Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( I./1. )
"Jellemükben képesek a szabadságra"
Egy lövés a fejbe, öt a testbe (1993) című és Londonban játszódó filmben elhangzik egy fontos mondat: "Lassan minden egyforma lesz."
"A kilencvenes években, Londonban járunk. A várost egy új, kegyetlen banda tartja félelemben. A csoport át akarja venni az éjszakai szórakozóhelyek és a kábítószer-kereskedelem fölött a felügyeletet. Kitör a bandaháború, a halálestek száma egyre nő, a helyi rendőrség pedig tanácstalan. Los Angelesből a tapasztalt kábítószer-specialistát, John Harrist küldik a segítségükre. Kiderül, hogy a banda élén Harris ősi ellensége, a rendkívül kegyetlen és brutális Carl Frazer áll. A rendőrség úgy dönt, beépíti egyik emberét a bűnözök közé. A választás a fiatal Chrisre esik. A fiúnak személyes indíttatásai vannak és mindenáron el akarja kapni Frazert, aki meggyilkolta az édesapját. A téglát azonban hamarosan leleplezik." ( Port.hu )
Az sem jó, ha valaki világháborút nyer...
David Riesman és szerzőtársai a világháború utáni gazdagság amerikai lakosságot érintő megnyomorító hatásával foglalkoztak..., mi lesz velünk, ha túl nagy szabadságot kapunk?
Előre vetítette, s már a címben is kifejezve a "magányos tömeg" megjelenését és elterjedését a világ egy bizonyos részében, aki megengedhették magukat, hogy saját szabadságukból, "önként és dalolva" tegyék tönkre és konformizálják magukat a tömegmédia, internetes oldalak stb. hatására.
Számunkra is a saját társadalmunk a fontos, ahogy neki is a sajátja anno, ezért foglalkozunk a kérdéssel; mert itt is minden olyan lett, mint egykoron náluk.
"A "társadalmi karakter" a "karakternek" az a része, amely a fontosabb társadalmi csoportok tagjainál megegyezik, s a legtöbb modern társadalomtudós szerint ezek a csoportoknak a tapasztalataiból fakad." ( David Riesman: A magányos tömeg, A karakter, 62. )
Már 1788-89-ben Kant levezette ennek az alapproblémáját, az ész szabadságra törekszik..., tehát minden társadalom annyiban stabil, amennyiben kiszolgálja tagjainak szabadság vágyát úgy, hogy biztonságérzetüket is garantálja.
Hogy ez egy "fából vaskarika"?
Nyilvánvaló.
Ugyanezért nincsen boldog társadalom, egészséges karakter; vagy mégis? Lehetséges jó társadalom, "örök béke", valódi autonóm személyiség?
"Mivel az ész mindenkor szabadságra törekszik, ezért, ha egyszer széttöri bilincseit, rég nélkülözött szabadságának első használata visszaéléssé és az észképesség minden korlátozástól való függetlenségébe vetett vakmerő bizalommá kell fajuljon; elhiteti magával, hogy az egyedüli úr a spekulatív ész, amely semmi egyebet nem fogad el, csak amit a dogmatikus meggyőződés és bizonyos objektív alapok igazolhatnak, s merészen tagad minden egyebet.
Az ész önnön szükségletétől való függetlenségének (az észhitről való lemondásnak) a maximája pedig hitetlenségnek neveztetik. (...) ez észhitetlenség, az emberi kedély olyan fonák állapota, amely először is elvitatja a morális törvényektől a szívre ható mozgatóerőt, sőt utóbb általában minden autoritást, s arra ösztönzi a gondolkodást, amit szabadszelleműségnek hívnak, tehát arra az alapelvre, hogy többé egyetlen kötelességet se ismerjen el.
Itt aztán belép a játszmába a felsőbbség, nehogy a polgári ügyek is a legteljesebb rendetlenségbe kerüljenek; s mert számára a leggyorsabb és legnyomatékosabb eszköz egyben a legjobb is, ezért megszünteti a gondolatszabadságot, s akár a többi mesterséget, a gondolkodást is rendeletek alá veti. Így rombolja le végül a gondolatszabadság önmagát, ha függetlenülni akar az ész törvényeitől." ( Immanuel Kant : TÁJÉKOZÓDNI A GONDOLATOK KÖZÖTT: MIT IS JELENT EZ? )
2020. 02. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése