Ki törődik egy rabszolgával?

 Egy tanulságos történet ( Hiány I. )

 

 

 

Az első történet Póda Erzsébet könyvének végén található..., a legkönnyebb, ujjgyakorlatnak nevezném, mégis, hányan ismernek benne magukra..., mindenkinek voltak már rossz barátai, olyan emberek az életében, akik elárulták őt..., nekem is; de ki is árult el kit?

Ez itt a kérdés!

 

Ez "minden világok legjobbika..." mert mindenki, amit tesz, azt  a legjobb tudása szerint a magának legjobban teszi.

Gyakori meglehetősen bárgyú válasz erre, ha nem tetszik a világ változtasd meg magad..., már beszéltünk erről a közhelyek bölcsességével kapcsolatban.

Most ennek az eleje érdekel minket.

Ennek a történetben szereplő boldogtalannak is volt mindene...

 

"Barátnő. Az ő vállán kisírhatom minden bánatomat. Amikor már minden és mindenki összeesküdött ellenem, benne megbízhatok, rá számíthatok, hozzá menekülhetek. Neki elmondhatom, mi fáj, mi kínoz, vagy mi okoz örömöt és sikerélményt. Ő együtt bánkódik és együtt örül velem. Sziklaszilárdan áll mellettem minden helyzetben.

Barátnő. Nagyon fontos az életünkben (az enyémben is), ha nem a legfontosabb. Ő az, akire akkor is támaszkodhatok, ha a testvérem éppen annyira undok, utálatos és szemét velem, mint Káin volt Ábellel. A barátnőm nem ilyen. Ő sosem haragszik, vagy ha mégis, akkor azt meg tudjuk beszélni, és nem marad tüske. A testvéremmel ellentétben a barátnőm nem irigy és nem féltékeny rám. Mint ahogy én se vagyok rá.

Barátnő. Azon gondolkodtam a minap, mi lenne velem a barátnőm nélkül? Éppen sírtam, amikor felhívott. Megérezte, hogy rossz passzban vagyok. Mindig megérzi. Tehetetlenségemben épp azon keseregtem, hogy a férfiak milyen önzők, beképzeltek, úrhatnámok és érzéketlenek. A barátnőm elhívott egy kávéra, és minden problémámat megértette. Át tudtuk beszélgetni a dolgokat, újra meg újra meg újra, és megnyugtató végeredményre jutottunk. Barátnő nélkül biztos, hogy képtelenség élni.

Barátnő. Mikor már nincs kihez fordulnom, mikor magányos vagyok, mikor gyűlölöm az életet, a világot és benne önmagamat, akkor elég, ha csak megfogja a kezem, és átölel. Tudom, hogy tudja, mit érzek, hogy milyen rossz nekem, de ő itt van velem. Rá mindig számíthatok. Titkaim őrzője, lelkem ismerője, hűséges, megértő, megbízható társam. Feltételek nélkül szeret. Mint ahogy ő is számíthat rám, s mint ahogy én is szeretem mindenek felett...

* * *

Barátnő. Amikor apró gyermekeim mellett úgy érzem, magára hagyott az egész világ... Amikor anyám nem jön el, a testvérem sem ér rá, és a férjem a munkába menekül, mintsem itthon segítsen nekem... Amikor ellep a babapúder, a cumi- és pelenkahalmaz... Amikor gondoskodónak és odaadónak és figyelmesnek és a nap huszonnégy órájában készültségben lévő jó anyának kell lennem, pedig energiáim és erőim fogytán... Amikor az őrület határán imbolygok... Akkor betoppan, és én azt hiszem, maga a Megváltó jött el, hogy kihúzzon a csávából. Nos, akkor – csak tíz percre jön, hogy alibit biztosítsak, mert a szeretőjével akar találkozni. Lelkem egy része hasad le ebben a pillanatban." ( Póda Erzsébet: Percek, évek, döntések )

( folyt köv. )

 

Volt mindene és mindenkije..., férfiak  az életében, férje, édesanyja és testvére.

Marad egyetlen "barátnője" mind helyett, aki valójában a többiekhez viszonyítva idegen. ( Még jó hogy csak egy..., a szexuálisan bizonytalan férfiak például hajlamosabbak sok egyéjszakás vagy nagyon rövid ideig tartó kapcsolatokba fogni, mert gondolják, az kisebb felelősség, és nagyobb biztonság. Tévednek. )

 

Szüksége van rá, "magányos vagyok, mikor gyűlölöm az életet, a világot és benne önmagamat".

 Jól látja, de nem tud kilépni belőle, hiszen a barátnő kényelmessé teszi a helyzetet..., levezetheti dühét, amit leginkább nem a többiekkel szemben érez, sokkal inkább, maga iránt. De könnyebb másokra zúdítani..., s ehhez talált partnert. Együtt szidják a férfiakat, a férjeket, anyát és apát és a testvért..., mindent és mindenkit. De így nem változik semmi..., sőt idővel a távolság is nő.

Sok karácsonyi film témája ez..., ki hívjon fel ki először..., meg a vádaskodás..., te sem hívtál...

Az igazság: másik ember felelőssége az övé..., a tiéd csak a tiéd. 

 

Klasszikus Gyökössy gondolat, "bárki teszi meg azt az egy lépést, egy lépéssel csökken a távolság." A "TÁVOLSÁG" szempontjából mindegy ki teszi meg azt a lépést.

 

"Én soha életemben nem csúfoltam senkit. A csúfolódás eltorzítja az arcot és a lelket. Én csak őszintén kifejeztem, hogy utálom és megvetem az ilyen üzletesdit. Érzelmekről nem vagyok hajlandó alkudozni. Maga vadállatnak nevez, mert nem tudott elbűvölni azzal, hogy orrom elé rakta a papucsaimat és megkereste a szemüvegemet. Elég bolond volt. Egy nő, aki papuccsal szaladgál a férfi után, gusztustalan látvány. Én se szaladgáltam a maga papucsával. Sokkal jobb véleménnyel vagyok magáról, mióta fejemhez vágta azt a két papucsot. Mi értelme rabszolgámmá lenni, és aztán azt várni, hogy törődjem magával! Ki törődik egy rabszolgával? Ha visszajön, jöjjön vissza az őszinte barátságért. Semmi egyebet nem fog kapni. Magának százszor annyi haszna volt belőlem, mint nekem magából; de ha kiskutya módra sündörög körülöttem a papucsaimmal, és lealázza Eliza hercegnőt, az én teremtményemet, akkor bevágom az ajtót az orra előtt." (  George Bernard Shaw: Pygmalion )

 

 

Ne tedd magad a helyzet rabszolgájává, ez azt is jelenti, ha nem lehet csökkenteni a távolságot, el kell fogadni, de a "barátságosság" jegyében nyitva kell hagyni az esetlegesen még meglévő csatornákat egy bekövetkezhető "lépéshez".

A történetben a szereplő nem csak a helyzetnek, de a helyzetben egy "barátnőnek" is rabszolgájává vált.

S ki törődik egy rabszolgával?

 

 ( folytatás... )

"Barátnő. Amikor hosszúra nyúlik az éjszaka, mert nem tudom, hogy hol a férjem. Amikor nem veszi a mobilját, és már majdnem a rendőrséget hívom. Amikor reggel, mikor hazajön végre, nem mer a szemembe nézni. Amikor megsejtem, hogy valami olyasmi történik, aminek nem lenne szabad. Csak azt nem tudom, ki lehet az a másik...? Mert sok mindenkire tippelek. A dögös asszisztensére, a szende beosztottjára, a vérmes szomszédasszonyomra... De a barátnőmre? Őrá biztosan nem! Pedig a hosszú éjszaka csak számomra tűnik végtelenségnek. A barátnőm számára gyorsan elrepül, bár annál intenzívebben – az én férjemmel. Úgy érzem, fölém szakad az ég!

Barátnő. Aki éjszaka is hívhat, mert mindig meghallgatom. Akinek a problémája előbbre való számomra, mint a másnap reggeli korai ébredés a kirándulásunk előtt, a szolgálati út előtt, az előadásom előtt... Aki másfél óra hosszig beszél, vagy ötven esemest küld két órán belül. Aki elmondja, megírja, hogy a férje egy tulok, egy vadállat, egy papucs vagy egy szemét nőcsábász. Aki miatt átaggódom a kirándulást, a szolgálati utat, az előadásomat. És aki végül zavartan vihorászik, mikor felhívom, hogy nincs semmi gond, minden a legnagyobb rendben van: egy pofon vagy egy szerető miatt még senki sem vált el a férjétől. Mintha valami hatalmas erő gyomorszájon vágna...

Barátnő. A legnagyobb vagy legszégyenteljesebb titkaim őrzője. A legérzékenyebb dolgaim ismerője. Lelkem támasza. Emberebb az embereknél... Aki az ellenfeleimnek fecsegi ki a legnagyobb vagy legszégyenteljesebb titkaimat. Aki a legérzékenyebb dolgaimon nevet, sőt: gúnyolódik rajtam másokkal. Aki lelkem rombolója, illúzióim szaggatója. Farkasabb a farkasoknál...

De miért kell ennek így lennie?" ( Póda Erzsébet: Percek, évek, döntések )

 

"Mintha valami hatalmas erő gyomorszájon vágna"..., nem kell ennek így lennie...., de honnan ez az érzés?

Ha felismerjük a fájdalom helyét talán lesz diagnózis is..., s terápia a bajunkra?

 

 Jön az Advent..., "békülj ki Istennel és másokkal"! ( De előbb magaddal..., "szeresd felebarátodat, mint magadat", aki nem szereti magát, az bele se fogjon hasonló "műveletbe". )

 

2019. 12. 08.