Gnosztikus irodalom XIII. / Tamás evangélium VIII. ~ üresen jöttek a világra azt is keresik, hogy üresen menjenek a világból. (...)"

 Divine Law I.

"Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák
akkor meg fognak térni mégis."

 

 

"(...) Most ugyan részegek ők, de ha majd lerázzák akkor meg fognak térni mégis." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

 Tamás evangélium Jézusa nagyon nagyvonalú, talán úgy gondolkodik, mint Morgenstern "párhuzamai"..., a végtelenben találkoznak.

Csak a végtelenben...?!

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/die-zwei-parallelen.html

 

Hisz benne, a testben lehet gazdagság..., lehet. Mert katicának születni is jó..., bármi jó, mert Istenben élőnek minden javukra szolgál, s minden élmény és öröm, mert tapasztalat, mert információ, tanulás. Katicának lenni is az.

Ám míg "ψῦχικός" vagy bárminek is születsz, csak gond lesz számodra..., vagy testi bajod lesz, mint a testieknek, vagy s ez egy árnyalattal jobb..., morális jellegű..., veszekedni fogsz szabályok fölött.

Jellemzően olyanok felett amik épp oly mulandóak, mint te magad.

"29. Jézus mondta: Ha a test a lélek miatt lett, úgy ez csoda. Ha pedig a lélek a test miatt lett, akkor még nagyobb csoda. Én azonban azt csodalom, hogyan telepedett le ebben a szegénységben ekkora nagy gazdagság ?" ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

 Könnyen megérthető Jézus csodálkozása..., bár ha visszalapozunk a neoplatonikusokhoz és Ficinohoz..., jobban átláthatjuk a folyamatot.

Idéztük már Filó Kristóf mondását, mindenki csak a maga alatt lévőket érti..., ami feletette van aligha.

Ki lakik a kastélyban..., onnan irányítanak valóban? ( ~ Kafka )

Ezt a kérdést teszik fel minduntalan nekünk a "ψῦχικόι"-ok. S igazából nincs rá válasz..., inkább "sejtések" vannak.

"30. Jézus mondta: Ahol három isten van, azok istenek. Ahol kettő vagy egy van, én vele vagyok." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

Ezért ne lepődjünk meg értetlenségükön..., s mert erősítjük zavarukat, már létünkkel is, inkább nem tudnának rólunk. Van kolléganőm, aki nem jár rákszűrésre..., jobb arról nem is tudni..., pedig a "rák" mint betegség attól még létezik..., s ha ő meghal, utána is létezni fog.

Ebben az összefüggésben jobban érthető szerepünk..., élet és halál múlhat rajta.

"31. Jézus mondta: Egyetlen prófétát sem fogadnak be falujába. Egy orvos sem tudja meggyógyítani azokat, akik őt ismerik." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

De ismeretlenül sem..., nem itt van hát a bökkenő!

 

A tanítványiság rossz felfogásában van a hiba..., de ettől függetlenül nekünk állnunk kell "őrhelyünkön", mint a pompei katonának...

"32. Jézus mondta: A város, mely magas hegyre épült és megerősítették, nem omolhat le és nem rejthető el." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

"33. Jézus mondta: Amit füleddel fogsz hallani, a háztetőkről prédikáld a másik fülbe.
Mert senki sem gyújt véka alatt mécsest és nem rejti félreeső helyre, hanem lámpatartóra teszi, hogy mindaz, aki bejön és kimegy, lássa fényét." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

De nem mindegy, ha úgysem értik? 

35. Jézus mondta: Lehetetlen, hogy valaki erős ember házába behatoljon és erőszakkal elvegye azt, hacsak nem kötözi meg kezét, s akkor az egész házat felforgatja." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

Próbálhatnak elnémítani, megkötözni..., ellehetetleníteni. "Magunkban állunk", de fontos hely ez.

De ez a "kéz" lényegében "megkötözhetetlen"..., sőt ami a legizgalmasabb, mindez azért lehetetlen, mert a "kéz" mely "megkötözne", az is az Ő keze...

 

De kéz és kéz közt is különbség van...

Mint fény és fény közt..., pl. a hajón himbálózó lámpás és a világítótorony reflektora között.

Viszonyítási pont..., pici fény..., "pici láng", ahogy korábban írtuk, s lehet nem is oly kicsiny. ( Jeremiást sem szerették... )

"34. Jézus mondta: Ha vak vezet világtalant, mindketten ugyanabba a gödörbe esnek." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 303 )

A botorkálás lényege az aggodalom..., ne aggodalmaskodjatok! - tanácsolta már másutt is Jézus ( Mt 6,25-34 ).

"36. Jézus mondta: Ne aggódjatok, és ne azzal törődjetek reggeltől estig, és estétől reggelig, mit fogtok felölteni." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

"37. Ezt mondták a tanítványai: Mely napon fogsz nekünk megjelenni és mely napon fogunk látni téged? Jézus mondta: Amikor levetitek szégyeneteket, fogjatok ruháitokat és lábatok alá teszitek, mint a kicsiny gyermekek, és megtapossátok, akkor meglátjátok majd az Élőnek Fiát, és nem fogtok félni." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 303 )

 

"38. Jézus mondta: Sokszor vágytatok hallani az igéket, melyeket mondtam nektek és nincs senkitek, akitől hallanátok. Jönnek majd napok, kerestek engem és nem találtok." ( Tamás evangélium, Apokrifek, 302 )

A "lelki szárazság..., ha erre gondol Jézus már más kérdés..., az maga a "Pokol tornáca"..., nekünk, de onnan rögtön a mennyország nyílik...

Apám, pedagógus dinasztia tagjaként nőttem fel..., gyakran mondogatta, -" a tanítási óra szent". Időben kell érkezni és időben távozni..., ez a legfontosabb... Akkor még nem értettem, ma már jobban. Adj lehetőséget..., a "tanítási óra szent". S az Igazság "megnyilvánul"... ( ~ Heidegger ).

Ezért szent..., az Igazság miatt.

 

 

A "szelíd erőszak rendszere" III. ( "Ön olvas Heideggert?" ) ~ "grenzenlose" / Merre tartson a hajó? II. / „az ősmaga” megismeréséig, s tovább."

"a határtalannál (das Grenzenlose) a pszichológia kompetenciája véget ér" ( C. G. Jung )

 „Rajta, mutasd az utat, valamely rossz rongyot is adj rám”  (Homérosz: Odüsszeia VI. 178)

 

 

 Ha már kellőképp elkeseredtél...

 

"Come on, show me the way, give me some bad rags." (Homer: Odyssey VI. 178)

 

Régi tapasztalatom, de irodalomtudósok és kultúrtörténészek is ezen az állásponton vannak, hogy egy irodalmi alkotás vagy kultusz csak akkor maradhat fent, ha mély pszichológiai, lélektani gyökerei vannak. Ha mélyről feltörő bővizű forrás élteti őket.

Minden vallás tisztel női formájú szellemi lényeket, általában megmentői, segítői szerepben. A keresztények között is általános a Mária tisztelet. Ám ez a jelenség a messzi múltba visszanyúlik. Erre utal Filó Kristóf volt plébánosom egyik tréfás kijelentése: „Érd Ófaluban lehet, hogy még fehér lovat is áldoznak a Duna parton a Szűzanyának…”. 

Lehet, már az őseink, messze a kereszténység megjelenése előtt ismerték e vezető szerepű szellemi lényt?

"Az időbeliség különböző lehetőségekben és különböző módokon képes létrejönni ( Zeitigung ). ( Martin Heidegger: Lét és Idő )

 

„Az anima és az animus az ellentétes nem belső tudattalan képviselője. Tehát az anima a férfiben élő nő, az animus a nőben élő férfi (a férfiak is képesek nőiesen viselkedni és a nők is tudnak férfiasan viselkedni). Ez teszi lehetővé, hogy megtaláljuk párunkat, ezért érezzük úgy, hogy a másikat ősidők óta ismerjük. Ha megtaláljuk azt az embert, aki az animánkat, animusunkat képezi, szerelmesek leszünk belé. Ez a partner ideál projekciója (kivetítése).” ( Vö. internet:http://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Gustav_Jung  ) 

A fenti leírás tévedéseket tartalmaz, de egy bizonyos..., "animánk" / "aimusunk" erős vonzó hatást gyakorol ránk. Aki találkozott már vele, igazolhatja állításomat; - "szívdobogtató" élmény. Ám ha létezik - funkciója kell legyen; vajon mi ennek a "mechanizmusnak" a szerepe életünkben?

Azontúl, hogy olyan pillanatokban lép elő, amikor férfiként kell nőt is "játszani" vagy nőként férfit; és ez válságközeliként élünk meg, eligazít bennünket, de vezetőnek sem "utolsó" ( a nők "animusa" félrevezető lehet ).

C. G. Jung „topik” rendszerét mutatja a következő ábra, melyek a Gyökössy Endre tanár úr könyvéből vettem. Az ábrából is látszik, hogy az anima és az animus nem csak a tudattalan felől a szerepszemélyiség felé vezetheti belső energiáinkat, de kísérőnk lehet lelki utazásainkon, fordított irányban fentről lefelé, a szerepszemélyiség irányából „az ősmaga” megismeréséig, s tovább.

A Jungi „topik”: személyiség szerkezet ( Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Kálvin kiadó Budapest, 1992. 18. oldal ) 

 

„Rajta, mutasd az utat..."

 

2020. 04. 06.

Farkasfalvi-Ugron Gyula 5. évfolyam MA kiegészítő Hittanár-nevelő szak Levelező tagozat

A keresztények vére magvetés.

"Tanítani tudni annyi, mint szépérzékkel gondolkodni tanítani." ( Tatiosz )" ( II. )

(...) osztozz abban is, és ne csodálkozz (...)"

 

 

 

"(...) ezért a teremtményekben semmi sem tekinthető olyan gyönyörűségesnek, mint a kölcsönös szeretet, és szeretet nélkül nincsen semmiféle gyönyörűség." ( Bonaventura, Itinerarium, I, Sent., dist. 10, a.1, a.2 )

Ezt mindenki sejti..., de mindenki, diákjaim életcéljaiból és hozzá vezető terveiből is látom úgy gondolja ezt fajdalommentesen el lehet érni és, hogy anyagi biztonság előzetes megteremtése  egyértelmű feltétele a sikernek.

Tévednek.

 

 

Ezek a könyvek sem fájdalommentesen íródtak..., s nem is olvashatók fájdalomtűrés nélkül, de nem is ez a céljuk.

 

"Nem azért vagyunk a világon, hogy gondolatainkat élvezzük, hanem hogy szenvedjünk, hogy azokat világra hozzuk, elajándékozzuk, olyan ajándékként, amelyet a szellem Atyja bízott ránk mások számára." ( Maurice Blondel )

A tanulás-tanítás is a mérsékelt szenvedés-szenvedtetés világa..., nem a szenvedésmentességé, s nem szórakozás, hanem gyémántcsiszolás, olyan gyémánt előállítása fáradtságos és fájdalmas úton, amit érdemes lesz elajándékozni.

Ezért nehéz szót értenünk egymással, mások a célok.

 

S ahogy Filó Kristóf egykori plébánosom monda, a szintek is különböznek...., mindenki csak azt érti, ami "alatta" van.

 

"S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem alkalmazkodna – márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid –, nem lenne-e nevetség tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt?

S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?

Nos, akkor osztozz abban is, és ne csodálkozz rajta, hogy aki egyszer idáig eljutott, az tovább már nem hajlandó az emberi dolgokat cselekedni, mert a lelke állandóan arra törekszik, hogy ott fent élhessen; ez természetes, ha egyszer a fentebbi hasonlat is erre mutat.

Hát azon csodálkozol-e, ha valaki az isteni szemlélődésekből az emberiekhez érkezve gyámoltalanul viselkedik, s nagyon nevetséges színben tűnik fel, mert a szeme még homályosan lát, s mielőtt az ottani sötétséghez egészen hozzászoknék, kénytelen a törvényszék előtt vagy egyebütt vitázni az igazságosság árnyékáról vagy azokról a mesterséges alakokról, melyeknek ezek az árnyékai, és harcot folytatni azoknak a felfogásával, akik magát az igazságosságot soha nem is látták?" ( Platon: Állam, Hetedik könyv )

Szóval..., előre látható a tragédia...

 

De ez kinek a tragédiája?

"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." ( Mt5,11-12 )

Ez a döntés indirekt módon, de "csoportjelzés".

"Megpróbáltak eltemetni minket, nem tudták hogy magok vagyunk." ( mexikói közmondás )

A vértanúk vére...

S hogy ez hogy működik?

"Nincs kapu, és mégis keresztül tudsz jutni rajta. Mehetnél, de mégsem mész. Nem mész, és mégis előrehaladsz. Önmagaddá lettél, és mégis eltávolodtál magadtól. Sehol sem vagy, mégis ott vagy mindenben. " ( Tatiosz )

 

 Isten humora..., most vettem ki a postaládából..., még "hideg"!

 

 

Vagy angol nyelvű változatban...

 

 
 "Ha meggyilkoltok, megkínoztok, elítéltek bennünket... Igazságtalanságotok tanúsítja, hogy ártatlanok vagyunk... Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés." ( Tertullianus: Apologeticus. 50. ) 

 

A tudósok, tanároké is... 

2020. 03. 26.

arra valók az eretnekek, hogy bizonyítsák a kánoni törvények igazságát. ~ Igazságot! / Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Igazságot!

S ostoba, ostobát....

 

 

 

Filó Kristóf atya mondta annak idején, mindenki csak azokat érti, akik alatta vannak tudásban.

S amit nem értünk, attól félünk.

"Mi másra következtessünk zavarunkból és bizonytalanságunkból, mint érdemtelen voltunkra?" ( B. Pascal: Gondolatok, 558. )

 

"Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok."  ( Jn 15, 18-27 )

Elpusztítani vagy ellehetetleníteni csak úgy lehet valakit, ha ideológiát teremtünk hozzá..., egy ideológia viszont felsőbbrendűnek kell, hogy kikiáltsa magát, különben kevéssé hatékony..., főleg ha pusztításra született.

"Csak kétféle ember van: az igazak, akik bűnösnek, s a többi, a bűnösök, akik igaznak hiszik magukat." ( B. Pascal: Gondolatok, 534. )

 

Először hát utálkoznak, majd démonizálnak...

"- Tudjátok, drágáim, a tűzőröknek évente egyszer szabad hazahozni egy régi időkből megmaradt könyvet. Azért, hogy megmutassák a családjuknak, milyen ostobaságok voltak bennük, és hogy az ilyesmi hogy felidegesíti, felzaklatja az embert. Guy azzal akar minket meglepni ma este, hogy felolvas valamit a könyvéből. Meg fogja mutatni, milyen összevisszaságok vannak benne, hogy ezentúl a mi kis fejünkben meg se forduljon a gondolat, hogy ilyen szeméttel foglalkozzunk. Ugye, így van, drágám?" ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )

 

Majd jöhet a pusztítás.

Csak az a baj, mondjuk a kereszténység iránti gyűlöletükkel, ahogy az Ercsi atya és Chesterton is mondta:

"Sokszor megfordult a koponyámban, hogy regényt írok az angol hajósról, aki egy kissé eltévesztette az irányt, fölfedezte Angliát s abban a téves hitben tette lábát az új szigetre, hogy a Déli-Tenger egy ismeretlen pontjára bukkant." ( G. K. Chesterton: Igazságot! ( Orthodoxy ) )

A forrásból akárhányszor fedezzük is fel ugyanaz a víz fakad...

 

"A kárhozottak egyik meglepetése az lesz, ha majd azt kell látniuk, hogy az ítéletet a saját értelmük mondja ki rájuk, holott ők abban a hitben éltek, hogy a keresztény vallást cáfolják vele." ( B. Pascal: Gondolatok, 563. )

"Kánoni törvények. - Az ősegyházban arra valók az eretnekek, hogy bizonyítsák a kánoni törvények igazságát." ( B. Pascal: Gondolatok, 569. )

„Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.” ( Lk 13,6-9 )

 

  

"Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég." ( Jn 15,6 )

 2019. 11. 23.

mikor "testet" adunk az ideának..., just like this.

A Rossz ~ "Despair and false hope."

 

 

Mindennapjainkat a jó és a rossz bűvöletében éljük, pedig könnyen belátható..., a dolgok nem többek önmaguknál, s ahogy mondani szokás, "nincs se jó, se rossz, gondolkodás teszi azzá". 

 

 Mindazonáltal a jó fogalmához könnyebben férünk hozzá, ha előbb meghatározzuk a rosszét.

Két véglet áll rendelkezésünkre. 

1. Az egyik szerint feltételezzük, mindenki más és magában csodálatos és kiteljesedésre váró és törekvő világ, csak gondozni..., támogatni kell eme törekvésében. E szerint a jó maga az egyéni és közös tökéletesség elérése. ( Cél a segítés, hisz mindenki segíteni akar. )

Rossz tehát, ha nem találjuk helyünket a gépezetben...

2. Másik szerint mindenki nagyon közel áll egymáshoz..., nagyon hasonló vágyakkal és törekvésekkel, ennek komoly evolúciógenetikai megalapozása van már most is, s mivel mindenki ugyanarra "hajt", a jó, ha túlélsz ebben a küzdelemben, a "Bellum omnium contra omnes" Hobbes-i világában. ( Cél a  korlátozás. )

Rossz, ha más is szerepet kap, s nem csak te leszel maga a gépezet. Az egyedüli akarat a gépben.

 

 

Gyakorlatilag kibékíthetetlen két véglet, ami egyszerre kellene hogy éljen elménkben, ám nem így van.

Erről az utóbbiról "szemérmesen" hallgat mindenki, még az iskolákban sem tanítják; csoda, hogy meg van mindenki vadulva?

Az életet végtelenül szépnek és harmonikusnak akarják látni, - csoda hogy utálatosnak találják?

Ma épp mesélt nekem amerikai élményeiről egyik diákom, elmondta, hogy a "nagy szabadság" világában mennyire félnek egymástól az emberek, - a "nagy szabadság" korlátozásért kiált! 

S hogy az illető, most, hogy átköltözött Angliába mennyivel jobban érzi magát, mert többé nem kell félnie más szabadságától. ( Ki tudja ott is meddig tarthat majd ez az érzés? )

A tett súlya ugyanebben áll. 

Könnyű "szépelegni", ám, ha valóban cselekvésre kerül sor..., mikor "testet" adunk az ideának..., már megnehezül a helyzetünk.

 

"Valóban szerencsétlenség - gondolta Augusto - ha az ember kénytelen a holmijának hasznát venni. A használat koptatja, rontja, s bizony tönkre is teszi a szépséget." ( Miguel de Unamuno: Köd )

Lehet-e jót tenni embertársunkkal?

Gyakorlatilag nem, hisz magunkkal sem tudunk megfelelően bánni, akármelyik rendszer szerint is értelmezzük magunkat..

Ebből azonban az is következik, csak rosszat tudunk tenni..., főleg, ha a másik félnek még érdekében is áll így értékelni a cselekedetünket.

"Ami majdnem az, az nem az."

Ez nagyon nyomasztó gondolat. Akár jók a szándékain, akár rosszak..., még rosszat sem tehetünk tökéletesen, bármilyen könnyű is elrontani a jót.

 

 

"Az utazás szenvedélye  a topofóbiából és nem a filotopiából ered..." ( Miguel de Unamuno: Köd )

Szaladgálunk össze-vissza a világban, hátha a végzet nem ér utol bennünket. De hát nem épp azt kellene beteljesítenünk, szeretetben?

Kétségbeesés és hamis remény..., gyűlöljük amik vagyunk, s azt ahol.

"There are two things that kill the soul: Despair and false hope."

- St. Augustine

Sokan ebben a rémisztő ködben élik világukat, küzdve a mindennapi csontig hatoló unalmuk ( ~ Schlegel ) vagy félelmeik ( ~ Unamuno ) ellen, mindenfajta vezérlő csillag nélkül.

Mi lesz, ha már most beszüntetünk mindenfajta cselekvést, hátha úgy nem teszünk rosszat?

( Filó Kristóf egykori plébánosom és munkatársam története jut eszembe arról kislányról, aki első áldozás előtt bezárkózott a szobájába... 

Rémülten hívták a szülők Kristófot, beszéljen vele, hátha Ő tudja mi történt, mert azóta áll fenn a helyzet, hogy gyónni volt nála az elsőáldozás előtti délután.

Kiderült, Kristóf megígértette vele, semmi rosszat nem tesz a holnapi elsőáldozási miséig, ... őrizze meg lelkének tisztaságát.

Nem lehet akármilyen nagylány, szavának állt. )

Ám ha semmit sem teszel, az is épp úgy rossz lehet mintha tennél valamit.

Hol a kiút?

Felejtsük el a jó-rossz szembeállítást és használjuk helyette a szeretet-félelmet.

Rossz, amitől félsz..., miért, mert nincs benne szeretet. 

 

"Aki szeret, nem fél."

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." ( 1Jn 4,18 )

 

Hagyjátok magatokat szeretni! 

( Ha hagyod, hogy színt valljon a másik, az csak jó lehet..., legalább kiismered, milyen szeretetre vágyik..., illetve mik a félelmei, tudni fogod, mit adhatsz neki, s mit kaphatsz tőle. Ha félsz, sem őt, sem magadat nem ismerheted meg. )

"Képzeljük el, hogy valami okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt, nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönteni. 

Előkerül egy szürke ruhás szerzetes is, aki nem más, mint a Középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz modorában elkezd magyarázni: "Mindenekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a Világosság értéke! Mert ha a Világosság jó önmagában..." 

S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik. 

Az emberek mind a lámpaoszlophoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez. 

Ám ahogy múlik az idő, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. 

Voltak, akik azért döntötték le a lámpaoszlopot, mert villanyvilágítást akartak; másoknak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé, mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúzni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit. 

És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy ki kit csépel. Így azután - fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meggyőződés, hogy a szerzetesnek végeredményben igaza volt, mert attól függ minden, hogy miben áll a Világosság filozófiája. 

Csakhogy: amit megvitathattunk volna a gázlámpa alatt, azt most a sötétségben kell megvitatnunk." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )

"A nem-ragaszkodó gondolkodás azt jelenti, hogy a tudatod mindig tiszta. Így, amikor vezetsz, nem gondolkozol; csak vezetsz. Az igazság éppen ilyen. A közlekedési lámpa pirosat mutat: megállsz. Amikor zöldre vált: elindulsz. Ez az intuitív cselekvés, mely mentes a vágyaktól és a ragaszkodástól. A tudatom olyan, mint a tiszta tükör: mindent úgy tükröz, ahogy épp van. Amikor piros szín jelenik meg, a tükör pirosat mutat. Amikor sárga szín jelenik meg, a tükör sárgát mutat. Így él a Bódhiszattva. Nincsenek önös vágyaim. Mindenkiért cselekszem." ( Szung Szán zen mester ) A tiszta tudatban nincs félelem, szeretet viszont van..., kiérti ezt? Tehát nem üres.

 

 

 

 

A tiszta tudatban nincs félelem, szeretet viszont van..., kiérti ezt? Tehát nem üres.
 

2019. 09. 21.