"Egy titkos lépcsőn álruhában..." XII. ( A béke meghatározása ) ~ "Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak." / "Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár."

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja."

 

 

 "2. Mind vessék el a teljesítmények felértékelését és az azokkal való kérkedést, az önteltséget", és az Írás parancsa szerint életformájukkal tagadják meg saját lelküket (Lk 14,26), csak egy gazdagságra tekintsenek, amelyet a Krisztus iránti szeretet díjaként tett letétbe Isten azoknak, akik szeretik Őt, erre hívva mindenkit, aki az önként vállalt küzdelmet állja, akinek az ilyen életúthoz útravalónak elég Krisztus keresztje. Annak kell a Megváltó nyomába lépnie, aki azt jó reménnyel és örömmel hordozza. Az Ő rendelkezéseit kell az életmód törvényének s útjának megtenni, amint maga az Apostol mondta: Legyetek utánzóim, amint én Krisztusé (1Kor 11,1), és ismét: Állhatatossággal fussuk meg az előttünk álló pályát, feltekintve a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett vállalta a keresztet, megvetve a gyalázatot, és Isten trónjának jobbján foglalt helyet (Zsid 12,1 kk).

3. Félő, nehogy nagyzoljanak a Lélektől kapott ajándékokkal, és mert valamit teljesítettek, az ne adjon ürügyet büszkélkedésre és hivalkodásra, még mielőtt a remélt dolgok teljességét elérnénk, kiengedjük a feszültséget, az önhittséggel haszontalanná téve magunknak a már elvégzett munkát is, és bizonyítva méltatlanságunkat a tökéletességre, amire a Lélek kegyelme vonzott minket. Soha nem hagyhat alább az erőfeszítés, nem zökkenhetünk ki a küzdelemből, hátra sem nézhetünk arra, amit már elért az igyekezet, hanem azt felejteni kell, és neki kell feszülni az előttünk állónak az apostol szerint (Fil 3,13), a teendők gondjával meg kell tömni a szívet, határtalannak kell lennie vágyunknak az igazságosság után, csak arra kell éhezniök és szomjazniok azoknak, akik a tökéletesség elérésére törekednek, legyenek alázatosak és félénkek, mert a parancsodtól még messze lemaradtak, és igen távol vannak még Krisztus tökéletes szeretetétől (vö.Mt 5,6).

4. Aki a mennyei ígéretre tekint és azt szereti, sem böjtölve, sem virrasztva, sem más erényes cselekedetre törekedve nem ragadtatja el magát a már elért teljesítményektől, hanem az isteni vággyal eltelve és az őt hívóra függesztve tekintetét, mindent, amit csak végigküzd azért, hogy hozzá eljusson, kevésnek és a díjhoz méltatlannak tekinti. Versenyez egészen ennek az életnek a végéig, fáradalomhoz, erényt erényhez kapcsolva, amíg végül önmagát cselekedeteivel mint értékest állítja oda Isten elé, de lelkiismeretében nem gondolja azt, hogy méltóvá tette magát Istenhez. 

5. Ez a legnagyobb eredménye a filozófiának, hogy ami nagy a cselekedetekben, az a szívben összeszorul, megítéli az életformát, az Isten iránti félelemben letöri a nagyzolást, hogy az ígéretet oly mértékben élvezze, amennyire azt hittel szerette, nem pedig annyira, amennyire fáradozásával megvalósította. Minthogy az adományok oly nagyok, nem található hozzájuk méltó teljesítmény. Mivel nagy a hit és a remény, azokkal, és nem a fáradalmakkal kell mérni a jobbulást. A hit alapja a lélek szegénysége és az Isten iránti mérhetetlen szeretet." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 5, 2-5, 430-431 )

A parancs tehát kimondatott: "Legyetek tökéletesek!" S megtörtént a "végső kinyilatkoztatás is" - "Imitatio Christi"!

Lehetetlennek tűnik..., s még veszélyesnek is; - ha figyeltünk Szent Ágoston szavaira, Isten perbe is szállhat velünk ha nem akkor és ott cselekedtük, amit ott és akkor kellett volna..., kiegészíthetnénk eddigi tudásunk alapján: "per koponya", - "daimónod dönt". 

Szóval..., ha valami nem megy, lehet, még nem állunk készen az elvégzésére, vagy nem a mi dolgunk.

"1. Ha egyesekben nincs meg az imádsághoz szükséges végső feszültség, sem a szükséges igyekezet és erő, lemaradnak az erénytől, akkor tehetségükhöz mérten más jó cselekedetekkel teljesítsék az engedelmességet, szolgáljanak készségesen, dolgozzanak serényen, segítsenek örömmel, nem a tisztelet jutalmáért, nem is emberi dicséretért. Ne hagyják el magukat lanyhán és resten a munkiban, ne úgy tegyék mintha idegen testeknek és idegen lelkeknek tennének szolgálatot, hanem mint akik Krisztus szolgáinak szolgálnak mint szeretett mieinknek, hogy művetek tisztának és őszintének látszódjon az Úr előtt." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 1, 444-445 )

De ami a mi dolgunk, azt feltétlenül meg kell próbálnunk..., amihez "nekünk van szemünk".

Ahogy Jézustól tanultuk: Meglátta, megesett rajta szíve..., s cselekedett. ( Először - "meglátta". )

Ám mivel ez nekünk van "kitalálva", s ez a "szem" a saját "szerepünk"..., így sem lehetünk elég jók benne..., és másokat sem ítélhetünk meg abban a szerepben amiről az előzőkből is következőleg is legfeljebb csak sejtésünk lehet, de biztos tudásunk aligha, érteni pedig biztos nem fogunk, hisz nem mi születtünk rá.

Sikereinkkel kérkedni ezért ostobaságunk, de gyengeségünk szilárd bizonyítéka. Akinek van, az tudja csak igazán, mi és mennyi hiányzik még a "tökéletességhez". 

„Ha vakok volnátok – felelte Jézus –, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök.”( Jn 9,41 )

Akiben ez a tudat meg van, az ugyan még nem "testvérünk", de elindulhat az Úton...

"2. A jó cselekedetekben való buzgólkodás alól senki ne mentse fel magát azon a címen, hogy a lelket megmentő parancsokat lehetetlen teljesíteni, Isten nem parancsol lehetetlent szolgáinak, hanem oly túláradón és oly gazdagon mutatta meg az Ő istenségének jóságát, hogy mindenkinek a saját akarata mertékében megadja, hogy tudjon valami jót cselekedni, és az üdvösségre törekvők egyike sem fogja elvéteni a lehetőséget.

3. És mondja: Aki csak egy pohár ideg vizet is ad valakinek mert az az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma. (Mt 10,42) Van e ennél hatalmasabb parancs? Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár. Felmérem magamban az emberszeretet mértékét: Amit ezek közül egynek tettétek, azt nekem tettétek (M 25,40) - mondja. A parancs nem nagy, az engedelmesség nyeresége viszont hatalmas, és Istennél bőséges viszonzása van. Így semmi erőnket felülmúlót nem kíván, hanem tégy kicsit vagy nagyot, elhatározásod arányában jár érte jutalom. Ha pedig a név és Isten félelme miatt teszed, már eljött a fényes és elveszíthetetlen ajándék." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célról és az igazi aszkézisről, 10, 2-3, 445 )

Már megint a "tiszta tudat", - a "tiszta tükör" a lényeg.

 Adjatok vizet a szomjazónak ott és akkor, - amikor szomjas embert láttok..., ennyi az egész, a többi már szokás, mondhatni, "drill" dolga.

S ha meghaltunk..., ugyanígy tovább.

Ugyanis jónak lenni magában a jutalom, itt életünk során, de "halottként" daimónként, bohiszattvaként vagy őrzőangyalként szintúgy.

 "A béke meghatározása: a különbözők Összhangja. Amikor gyökerestől kiirtódik természetünkből a testvérharc, amikor önmagunkkal megbékélve mi magunk leszünk a béke, akkor igazi és sajátos értelemben mutatjuk meg magunkban a "Krisztus" nevet." ( Nüsszai Szent Gergely, A tökéletességről, 5, 455 )

 

"Egy pohár hideg vízért is mennyei jutalom jár." ( Emma May Riley (UK) - Glass of Water, oil on canvas )