Hybris I. ( "death culture" ) / a vértanúság titka ~ "Szívük hamu, életük sár." / Ha azonban valaki az Úr ellen vétkezik, ugyan ki fog érte imádkozni?"

 "Van egyfajta gőg amely Isten minden parancsolatát magában foglalja., (...)"

 (...), még egy kicsit és még egy kicsit, (...)

"Mit adhat az ember cserébe a lelkéért?" ( Mk 8,37 )

 

 

 

"Ha az ember ember ellen vétkezik, imádkoznak érte. Ha azonban valaki az Úr ellen vétkezik, ugyan ki fog érte imádkozni?" ( 1Sám 2,25 )

"Mert ki nem áruló itt?"..., kérdeztük egy korábbi blog bejegyzésünkben. Mert mindenki bűnös, hisz mindenki korlátozott tudással rendelkezik, még a legjobb szándék mellett is.

Megbántunk hát sokakat..., akaratlanul is, de ha sérelmet okozunk, inkább mit válasszunk?

Ha emberek ellen vétek, van ki imádkozik értem, ha viszont az Isten ellen, nem lesz senki.., miért?

 Ha Isten ellen vétesz, mindenkit megsértesz, hisz a Szentlélek elleni bűn egyetemes, mindenkire kiterjedő hatással bír. Mivel mindenkit egyformán "hátráltatok" vele, mindenki egyformán haragszik majd érte.

Ám aki a egyenes úton jár, ettől még nem lesz feltétlen népszerű, hisz sok felszínes érdeket sérthet. Mégis, ha "megfeszítenék", "megköveznék" is valamely jótettéért, nem hogy csökkenne hatása, de fáklyaként fog világítani, hisz Istenért.., tehát az egyetemesen minden létező iránt adta életét, gyönyörű példáját adva az isteni szeretetnek.

 Ám mi van azokkal, akik tudva és akarva az ember aljasabb, alantasabb, primitív ösztöneire támaszkodva élősködnek embertársaikon?

Ők a legundorítóbb bűnt veszik magukra, olyanok ők, mint a Krisztus utolsó megkísértése című filmben a kívánatos gyümölcs, mely belül rothadt.

 

Nem gőg bizonyos helyzetekben nem szolgálni a "közös örömet" ( "utilitarizmus" ); - "kívülállónak lenni", "felülemelkedni"?

Belülről nem rohadt almának képzelni magunkat? 

Ahogy Hamlet mondja:

"De szerintem - ámbár én honos vagyok. S belészülettem - oly szokás, melyet. Megtörni tisztesb, mint megtartani." ( Shakespeare )

2016. áprilisának végén "benevezték" az osztályomat, s még más osztályokat is az évfolyamból a Szeretlek Magyarország című produkció szurkolói közé.

Pokoli élmény volt.  

"Ők féltékennyé tettek engem egy nem-istennel, felingereltek bálványaikkal." ( MTörv 32, 21-22 )

 

 

A illúziók, a képmutatás, az embertelenség világa, s az ilyesfajta műsorok "mételyezik" a nézők millióit folyamatosan a világon. 

Egyik Twitter-ismerősöm "death culture"-nek nevezte.

"Úgy gondolom, hogy amiképpen az, aki tisztátalannal egyesül, egy testté lesz vele" ( 1Kor 6,16 ), úgy az is, aki megvall valakit, különösen a hit próbája, a vizsgálat alkalmával, az a megvallottal egyesül, s azzal lesz eggyé." ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

Már az elgondolkodtató volt, hogy ingyen volt ugyan a busz, de a gyerekeknek hármasával kellet ülniük két helyenként, mert kevesebbet küldtek. Biztos kevés a pénz.., hát rajtunk, s a biztonságunkon kellet spórolniuk.

A gyerekeket s minket tanárokat is egyértelműen dekorációként használták, egy pillanatban sem merült fel bennem, hogy emberek volnánk a szemükben.

Az utasításokat ülve adta az "instruktor", félig nekünk hátat fordítva, nyeglén; valahogy így:" Tapsi!"

S "tapsizni" kellett olyankor is, ha valami visszataszító, vagy legkevésbé sem elfogadható "tréfa" hangzott el.

S a gyerekeken nem csak a busszal spóroltak, de sem inni sem ennivalót nem kaptak..., de vehettek maguknak a helyi büfében, ha akartak.

De maguk a szereplők voltak a "legérdekesebbek"..., ők maguk is utálták az egészet, húzták a szájukat, megjegyzéseket tettek a felajánlott ajándékokra.., láthatóan kényeskedtek és terhükre volt az egész. 

Csak a két műsorvezető élvezte, gondolom nárcisztikus felfogásukból következőleg.

S ami leginkább beszédes volt..., minden koszos és poros volt, s előtte, de közben is csak ott mostak fel, ahol vette a kamera.

 

Valahogy így néz ki az az alma, amit előbb említettem, ami kifelé gyönyörű szép és fényes, de ha beleharapsz..., rohadást fogadsz magadba.

A saját tükörképed ez. 

Sok embertársunk ilyen, s gyakran azt hiszik joguk is van ilyennek lenniük. Ahogy Moliére mondatja Tartuffe-el, "csak az bűn, ami kitudódik". 

Nem baj, ha rohadt az alma belülről, csak szép fényesnek látsszon! 

Már nem is kell félni, hogy kitudódjon.., fennen hirdetik!  

"(...) a bálványáldozatot lekicsinylik és mintegy közömbös dolognak tekintik. Ezeknek tehát, tekintettel az imént elmondottakra, azt válaszolhatjuk: nemde mint a köz ellenségeit büntetik azokat, akik élelemmel látják el az útonállókat, gyilkosokat vagy a nagy király ellenségeit?" ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

Úgy vélem ennyiből áll a vértanúság titka, jobb meghalni mint rothadt almát enni egy életen át. 

 

 

S jobb volna annak is meghalni, aki ilyennel eteti embertársait, anyagi haszonlesésből, hatalomvágyból. Az ilyen bűn valóban Szentlélek elleni bűn, ami tuti nem nyer feloldozást.

"KONSTANTIN: Megmondjam, mi vár rátok, ha Bizánc pogány rabság mocskába fúl? Ha a Hágia Szófia tetején müezzin énekli barbár dalát, s a düledező márványcsarnokokban tunya moszlim az úr? A nép, amely élni gyönge s meghalni gyáva, élőhalott árnyéknemzetté lesz. Múltját, nevét feledten lappang a csatornákban s ciszternákban. Egy rettegő, örökké éhes, egymást marcangoló patkányhad. Borzadva látom Bizánc büszke nemzetségeit, mint pogány urak névtelen szolgáit. Leányotok a mocskos janicsár festett arcú ágyasa; fiatok hízelgő kerítő, akinek arannyal s rúgással fizet a török. A Cézárok és Konstantinok unokái: Európa szégyene, a világ szemétje. Nincs köztetek, nem lehet egy sem, ki itt akar maradni! ( Herczeg Ferenc: Bizánc )

"Ki lát bele titkos rejtekeibe? Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint." ( Jer 17,9-10 )

 

Milyen kár ezekért az emberekért, akik a rossz szolgálatában fecsérlik el életüket..., közben még akadályozva is másokat. 

S milyen dicsőség, ha valaki felismeri, lehet megbánt egyeseket a döntésével, de nem óhajt  "rothadt almával" élni ha mással nem éhet tovább. 

 "Láthatjuk, hogy az élet tele van a különféle erényekért folytatott küzdelmekkel, és azt is, hogy kik versengenek értük. Úgy tűnik a mérsékletességért igen sokan küzdenek, még azok is akik nem tartoznak Isten részéhez. Egyesek bátran meghalnak a a közjó érdekében. A bölcsességre azoknak van gondjuk, akik értenek a lényeg megvizsgálásához, és az igazság keresésére adták magukat, akik az igazságos életet tűzték ki célul maguk elé. Az erények ellen küzd a test kívánsága, de ugyanúgy sok külső dolog is." ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

Ők az "esthajnal csillagok" akik fenn maradnak és tovább világítanak, még ha olykor kihunytnak tűnnek is.

"Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Isten szentségével és tisztaságával éltünk a világban." ( 2Kor 1,12 )

"A szentben van bizonyos becsvágy, viszonozni akarja azokat a jótéteményeket, amelyben Isten részesítette őt, (...) De semmi más olyat nem talál, amit egy jószándékú ember legalább némileg egyenértékű viszonzásként adhatna Istennek a jótéteményeiért, csakis a tanúságtételben vállalt halált." ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

Vagy ahogy Chamfort fogalmaz Aforizmáiban:

"Van egyfajta gőg amely Isten minden parancsolatát magában foglalja., (...)" ( Chamfort, Aforizmák, Az érzelmekről és szenvedélyekről, 34 )

"S a többiek, kik lezuhannak..., s összetörnek a földön, még ha dicsőségben ragyogónak is tűntek, tűnnek. Szívük hamu, életük sár. " (...) és rettenetes bűn terhét cipelni azután, hogy beláttuk: a bálványok szolgáinak hamu a szíve, életük értéktelenebb a sárnál. ( vö. Bölcs 15,10 ) ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

"Hogyan is hullott le az égből az esthajnalcsillag, mely pirkadatkor kel fel? Összetört a földön!" ( vö. Iz 14,12 )

"(...) s egyfajta hiúság, amelyben mind a hét főbűn benne van." ( Chamfort, Aforizmák, Az érzelmekről és szenvedélyekről, 34 )

S amíg nem lesz rend itt, s az emberek szívesebben eszik a rothadt és férges almát, sokunk adatik "vértanúságra", de ne bánjuk: 

" (..) fogadjátok az üldözést az üldözésre, fogadjátok a reményt a reményre, még egy kicsit, még egy kicsit, megvető ajkaktól, más nyelven." ( Iz 28,9 10. 11. )

A hitből remény és szeretet fakad!

"Aki nem utasítja el az egymást érő üldözéseket, ha nemes atlétaként vállalja, az tüstént megkapja hozzá a reményt meghaladó reményt is, ami nem sokkal az üldözésre következő üldözések után övé lesz. Ezt jelenti ugyanis a "még egy kicsit, még egy kicsit". ( Origenész: Buzdítás vértanúságra )

 

Részlet Níkosz Kazandzákisz Krisztus utolsó megkísértése című regényéből készült Scorsese filmből...

2019. 10. 04.