"Milyen ez az alma?"

 "Szeress engem, ha tudsz szeretni" ( I. )

Ha nem szavazol..., halott vagy!

 

 

A múlt hétvégén volt  az országos önkormányzati választás..., s a mostani hétvégén egy támogató tüntetés Salvini és a többi olasz patrióta párt mellet az olasz nagykövetség előtt. 

Ez utóbbi során a tömegben egy hölgy megjegyezte..., "lehetnénk többen is"; erre én: "Én itt vagyok, a többiekkel nem "gazdálkodhatom"." 

Egyet értett velem. 

Mi ott voltunk.

 

Ki miért vesz rész valamin, vagy miért marad ki valamiből?

 

A mobilhasználattal kapcsolatban került elő ez legutóbb etika órán.

Ezt az Ady versszakot olvastam fel nekik:

"Szeress engem, ha tudsz szeretni, Szeress engem, mert jaj, utálnak S olyan jó szeretettnek lenni." ( Ady Endre: Szeress engem, Istenem )

 

Mindenki szereti, ha szeretik, s szeret szeretni. ( Nem egészen mindegy, milyen arányban, de abban előre megegyezhetünk, szeretet jó dolog. )

Amit szeretünk, azt éltetjük..., "életerőnkkel" töltjük fel, amit nem, azt minimum nem zavarna ha megszűnne létezni...., így nem támogatjuk. Ha fenyegetve érezzük, harcolni is képesek vagyunk érte.

( Ehhez képest vicces volt egyik diáklányom, aki szerint szeretet nem is létezik...; próbáltam "indirekt" módon bizonyítani: "Hogyan érezheted hiányát annak ami "nem létezik"?" )

 

A dolgok tehát azért van mert vágyunk rájuk, szeretnénk ha lennének...

A szeretet határozza meg a "viszonyunkat" a világhoz.

 

Hol van ez a világ?

A "környezetre" van egy okos meghatározás a biológiában: "Az adott élőhelyen az élőlényeket ténylegesen körülvevő és rájuk ható abiotikus és biotikus tényezők összessége. Folyamatos térbeli és időbeli változások jellemzik." 

Ebben a legizgalmasabb a "ténylegesen rájuk ható" kifejezés, ami nyilván a belső "világuk" függvényében, hiszen minden csak annyiban létezik, amennyiben azt érzékelni vagyunk képesek.

 

Belső szereteted, szeretetre való képességed függvénye külső világod állapota.

"Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" ( Mk 4,9 )

 

Múlt héten elvégeztem egy "alma-tesztet" a 7. osztályosok "rovására. ( Tízóraira alma volt a kosarakba kitéve. Egyet felragadtam... )

Az órán mindenkinek a kezébe nyomtam, s megkérdeztem: "Milyen ez az alma?"

Először is, majd mindenki mást válaszolt rá. Ez önmagában egy érdekes kérdést vet fel a dolgok megismerhetőségéről. ( Egyik okosabb diákom azonban megkérdezte: "Ha mindenki ugyanazt válaszolta volna, az jobb lenne? Nagyon jó kérdés, már beszélgettük hasonló kérdésről, s még vissza fogunk erre térni... )

 

Volt akik belső tulajdonságra következtettek a külsejéből: "Finom" - mondták.

S volt két srác, akik előre összebeszéltek, szerintük "furcsa" lett, mielőtt egyáltalán a kezükbe nyomtam volna, s ki is tartottak eme álláspontjuk mellet..., közben ahogy kiskamaszokhoz illik "ellenőrizték egymást", félszemmel oda-oda pillantva a másikra.

Ami a "dinkaságoktól" eltekintve megállapítható volt, az alma egész jól le lett írva a különbségek összegzésével. ( Ez volna a demokrácia lényege is. )

 

Tolsztoj meghatározása az életben maradás feltételéről teljesen helytálló, aki szeret az marad életben..., az életben marad. 

A szeretet ad életerőt, s érdemes megfigyelni, Ő azt mondja, ha Te szeretsz valamit-valakit csak az számít, nem az hogy téged szeretnek-e. 

Hölderlin ezt így fejezi ki:

 

"Szép lelkem! betegen fekszel; a szívemet

sírás nyűtte el, és már csupa rettegés;

de nem, de nem: hiszem, hogy 

nem halhatsz meg, amíg szeretsz." ( Hölderlin, Reménykedés, 32 )

Tehát van szeretet és szeretet közti színvonalkülönbség is..., ami annak erejét is jelenti. 

Erről "beszélgetünk" a következő részben.

A lelkiismeretről. ( Tartozol másoknak és magadnak is a szereteteddel; az LÉTKÉRDÉS.)

 

 

2019. 10. 21.