A Rossz ~ "Despair and false hope."
Mindennapjainkat a jó és a rossz bűvöletében éljük, pedig könnyen belátható..., a dolgok nem többek önmaguknál, s ahogy mondani szokás, "nincs se jó, se rossz, gondolkodás teszi azzá".
Mindazonáltal a jó fogalmához könnyebben férünk hozzá, ha előbb meghatározzuk a rosszét.
Két véglet áll rendelkezésünkre.
1. Az egyik szerint feltételezzük, mindenki más és magában csodálatos és kiteljesedésre váró és törekvő világ, csak gondozni..., támogatni kell eme törekvésében. E szerint a jó maga az egyéni és közös tökéletesség elérése. ( Cél a segítés, hisz mindenki segíteni akar. )
Rossz tehát, ha nem találjuk helyünket a gépezetben...
2. Másik szerint mindenki nagyon közel áll egymáshoz..., nagyon hasonló vágyakkal és törekvésekkel, ennek komoly evolúciógenetikai megalapozása van már most is, s mivel mindenki ugyanarra "hajt", a jó, ha túlélsz ebben a küzdelemben, a "Bellum omnium contra omnes" Hobbes-i világában. ( Cél a korlátozás. )
Rossz, ha más is szerepet kap, s nem csak te leszel maga a gépezet. Az egyedüli akarat a gépben.
Gyakorlatilag kibékíthetetlen két véglet, ami egyszerre kellene hogy éljen elménkben, ám nem így van.
Erről az utóbbiról "szemérmesen" hallgat mindenki, még az iskolákban sem tanítják; csoda, hogy meg van mindenki vadulva?
Az életet végtelenül szépnek és harmonikusnak akarják látni, - csoda hogy utálatosnak találják?
Ma épp mesélt nekem amerikai élményeiről egyik diákom, elmondta, hogy a "nagy szabadság" világában mennyire félnek egymástól az emberek, - a "nagy szabadság" korlátozásért kiált!
S hogy az illető, most, hogy átköltözött Angliába mennyivel jobban érzi magát, mert többé nem kell félnie más szabadságától. ( Ki tudja ott is meddig tarthat majd ez az érzés? )
A tett súlya ugyanebben áll.
Könnyű "szépelegni", ám, ha valóban cselekvésre kerül sor..., mikor "testet" adunk az ideának..., már megnehezül a helyzetünk.
"Valóban szerencsétlenség - gondolta Augusto - ha az ember kénytelen a holmijának hasznát venni. A használat koptatja, rontja, s bizony tönkre is teszi a szépséget." ( Miguel de Unamuno: Köd )
Lehet-e jót tenni embertársunkkal?
Gyakorlatilag nem, hisz magunkkal sem tudunk megfelelően bánni, akármelyik rendszer szerint is értelmezzük magunkat..
Ebből azonban az is következik, csak rosszat tudunk tenni..., főleg, ha a másik félnek még érdekében is áll így értékelni a cselekedetünket.
"Ami majdnem az, az nem az."
Ez nagyon nyomasztó gondolat. Akár jók a szándékain, akár rosszak..., még rosszat sem tehetünk tökéletesen, bármilyen könnyű is elrontani a jót.
"Az utazás szenvedélye a topofóbiából és nem a filotopiából ered..." ( Miguel de Unamuno: Köd )
Szaladgálunk össze-vissza a világban, hátha a végzet nem ér utol bennünket. De hát nem épp azt kellene beteljesítenünk, szeretetben?
Kétségbeesés és hamis remény..., gyűlöljük amik vagyunk, s azt ahol.
 |
"There are two things that kill the soul: Despair and false hope." |
Sokan ebben a rémisztő ködben élik világukat, küzdve a mindennapi csontig hatoló unalmuk ( ~ Schlegel ) vagy félelmeik ( ~ Unamuno ) ellen, mindenfajta vezérlő csillag nélkül.
Mi lesz, ha már most beszüntetünk mindenfajta cselekvést, hátha úgy nem teszünk rosszat?
( Filó Kristóf egykori plébánosom és munkatársam története jut eszembe arról kislányról, aki első áldozás előtt bezárkózott a szobájába...
Rémülten hívták a szülők Kristófot, beszéljen vele, hátha Ő tudja mi történt, mert azóta áll fenn a helyzet, hogy gyónni volt nála az elsőáldozás előtti délután.
Kiderült, Kristóf megígértette vele, semmi rosszat nem tesz a holnapi elsőáldozási miséig, ... őrizze meg lelkének tisztaságát.
Nem lehet akármilyen nagylány, szavának állt. )
Ám ha semmit sem teszel, az is épp úgy rossz lehet mintha tennél valamit.
Hol a kiút?
Felejtsük el a jó-rossz szembeállítást és használjuk helyette a szeretet-félelmet.
Rossz, amitől félsz..., miért, mert nincs benne szeretet.
"Aki szeret, nem fél."
"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." ( 1Jn 4,18 )
Hagyjátok magatokat szeretni!
( Ha hagyod, hogy színt valljon a másik, az csak jó lehet..., legalább kiismered, milyen szeretetre vágyik..., illetve mik a félelmei, tudni fogod, mit adhatsz neki, s mit kaphatsz tőle. Ha félsz, sem őt, sem magadat nem ismerheted meg. )
"Képzeljük el, hogy valami okból, teszem azt egy lámpaoszlop miatt, nagy felbolydulás támad az utcán. Befolyásos emberek le akarják azt dönteni.
Előkerül egy szürke ruhás szerzetes is, aki nem más, mint a Középkor szelleme, és egy skolasztikus filozófus száraz modorában elkezd magyarázni: "Mindenekelőtt is, testvéreim, vegyük fontolóra, hogy miben áll a Világosság értéke! Mert ha a Világosság jó önmagában..."
S ekkor, némiképp menthető okokból a szerzetest leütik.
Az emberek mind a lámpaoszlophoz rohannak, tíz perc alatt ledöntik, és hol ide, hol oda szaladgálva gratulálnak egymásnak a középkor szellemét félresöprő tetthez.
Ám ahogy múlik az idő, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a dolog.
Voltak, akik azért döntötték le a lámpaoszlopot, mert villanyvilágítást akartak; másoknak a vasra volt szükségük; voltak, akik a sötétséget akarták, mert gonoszak voltak tetteik. Egyesek azt gondolták, hogy a gázlámpa nem világít eléggé, mások meg azt, hogy túlságosan is világít; voltak, akik azért cselekedtek, mert össze akarták zúzni a helyhatóság gépezetét, mások meg azért, mert össze akartak zúzni valamit.
És az éjszakában dúl a háború, és senki sem tudja, hogy ki kit csépel. Így azután - fokozatosan és elkerülhetetlenül - ma, holnap vagy holnapután, visszatér a meggyőződés, hogy a szerzetesnek végeredményben igaza volt, mert attól függ minden, hogy miben áll a Világosság filozófiája.
Csakhogy: amit megvitathattunk volna a gázlámpa alatt, azt most a sötétségben kell megvitatnunk." ( G. K. Chesterton: Eretnekek )
"A nem-ragaszkodó gondolkodás azt jelenti, hogy a tudatod mindig tiszta. Így, amikor vezetsz, nem gondolkozol; csak vezetsz. Az igazság éppen ilyen. A közlekedési lámpa pirosat mutat: megállsz. Amikor zöldre vált: elindulsz. Ez az intuitív cselekvés, mely mentes a vágyaktól és a ragaszkodástól. A tudatom olyan, mint a tiszta tükör: mindent úgy tükröz, ahogy épp van. Amikor piros szín jelenik meg, a tükör pirosat mutat. Amikor sárga szín jelenik meg, a tükör sárgát mutat. Így él a Bódhiszattva. Nincsenek önös vágyaim. Mindenkiért cselekszem." ( Szung Szán zen mester ) A tiszta tudatban nincs félelem, szeretet viszont van..., kiérti ezt? Tehát nem üres.
2019. 09. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése