"Egy sivatagot kaptál megművelésre." I. ~ "Ha nem lesz többé szomorú a világon..."

"A békémet akartad, jöjj és vidd magaddal!"

"Úgy nőttem fel, mint szőlővessző karó nélkül, és iránytalanul tekeregtek a földön vad indáim." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

Egy sivatagot kaptál megművelésre I.

 

 

"Egy sivatagot kaptál megművelésre.

Ásd föl, fakassz vizet a kavicsokból, hódítsd vissza a homoktól a földet.

Éhezz, szomjazz, de sose csüggedj, sose add föl magad.

Már készülődnek valahol a madarak, melyek jövendő erdeid lombjaiban akarnak énekelni." ( Rónay György: Hatvan utánra )

 

Kereszténynek, "szentnek" lenni izgalmas vállalkozás..., tuti nem fog unatkozni az ember, ameddig csak él. Mert lényegében végtelenített munka és végtelen perspektíva mindenféle más szempontból is vizsgálva. ( "Mert szegények mindig lesznek veletek." Örökké vigasztalni kell..., a játék, Willigis hasonlatával élve akkor ér véget, ha nem lesz többé szomorú a világon..., de addig még hosszú az út! )

Miért?

Két állam polgáraiként, akiknek "sejtésük" van egyfajta tökéletességről, nem érhetjük be holmi "fércművel", nekünk csak a tökéletes állam elfogadható.

Ennyiféle emberrel, ennyiféle vággyal..., ez lehetetlenség volna?

Mi is tisztában vagyunk korlátozott képességeinkkel és lehetőségeinkkel, ám ez nem hangol le minket, sőt..., egy testté kapcsol össze:

"Jöjjön el a Te országod!" -, mindenki felfedezte mi az ő egyéni célja a világon - az ő világának a célja, annak a világnak, ami ő maga volt, hisz azt magában hordozta; (...) ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

"Az életnek az a célja, hogy az ember teremt magának egy lelket, egy halhatatlan lelket. S ez a saját műve." ( Miguel de Unamuno: A kereszténység agóniája )

Akkor az most halhatatlan, tehát mindig is volt..., vagy ő teremtette?

"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még." ( Márai Sándor )

"A férfikor legnagyobb, tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság." ( Márai  Sándor )

Márai Sándor is a mi fajtánk volt..., hiszen tragikusnak ítélt egy olyan magatartást, ami a nem közénk tartozók világában hétköznapi, sőt elvárt, ott az számít abnormálisnak, aki nem gőgös, fennhéjázó vagy képmutató. 

Márai veszélyeztetve érezte ezt a halhatatlan lelket a hiúságától fenyegetve.

Ezzel küzdött Páduai Szent Antal, s erre hívja fel Boróka testvér figyelmét Ferenc testvér ( Assisi Szent Ferenc ) is: "Mész, mész mész; nagyot gondolsz, kicsit tész!"

( https://videa.hu/videok/film-animacio/paduai-szent-antal-kereszteny-film-teljes-kh5MHw3iRZN6j8ET

https://www.youtube.com/watch?v=o167-CGJy0w )

Persze a szentek így sem könnyű személyiségek..., de hát Isten sem "eszik a tenyerünkből". 

Valahogy úgy van ez..., ha hideg futkos is a hátunkon tőle, mint amikor Hegelnek egyszer elmesélték, a valóság ellentmond elméletének az Abszolút Szellemről, ezt felelte: "Annál rosszabb a valóságnak!"

"Úristen! Egy szent elég sok kárral jár, de mindennek meg kell adni az árát." ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Megfizetjük szentjeink árát..., de végül csak nyer velük a "valóságunk".

Ám ők is megfizetik a mi társaságunk árát..., keményen.

"A Kereszt embere nem azért van itt, hogy győzzön, hanem hogy haláláig bizonyságot tegyen a vad alattomosságról, az igazságtalan és ocsmány hatalomról, gonosz ítéletről, mely ellen Istenhez föllebbez. Nézd Uram ezeket az erőtlen gyerekeket, hiúságukat, mely oly könnyű és röpke, mint a méh, állhatatlanságukat, rövid, tökéletlen eszüket, szomorú érzékiségüket..., hallgasd kopott s egyúttal alattomos beszédüket, mely mindent csak kívülről fog fel, csupa kétértelműség, eléggé határozott, ha tagadnia kell, mindig gyáva, ha igent kell mondania, rabszolga vagy lakáj nyelve, szemtelen és hízelgő, rugalmas, alattomos, nemtelen. Pater, dimitte illis, non enim sciunt quid facient!" ( Georges Bernanos: A Sátán árnyékában )

Egy mentsége van ennek a valóságnak, tényleg nem tudja, mit cselekszik. Nincs már lelke, csak a hús hoz döntéseket..., húshoz méltóakat.

Virágzó Atacama

2019. 11. 03.