Érett és éretlen személyiség
Másik gyakori nyavalygás valahogy így szól: "Hogy lehet, hogy az bántott meg, akit legjobban szerettem, aki legközelebb állt hozzám?"
Az a kés nem vághat meg, ami a szomszéd fiókjában van; s a sajátom is csak ha rosszul bánok vele, rosszul fogom.
Ez az egyik és legfontosabb szempont ami alapján különbséget lehet tenni..., az éretlen személyiség én központúan fogja fel a dolgot, felnagyítja saját fájdalmát s mást okol a hibájával...; gyerekség.
Az emberek veszélyesek...; a kés is veszélyes, ha nem helyesen nyúlunk hozzá. De ahogy az emberek is csak akkor boldogok, ahogy a kés is csak akkor tudja betölteni sorsát, ha használjuk, tudni kell bánni velük.
Ez egyfajta bizalom és magabiztosság nélkül nem fog menni.
"Az érettség viszont a következő jelekből ismerhető fel: tud közeledni másokhoz, jól kijön velük, kellő mértékben magabiztos, reális célokat tűz maga elé, tapintatos, az élet lényeges és lényegtelen dolgait helyesen különbözteti meg, rugalmas és képes alkalmazkodásra, érzelmei szilárdak." ( John Powell: Miért félek a szeretettől? )
Mostani világunk imádja felnagyítani..., sőt piadesztálra emelni a fiatalságot..., sőt már inkább a gyerekséget.
Nagy baj, hogy nem akarunk bölcs öregek lenni, mindenki infantilis akar maradni..., be és kiszámíthatatlan felnőtt...., ha ezt a felnőtt kornak lehet egyáltalán nevezni.., én mást mondanék rá.
Hisztis, bizonytalan, használhatatlan felnőttekkel vagyunk körülvéve, akik folyamatosan függésben vannak mindenkitől és mindentől. Csoda, hogy könnyen kiboríthatók és a barátságot sem ismerik.
Nekik szól a L'oreál híres reklám szlogenje..., mert ők a bizonytalanok az értékeikben: "Mert megérdemlem!"
2019. 12. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése