Kisgyermek egy hatalmas könyvtárban...
Ahogy társadalmunk szerkezetében beteg, hiszen a vaisják parancsolnak
ksatrijáknak és brahmanáknak. A filozófiánk is beteg, tudományos
gondolkodásunkban is Descartes áll középpontban, nem Pascal.
Ha majd visszaáll a rend..., akkor szabadulunk majd fel végleg.
Hasonló a probléma meglátásom szerint a teológia területén, mindenki
az evangéliumok vizsgálata során az első hármat helyezi előtérben...,
több történet, több adat, kevesebb "körítés", pedig a János evangélium a
misztikus evangélium..., legkésőbb íródott, tehát leginkább
"átgondolt", - ha misztikus írásról szabad ilyet mondani.
A János evangéliumon keresztül ismerhetnénk meg a kereszténység valódi természetét.
"Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért
mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen
az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én
szerettelek benneteket." ( Jn 15,10-12 )
Parancs a szeretetre? Nem képtelenség ez?
"Granger Montag mellett állt, és ő is visszanézett. - Mindenkinek,
aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyerekei
vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy
pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után,
hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk -
minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk. csak az a lényeges,
hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk
emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás
módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A
fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy
életen át jelen van a munkájában." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
A szeretet nem elvont fogalom, hanem maga a tett. A szeretet cselekvés..., az otthonod, most és halálod után is.
Csak magára a neked rendelt cselekvésre kell rájönnöd!
Neked van rendelve, ebben az értelemben valóban nincsen szabad akarat:
"Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül,
öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját
jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és
tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit
figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad
akaratunk szerint cselekszünk." ( Albert Einstein )
"Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a
meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk,
valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez,
mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével
alázatot kell érezni előtte. ( Albert Einstein )
Ha így élünk szinte önkéntelenül is tekintélyünk lesz, persze nem
önmagunktól..., a szereptől. A szerepnek lesz tekintélye, s benne
nekünk.
"Annak a kisgyermeknek a helyzetében vagyunk, aki bemegy egy hatalmas
könyvtárba, amely számtalan, különböző nyelven írt könyvvel van tele. A
gyermek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia azokat a könyveket. De
hogy hogyan, az számára elképzelhetetlen. Nem érti a nyelveket,
amelyeken a könyvek íródtak. Homályosan gyanít valami misztikus szabályt
a könyvek elrendezésében, de nem tudja, mi az." ( Albert Einstein )
Könyvek a világ..., s benne a könyvekké válnak a megismerő elmék....,
"jó könyvek olvasása olyan, mintha az előző századok legokosabb
elméivel társalognánk." ( Descartes )
Okos ember okos könyvet ír...
"Először: tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez
itt? Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a
könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van; ha
nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél
több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy
arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a
véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új
megfigyeléseket. A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek
elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és ott hagyják a
legyeknek. Most már érti: miért gyűlölik a könyveket, miért félnek
tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával. A kényelmes
embereknek csak holdképű viaszbabákra van szükségük, pórusok, haj és
kifejezés nélkül. Korunkban a virág virágból akar élni, ahelyett, hogy a
termékenyítő eső, a fekete föld növelné. A tündöklő tűzijátékot is a
föld kémiája hozza létre. Mégis valahogy azt gondoljuk, hogy virágokkal
és tűzijátékkal táplálkozva felnövekedhetünk anélkül, hogy ezt a
ciklikus folyamatot visszavezetnénk a valósághoz. Ismeri Herkules és
Anteus legendáját: Anteus az óriási birkózó, hihetetlenül erős volt
mindaddig, míg szilárdan állt a földön. De amikor Herkules a levegőbe emelte; gyökértelenné vált, és elpusztult.
Ha ez a legenda nem tartalmaz valami olyan tanulságot, amely ránk, mai
emberekre, városlakókra is vonatkozik, akkor én teljesen bolond vagyok.
Íme, mint mondottam, ez az első dolog, amire szükségünk van; színvonalra
és sűrű szövetű tájékoztatásra." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
"A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az
alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van.
Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az - hogy úgy
mondjam - halott, és a szeme kialudt." ( Albert Einstein )
Bradbury könyvének ihletésére..., nehéz nem felismerni az ötletet,
készült az Éli könyve című film..., akciófilmet csináltak az eredeti
filozófikus műből..., mindazonáltal nem sikerült teljesen tönkretenniük,
a film utolsó mondataiból előbújik a "színvonal", kitűnik a "szerep",
aminek tekintélye van.
"Uram! Köszönöm, hogy erőt adtál ahhoz, hogy véghez vigyem azt,
amivel megbíztál. Köszönöm, hogy vezettél, s átsegítettél megannyi
akadályon, ami utamat állta. Kitartást adtál, mikor úgy tűnt, minden
elveszett. Köszönöm, hogy védelmeztél és számos jelet adtál az út során.
Köszönöm Neked, ha jót cselekedtem és bocsásd meg a vétkeimet.
Köszönöm, hogy adtál egy barátot. Kérlek Őt is úgy óvd, ahogy engem
óvtál! Köszönöm, hogy végre megpihenhetek, nagyon elfáradtam. De most
nyugodni fogok, megbékéltem mert tudom, hogy véghez vittem a dolgomat
itt a Földön. A nemes harcot megvívtam. A küzdelmet bevégeztem. A hitet
megőriztem." ( Éli könyve / Book of Eli )
Hasonlóképpen búcsúzott Einstein és sokan mások is..., a jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, "ideje mennem".
"Szeretném, ha megismerkedne Jonathan Swifttel, a Gulliver utazásai
című gonosz politikai gúnyirat szerzőjével. Ez a barátunk Charles
Darwin, ez itt Schopenhauer, az ott Einstein, tőlem jobbra Mr. Albert
Schweitzer ül, egy valóban emberszerető filozófus. Hát ezek volnánk,
Montag! Arisztofanész és Mahatma Gandhi, Gautama Buddha és Konfucius,
Thomas Love Peacock és Thomas Jefferson, és ha tetszik, Mr. Lincoln.
Azonfelül mi vagyunk Máté, Márk, Lukács és János.
Valamennyien csendesen nevettek." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
"Maradjatok hát bennem, s akkor én is
bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a
szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (...) Hisz nélkülem
semmit sem tehettek." ( Jn 15, 4-5 )
2019. 11. 23.
.jpg)
