Kiemelt bejegyzés

"Ezt még én is tudom. Ha búzát rostálják, nem együtt rázzák-e a konkollyal?" / "És megparancsolom a bölcs tűznek..." / "A kérdés egyébként nem az, hogy mit ér, hanem hogy ki parancsol neki."

  "Szellemében és húsában egyként részesül az isteni természetből minden ember. Ez az oka, hogy Krisztus rejtélye nem pusztán egy ren...

2020-08-15

Mennyit ér hát egy döglött macska feje?

A döglött macska és a szomorú tükör
 
 
 

"Szerzetesek, olyan ez, mint amikor egy ember kobrakígyót akar szerezni, kobrát keres és kutat utána; majd egyszer csak meglát egy jókora kobrát. Egy villás végű bottal jól leszorítja és a nyakánál fogva szakszerűen megragadja. Még ha a kobra rá is tekeredik a kezére, karjára, vagy más testrészére, ő mégsem hal meg és halálos kínokat sem szenved. És miért? Mert jól ragadta meg kobrát." ( Alagaddūpama Sutta )

"A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, ( ... ) ( Jn 6,63 )

 

Mindkét idézet a tanítás fontosságáról szól, a tanról ami segít eligazodni az élet bonyodalmai között, de a tan mit sem ér, ha nem próbáljuk ki folyamatosan a gyakorlatban. Kártyázni sem lehet megtanulni könyvből..., talán az alapokat el lehet sajátítani, de megtanulni semmiképp, mint Hadházi "fényre sötétedő kislánya", akit kamaszkoráig a számítógép előtt tartanak a szülei, aztán amikor kiviszik a fényre csodálkoznak, "nem működik".

Ennek tesztelésére van egy jó zen történet:

"- Mi a legértékesebb dolog a világon? - kérdezte egy tanítvány Szozantól, a kínai zen mestertől. - Egy döglött macska feje - válaszolta a zen mester. - Miért pont az? - érdeklődött a tanítvány. - Mert senki sem tudja az árát. - felelte Szozan."

Mennyit ér hát egy döglött macska feje? ( Mennyit egy élőé? )

 

Théodore Géricault, Dead Cat

 

"De hirtelen mint érzés megy át az összjátékon: azt a macskát nem kellett volna megölni, hogy imponáljak Rednik Endre osztálytársamnak, hisz mind a ketten sírtunk, és megöltük, nem kellett volna. S a macska teteméből kiindulóan korlátlanul buzog föl mindaz, amit:"nem kellett volna". ( Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna, Az utak szépek, 55 )

Vagy minden szent vagy semmi! 

 

Jálics Ferencnek van erre egy szép hasonlata..., ez is gyakorlat: Menj ki az utcára és próbáld ki! 

Nézd meg az embereket, ha 20% szimpatikus és/vagy szereted, 80%-át viszont nem, akkor Te 20%-ban szereted, 20%-ban ismered az Istent. 

Ha a macska nem szent, semmi sem az...; ha a macska az..., minden az! De van-e különbség az élő és a holt között?

Rosszul van feltéve a kérdés.

 

Van-e különbség az én "én", és az Isteni "én" között? ( Ez az atman - brahman viszony a brahmanizmusban. )

Az atman: "Minden felsőbb erő és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. Az atman jelentheti a testet, az elmét, az értelmet és a Legfelsőbb Önvalót is, de általában az egyéni lélekre utal." Különbözik-e a lelked az Isteni lélektől." ( wikipedia )

Brahman: "A Brahman minden élő lényben működő és működtető életenergiaként van jelen, tehát nem válik személyessé, azaz hiperabszolút Istent jelent. Önmagában foglalja mindennek az okát és okozatát, maga a lét, mindennek oka és forrása, és egyben az a cél, amely felé minden halad." ( wikipedia )

Az atman ismeri a brahmant, hisz része..., s míg az ego nem szól bele, minden rendben is van, amikor az ego az atmant különállókét határozza meg, majd fölébe helyezi a brahmannak ott kezdődnek a bajok. majd én leszek maga a világegyetem..., én leszek Isten: ( Ez persze képtelenség..., a vízcsepp is eggyé válik az óceánnal, ha beleesik..., s nem is rossz az neki. De kétség kívül mint vízcsepp megszűnik létezni.)

 

" (...) a tanulatlan átlagember így tekint a testre: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint az érzetre: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint a felfogásra: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint a meghatározottságokra: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Hogyha meglát, meghall, elgondol, elméjével megismer, felfog, megvizsgál, megfontol valamit, erre így tekint: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. 

Arra a nézetre, hogy „az átmanom és a világ azonos, azzá válok halálom után – örök, állandó, múlhatatlan, változatlan természetű, örökkön örökké ugyanaz maradok”, így tekint: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”." ( Alagaddūpama Sutta )

S retteg, 

Istenem, elvesztem megszokott tökéletlenségeim halmazát, mert jó ez így nekem, mert megszoktam. Vagy milyen jó vágyakozni valamire..., vagy búsulni veszteségeken; nyavalyogni egy életen át, csak mert ezt is megszoktam, "én már csak ilyen vagyok".


"– Uram, lehetséges-e aggodalmaskodni olyan külső dolog miatt, ami nincs? – Lehetséges – válaszolta a Magasztos. – Van, akinek ilyenek járnak a fejében: „jaj, az enyém volt, már nincs meg, bárcsak megvolna, ó jaj, nem kaphatom meg!” Kesereg, gyötrődik, siránkozik, mellét verve zokog, teljesen összeomlik. Így lehetséges aggodalmaskodni olyan külső dolog miatt, ami nincs." ( Alagaddūpama Sutta )

Bolondok vagyunk. A döglött macska nem több vagy kevesebb annál, ami. Akár atmanból, akár brahmanból nézzük; - maga Isten.


"Arra a nézetre, hogy „az átmanom és a világ azonos, azzá válok halálom után – örök, állandó, múlhatatlan, változatlan természetű, örökkön örökké ugyanaz maradok”, így tekint: „ez nem az enyém, ez nem vagyok én, ez nem az átmanom”. Mivel így tekint mindezekre, nem aggodalmaskodik olyasmi miatt, ami nincs." ( Alagaddūpama Sutta )

 

Mégis..., miért vagyunk szomorúak, ha elpusztul a macskánk? 

Mert a sajátunknak tekintjük. Eszköznek a boldogságunkhoz. ( Elég nagy baj, ha egy macskára van szükséged, hogy érezd, boldog vagy. Annak mennie kellene "csak úgy" is...., s akkor a macskát nem tekinted majd eszköznek, éned részének, pusztán annak ami, macskának, - ami Isten. Ez lenne a legjobb mindenkinek. )


Mindenkor boldognak kellene lennünk.

"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." ( Mt 5,10-12 )

Tehát nem baj, ha "elvesznek tőled", úgysem tudnak semmit elvenni..., hisz igazi lényeged a lelked, ami egy az isteni lélekkel, s "hazaviszed". 


"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik." ( Mt 10,28 )


Jelentős számú keresztény irodalom beszél s elismeri buddhizmus fejlett etika és pszichológiai rendszerét, most is megfigyelhetünk egy ilyet:

"Ezért, szerzetesek, ha mások szidnak, vádolnak, bosszantanak, sértegetnek és gúnyolnak titeket, akkor ti se dühödjetek fel, ne érezzetek csalódottságot, és ne háborogjon a tudatotok. Ha mások megbecsülnek, nagyra tartanak, magasztalnak és tisztelnek titeket, akkor ti se érezzetek gyönyörűséget vagy derűt, tudatotok ne váljon mámorossá, hanem gondoljátok ezt: „mindez a tisztelet csakis a korábbi felismeréseknek szól”." ( Alagaddūpama Sutta )

Nem csak az nem tartozik a "lényegedhez", amikor szidnak, de amikor "dicsérnek", az sem, az az ő szellemi fejlődésüknek a függvénye, nem a te teljesítményed, csak azért kezdtek el dicsérni téged, mert mér felismernek téged magukban. Tehát nem számít! Csak nekik..., maguknak gratuláljanak.

"Ezért, szerzetesek, hagyjátok el, ami nem a tiétek; ez hosszú időn át boldogságot okoz nektek és hasznotokra lesz. És mi nem a tiétek?" ( Alagaddūpama Sutta )

És mi a Tiétek?

 

Mégis, valamiért működik a játék? 

Megszidogatjuk, megdicsérgetjük egymást..., örülünk, ha születik valaki, s búsulunk, ha elhagy. 

Miért?


Pár éve csak úgy játékból kérdezgettem "zenes" gondolkodásra hajlamosabb diákjaimat:

 "Mikor boldogabb a tükör, ha belenéznek, vagy ha nem?" 

S innen szó szerint idézem a naplómat: "Bolla Gábor erre azt felelte, "ha nem" s olyan fejet vágott hozzá, hogy el is hittem neki." 

Kitűnő válasz..., "akinek van füle a hallásra, hallja meg":

 

"Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." ( Mt 18,20 )

"Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” ( Lk 20,38 )

 

Vagy ahogy Antoine de Saint-Exupery meséli a Citadellában:

 

"Magyarázd meg - folytatta a másik - mennyivel többet nyom a latban a tizenhárom szemű olvasó. . ."
"A tizenhárom szemű olvasó
- válaszolta neki atyám - annyit nyom, mint azok a fejek együtt, amelyeket én már levágattam az ő nevében..."
Isten pedig megvilágosította a hitetlent, aki megtért." (
Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 29 )

 

Szóval..., néha nagyon sokba kerül, s ezt mindenki érzi, akinek nincs kőből a szíve.

 

2019. 07. 12.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése