A bolond próféta VII. ~ A második "D" ( Deviancia III.+ Daimonion ) / passzió és rögeszme / glória

 "Bogaras Ugron vasat keres..." II.

"You are not well-Hungarian..."

 

A cím Radvánszky tanár úrtól származik, aki általános iskolában tisztelt meg vele amikor technika óra után mágnessel gyűjtögettem a szétszóródott vasreszelékeket az asztalok repedéseiből, hogy hazavigyem kísérleteim számára.

Ez addig passzió, ha jól értjük, míg nincs akit zavar...

Létezhet-e ilyen? Valószínűleg nem. 

 

Talán mert senki, aki ember, nincsen elv nélkül ( ~ G. B. Shaw ). 

Tehát állandóan egymás rögeszméinek hálóiba akadunk.

Így ha már lúd..., legyen kövér! Legyen mindenki elvszerű, tehát rögeszmés! Legyen mindenkinek valamije, amiben szakértő és módszeres, amiben gyönyörűségét találja.

Találja meg élete értelmét!

A passzió ha veszélytelen is, de kevés..., nem emberi kategória, a macska is játszik az egérrel.

 

Elvek ( rögeszmék ) illenek egy emberhez ( ~"körzőhegyek" ).

 

Például magyarnak lenni, passzió, otthoni elfoglaltság..., kicsit szégyellnivaló?

Esetleg rendező elv, ahová leszúrható a "körző hegye" ( ~ Eckhart mester )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 

Ha egy kis reszelék-gyűjtés ilyen irritáló lehet, mennyire bosszantó lehet ha rögeszmésen hiszünk valamiben, például hogy magyarnak lenni jó..., s ha még büszkék is vagyunk rá.

"Te nem vagy jó magyar." - írta nekem egy amerikai. Ő csak tudja...

Sokan gondolják, a háborúk elkerülésének legjobb módja ha a passziók szintjére, egyfajta állati sorba süllyesztjük az embereket.

 

De ez nem megoldás, az ember már nem állat, ha teljesen nem is ember még...

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/egesz-eletere-szoloan-kell-vezekelnie.html

 

S ha nincs valódi cél, csak szórakozás, szabad akaratról sem beszélhetünk, s akkor üdvösség sem. 

 

"Mi van? - kérdi a pincértől. 

A pincér zavartan köhint. Valami van a fején, uram. Knotek úr ismét a fejéhez nyúl. Semmi. A feje sima és száraz, mint mindig

. 
Mi van a fejemen? - horkantja.

Valami fénykör - dadogja a pincér tétován. - Csak nézem, nézem.

 
Knotek úr Összevonja a szemöldökét. Ezek itt bizonyára tréfát űznek a kopaszságából.

- Menjen a dolgára mondja élesen, és nekikezd a kávéjának. De a biztonság kedvéért még körülnéz, és megpillantja magát a tükörben: látja a szolid tonzúrát, de Uramisten, fölötte valami aranyszínű kör van!... 

Knotek úr felugrik és közelebb megy a tükörhöz. Az aranyszínű kör vele megy. Knotek úr mind a két kezével oda kap, de nem fog semmit. Keze átjárja a fénykört, amely teljesen anyagtalan, csak egy icipicit melegíti az ujjait.

- Mitől tetszett ezt kapni? - kérdi a pincér együttérzéssel." ( Karel Capek, Kínos történetek, A Glória, 268 )

 

A jó rendező elv, értelmes rögeszme, fél siker a megdicsőülés ( ~ glória ) felé.

Kell az ilyen valakinek is???

 

Nagy hangon szoktunk handabandázni, dicsőségesek szeretnénk lenni, de valójában töviskoszorú és keresztek nélkül vonulnánk be a hősök pantheonjába.

Az úgy nem megy.

 

S magát a dicsőséget is viselni kellene méltósággal..., koronázzanak meg, erről fotók készüljenek, amit fel lehet tölteni ide-oda, de hogy úgy viseljük magunkat mint egy király ettől kezdve nap mint nap, az életünk hátralévő összes napján, azt azért mégsem.

Fel is adjuk..., nagy megkönnyebbüléssel.

 

Pedig hát Nietzsche is erre célzott, amikor arról írt, hogy bosszantja, hogy a keresztényeken nem látszik, hogy megváltottak volnának. Márpedig az kiválasztottság tudat..., Isten gyermekének lenni. Mintha megkoronáztak volna... 

"Knotek úr ásított az éhségtől és a fáradtságtól. Istenem, ha legalább kimehetnék az utcára! Ismét elfogta a mélységes sajnálkozás önmaga iránt. Aztán gépiesen felállt, és odament a tükörhöz. Csak egy mindennapi bosszús emberi arcot látott benne. S a feje körül nem volt semmi. Egyáltalán semmi. Fénykörnek nyoma se. Knotek úr még az orrát is odanyomta az üveghez, olyan hévvel vizsgálgatta magát, de nem látott egyebet, mint egy kopasz fejet, ráncokat a szeme körül, és a háttérben glória helyett az elárvult, barátságtalan legénylakás homályát.

Knotek úr mélységesen megkönnyebbülve felsóhajtott.Végre. Holnap reggel nyugodtan bemehetek a bankba. ( Karel Capek, Kínos történetek, A Glória, 270 )

 

Én nem járnék szívesen olyan munkahelyre, ahol ilyen "knotekek" megkönnyebbülve járnak..., passzióból egymást kínozni.

 

"Frederic Q Silver"-ek közé sem számítom magam, akik elutasítják amerikaiságukat ( magyarságukat ), sőt szégyenlik azt..., s másnak is van bátorságuk ezt "ajánlani".

 

"Nagyon boldog vagyok, hogy nem ezen a szinten dolgozom."

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-boldogok-vagyunk-nagyon-sok.html 

S Capeknek nincs teljesen igaza, ahogy "Frederic Q Silver"-nek és Knoteknek sem..., gondoljunk csak a macska egér hasonlatra, a passziók lehetnek veszélyesek, ha nem elvszerűek akkor is..., sőt.

"Ösztöneink azonban kétségtelenül eltompultak. Az ember emberré vált, talán éppen attól, hogy végül le tudta küzdeni a génjeibe írott parancsolatokat és tilalmakat, kivált a fajtársa megölését gátlót. Más szóval, úrrá tudott lenni ösztönein, és képessé vált ellenükre cselekedni. Ennek azonban ára volt és van (és egyre súlyosabb). Ősi magatartásformáival való szembehelyezkedéséért az emberiségnek - úgy látszik -egész életére szólóan kell vezekelnie. " ( Zolnay Vilmos: A művészetek eredete )

 

Vagy épp ezzel szabadul majd fel..., sosincs visszafelé út. 

A vezeklés nem rossz dolog.

Ahogy a sírás is jó. ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html )

"Nekem már nincsen semmi közöm senkihez..." - írta Karel Capek két évvel halála előtt.

Miért érzett így?

"Szomorú az én lelkem mindhalálig..." - szólt hasonlóképpen Jézus. 

( Ne feledjük Feuerbach meghatározását: "Krisztus az emberiség tudata..." Ami vele történt közös és egyetemes minta. )

Ne feledjük, körzőnk hegyéről van szó! S ha kitörjük a hegyet a probléma még nincs megoldva...

Glóriánk elvesztése helyett nem kiteljesítésén kellene dolgoznunk?

Van tehát jó deviancia is..., mely daimónunkal azonos...