallásra, hallja meg.
Voltak tehát minekünk is tanáraink..., aki "tápláltak" minket, s mi is továbbadjuk, szerepünknek megfelelően. S ahogy Shakespeare írja, színész minden ember, "fellép s lelép".
Majd ha vége lesz a drámának...
"Venném, ha volna, kalapomat. De nincs, hát így csak intek: „Jó éjszakát” – és becsukom magam után az ajtót." ( Rónay György: Kalap nélkül)
 |
| Dr. Horváth László: Funkcionális anatómia, 1991, Tankönyvkiadó, Budapest |
2019. 11. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése