"Egy titkos lépcsőn álruhában..." I. ~ "Nem lehet úgy a fénnyel egyesülni, hogy közben nem rá nézünk."

 "Imitatio Christi"I.

 

 „Minden ember szívében van egy Isten alkotta űr, amelyet semmilyen teremtett dolog nem képes betölteni…” ( Pascal )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/a-fuszeres-papagaja-i-ii-imitatio.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/megtortenik-az-igazsag.html

 https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/de-profundis-hanem-az-isten-ismerete.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/am-olykor-elofordul-valakinek-leesik.html 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/a-megvaltas-uj-kezdet-v-isten-alkotta.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ugy-tekintsenek-ra-mint-enram.html

 

A teljes űr, teljesen "daimón", akarom mondani "őrzőangyal" formájú, mert nem téged..., az "utat" őrzik.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/o-crux-benedicta-winnerek-utja-hybris.html

Csendben kell hát lenni..., csak csendben.

"Ó boldog pillanat! Kisurranék csöndben, titokban, Mikor a házam már lepihent." ( Keresztes Szent János )

Olyasmi ez, mint a viaszvesztéses fémöntés folyamata:

"A viasztvesztéses (vagy viaszveszejtéses) eljárás a precíziós öntés változata. A folyamat során a műtárgyat (plakettet, ékszert, kisplasztikát, érmét) viaszból formázzák meg egy szilárd magon, majd agyagköpennyel borítják be. Az égetés során kiolvadó viasz helyére öntik a bronzot. "

Tehát a lágy eredeti helyét valami erősebb és nemesebb "anyag" foglalja el. De a forma eredendően meg van.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/egyszeru-pszichologiai-iranyu.html

Nem kell tehát "Istenné" lennünk..., és kell. Így jól érthető Nietzsche parancs: "Légy aki vagy!" 

S az "örök visszatérés", mely épp olyan "viccmunka" mint amit Keresztes Szent Jánosról meséltünk...; ugyanis, ha jól csináltad az életed, nem kell, ha nem, úgyis javítani kell...

Tehát visszatérsz, ha nem akarod, s nem, ha akarnád - de minek?

 A parancs tehát adott..., Krisztus testét építeni..., mindannyian egy porcája vagyunk a nagy tervnek, mit átlátni sosem fogunk, de átérezni szükséges.

"Az első az, hogy az ember mindig a legnagyobb gonddal igyekezzék Krisztust mindenben utánozni és életét az Övé szerint berendezni." ( Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XIII. fej., 105 o.)

"A világ valamikor szellemmegjelenés volt" -, írja Novalis. Most is az, és akkor sem tűnt annak mindenki számára. 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/magikus-imadsag-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/ut-gyozelemhez-iii-pecsetgyuru-vi4-2014.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/romantizalok-minden-egesz-eltorott-itt.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/omnis-homo-mendax-minden-ember-hazug-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/apokalipszis-iv-ii1-kozvetites-szep-es.html

"Potencia-sor vagyunk"!

Nem kell az egész Szellemi valóságot, nem az egészet..., csak egy részét..., ezért eltérő a bűnök besorolása is Keresztelő Szent Jánosnál. A bűnük "készlete" is személyre szabott, ahogy a betegségek is személyiségfejlődésünket szolgálják ( ~ Novalis ), minden érted van, a te bűnös lelkedért...,  s Te az egészért. 

"Értem pedig a természetes vágyak és önkéntelen indulatok alatt mindazokat, amelyekben a szabad akaratnak sem megelőzőleg, sem utólag nincs semmi szerepe. Mert ezeket megszüntetni és teljesen kiölni, ezen élet folyamán lehetetlenség." ( Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XI. fej., 95 o.)

https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-x-eikon-avatarok.html 

Ám a "saját formánk" kitöltetése kötelező feladat. Mi másért születtünk volna, ha nem ezért?

"A sors parancsol..." ( Hölderlin, Patmosz, 130 ) 

Ehhez egyfajta "szüzességre" van szükség. ( Mintha Keresztes Szent Jánost olvasnánk... )

"A kereszténység eszménye a karthauzi szerzeteséhez hasonlít, aki Krisztusért elhagyja apját, anyját és testvéreit, és lemond róla, hogy családot alapítson, hogy hogy férj, hogy apa legyen." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-kerdes-egyebkent-nem-az-hogy-mit-er.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/hitben-vagyunk-egyek-nem-tapasztalasban_1.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/o-crux-benedicta-winnerek-utja-hybris.html

"3. Amikor a szüzességről beszél a szent apostol, , az ő életét választóknak vázolja az életformát, hogy az ilyen milyen legyen: A szűznek arra van gondja, ami az Úré, hogy szent legyen testben és lélekben (1Kor 7,34), állítja, hogy testben és lélekben egyaránt tisztának kell lennie. Arra int, hogy minden bűnt messziről el kell kerülni, úgy a nyilvánosakat azokat is, amelyeket gondolatban követnek el. A szüzességet tisztelő lélek célja a közeledés Istenhez és az, hogy Krisztus menyasszonya legyen. mint a titkosokat, vagyis azokat is, amelyeket cselekedettel. Aki valakihez hasonlítani akar, annak utánzással kell felvennie annak erkölcsi magatartását, akihez hasonlóvá válik. Aki tehát Krisztus menyasszonya kíván lenni, annak az erény és erő által Krisztus szépségére kell hasonlítania. Nem lehet úgy a fénnyel egyesülni, hogy közben nem rá nézünk. Halljuk, amit János apostol mond: Mert mindaz, aki ezt a reményt osztja, megszenteli magát: ahogyan Ő is szent (1Jn 3,3). Pál apostol meg azt mondja: Legyetek utánzóim, mint én Krisztusé (1 Kor 11.). Az Istenhez szárnyaló és Krisztushoz ragaszkodó lélek űzzön el magától minden bűnt, amelyet nyíltan tettel követnek el, amin értem a lopást, rablást, házasságtörést, harácsolást, paráznaságot és a nyelv átkát, és mindent, ami a nyilvános bűnök nemébe tartozik, és mindent, ami titkon a lélek mélyén lapul, és amelyek kifelé láthatatlanok maradnak, de kérlelhetetlenül felemésztik az embert, a legrosszabbakba döntve. Ezek: irigység, hitetlenség, rossz szokás, álnokság, tiltott dolgok vágya, gyűlölet, féltékenység, dicsőség vagy és mindaz, ami a bűn méhkasának mélyén, a felszín alatt rejlik, amit a nyilvános bűnök nemével együtt gyűlöl és utál az Írás, amelyek rokonok egymással, és ugyanazon gonoszságról sarjadnak." ( Nüsszai Szent Gergely, Az Isten szerinti célokról és az igazi aszkézisről, 3, 420 )

 

 

"Nem lehet úgy a fénnyel egyesülni, hogy közben nem rá nézünk."

Η Γνώσις ως ορθοδοξία. VII. / "violent ferment" IV. / Zóna IV. ( πνεῡματιϰόι και ψῦχικόι VI. ) ~ "rémisztő köd" / Ami majdnem az, az nem az... / mikor testet adunk az ideanak

 Százhalombattai helyzet...

 Ami majdnem az, még nem az...

Hogyan mozogjunk a Zónában?

 

 

 Mint már meséltem, én a nehezen tanuló tanítványok közé tartozom..., talán ezért lettem tanár.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/negyedik-szabaly-eszre-terhet-neha-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/en-sokkalta-jobb-izu-vagyok-szakits-le.html

 

Immáron a harmadik iskolámban ( Arany János Általános Iskola és Gimnázium ) járok hasonlóképpen..., már büszke kezdek lenni rá.

Ezen a munkahelyemen is eleinte szabad kezet kaptam..., sok mindent csináltam..., ám lassan mindent lehetőségemet megszüntették, mozgásterem beszűkítették...; már réges-rég elvették a Vallásismeretet, a Filozófiát, most készülnek épp az Etikát elvenni.

Miért ez a harag..., én inkább, mint Szókratész, tudatlanságnak nevezném..., a ψῦχικόι értetlensége és féleleme a πνεῡματιϰόι-kal szemben.

Mindig idegesítő számukra aki "testet képes adni az ideának".

A tett súlya ugyanebben áll. 

Könnyű "szépelegni", ám, ha valóban cselekvésre kerül sor..., mikor "testet" adunk az ideának..., már megnehezül a helyzetünk.

"Valóban szerencsétlenség - gondolta Augusto - ha az ember kénytelen a holmijának hasznát venni. A használat koptatja, rontja, s bizony tönkre is teszi a szépséget." ( Miguel de Unamuno: Köd )

Lehet-e jót tenni embertársunkkal?

Gyakorlatilag nem, hisz magunkkal sem tudunk megfelelően bánni, akármelyik rendszer szerint is értelmezzük magunkat..

Ebből azonban az is következik, csak rosszat tudunk tenni..., főleg, ha a másik félnek még érdekében is áll így értékelni a cselekedetünket.

"Ami majdnem az, az nem az."

Ez nagyon nyomasztó gondolat. Akár jók a szándékain, akár rosszak..., még rosszat sem tehetünk tökéletesen, bármilyen könnyű is elrontani a jót."

 https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mikor-testet-adunk-az-ideanak.html

Megfelelő testet adtunk-e az ideának..., helyesen működött-e bennünk a "Λογος"?

 

"rémisztő köd"

 

Ami olyan..., az még nem az, ebben nincs könyörület..., mind hibázhatunk, s hiba az is ha bármit is elvesznek tőlünk "hálából".

"A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”" ( Jn 10,31-32 )

S mind tönkremegyünk..., csak nem mindegy, miben!

Hogyan mozogjunk? Kellő alázattal, de határozottan. 

 

Megyünk a "csavar" nyomában...

Ez a "köd" nekünk barátunk..., semmiképp sem "rémisztő"! 

Mi a Zónában otthon vagyunk.

Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata IV. ~ csak zavar legyen, s a zavarosban jól halászhassanak

Árvaság és kiengesztelődés

Minden filozófia annyit ér, mint az etikája.

 

 

 

Feuerbachhal végérvényesen is megjelennek a "felkiáltójel gyermekei", aki az ész nevében kívánják megreformálni a világot, de csak saját eszükre gondolnak közben..., megcsonkítva adnak vissza valamit amit mások korábban felfedeztek vagy saját "szerzeményként" állítják azt. 

Esetleg valami saját idétlenséget állítanak elénk, majd ráfogják: "Ez valami!"

Megjelenik az arrogancia, a arcátlan magamutogatás és törtetés. Hivatalosan megtűrt sőt támogatott formában is.

Mégsem lehetünk teljesen tiszta lelkiismerettel, nem foghatunk rá minden egy személyre; hisz ez is, ahogy minden, valaminek a következménye.

A hiba a rendszerben van...

 

S sajnos a vallásos emberek sem mentesek ettől a szemlélettől, maga Feuerbach írja:

"A közönséges teológia az ember álláspontját Isten álláspontjává teszi, a spekulatív teológia ellenben Isten álláspontját az embernek, vagy helyesebben, a gondolkodónak álláspontjává teszi. (...) Isten a közönséges teológiában csak épületes szóvirág, képzet, a fantázia játékszere; a spekulatív filozófiában ellenben igazság, keserves komolyság." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 8 )

Sokan "kívánságteljesítő automatának", "esküalapnak"..., stb tekintik Istent. Fenyegetőznek vele, fenyegettetik vele magukat is. Hivatkoznak Rá vitáikban, úgy forgatják, mint egy "bunkósbotot".

Ez méltatlan viselkedés, nem csak keresztényhez, de emberhez is. ( Nietzsche is ilyesmiért haragudott meg a keresztényekre, nem úgy viselkedtek, ahogy a hitük szerint várható lett volna tőlük. Ahogy Ő mondta, - nem látszott rajtuk megváltottságuk tudata. ) 

 

Helyette valami Isten nélküli és vallás nélküli panteisztikus , de humanisztikus világkép jelenik meg Feuerbachnál, ám amire felhívnám a figyelmet, rengeteg a kérdőjel és a felkiáltójel, ő már tényleg a felkiáltójel embere..., vele kezdődik ez a mostani világ.

 

Szóval..., Feuerbach bosszantó, de még "fogyasztható", olykor mulatságos, néha pedig nagyon szépeket is tud mondani. De nagy bajt csinált, mert kiengedett egy szellemet a palackból.

A saját világképét spekulatív teológiának..., majd pár sorral lejjebb már spekulatív filozófiának nevezi. "(...) a spekulatív filozófiában ellenben igazság, keserves komolyság", mondja ő..., ez nagy baj. 

A "kérdőjel gyermekei" ezzel szemben valódi szeretetben és testvériségben, belső derűvel áthatva élnek. 

Feuerbach-féle embereknek azonban parancsba kell adni, szeressétek egymást, eddig Istennel, mostantól Isten nélkül..., szigorú komolyságban, hisz okos ember mondja.

A felkiáltójel emberei mind nevetségesek mert olyan komolyak mint a "vakbélgyulladás", mégis épp ezért veszélyesek mindenre ami él..., mert a saját szabályaikat gátlástalanul kívánják ráerőltetni valamire, ami jóval kifinomultabb és bonyolultabb, mint az ő "csökött" agyuk. 

S ez még akkor is igaz, ha jót akarnak..., s talán akkor a legveszélyesebbek.

 

 

 Feuerbach a vallásellenes filozófiát akart írni, de az igazi kritikát nem onnan, hanem a saját oldaláról kapta.

( A keresztények hozzá vannak szokva a lelkiismeret vizsgálathoz..., nekik az ilyen nem túl érdekes dolog; vagy ahogy ha jól emlékszem Unamuno írja, az egyház hozzá van szokva a bűnhöz, nap mint nap találkozik vele, emberekkel foglalkozik..., ez az "antropológia" a javából. )

 

A marxizmus a következőket emeli ki, lényegében helyesen:

"Ez a feuerbachi absztrakt ember ugyanis világon kívül gubbasztó, nem anya szülte lény, társadalmon és történelmen kívül él, azaz sehol." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

Ha a "felkiáltójel emberei" közé állsz, a végletekig magányos leszel, a társas magány állapotába kerülsz, soha többé nem lesznek testvéreid, csak ellenségeid; - a gondolkodás és az ész természete teszi ezt.

S a sok sérelem kiengesztelődésért kiált, de mid van kiengesztelni? A tested és anyagi javak..., amik a gondolkodás számára újra préda és kritizálható valamik.

"Szeressétek egymást, omoljatok nemi- és osztálykülönbség nélkül egymás karjába - merüljetek az általános kiengesztelődés mámorába!" ( Marx - Engels: Válogatott művek, II, 380 )

 

 

 A mondat két dolog miatt is izgalmas..., először is, mert kiemeli, a kiengesztelődés ebben a "felkiáltójeles" világban csak testi élvezetekkel lehetséges, másodszor ami a gondolkodásból lényegileg következik, a megosztás, meghasonlás keletkezik mindig, mindenkor; "nemi- és osztálykülönbség" hányszor halljuk ezt azóta is a gondolkodás, a felkiáltójel embereitől.

Ijesztő, hogy milyen egyszerű ez az egész.

 

A marxizmus még ezt a panteisztikus, misztikus érzést is sajnálja Feuerbachtól, ugyanis a marxizmus nem filozófia, az már ideológia, gazdaságpolitika..., nincsen is etikája.

"Feuerbach nem látja, hogy a "vallásos lelkület" maga is társadalmi termék és hogy az elvont egyén, melyet elemez, a valóságban valamely meghatározott társadalmi formához tartozik." ( Marx-Engels: Válogatott művek, II, 401 )

A társadalmi formát pedig, értsd jól..., majd "ők" meghatározzák, csak zavar legyen, s a zavarosban ők jól halászhassanak, természetesen valami "jó" nevében gyakorolva a hatalmat, rendet teremtve ott ahol nem is lett volna rendetlenség,  ha ők nem jelentek volna meg.

 

 

Jót is csak egyféleképpen lehet akarni, ahogy ők akarják.

Így tényleg Isten helyére az ember kerül..., de ezzel, - s ezt jól írta Feuerbach ugyanaz a szörnyűség kezdődik, amit Isten nevében is  már sokszor elkövettek már a gondolkodás emberei az emberiség rovására s mindannyiunk szégyenére.

De hol az az ember?

"A kérdés csak az, hogy kinek a normái és kinek a gyakorlatai. Az elmúlt évtizedekben, úgy tűnik, hogy a válasz a radikális baloldal mércéje, amely aláássa az olyan kulcsfontosságú amerikai alapelveket, mint az egyéni jogok és a törvény előtti egyenlőség, a csoportidentitáson alapuló utópisztikus eredmény-újraelosztás javára. Egy dolog megvitatni a CRT ideológiai perverzióját annak érdekében, hogy leküzdjük azt; egy másik dolog, hogy beavassuk a központi tételeibe. Oktatási rendszerünk jelenleg sokkal inkább az utóbbit teszi, mint az előbbit. Ennek véget kell vetni. A jó polgároknak kötelességük ezt megállítani." ( https://neokohn.hu/2021/07/13/ne-engedjuk-at-az-oktatast-a-radikalis-baloldalnak/ )

 

Egyetlen reményünk, hogy az emberi ész természeténél fogva Isten kereső..., a teremtmény keresi Teremtőjét.

"Az első és legfontosabb kérdés: mit is akar tulajdonképpen az ész a metafizikával?, milyen végcél lebeg ilyenkor a szeme előtt?, mert az ész spekulációjában kitűzhető nagy, talán legnagyobb, sőt egyetlen végcél a metafizika, hiszen többé-kevésbé minden ember munkálkodik rajta, s érthetetlen lenne, hogy e téren való fáradozásaik mindenkor megmutatkozó eredménytelensége mellett miért volt mégis hiábavaló a felszólítás, hogy hagyják végre abba e Sziszüphosz-kő görgetését, ha nem fűzné az észt mindennél bensőségesebb érdek a metafizikához." ( Immanuel Kant,Vallás a puszta és határain belül )

A sok "felkiáltójel" előbb-utóbb meghajol a nagy kérdőjel előtt. ( Érdekes megfigyelni külföldön és hazánkban is kik vonzódnak a marxista filozófia iránt: kamasz, maximum ifjú korúak és gyermeteg felnőttek; komoly ember aligha. )

Mert kiengesztelődés csak Istenben létezik....

 

2020. 01. 15. ( Frissítve: 2021. 07. 16. )

"Egy sivatagot kaptál megművelésre." II. ~ "Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk."

 "A békémet akartad, jöjj és vidd magaddal!"

 Egy sivatagot kaptál megművelésre II.

 

 "Nem pirospozsgás, szőkeszakállas szentek vagyunk, mint a képeken, akiknek ékesszólását és csattanó egészségét még a filozófusok is irigylik. Osztályrészünk más, mint amit a világ elképzel. Mellette még a lángész alkotó kínja is léha játék. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram; de a szent tanúbizonyságát mintha tüzes vassal tépnék ki belőle."( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Akkor miért jó a sivatagban dolgozni? Mi ebben az öröm?

Erre csak egy elég furcsa választ tudok adni..., írva vagyon, aki meglátja az Úr arcát, meghal; de aki nem látta az is.

Ahogy Jézus mondta azon az éjszakán: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te." ( Mt 26,39 ) 

Ám ha "elmúlna", ahogy Kazantzakis regényében, az nagy baj volna..., Neki is.

Erre világít rá Pedro Calderon de la Barca is: "Mert embernek legnagyobb Bűne, hogy megszületett Ő."

Előbb van a szerep, az idea csak aztán jelenik meg hozzá a forma. Jaj Cervantesnek, ha nem írja meg a Don Quijotét! 

 

Utassy József: Irdatlan ég alatt, 1988

Erről beszél Utassy József képes verse. Biztos akkora öröm, írni?

 Igen, meg nem, neki ez volt a keresztje, erre a szerepre született. Ezeket a verseket Neki kellett megírnia, s nagy baj lett volna, ha nem teszi..., neki is százszorosan jaj!

"Mert ez a különös ember, aki annyi más terhét cipelte, nagyszerűen tudott vigasztalni, de ő maga sohasem vigasztalódott meg." ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Mert magányos, a legnagyobb csúcsain nagyságnak nincs nagy tülekedés, ott kevesen vannak, oda rendszerint magányosan, vagy nagyon kis csoportokban lehet felérni. 

A kereszténység, a szentté válás magányos vállalkozás. S a szent sohasem lehet biztos a dolgában. A többiek messze felettük a csúcs közelében látják haladni felfelé, felnéznek rá..., erről beszéltünk a Wittinghoff-Borkai ügy elemzésekor is..., de ő soha nem tudhatja mennyi van még hátra.

"Sokan nem tudták a csodát megfejteni, hogyan lehetséges, hogy az, akit ezernyi ember bíróul választ, mikor a kötelesség rettenetes összeütközéseiről van szó, a maga dolgában mindig félszegnek és szinte félénknek mutatkozik. "Szórakoznak rajtam -, mondogatta - felhasználnak, mint egy játékszert"." ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

"Természetesen mindenkinek csak annyi tapasztalata lesz, amennyi illik hozzá. Egy tíz centiliteres üveg sohasem fog annyit tartalmazni, mint egy literes." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Annyi lesz a tapasztalat, amennyinek lennie kell, s lényegtelenné válik, mit kiált a tömeg, mint Karinthy Barabás című novellájában, mert a tanítvány a mester arcát kezdi felvenni..., az meg sérthetetlen.

Idővel kitisztul a tükörben mutatott kép is önmagunkról: 

"Az volt az érzésem, hogy figyelmem egy másik - ez idáig ismeretlen - lelkiismeret, egy homályos tükör felszínére siklik, s hirtelen attól féltem, hogy megpillantok egy arcot - milyen arcot, talán az enyémet?... Egy újra megtalált, elfeledett arcot." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

 S mikor ér fel mindenki a csúcsra? Talán soha. 

Unamunonak van egy elmélete a "világkolostorról", ő is elismeri, akik test szerint élnek, társaságban élnek és újratermelik a bűnt...; akik lélekben, magányosan. 

 Össze kellene hozni valahogy a két kibékíthetetlennek tűnő szenvedélyt. 

Hogy lehet sikeresen élni a világban szerzetesként? ( Nem mellékesen Unamunonak sikerült..., 8 gyereket nevelt fel, s emellett nem akármilyen gondolkodó is volt...; s indexre is tették a könyveit! Ahogy az idézett Kazantzakis regény és film is járt! Vajon miért?  Lehet, igazságuk volt...)

Talán mégis elered még az eső a sivatagban, s kivirágzik a kő- és homoktenger.

"A dolog addig fog tartani, amíg tart... De végre is mit akarsz? Azért vagyunk itt, hogy tanítsuk az igazságot, nem szabad szégyellenünk." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

2019. 11. 03.

"Egy sivatagot kaptál megművelésre." I. ~ "Ha nem lesz többé szomorú a világon..."

"A békémet akartad, jöjj és vidd magaddal!"

"Úgy nőttem fel, mint szőlővessző karó nélkül, és iránytalanul tekeregtek a földön vad indáim." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

Egy sivatagot kaptál megművelésre I.

 

 

"Egy sivatagot kaptál megművelésre.

Ásd föl, fakassz vizet a kavicsokból, hódítsd vissza a homoktól a földet.

Éhezz, szomjazz, de sose csüggedj, sose add föl magad.

Már készülődnek valahol a madarak, melyek jövendő erdeid lombjaiban akarnak énekelni." ( Rónay György: Hatvan utánra )

 

Kereszténynek, "szentnek" lenni izgalmas vállalkozás..., tuti nem fog unatkozni az ember, ameddig csak él. Mert lényegében végtelenített munka és végtelen perspektíva mindenféle más szempontból is vizsgálva. ( "Mert szegények mindig lesznek veletek." Örökké vigasztalni kell..., a játék, Willigis hasonlatával élve akkor ér véget, ha nem lesz többé szomorú a világon..., de addig még hosszú az út! )

Miért?

Két állam polgáraiként, akiknek "sejtésük" van egyfajta tökéletességről, nem érhetjük be holmi "fércművel", nekünk csak a tökéletes állam elfogadható.

Ennyiféle emberrel, ennyiféle vággyal..., ez lehetetlenség volna?

Mi is tisztában vagyunk korlátozott képességeinkkel és lehetőségeinkkel, ám ez nem hangol le minket, sőt..., egy testté kapcsol össze:

"Jöjjön el a Te országod!" -, mindenki felfedezte mi az ő egyéni célja a világon - az ő világának a célja, annak a világnak, ami ő maga volt, hisz azt magában hordozta; (...) ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

"Az életnek az a célja, hogy az ember teremt magának egy lelket, egy halhatatlan lelket. S ez a saját műve." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Akkor az most halhatatlan, tehát mindig is volt..., vagy ő teremtette?

"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még." ( Márai Sándor )

"A férfikor legnagyobb, tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság." ( Márai  Sándor )

Márai Sándor is a mi fajtánk volt..., hiszen tragikusnak ítélt egy olyan magatartást, ami a nem közénk tartozók világában hétköznapi, sőt elvárt, ott az számít abnormálisnak, aki nem gőgös, fennhéjázó vagy képmutató. 

Márai veszélyeztetve érezte ezt a halhatatlan lelket a hiúságától fenyegetve.

Ezzel küzdött Páduai Szent Antal, s erre hívja fel Boróka testvér figyelmét Ferenc testvér ( Assisi Szent Ferenc ) is: "Mész, mész mész; nagyot gondolsz, kicsit tész!"

( https://videa.hu/videok/film-animacio/paduai-szent-antal-kereszteny-film-teljes-kh5MHw3iRZN6j8ET

https://www.youtube.com/watch?v=o167-CGJy0w )

Persze a szentek így sem könnyű személyiségek..., de hát Isten sem "eszik a tenyerünkből". 

Valahogy úgy van ez..., ha hideg futkos is a hátunkon tőle, mint amikor Hegelnek egyszer elmesélték, a valóság ellentmond elméletének az Abszolút Szellemről, ezt felelte: "Annál rosszabb a valóságnak!"

"Úristen! Egy szent elég sok kárral jár, de mindennek meg kell adni az árát." ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Megfizetjük szentjeink árát..., de végül csak nyer velük a "valóságunk".

Ám ők is megfizetik a mi társaságunk árát..., keményen.

"A Kereszt embere nem azért van itt, hogy győzzön, hanem hogy haláláig bizonyságot tegyen a vad alattomosságról, az igazságtalan és ocsmány hatalomról, gonosz ítéletről, mely ellen Istenhez föllebbez. Nézd Uram ezeket az erőtlen gyerekeket, hiúságukat, mely oly könnyű és röpke, mint a méh, állhatatlanságukat, rövid, tökéletlen eszüket, szomorú érzékiségüket..., hallgasd kopott s egyúttal alattomos beszédüket, mely mindent csak kívülről fog fel, csupa kétértelműség, eléggé határozott, ha tagadnia kell, mindig gyáva, ha igent kell mondania, rabszolga vagy lakáj nyelve, szemtelen és hízelgő, rugalmas, alattomos, nemtelen. Pater, dimitte illis, non enim sciunt quid facient!" ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Egy mentsége van ennek a valóságnak, tényleg nem tudja, mit cselekszik. Nincs már lelke, csak a hús hoz döntéseket..., húshoz méltóakat.

Virágzó Atacama

2019. 11. 03.

A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 A nem-Egyház

A "nagy misztérium"

 

 

"It is in the Church that Christ fulfills and reveal  is his own mystery as th purpose of God's plan: "to unite all things in him" ( Ef 1,10 ) St, Paul call as the nuptial union of Christ and the Church "a great mistery" (...) Contemplating this mystery in her, Paul exclaims: " Christ in you, the hope of glory. ( Kol 1,27 )" ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

"Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek." ( Kol 1,27 )

 "Az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van."

"The Church, is in Christ is like a sacrament - sign and instrument, that is of communion with God and of unity among all men. ( Lumen Gentium ) The Church's first purpose is to be the sacrament of the inner union of men with God. Becouse men's communion with one another is rooted in that union with God, the Church is also the sacrament of the unity of the human race." ( Cathecism of the Catholic Church, United States Catholic Conference )

Ez az alapja ember és ember közötti kapcsolatnak, ember és ember közötti kapcsolatnak..., sőt minden más kapcsolatnak is.

Erről tanúskodik, aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében, ahogy Pál apostol is nevezne bennünket. ( Még ha magunkat mi aligha mernénk így... )

Szentek vagyunk hát a szentekért...

"(...), hogy Krisztus eleven teste legyen a tanúságtételre." ( Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/E/Egyh%C3%A1z.html )

 

aki az egyház valódi része az valóban szent a szentek közösségében

 

Ezt a felelősséget sokan olyanok is érzik, akik nem vallják magukat egyik intézményes egyház részének sem..., velük mi a helyzet?

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"1917-ben egyik reggel, La Rochelle-ben a pajtásaimat vártam, hogy együtt menjünk a gimnáziumba. Nem jöttek, s hamarosan nem tudtam már mit kitalálni, amivel foglalkozhattam volna, elhatároztam hát, hogy a Mindenhatóra gondolok. A Mindenható abban a pillanatban lebukfencezett a kékségbe, s minden magyarázat nélkül eltűnt. Szóval nem létezik— állapítottam meg udvarias megdöbbenéssel, s úgy véltem, az ügy ezzel lezárult. Bizonyos értelemben valóban le is zárult, mert azóta soha a legkisebb kísértést sem éreztem, hogy feltámasszam. Hanem a Másik, a Láthatatlan, a Szentlélek, az, aki kezeskedett megbízatásomért, és ismeretlen, szent nagy erőkkel egész életemet igazgatta, az megmaradt.” ( Jean-Paul Sartre )

Meglátásom szerint akiben él ez a tudat..., ez a felelősség, az ha tetszik neki, ha nem a szentek közösségének része; ha keresztelt, ha nem, az Isten népébe tartozik..., meg van hívva magasabb életminőségre. ( Ha valaki azt hiszi könnyű sors az..., nagyon téved. Mégis Avilai Szent Teréz az ördögöt sajnálta..., "szegény, ördög, milyen rossz neki, nem tud szeretni". )

"Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy rendkívüli hitvallás titka, hanem egyetemes. A küzdelem Isten és ember között a megbékülés iránti vággyal párhuzamosan támad fel mindenkiben. Legtöbbször tudattalan és kérész életű ez a tusa. 

(1)A gyönge lélekben nincsen meg a tűrőképesség, hogy a testnek hosszan ellenszegüljön. Elnehezül, hússá lesz maga is és befejeződik a harc. 

(2)Ellenben a felelősségteljes emberek között, azon emberek sorában, akik nappal és éjjel a legfelső kötelességre vetik szemüket, a hús és a szellem konfliktusa irgalmatlanul pattan ki, és előfordulhat, hogy egyedül csak a halál vet véget neki. Mentől erősebb a lélek és a test, annál inkább gyümölcsöt hozó a tusa, s gazdagabb a végső harmónia. Isten nem szereti a gyenge lelket és az ernyedt testet." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ez a kettősség mindenben jelen van. Ez a közdelem áthatja a rendszert. Az igazi hívő kételkedik..., ha nem kételkedne, nem lenne hívő. Gyönge lélek volna, akiben a lélek is hússá vált..., bigottá ( Chesterton ) aki már nem tud és nem is akar gondolkodni..., s a szíve is már csak hús szívvé vált.

Az egyház nem intézmény..., jobban mondva csak részben az, ahogy a kereszténydemokrácia sem létezik valójában. Unamuno "fából vas karikának" nevezi, s a következő példával támasztja alá: 

"A kereszténység eszménye a karthauzi szerzeteséhez hasonlít, aki Krisztusért elhagyja apját, anyját és testvéreit, és lemond róla, hogy családot alapítson, hogy hogy férj, hogy apa legyen." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Ezért könnyű a pénz és hatalom trükkjével, ahogy a korábbi részben írtam, mint valami "választóvízzel" pillanatok alatt elválasztani a kétféle embert egymástól, ugyanis az egyik csak ennek, míg a "szent" mindkét országnak polgára. ( "Az én országom nem evilági ország." Jn 18,36 ) Ami persze képtelenség..., mégis így van; s ettől szép a dolog, s ezért legyőzhetetlenek a szentek.

Aki nem ebben a látszólagos "meghasonlásban" él..., elveszett ember.

"Az Egyházon kívül minden nép fattyú-nép lesz, lelencek népe. természetesen az a reményük még megmarad, hogy meg tudják ismertetni magukat a sátánnal. Majd ha fagy! Sokáig várhatnak a fekete Karácsony-apóra! Betehetik a kandallóba a cipőjüket! Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni! Nem elég akarni, hogy az ember örülni tudjon. Egy kisfiú hónapokig boldogan játszik el  a legkisebb filléres babával, míg egy koravén gyermek ásítozni fog az ötszázfrankos játék láttára is. Miért? Mert elvesztette gyermeki lelkületét. Nos hát, a jó Isten azzal bízta meg az Egyházat, hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Megőrizni a gyermeki lelkületet rettegő, megcsömörlött, halálra vált, rettegő tömeg számára..., akiket az ördög is un..., hiszen miért is lennének izgalmasak, semmi kihívást nem jelentenek!

Miért? Mert gyávák!

 

Az ördög már most is unja, hogy örökösen gépeket tegyen beléjük, gépeket, melyeket alig talál ki, máris elavultak; most már csak apró kokain-, morfium-csomagokat tesz beléjük, akármilyen piszkos porokat, ami nem kerül sokba. Szegény alakok! Még a bűnt is meg fogják unni!

"Valahányszor találtunk valakit, kajabáltunk: "Megvagy! Miért rejtőzködsz? Talpra, s váltsd meg Izraelt!" Ám alkalmatosságainkat megpillantva mindannyiszor halálra rettentek. Rúgkapáltak. toporzékoltak, sikoltottak: "Nem én vagyok! Nem én!" S borban, kockában és nők karjaiban kerestek megváltást, hogy saját magukat megmentsék. Részegeskedtek, káromolták az Istent s kurváztak, egyedül csak hogy lássuk, ők bűnösök, és más az, akit keresünk..." ( Nikosz Kazantzakisz: Krisztus utolsó megkísértése )

Ám a félelemnek is vége lesz egyszer..., mert egyszer mindenkinek "becsukják a kaput" ( Kafka ).

"Akkor majd meghallják a szót - nem azt amelyet visszautasítottak, amely békésen mondta: "Én vagyok az Út, az Igazság, és az Élet" -, hanem a mélységből feltörő szót: "Az örökre bezárt kapu vagyok, a zsákutcába vezető út, a hazugság és a kárhozat." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ernest Renan kérdezi: "(...) lényegében nem szomorú-e az igazság?" 

Sokan hiszik, az igazság szomorúvá tesz..., Teilhard de Chardin is így imádkozik: "Add uram, hogy ne keverjem össze a szomorúságot a bölcsességgel!"

Az igazság szabaddá tesz. Mert az igazság nem több önmagánál..., így semmiképp sem szomorú. S felszabadultnak lenni a szóban rejlő küzdelmet is érezve sem lehet rossz dolog. S nem is az. A szabadság igazzá tesz, ahogy a boldogság is...

Aki a szentek egyháza ellen dolgozik, az öröm és a szabadság, az igazság ellen dolgozik, s előmozdítja az ellenkezőjüket. Célja a  szomorúság, a szellemi és testi rabság és a hazugság..., részigazságok felmagasztalása , teljes igazságként való elismertetése, sok bigott, ha nem, hát sok fanatikus töltse be a Földet. Azok jól irányíthatók, jó vevők..., bármire, akár anyagi, akár szellemi értelemben. 

"Amit az Egyház ellen tettetek, az öröm ellen tettétek." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

 

 

 

"Hagyomány!", dörmögik az öregek, "Fejlődés!", éneklik a fiatalok. Én azonban azt hiszem, hogy az ember mindig ember, hogy ma sem ér többet, mint a pogányok idejében. A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ez a nagy kérdés, neked "ki" parancsol?

 

Pedig mi jó csapat vagyunk..., de egy fanatikusnak vagy egy bigottnak hiába próbálnánk megmutatni az igazságunkat, meg sem hallgatna, aki meg igen, az közénk tartozik. Nekik meg azért beszélnénk hiába.

"A keresztény nép nem szemforgató nép. Az egyháznak jó idegei vannak, nem ijed meg a bűntől, sőt. Nyugodtan szembenéz vele, sőt Jézus Krisztus példájára el is fogadja, magára vállalja. Ha egy munkás becsületesen dolgozik a hét hat napján, megengedhetik neki, hogy szombat este leigya magát. (...) A keresztény nép ellenkezője a szomorú nép, az öreg emberek népe." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

"Ó! Ha engedték volna munkálkodni az egyházi férfiakat!" ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Van egy remek film Páduai Szent Antalról..., később még visszatérünk rá:

https://videa.hu/videok/film-animacio/paduai-szent-antal-kereszteny-film-teljes-kh5MHw3iRZN6j8ET

 

A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki.

 

(...) hogy megőrizze a világban ezt a gyermeki lelkületet, ezt a romlatlanságot, ezt az üdeséget." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

2019. 11. 02.

egész életére szólóan kell vezekelnie.

Őrült állat

 

 

Unamuno kijelenti, "ember vagyok és egyetlen embert sem vélek tőlem idegennek."

De mi az ember? 

Vercors regényével kapcsolatosan már megpróbáltuk egyszer már körbejárni a témát..., most megpróbáljuk máshogy.

Annyi nyilvánvaló, hogy nem merünk definíciót adni az emberre, mert mi lesz azokkal akik "kívül rekednek", már megfizettük "zártságunk árát", s lehet újra meg fogjuk fizetni..., de most "nyitottságunkért" fogunk fizetni.

Arisztotelész "zoon politikonnak", Rousseau "társadalmi szerződést kötő embernek", "manchesteriek" "homo economicusnak"..., de van ki "függőleges állatnak" hívja.

Ám a leginkább valóságtól elrugaszkodott elnevezés, bár megértem a vágyat ami íratta Linnével, a klasszikus és mindenki számára ismert: "homo sapiens", mert az biztosan nem.

Akkor micsoda?

Unamuno szerint inkább "érzelmes állatnak" kellene hívni, ám ezzel is van egy kis baj. Minél intelligensebb egy állat, annál érzelmesebb is..., ezzel nem oldottuk meg a problémát; de közelebb jutottunk hozzá.

Egy nagyon érzelmes ember már "csimpánz".

"Szolón megsiratta halott fiát; látta ezt egy nagyokos, és így szólt: Miért sírsz, hisz ez semmire se jó?” Mire a bölcs így válaszolt: „ Éppen azért, mert semmire se jó.” 

Persze világos, hogy jó valamire a sírás: legalábbis megkönnyebbül tőle az ember; mégis nyilvánvaló a válasz mély értelme, nyilvánvaló, hogy miért így válaszolt Szolón a pimasz kérdésre. 

És meg vagyok győződve róla, hogy sok bajt elhárítanánk, ha mindannyian kitódulnánk az utcára, kiteregetnénk a fájdalmainkat, s akkor esetleg az derülne ki, hogy csak egyetlen fájdalmunk van, egyetlen közös fájdalmunk, együtt zokognánk miattuk, az égre kiáltoznánk és Istent szólítanánk.

 Meghallana bennünket, ha nem hallgatna is meg. 

Az a legszentebb a templomban, hogy olyan hely, ahol együtt sírnak az emberek. 

Ha a sorsverte tömeg együtt elénekel egy Misereré-t, az annyit ér, mint egy filozófia. 

Nem elég gyógyítani a pestist, sírni is kell tudni miatta. Igen! Tudni kell sírni! Hogy miért? Kérdezzék meg Szolóntól." ( Unamuno: Tragikus életérzés )

 

Sírni nem elég, ez még nem emberi szint. Elkeseredni, szomorkodni veszteségen..., ezt állatok is tudják. Dühöngeni, csapkodni szintúgy.

 

Ám mi korlátozni is tudjuk érzelmeinket. 

Mint egy csapon át..., adagolni, s el is zárni, ha úgy tetszik. Ezt senki más nem képes rajtunk kívül az állatvilágban.

Ám ennek ára is van...

"Ösztöneink azonban kétségtelenül eltompultak. Az ember emberré vált, talán éppen attól, hogy végül le tudta küzdeni a génjeibe írott parancsolatokat és tilalmakat, kivált a fajtársa megölését gátlót. Más szóval, úrrá tudott lenni ösztönein, és képessé vált ellenükre cselekedni. Ennek azonban ára volt és van (és egyre súlyosabb). Ősi magatartásformáival való szembehelyezkedéséért az emberiségnek - úgy látszik -egész életére szólóan kell vezekelnie. 

Mivel? 

És hogyan? 

Egyedi esetekben tudatos vagy önmaga előtt is takargatott, mi több, nemes cselekedetté átmázolt aljasságokért - az ideg- és szívorvosok a megmondhatói, de olykor még a bőrgyógyászok is - kimutathatatlan okú betegségekkel. Magának az emberiségnek pedig, mint Freud tartotta: egyetemes kényszerneurózissal? Egyetemes pusztulással inkább." ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete )

S maradtak még kiskapuk is..., feltételezhetően genetikai kódolással; Tinbergen szerint a fülvakarás olyasmi, mit a kulcscsörgetés, cigire gyújtás, stb...., elodázza az esetleges indulatkitörést, időt ad a helyzet "rendeződésére" mielőtt nekiugranánk sértőnk torkának.

P. Palmgren pedig feljegyzi, a lövészárokban a katonákon támadás előtt eluralkodik az álmosság..., az alvó egy másik ösztönös erkölcs szerint nem ölhető meg. Ha elalszol, az életedet mentheti meg.

S elérkeztünk egy másik fontos tényhez, az ember, ahogy Arisztotelész is írta társas lény, pontosabban altruista társas lény..., ha elég látványosan ásítozol..., segítséget kapsz.

Amelyik társadalom nem reagál..., halálra van ítélve.

Szóval egy eredetileg állati sorból jövő lény, aki már nemigen tud, s nem is akar állat lenni; de embernek még silány.

Egy félőrült állat?

 

 

 

2019. 09. 29.

Csakis az igazi alkothat igazit. ~ Csak "látni" kell megtanulni.

III. Ortodoxia

"Élj friss ételekkel és régi törvényekkel!" ( Periandrosz )

 

 

A diákjaim kérdezni szokták: "Honnan tudni, mit kell tennem?"

 

Általában Böjte Csaba történetét szoktam erre elmesélni nekik..., a rendszer megmutatja mi a feladat, hogy Te melyik "kulcs vagy a dobozban".

Az Ő története egy egyszerű felismeréssel kezdődött kezdő pap korában: mise után gyerekek maradtak a templom lépcsőjén...

Sokan átléptek volna rajtuk, ő összegyűjtötte őket; foglalkozott velük, s akiknek szükségük volt rá, mert nem volt hova haza menniük, azok számára megnyitotta a plébánia szobáit is.

"Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta."  ( Lk 10,33-34 ) 

Csak "látni" kell megtanulni.

 

https://forbes.hu/files/11/8e/118ed9d9033ba7ca3360935f46e5691c.pdf

 Ám ez nem olyan egyszerű dolog, mint elsőre tűnik... A zenben is két iskola van, a "fokozatos" és a "hirtelen" megvilágosodás tanára épülő. 

Van-e különbség?

Luther állítólag egy viharban "változott meg" egy villámcsapás hatására, Pál szeme fényét vesztette a felvillanó fénytől Damaszkusz felé haladtában.

Ott változtak meg egy pillanat alatt, vagy sokat foglalkoztatta már őket "A KÉRDÉS", s csak egy pici lökés kellett a végső elhatározáshoz?

 

Ezt a "KÉRDÉST" én sejtésnek szoktam nevezni, ez nem egy szelíd valami, sokkal inkább egyfajta sürgetés, kényszerítő erő, noszogatás. 

A keresztények ezt úgy szokták megfogalmazni, az Isten valami nagyszerű dolgot készített elő számodra.., csak épp meg kellene hallanod a "hívást", a "küldést".

Olyan célt érdemes választani, ami elérhetetlen - pl. a tökéletességet. - szoktam tanácsolni diákjaimnak, ez kitart az örökkévalóságig. 

( Nem tudják, a cél már kiválasztotta őket, csak "bele kell majd állni." )

Ennek szolgálata lesz életfilozófiájuk, és fordítva.

Mindenkinek van ilyen...

"Úgy véljük, a háziasszonynak tudnia kell az albérlője mennyit keres, ám ennél is fontosabb, hogy ismerje filozófiáját." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

De nem mindegy, mindannyiunk számára sem, menyire emelkedett az egyes emberek filozófiájának szintje.

Assisi Szent Ferencnek ez nyilvánvaló volt..., az Ő filozófiája ez volt ( valószínűleg albérlőnek is szívesen választottuk volna ):

 Az önuralom fontos dolog...

Nem oly rég komoly vitába bonyolódtam egyik gimis diákommal, egy állításom körül, miszerint egy társadalom erkölcsi szintje levezethető az egyes polgárai erkölcsi magatartásainak értékéből. ( Menekült volna az egyéni felelősség elől... )

Tiszta matek az egész...

Hogy milyen nehéz dolog egyes beidegzésekkel szemben dolgozni..., emlékszem tanítványaim csodálkozó tekintetére, mikor arról beszéltem nekik, miért veszek jegyet mindig a BKV járatokon; - ha szolgáltat valaki neked, köteles vagy fizetni érte. 

Ha élősködsz, idővel összeomlik a rendszer, csak adott mennyiségű parazitát bír el "megbetegedés" nélkül.

( A korrupcióból is annyit ért az átlag ember, hogy ő "kimaradt valamiből", ez azt jelenti, ő is lefizető és lefizethető lenne, ha tehette volna. A jogosulatlan előnyszerzés más embertársunkkal szemben ez sokaknak a zsigereiben van. ) 

Páduai Szent Antal "rövidre zárja a kérdést... 

 

 

Cselekedet ékesebben szól, mint a beszéd, mondta ezt egy kiváló szónok, aki tudta a beszéd is cselekvés..., de még mennyire hogy az!

S mivel minden ember különböző - más lesz a cselekvés és más a szó...

Ám ami érdekes, ha valódi..., mindenki számára is értékes életfilozófiád lesz - alapja szavaidnak s cselekedeteidnek, s mégis semmi újat sem fedeztél fel.

( Chesterton arról híres, ateistának indult, majd kialakította saját életfilozófiáját..., s mikor kész lett vele, rájött ez a Kereszténység. )

"A konzervatív ideálok rosszak mégpedig nem azért, mert konzervatívak, hanem azért mert ideálok." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

Szent Ferenc már célzott rá..., egyféle ideál létezik, s tűnhet réginek,  de fogjuk fel inkább időtlennek, kipróbáltnak...

 Kell, hogy legyen ideáljaid, s lehet elérhetetlenek, mégsem engedheted el őket.

Szokták mondani Szent Ferenc követhetetlen..., miért Jézus nem az?

" Senki sem lehet haladó, ha nincsenek doktrínái; sőt, azt is mondhatnám, senki sem lehet haladó, ha nem csalhatatlan - vagy legalábbis hisz valamiféle csalhatatlanságban." ( G. K. Chesterton )

Egy a materializmusban gyökeredző személynek ijesztő lehet, de gondoljuk csak meg, ha nincs "csalhatatlan doktrína", még a gyerekedet sem tudod következetesen nevelni.

 

Mennyire igaz ez vezetőinkre. 

"Ami engem illet, én sose fogok önként olyan népvezérre hagyatkozni, olyan népvezérnek bizalmat szavazni, akit nem hat át annak a tudata, hogy népet irányítani annyi, mint embereket irányítani, hús-vér embereket, embereket, akik születnek, szenvednek és meghalnak, bár nem akarnak meghalni; embereket, akiknek annak kell lenniük, akik, nem pedig másvalakinek; embereket, akik azt keresik, amit boldogságnak hívunk. Embertelen dolog például emberek egész nemzedékét föláldozni a következő nemzedékért, mit sem gondolva az áldozatok sorsával. 

Nem az emlékükkel, nem a nevükkel, hanem ővelük magukkal. 

Az meg aztán, hogy az ember a gyerekeiben, a műveiben vagy a világegyetemben él tovább, az csupán homályos elmeszülemény, amely kizárólag az érzelmi bugyutát elégíti ki; az érzelmi bugyuta egyébként egész kiváló elmebeli képességekkel lehet megáldva. 

Mert lehetséges, hogy valaki nagy tehetség, az, akit nagy tehetségnek hívunk, pedig érzelmileg bugyuta, mi több: erkölcsi hülye. 

Volt már példa rá. 

Az effajta tehetséges érzelmi bugyuták szokták mondogatni, hogy nem érdemes a megismerhetetlent fürkészni, az ösztön ellen rugódozni. Éppolyan ez, mintha valakinek amputálni kellene a lábát, és utána azt mondanák neki, hogy nem érdemes a történtekre gondolnia. Márpedig mindannyiunknak hiányzik valami; csak van, aki érzi, van, aki nem. Van úgy tesz, mintha nem érezné: vagyis álszent." ( Unamuno: A tragikus életérzés )

Őket hívják most "hasznos idiótáknak".

 De ne essünk bele a mai világ nagy kísértésébe, a "negatív szemléletbe", ne azért ne drogozzunk mert tönkre tesz minket, hanem azért, mert "tisztán" jobb élni!

Mert a cél méltósága kötelez!

"Az eszköz ugyanis meg kell, hogy feleljen a cél méltóságának, s nem a látszat, nem a csalódás, hanem csakis az igazi alkothat igazit;..." ( Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Esztétika )

Légy igazi, hogy igazit alkothass! 

Legyen életfilozófiád, ami nem baj, ha konzervatív és romantikusan idealista és elérhetetlen! Őrizd meg a méltóságod, ami a célodból közvetlenül fakad! ( S így elkerülheted, hogy érzelmileg bugyuta és álszent legyél, mindenki nyomorára és nevetségére. )

 

Böjte Csaba így emlékezik édesapjáról, akit 1956-ról írott verseiért hurcoltak meg.

"Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha." ( 2 Pét 1, 10 )

 

Ha keresztény vagy igyekezz szentté válni, ha buddhista vagy bódhiszattva légy..., ne add alább!

"A Bódhiszattváknak kellett felkészítenie az emberiséget arra, hogy képes legyen befogadni Krisztust. 

Ma már az emberek eléggé érettek arra, hogy Krisztus közöttünk legyen, de hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy átérezzük mindazt, amit Krisztus jelent. Még ugyanennyi Bódhiszattvára lesz szükség ahhoz, hogy az emberiség olyan érettségi fokra jusson, hogy átadhatóvá váljon a Krisztus által belé táplált tudás, mint ahogyan az Ő eljövetelére is fel kellett készíteni az embert. Egy magasabb rendű tudás fejlődik majd ki az emberben, és minden egyes új ismeret lehetővé teszi számára azt, hogy Krisztust új fényben láthassa." ( Rudolf Steiner: A Bódhiszattvák szférája )

 

2019. 09. 28.