Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( I./5. )
"Úgy tekintette az egészet, mintha csupán valami időtöltő játék vesztese lenne." ( Hölderlin, Hüperion, 226 )
"Jellemükben képesek a szabadságra" / hamis személyiség és kényszerű izolálódás
"Könnyű köd"
Amiben élünk, a mi társadalmunk pillanatnyilag "(...) felszínesebb, pénzével szabadabban bánó, önmagában és értékeiben bizonytalanabb, az igazolást jobban igénylő, (...)" ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 79. )
Amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon...
"Hallgatunk, aztán megkérdezem: - A picsába, Rip, mi az, ami neked nincs meg? - Nincs, amit elveszítsek." ( Bret Easton Ellis, Nullánál is kevesebb, 194 )
Ha tetszik, ha nem , ahogy korábban a puritán nevelésről szóló részben írtuk, mindenki egy külön és különös küldetéssel születik a Földre, egy üzenettel, amit csak ő tud megfejteni, s majdan úgy megosztani a többiekkel, hogy ők is megértsék.
"Ó, én, ó, élet, kérdések nem szűnő árja! Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó, én, ó, élet! Válasz: Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség, hogy zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort." ( Walt Whitman )
"Te miben vagy világrekorder?"
Célod, küldetésed van...; s ha küldetésed van..., Isten keze dobott fel repülni, csak oda hullhatsz vissza.
De mi az üzenet?
Sokan félnek ettől a tudattól..., konkrétan ennek a repülő érzésnek a szabadságától..., ugyanis a szeretet kötelez.
Jobb a "lila köd". A "könnyű köd", ami nem vár el tőlünk semmit, nem sarkall semmire.
"Vagyis a liberális irány, mint az ebéd utáni szivarja, szokásává lett Sztyepán Arkagyicsnak; az újságját is azért a könnyű ködért szerette, amit fejében felidézett." ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 83. / Tolsztoj: Anna Karenyina )
Könnyű fejhez könnyű üzenet illik..., sajnos ezek könnyen válnak "prolivá", s mint már írtuk.., a proli folyton háborog, s hajlamos olyanok mögé állni, akik könnyen érthető, az ő szintjükön érvényes egyszerű szlogenekkel bombázzák őket.
"A kívülről irányított ember valójában már most is túlságosan kegyetlen önmagával, legalábbis bizonyos értelemben. (...) Valójában a kívülről irányított ember, éppen azért, mert kívülről irányított, különösen hajlamos arra, hogy példaképéül meg nem alkuvó, önmagában látszólagos teljesen biztos embert válasszon; így tehát éppen rendkívüli fogékonysága és utánzási hajlama ássa alá saját irányítási módját." ( David Riesman: A magányos tömeg, A kívülről irányított életforma; a szabad idő, 234-235. )
Már csak ezért is fontos lenne a nevelés, a társadalmi béke alapja lenne.
"Boldognak lenni, a szolgák nyelvén annyit jelent: álmosnak lenni." ( Hölderlin, Hüperion, 120 )
A most ható erők azonban nem érdekeltek bonyolult emberfők képzésében, egyszerűbb és olcsóbb egybites embereket dolgoztatni.
" A kezdeti népességcsökkenés korszakába jutott társadalmaknak azonban nincsen szükségük sem ilyen lelkesedésre, sem ekkora önállóságra. (...) Az ilyen társadalmak érdeklődését fokozott mértékben köti le az ipari folyamat legkevésbé változó komponense, a gépeket irányító ember. (...) Kevésbé függ azonban most már attól, hogy ki mit és hogyan csinál, hanem inkább az kezd számítani, hogy mások mit gondolnak róla. (...) Most azonban az igényelt termék már nem valamiféle nyersanyag vagy gép, hanem a személyiség." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 107. o. )
Nem kell már személyiség..., annak jellemereje van, autonóm..., esetleg meg kell nyerni, s lehet nem is sikerül..., tiszta kalamajka az egész. Ne is legyen.
Legyen aggódós..., arra jól lehet reklámokat építeni. S legyen..., mint egy állat; idomítható. Úgy a jó.
"Könnyen lehet, hogy gyermekeink nem nyerik vissza azt a jellemerőt, amit - már nem belülről irányított - szüleik elvesztettek. Igaz, ez az "erő" nagyon gyakran hamis volt, amint Samuel Butler is annak látta; mégis elegendő volt ahhoz, hogy megtörje a gyermek spontaneitását és levezesse diffúz aggodalmát." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 113. o. )
"Korunk egyik tévhite, hogy érthetetlen módon azonosítja az emberi természetet a spontaneitás fogalmával. Legyünk természetesek, mondjuk, és azt tesszük, amihez kedvünk van, ami éppen vonz, amit kellemesnek találunk. Könnyen és gyakran elfelejtjük, hogy az ember lényegi meghatározása az, hogy racionális értelmes lény. Megfontolt, tudatos, megindokolt cselekedetek jellemzik az ember igazi természetét. ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Érzelmi érettség, Az érzelem fenomenológiája )
Ma tanítványai elmesélték, növényt fognak tartani a szobájukban.
Mondtam nekik, hiszik vagy nem, de az emberekkel azok tudnak jól bánni,
akik a növényekkel is tudnak..., ugyanis a gyereknevelés sem spontán
tevékenység; a növénynél is figyelni kell a jelekre, a
pillanatnyi szükségletekre, de ezeket tervszerű és hosszan tartó,
fegyelmezett tevékenységek sorozatába kell rendeznünk, melyeknek sikerre kell vezetniük; hisz szeretjük növényeinket.
Nem locsolom agyon két napig, majd nem törődöm vele hónapokig.
Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő című könyvében, Vacskamati virágja című epizód "happy-endes", de a valóság ennél szigorúbb.
S figyelek..., figyelek az "üzenetre", nem akarok körtét csinálni az almából..., s nem lepődök meg, hogy Úr Isten mekkora lett ez a "gyerek"!
( A kutyád spontán, s ha te nem leszel az, tudni fogja, ki az főnök, ha mindig ugyanakkor mentek sétálni, már ott fog ülni a szájában a pórázzal a küszöbön. )
Rendnek kell lennie, a sokszínűség rendjének, mert mindenki más üzenet.
Ebben tudat alatt is mindenki hisz..., előbb-utóbb mindig a rendpártiak győznek, mert máshogy nem lehet "dolgozni".
"A többség nem hisz többé abban, amiben valamikor hitt, de még mindig azt a látszatot kelti, mintha hinne és a közvéleménynek ez a puszta kísértése elég erős ahhoz, hogy lehűtse az újítókat, hallgatásra és tiszteletteljes távolságra kényszerítse őket." ( Alexis de Tocqueville: De la Démocratie en Amérique )
Mert a hangsúly munkavégzésen van..., a zen szerint is két dolog kell az élethez, "zazen és szamu"..., keresztény megfogalmazásban ez imádság.., így nem pontos, inkább kontemplációt kellene inkább írni..., és munka. ( "Ora et labora!" )
„Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” ( Jn 5,17 )
Súlyos dolog ez; az üzenet, a küldetés munkára..., fegyelmezett és tervszerű munkára szól.
Minden rendes embert szorongással tölt el ez a gondolat. ( Kierkegaard, Sartre )
"Sírfeliratom: A lustaság ragadta el tőlünk, a halálnál hamarább." ( Antoine de Rivarol )
De aki aggódik, mint Rivarol..., már nagyot nem tévedhet..., hiszen azért aggódik, mert dolgozik, és nem tudja elég-e, elég jó-e?
Erről beszél Bret Easton Ellis "hőse" is..., értelmetlen az élete, mert nincs miért aggódnia. Ami fájna neki, ha elvesztené...
Kérdés, meddig terjed képzeletünk szabadsága? Mivé gondoljam magamat, hogy másoknak is jó legyen?
Ki gondolja ki a másikat..., ki gondolta ki előbb? Ki gondol "NAGYOBBAT?"
Erre van egy jópofa kis történet:
Tényleg az vagyok, aminek gondolom magamat? S ha nem leszek "pinup girl" vagy "Cadillac", az kinek a hibája?
"The army chaplain was preaching earnestly on the subject. "You can improve yourself if you improve your thoughts." He concluded by saying, "What you are is determined by your thoughts." Whereupon one soldier nudged his neighbor and whispered, "In that case I'm either a pinup girl or a Cadillac." ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor, 1476 )
Már a szabad gondolatnak is teremtő hatalma van..., felelősséggel jár, nem is szeretnek az emberek gondolkodni, félnek tőle. ( Sigmund Freud )
Lehet gondolattal vétkezni...
A valódi szabadság fegyelmezett és türelmes, érzi felelősségét, mint a diák, aki növényt kapott.
2020. 02. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése