"Szerzetesek, olyan ez, mint amikor egy ember kobrakígyót akar szerezni, kobrát keres és kutat utána; majd egyszer csak meglát egy jókora kobrát. Egy villás végű bottal jól leszorítja és a nyakánál fogva szakszerűen megragadja. Még ha a kobra rá is tekeredik a kezére, karjára, vagy más testrészére, ő mégsem hal meg és halálos kínokat sem szenved. És miért? Mert jól ragadta meg kobrát." ( Alagaddūpama Sutta )
"A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, ( ... ) ( Jn 6,63 )
Mindkét idézet a tanítás fontosságáról szól, a tanról ami segít eligazodni az élet bonyodalmai között, de a tan mit sem ér, ha nem próbáljuk ki folyamatosan a gyakorlatban. Kártyázni sem lehet megtanulni könyvből..., talán az alapokat el lehet sajátítani, de megtanulni semmiképp, mint Hadházi "fényre sötétedő kislánya", akit kamaszkoráig a számítógép előtt tartanak a szülei, aztán amikor kiviszik a fényre csodálkoznak, "nem működik".
Ennek tesztelésére van egy jó zen történet:
"- Mi a legértékesebb dolog a világon? - kérdezte egy tanítvány Szozantól, a kínai zen mestertől. - Egy döglött macska feje - válaszolta a zen mester. - Miért pont az? - érdeklődött a tanítvány. - Mert senki sem tudja az árát. - felelte Szozan."
Mennyit ér hát egy döglött macska feje? ( Mennyit egy élőé? )
 |
| Théodore Géricault, Dead Cat |
"De hirtelen mint érzés megy át az összjátékon: azt a macskát nem kellett volna megölni, hogy imponáljak Rednik Endre osztálytársamnak, hisz mind a ketten sírtunk, és megöltük, nem kellett volna. S a macska teteméből kiindulóan korlátlanul buzog föl mindaz, amit:"nem kellett volna". ( Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna, Az utak szépek, 55 )
Vagy minden szent vagy semmi!
Jálics Ferencnek van erre egy szép hasonlata..., ez is gyakorlat: Menj ki az utcára és próbáld ki!
Nézd meg az embereket, ha 20% szimpatikus és/vagy szereted, 80%-át viszont nem, akkor Te 20%-ban szereted, 20%-ban ismered az Istent.
Ha a macska nem szent, semmi sem az...; ha a macska az..., minden az! De van-e különbség az élő és a holt között?
Rosszul van feltéve a kérdés.
Van-e különbség az én "én", és az Isteni "én" között? ( Ez az atman - brahman viszony a brahmanizmusban. )
Az atman: "Minden felsőbb erő és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. Az atman jelentheti a testet, az elmét, az értelmet és a Legfelsőbb Önvalót is, de általában az egyéni lélekre utal." Különbözik-e a lelked az Isteni lélektől." ( wikipedia )
Brahman: "A Brahman minden élő lényben működő és működtető életenergiaként van jelen, tehát nem válik személyessé, azaz hiperabszolút Istent jelent. Önmagában foglalja mindennek az okát és okozatát, maga a lét, mindennek oka és forrása, és egyben az a cél, amely felé minden halad." ( wikipedia )
Az atman ismeri a brahmant, hisz része..., s míg az ego nem szól bele, minden rendben is van, amikor az ego az atmant különállókét határozza meg, majd fölébe helyezi a brahmannak ott kezdődnek a bajok. majd én leszek maga a világegyetem..., én leszek Isten: ( Ez persze képtelenség..., a vízcsepp is eggyé válik az óceánnal, ha beleesik..., s nem is rossz az neki. De kétség kívül mint vízcsepp megszűnik létezni.)
" (...) a tanulatlan átlagember így tekint a testre: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint az érzetre: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint a felfogásra: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Így tekint a meghatározottságokra: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”. Hogyha meglát, meghall, elgondol, elméjével megismer, felfog, megvizsgál, megfontol valamit, erre így tekint: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”.
Arra a nézetre, hogy „az átmanom és a világ azonos, azzá válok halálom után – örök, állandó, múlhatatlan, változatlan természetű, örökkön örökké ugyanaz maradok”, így tekint: „ez az enyém, ez vagyok én, ez az átmanom”." ( Alagaddūpama Sutta )
S retteg,
Istenem, elvesztem megszokott tökéletlenségeim halmazát, mert jó ez így nekem, mert megszoktam. Vagy milyen jó vágyakozni valamire..., vagy búsulni veszteségeken; nyavalyogni egy életen át, csak mert ezt is megszoktam, "én már csak ilyen vagyok".
"– Uram, lehetséges-e aggodalmaskodni olyan külső dolog miatt, ami nincs? – Lehetséges – válaszolta a Magasztos. – Van, akinek ilyenek járnak a fejében: „jaj, az enyém volt, már nincs meg, bárcsak megvolna, ó jaj, nem kaphatom meg!” Kesereg, gyötrődik, siránkozik, mellét verve zokog, teljesen összeomlik. Így lehetséges aggodalmaskodni olyan külső dolog miatt, ami nincs." ( Alagaddūpama Sutta )
Bolondok vagyunk. A döglött macska nem több vagy kevesebb annál, ami. Akár atmanból, akár brahmanból nézzük; - maga Isten.
"Arra a nézetre, hogy „az átmanom és a világ azonos, azzá válok halálom után – örök, állandó, múlhatatlan, változatlan természetű, örökkön örökké ugyanaz maradok”, így tekint: „ez nem az enyém, ez nem vagyok én, ez nem az átmanom”. Mivel így tekint mindezekre, nem aggodalmaskodik olyasmi miatt, ami nincs." ( Alagaddūpama Sutta )
Mégis..., miért vagyunk szomorúak, ha elpusztul a macskánk?
Mert a sajátunknak tekintjük. Eszköznek a boldogságunkhoz. ( Elég nagy baj, ha egy macskára van szükséged, hogy érezd, boldog vagy. Annak mennie kellene "csak úgy" is...., s akkor a macskát nem tekinted majd eszköznek, éned részének, pusztán annak ami, macskának, - ami Isten. Ez lenne a legjobb mindenkinek. )
Mindenkor boldognak kellene lennünk.
"Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." ( Mt 5,10-12 )
Tehát nem baj, ha "elvesznek tőled", úgysem tudnak semmit elvenni..., hisz igazi lényeged a lelked, ami egy az isteni lélekkel, s "hazaviszed".
"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik." ( Mt 10,28 )
Jelentős számú keresztény irodalom beszél s elismeri buddhizmus fejlett etika és pszichológiai rendszerét, most is megfigyelhetünk egy ilyet:
"Ezért, szerzetesek, ha mások szidnak, vádolnak, bosszantanak, sértegetnek és gúnyolnak titeket, akkor ti se dühödjetek fel, ne érezzetek csalódottságot, és ne háborogjon a tudatotok. Ha mások megbecsülnek, nagyra tartanak, magasztalnak és tisztelnek titeket, akkor ti se érezzetek gyönyörűséget vagy derűt, tudatotok ne váljon mámorossá, hanem gondoljátok ezt: „mindez a tisztelet csakis a korábbi felismeréseknek szól”." ( Alagaddūpama Sutta )
Nem csak az nem tartozik a "lényegedhez", amikor szidnak, de amikor "dicsérnek", az sem, az az ő szellemi fejlődésüknek a függvénye, nem a te teljesítményed, csak azért kezdtek el dicsérni téged, mert mér felismernek téged magukban. Tehát nem számít! Csak nekik..., maguknak gratuláljanak.
"Ezért, szerzetesek, hagyjátok el, ami nem a tiétek; ez hosszú időn át boldogságot okoz nektek és hasznotokra lesz. És mi nem a tiétek?" ( Alagaddūpama Sutta )
És mi a Tiétek?
Mégis, valamiért működik a játék?
Megszidogatjuk, megdicsérgetjük egymást..., örülünk, ha születik valaki, s búsulunk, ha elhagy.
Miért?
Pár éve csak úgy játékból kérdezgettem "zenes" gondolkodásra hajlamosabb diákjaimat:
"Mikor boldogabb a tükör, ha belenéznek, vagy ha nem?"
S innen szó szerint idézem a naplómat: "Bolla Gábor erre azt felelte, "ha nem" s olyan fejet vágott hozzá, hogy el is hittem neki."
Kitűnő válasz..., "akinek van füle a hallásra, hallja meg":
"Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük." ( Mt 18,20 )
"Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él.” ( Lk 20,38 )
Vagy ahogy Antoine de Saint-Exupery meséli a Citadellában:
"Magyarázd meg - folytatta a másik - mennyivel többet nyom a latban a tizenhárom szemű olvasó. . ."
"A tizenhárom szemű olvasó - válaszolta neki atyám - annyit nyom, mint azok a fejek együtt, amelyeket én már levágattam az ő nevében..."
Isten pedig megvilágosította a hitetlent, aki megtért." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 29 )
Szóval..., néha nagyon sokba kerül, s ezt mindenki érzi, akinek nincs kőből a szíve.
2019. 07. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése