A három farkas ( II. )
"Úgy tűnik, hogy a jó és a rossz ismerete minden etikai gondolkodás célja. A keresztény etika első feladata az, hogy ezt az ismeretet megsemmisítse." ( Dietrich Bonhoeffer: Etika )
Amíg élek "unom magam", ez Dino Buzzati Képes poémájának egyik alapérzése is..., illetve fantáziálok, ne kelljen unatkoznom.
Lehet, minden problémánk, unalmunknak a "gyümölcse"?
Nincs unalmasabb az okos illetve az okoskodó embernél..., ez nem iskolázottság-függő magatartás, egyformán áldozunk ennek az istenségnek.
"JAQUES. Legnagyobb hibád az, hogy szerelmes vagy.
ORLANDO. Ezt a hibát nem adom legjobb erényedért. Meguntalak.
JAQUES. Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak.
ORLANDO. A bolond a patakba esett: csak nézz bele s meg fogod látni." ( Shakespeare: Ahogy tetszik )
"JAQUES. No, már pedig jó komornak lenni és hallgatni.
ROZALINDA. No, akkor jó kapufélfának is lenni." ( Shakespeare: Ahogy tetszik )
Miért tesszük?
Mert ösztönös érezzük, ugyanez a létalapja a horoszkópoknak is..., próbáljuk a csökött agyunkkal felfogni, modellezni, irányítani a körülöttünk lévő világot. ( Az első tévedés, hogy kívül lennénk rajta..., de ezt most hagyjuk. )
Ám ez olyan mint késsel villával levest enni..., az agy szúrásra-vágásra van kitalálva, az élet meg mint a leves..., inkább folyadék, mint szilárd dolog.
A bolond mit próbál..., egyre gyorsabban és gyorsabban szurkálja a levest..., ami képtelenség, de próbálkozik; ahelyett, hogy hátradőlne majd kanalat venne elő.
Túltoljuk a dolgot..., over and over...
"Hitemre bolondot kerestem, mikor tégedet találtalak." Ki is a bolond?
"No, már pedig jó komornak lenni és hallgatni." Ki használ rossz eszközt az "evéshez"?
Ha nem megy..., mondanám, nem élvezetes az evés..., egyre kifinomultabban étkezünk, vagy egyre többet, ami nem segít. ( overeateating, oversleeping, overspending, overthinking )
A "sok" sem időben sem térben nem segít, épp annyi kell, amennyi..., s még valami...
A Catholik Link. Org-twitter oldalon találtam egy cikket egy másik "over"-ről:
"St Paul addresses Christians struggling with the same problem of perfection: “Not that I have already obtained all this, or have already been made perfect, but I press on to take hold of that for which Christ Jesus took hold of me. Brothers, I do not consider myself yet to have taken hold of it. But one thing I do: Forgetting what is behind and straining toward what is ahead, I press on toward the goal to win the prize for which God has called me heavenward in Christ Jesus.” Overwhelmed, people often make their situation worse by holding onto unrealistic or impossible standards. Live in the present. Take action. Talk to God, the only One who can ever be completely perfect. As St. Paul writes, we cannot know everything, but we can know that God is calling us towards heaven even though we might be a mess." ( https://catholic-link.org/how-to-get-your-to-do-list-done/ )
Más szemléletmód kell ide, s más eszköz.
Ha gondban vagyok, döntési helyzetben, nem futkosni kezdek, s mindenkinek elmondom azt amit magam sem tudok megoldani per pillanat, inkább szemléletmódot váltok.
Vezetés közben vagy ha elmegyek futni a "Főnök elé viszem az ügyet", érdekes válaszokat szoktam kapni, s nem minden humor nélkül valókat. ( Jobb mint szurkálni a levest! )
Amikor készültem ezt a rész megírni Weöres Sándor Túl, túl című verse ugrott be..., gyerekversként ismerjük, de lehet ez sem az, ahogy Fekete István sem gyerekirodalomnak írta amit írt...
"Túl, túl Túl, túl, messze túl, Mi van a hegyen messze túl? Hej, a hegyen messze túl Lófej-széles ibolya virúl. Túl, túl, messze túl, Mi van az ibolyán messze túl? Hej, az ibolyán messze túl Jancsi mosogat, Kati az úr." ( Weöres Sándor: Túl, túl )
Ez a vers szuper próba a korábbi tételünk bizonyítására..., jó-e ha "Lófej-széles" az ibolya, vagy ha "Jancsi mosogat, Kati az úr" ?
A gondolkodás ebben nem segíthet.
Az emberi agy elemeket szúr ki ( villa ), majd próbál szétvágni ( kés ), de ez-e a helyes módszer?
Láttam a szünetben egy reklámot az hasonló probléma:
https://nagyfatakarok.hu/
Minek, nem tudjuk kivárni, míg felnő? Most azonnal akarunk felnőtt vagy kamasz gyereket is?
A zenben gyakori probléma a jó és rossz megkülönböztetése..., ezt a kés-villa szemléletet ott is "tűzzel-vassal" irtják, de a kereszténység is küzd ellene, az igazi kereszténységet értem:
"Úgy tűnik, hogy a jó és a rossz ismerete minden etikai gondolkodás célja. A keresztény etika első feladata az, hogy ezt az ismeretet megsemmisítse." ( Dietrich Bonhoeffer: Etika )
Ez akár választóvíz is lehetne a valódi és nem valódi kereszténység közt is.
"Az igazság az Hegemón, hogy neked fáj a fejed." ( Bulgakov: Mester és Margarita )
Milyen amikor valakinek épp fáj a feje?
"Éppen olyan". ( "Just like this." )
A keresztény számára "éppen olyan" mint Isten.
Ehhez persze tudni kellene valamit Istenről..., letenni a kést és a villát és elővenni a kanalat, s nem görbedni olyan feszülten a tányér fölé!
S enni..., csak enni.
"Enni viszont kell, mégpedig úgy, hogy minden gondolat az evés körül forogjon, ahogy most, amikor ezeket a kis falatokat harapdálja, nyelvéve morzsolja, és szinte kérődzve szopogatja. S milyen illatos ez a ragacsos fekete kenyér!" ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszov egy napja, 47 )
2020. 01. 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése