Kiemelt bejegyzés

Várakozások III. ~ "Sors parancsol.."

  "Nemcsak a te akaratod hat irányként abban, ami jő! Dolgoznak titkos viszonyok lent, ...

2021-09-10

Mérgező személyiségek ( ördögök ) / Abyss II. ( "Félj tőlem!" ) ~ "Óh Firenze, gonosz kormányod miatt történt minden rossz." / "Nincs ugyanis rosszabb állat, mint a törvény nélkül élő ember."

"A béke nem más, mint szeretet és irgalmasság."

"Azt kell választani, amelyiknek nagyobb az egyesítő ereje." 

 Διάβολος

 

 

Rendszerint csak homályos képünk van a gonoszról..., s manapság igyekeznek a fejünket össze is zavarni...

 


 https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/antiszomatogen-azaz-nem-testi-eredetu.html

Egy mégis bizonyos..., ez valami betegség a testben - átvitt és szimbólikus, de konkrét értelemben is -, ami ellen küzdenünk illenék. 

 "Nincs ugyanis rosszabb állat, mint a törvény nélkül élő ember." ( A prédikáló rendhez tartozó ferrarai Hieronimus barát értekezése Firenze város rendjéről és kormányzatáról, amelyet a nagyméltóságú urak kérésére készített Giuliano Salviati zászlótartósága idején, Első értekezés, Első fejezet, 264 )

Hiába betegség ez, s szenved tőle mindenki, sokan vágynak e törvény nélküli állapotra:

"Mivel az emberek felettébb hajlamosak a rosszra, különösen ha törvény és félelem nélkül élnek..." ( A prédikáló rendhez tartozó ferrarai Hieronimus barát értekezése Firenze város rendjéről és kormányzatáról, amelyet a nagyméltóságú urak kérésére készített Giuliano Salviati zászlótartósága idején, Első értekezés, Első fejezet, 264 )

Erre a paradox állapotra épít minden rossz kormányzat.

"Az a kormány rossz, amely elhanyagolja a közjót, a saját egyéni érdekeivel foglalkozik, nem törődik az emberek erényével, sem a helyes élettel, hacsak annyiban nem, amennyiben saját egyéni javukra hasznos; az ilyen kormányt nevezzük zsarnokságnak." ( A prédikáló rendhez tartozó ferrarai Hieronimus barát értekezése Firenze város rendjéről és kormányzatáról, amelyet a nagyméltóságú urak kérésére készített Giuliano Salviati zászlótartósága idején, Első értekezés, Első fejezet, 265 )

Csökkentenéd a félelemedet, olyan hatalmat választasz mely szabadságot ígér - így még több rettegést zúdítasz magadra, levetnéd életedet óvó szabályokat - egy törvényen kívüli állapotba kerülsz..., szabad préda.

Szabad prédája minden hozzád hasonlónak: 

"(...), mert az ördögök nem szeretik a békét. Ők viszályt és ellenségeskedést akarnak, ahogy a gonosz polgár is. Nem akarod a békét mert gonosz ember vagy. Ha jó lennél, vágynál a békére és városod egységére. (...) Szent Tamás De regimine pincipum című könyvében azt mondja, hogy a zsarnokok sajátossága és jellemzője, hogy viszályt szítanak a nép között. Ezért, Firenze, ne bízz ezekben a polgárokban, sem azokban a korábban élt emberekben, akik nem akarták a békét! Fogadd meg ezt a tanácsot, firenzei nép, polgár, aki nem akarja és ellenzi a békét, az fel akar lázítani téged, és magának is lázadónak kell lennie, ami azonban ellentétes a közjó érdekeivel. Az ilyen ember bűne nagyobb, mint azé, aki a világegyetem és a természet rendje ellen cselekszik, amiről tegnapi prédikációmban beszéltem neked. Miért menekülsz a béke elől, ha jó polgár vagy? A béke nem más, mint szeretet és irgalmasság. Ha nem vagy irgalmas, akkor nem vagy igaz keresztény. A szeretet egyesít, a gyűlölet megosztja az embereket. Megosztottságot és ellenségeskedést akarsz polgáraid közt? A szeretet egyesít, a gyűlölet viszályt szít. Azt kell választani, amelyiknek nagyobb az egyesítő ereje. ( Savonarola, Prédikációk Aggeus prófétáról, XIV. prédikáció, 151 )

Ügyeljetek, hogy mi van szívetekben, hiszen mindenki szíve szerint választ..., a többieknek is sorsot. S ha "mellényúlunk", nagy baj is lehet belőle:

"Óh Firenze, gonosz kormányod miatt történt minden rossz." ( Savonarola, Prédikációk Aggeus prófétáról, XVII. prédikáció, 181 )

Ahogy már leszögeztük, mindennek kell lennie "középpontjának", ami körül örvénylenek a folyamatok, valaki középre áll.

Ha az az "Antikrisztus", "az élet hervad - tort ül a Halál" ( Shakespeare, Rómeo és Júlia ).

 

Signorelli, Utolsó ítélet, Antikrisztus ( részlet ) ~ van benne némi "csavar", az Antikrisztus Savonarola arcvonásait viseli magán. Ebben a világban gyakran nem egyértelmű, minek van "nagyobb egyesítő ereje".
 
 

"A zsarnok még rosszabb a kormányzás ügyeiben, főleg abban a tekintetben, hogy három dologra törekszik. Az első, hogy az alattvalók ne értsenek semmit a kormányzásból, vagy csak a legkevésbé fontosakat, hogy ne ismerjék fel gonoszságait. A második, hogy megpróbál ellenségeskedést kelteni a polgárok között, s nemcsak a városban, hanem a várakban, a falvakban és a házakban is, a szolgái között, a tanácsadói és a családtagjai között is. Ugyanis így, amint egy valódi és igazságos király uralma az alattvalók barátsága révén áll fenn, úgy a zsarnokságot az emberek közötti meghasonlás őrzi meg. A zsarnok a csoportok egyikét támogatja, amely a másikat elnyomja, s erőssé teszi a zsarnokot. A harmadik, hogy megpróbálja mindig meggyengíteni a hatalmasokat, hogy biztosítsa helyzetét. Ezért megöli őket, vagy kárt okoz a vagyonuk, a nemességük, az értelmük, vagy más erényük miatt kiváló embereknek. A bölcs embereket nem tiszteli, sőt gúny tárgyává teszi őket, s mindezt azért, hogy hírnevüktől megfossza őket, nehogy követőik lehessenek. A polgárokat nem társakként, hanem szolgákként kezeli. Valamely ellene irányuló súlyos összeesküvéstől való félelem miatt megtiltja a gyűléseket és az összejöveteleket, nehogy az emberek egymással barátságot köthessenek. Mindent megtesz azért, hogy a polgárok minél erőszakosabbak legyenek, összezavarja barátságokat, felbomlasztja a házasságokat, megbontja a rokoni kötelékeket. Mindezeket saját szeszélyei alapján kívánja létrehozni, s miután ezt megtette, megkísérel ellenségeskedést kelteni a rokonok között. Mindenütt vannak besúgói és kémei, akik hírül viszik neki, hogy mi történik és hogy mit beszelnek a férfiak és a nők, a papok és a világiak, Felesége, lányai vagy nővérei és rokonai más nőkkel barátkoznak és beszélgetnek, hogy kiszedjék belőlük a polgárok titkait, mindazt, amit otthon tesznek vagy mondanak. Arra törekszik hogy az emberek lefoglalják magukat a megélhetésükhöz szükséges dolgokkal, és ezért, amennyire tudja, adókkal és egyéb terhekkel szegényen tartja őket. Sokszor pedig, különösen bőség és nyugalom idején, látványosságokkal és ünnepségekkel köti le őket, hogy csak magukkal törődjenek és ne vele. Csak a saját háztartásuk vezetésével foglalkozzanak, az állam dolgaival ne, hogy tapasztalatlanok és tudatlanok maradjanak a város irányításával kapcsolatban, hogy csak ő kormányozhasson és ő tűnjön a legbölcsebbnek. Dicséri a talpnyalókat, hogy ki-ki azon erőlködjön, hogy szolga módon hízelegjen neki és vele tartson. Gyűlöli azt, aki az igazságot kimondja, mivel nem akarja, hogy azt tiszteljék, ezért megvetésben részesíti a beszédben szabad embereket és nem túri, hogy a közelében legyenek. Nem rendez sok lakomát saját polgárainak, hanem inkább külföldieknek. Idegen urakkal tartja a barátságot, ugyanis a polgárokat ellenségeinek hiszi és mindig fél tőlük; ezért próbál megerősödi velük szemben az idegenekkel. Kormányzásában titokzatoskodik, kifelé azt mutatja, hogy nem kormányoz, s azt mondja, és azt mondatja a cinkostársaival, hogy ő nem akarja megváltoztatni a város kormányát, hanem meg akarja azt őrizni. Azt próbálja elérni, hogy a közjó védelmezőjének tekintsék. Szelídnek mutatkozik még a legkisebb dolgokban is: néhány alkalommal kihallgatáson fogad kisfiúkat és kislányokat, vagy szegény embereket, több alkalommal megvédi őket apró jogtalanságoktól is. A nép körében szétosztott összes hivatalt és méltóságot saját magától eredezteti, és arra törekszik, hogy azokat ki-ki őtőle származónak ismerje is el. De azoknak a büntetését, akik hibáznak vagy akiket az ő talpnyalói támadtak meg, hogy megalázzák őket vagy rosszat tegyenek nekik, a hivatalnokoknak tulajdonítja, elnézésüket kéri, hogy nem tud segíteni rajtuk. Mindezt azért teszi, hogy a nép körében hírnevet és népszerűséget szerezzen, és hogy a hivatalokban lévőket meggyűlöltesse azokkal, akik nem értik a cselszövéseit. 

Hasonlóképpen megpróbál vallásosnak tűnni, olyannak, aki életét Isten imádatának szenteli. De csupán bizonyos külsőségekre ad: templomba jár, könyöradományokat tesz, templomokat és kápolnákat építtet, liturgikus ruhákat varrat, és más hasonló dolgokat visz véghez a hivalkodás kedvéért. Beszélget szerzetesekkel is, színleg annak gyón, aki valóban vallásos, hogy teljesen hívőnek tűnjön. Másrészt azonban károsítja a vallást: megkaparintja az egyházi jövedelmeket, azokat gyermekei, csatlósai és cinkostársai között osztja szét; így bitorolja a világi és lelki javakat. Nem akarja, hogy bármely polgár kiemelkedőbb dolgot tegyen, mint ő, úgy mint nagyobb paloták vagy templomok építése, lakomák tartása, vagy nagyobb tettek a kormányzásban vagy a háborúban, csak ő tűnjön kiválónak. Sokszor titokban megalázza a nagy embereket, miután lealacsonyította, nyíltan felemeli őket még jobban, mint korábban voltak, hogy úgy gondolják, lekötelezettjei neki, és hogy a nép őt kegyesnek és nagylelkűnek tartsa, hogy több támogatást szerezzen. Nem hagy igazságot tenni a rendes bíráknak, hogy ő támogassa, megalázza, esetleg megölje az embereket, ahogy neki tetszik. Bitorolja a közösség pénzét, új módokat és adóterheket talál ki a népnyúzásra, hogy pénzt gyűjtsön, amiből a csatlósait ellátja. Zsoldjába fogadja a fejedelmeket és más kapitányokat, sokszor anélkül, hogy a közösségnek szüksége lenne rá, csak hogy valamennyi keresetet nyújtson nekik és barátaivá tegye őket, továbbá hogy alaposan meg tudja terhelni a népet, mondván, hogy fizetni kell a katonákat. Ezen okból indít és indíttat haszon nélkül való háborúkat, azaz ezek által nem a győzelmet keresi és akarja, sem elragadni mások javait, hanem csupán azért teszi, hogy a népet szegényen tartsa és jobban megszilárdítsa helyzetét a saját államában. A közpénzekből gyakran még nagy palotákat és templomokat is épít, minduntalan fegyvert ragad, de ellátja az énekeseket és az énekesnőket is, mivel egyedül ő akar dicsőséges lenni. Alacsony rangú támogatottjainak nemes polgárok lányait adja feleségül, hogy a nemesek hírnevét csorbítsa és megalázza őket, valamint hogy felemelje azokat a hitvány személyeket, akikről tudja, hogy hűségesek lesznek hozzá, ugyanis nemeslelkűséggel nem rendelkeznek, de szükségük van rá, lévén általában olyan gőgös alakok, hogy az ilyen barátságot nagy örömnek tartják. 

Az ajándékokat szívesen fogadja, hogy gyűjtse javait, a polgárokat azonban ritkán ajándékozza meg, inkább a fejedelmeket és az idegeneket, hogy barátokká tegye őket. Amikor meglátja egy polgárnak valamely holmiját, amely tetszik neki, dicséri azt, hosszasan nézi és olyan gesztusokat tesz, amelyekkel kifejezi, hogy akarja, mire a tulajdonosa szégyenkezésből vagy félelemből neki adja azt. Vannak körülötte talpnyalók, akik ösztönzik az ilyen embert: arra buzdítják, hogy adjon neki ajándékot. Gyakran megesik, hogy a kölcsönvett tárgyakat, amelyek megtetszenek neki, soha nem adja vissza. Kifosztja az özvegyeket és az árvákat, azt színlelve, hogy meg akarja védeni őket. Elveszi a birtokokat, a mezőket a szegények házait, hogy parkokat és palotákat, vagy más kellemes dolgokat építsen. Megígéri, hogy kifizeti nekik a teljes árat, de aztán nem fizeti ki még a felét se. Még a szolgáit sem fizeti meg úgy, ahogy megérdemelnék, azt akarván, hogy mindenki szívességből szolgálja. Csatlósait mások vagyonából akarja kifizetni: hivatalokat és javadalmakat ad nekik, amit nem érdemelnek meg, elvéve másoktól a városi hivatalokat és odaadva nekik. És ha valamely kereskedőnek nagy a hitele, megkísérli, hogy hibát követtessen el vele, hogy senkinek se legyen hitele, csak neki.


Felemeli a gazembereket, akiket védelme nélkül a bíróság megbüntetne, hogy azután azok védjék meg őt, és ily módon önmaguk számára is védelmet biztosítsanak. Ha mégis felemel valamely bölcs és derék embert, azt azért teszi, hogy a népnek megmutassa: ő erényszerető. Mindazonáltal az ilyen bölcs és derék embereken mindig rajta tartja a szemét, nem bízik meg bennük, ezért oly módon bánik velük, hogy ne tudjanak neki ártani. 

Aki nem hízeleg neki, és aki nem jelenik meg a házában vagy a téren, amikor ott van, azt ellenségnek tekinti. Mindenütt vannak csatlósai, akik arra törekednek, hogy tévútra vezessék a fiatalokat és gonoszságra késztessék őket akár a saját apjuk ellen is, valamint hogy hozzá vigyék őket, bele akarván vonni a földkerekség összes fiatalját aljas terveibe, és ellenségévé tenni mindazoknak, akiket ő az ellenségeinek gondol, akár a saját apjuknak is. Arra törekszik, hogy lakomákon és egyéb élvezethajhászás útján feléljék vagyonukat: így azok elszegényednek, s egyedül ő marad gazdag. 

Nem lehet senkit sem kinevezni hivatalnokká, hogy arról ő ne tudna, sőt, hogy ő ezzel ne értene egyet: a palota szakácsától a bírósági cselédig az ő egyetértése szükséges. Gyakran az ifjabb fivért és a ház kisebb urát emeli hivatalba, vagy akit kisebb erény és jóság jellemez, hogy a legnagyobbakat és legderekabbakat irigységbe és gyűlöletbe hajszolja, s ezzel ellenségeskedéseket szítson. Nem lehet nélküle sem ítéletet, sem egyéb bírósági döntést hozni, sem valamilyen békét kötni, mivel ő mindig támogatni akarja az egyik felet és megalázni a másikat, aki neki nem tetszik. 

Fondorlataival az összes igazságos törvényt el akarja rontani, mivel ellentétesek jogtalan kormányzásával, és folyamatosan új törvényeket hoz a saját szándéka szerint. Az összes bíróságon és a hivatalokban, a városban és azon kívül egyaránt van embere, aki beszámol neki, hogy mit tesznek és mit mondanak, és aki megszabja ezeknek a hivatalnokoknak, hogyan dolgozzanak. Innen van az, hogy ő az összes gonosztevő menedéke és az ártatlanok elpusztítója. Legfőképpen bosszúálló, olyannyira, hogy a legkisebb sérelmeket is nagy kegyetlenséggel akarja megtorolni, hogy ezzel másokban is rettegést keltsen, mivel ő maga fél mindenkitől. 

Aki rosszat mond róla, annak el kell rejtőznie, mivel egészen a világ végéig üldözi őt, és árulásokkal, mérgekkel, vagy más módon bosszút áll. Igen vérszomjas, azt akarja, hogy kormányzásának akadályait tüntessék el. Színleg persze mindig fájlalja mások halálát. Aztán meg úgy tesz, mintha meg akarná büntetni a gyilkost, de később titokban elmenekíti. Az meg egy bizonyos idő múlva könyörületért esdekel, mire újra maga mellé veszi és maga mellet tartja. 

A zsarnok a legkiválóbb akar lenni minden egyes dologban, még a legkisebbekben is, úgymint a játékban, a társalgásban, a lovagi tornákon, a lovak futtatásában, a tudományban; és minden másban, amiben csak versengés folyhat, az első akar lenni. Amikor képességei révén erre képtelen, megpróbál csellel és csalással győzedelmeskedni. 

Hogy jobban megőrizze hírnevét, bár nehezére esik, meghallgatásokat tart. Sokszor azonban kénye-kedve szerint várakoztatja a polgárokat, majd rövid kihallgatáson fogadja őket. Homályos válaszokat ad, azt akarja, hogy mozdulataiból értsék. Szégyell nyíltan olyat kérni, ami önmagában rossz, vagy tagadni a jót. Befejezetlen mondatokat mond, amelyekben van bizonyos jó, ennyiből akar érthető lenni. Szavakkal és tettekkel gyakran kigúnyolja a jóravaló embereket, cinkostársaival nevetségessé teszi őket.


Titkos ismeretekkel rendelkezik más fejedelmekről, de nem árulja el ezeket. Amikor tanácsot tart róluk, hagyja, hogy ki-ki találgasson, s így egyedül ő tűnik okosnak, bölcsnek és minden titkok tudójának. Egyedül akar törvényt szabni minden embernek, legkisebb cédulája vagy kengyelfutójának egyetlen szava többet ér bármely bíró és mindegyik bíróság előtt, mint az összes többi hatóság.

Összefoglalva: a zsarnok uralma alatt nem szilárd a helyzet, mivel minden dolgot az ő akarata kormányoz, amit viszont nem az értelem, hanem a szenvedély irányít. Innen van az, hogy uralma alatt minden polgár bizonytalanságban él gőgössége miatt, minden vagyon veszélyben van kapzsisága miatt, minden tisztaság és női szemérem paráznasága miatt. Mindenütt ott vannak a kerítői, akik különböző módokon lakomákra csalják mások asszonyait és leányait, ahol a szobáknak sokszor titkos járataik vannak. Odavezetik a nőket, akikről mit sem tudnak, majd ott maradnak tőrbe csalva. A fajtalankodásról nem is beszélve, amelynek a zsarnok igen gyakran szenteli magát, ami aztán nincs egy ifjú sem, bármilyen is legyen külsőre, aki biztonságban érezhetné magát.

Hosszú lenne, ha mindent elmondanék mindarról a bűnről és rosszról, amit a zsarnok elkövet. Legyen elég most ennyi, és térjünk át Firenze városának külön tárgyalására..." ( A prédikáló rendhez tartozó ferrarai Hieronimus barát értekezése Firenze város rendjéről és kormányzatáról, amelyet a nagyméltóságú urak kérésére készített Giuliano Salviati zászlótartósága idején, Második értekezés, Második fejezet, 274-278 )


Ne hagyd magad kisemmizni. Mert mit adhatnak ők lelkedért cserébe?


https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/na-es.html



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése