Én? Innen?
"Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon." ( Illyés Gyula: Haza, a magasban)
"Mennyire
gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek,
mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )
"És Jákob maradékai olyanok lesznek a népek sokasága között, mint az Úrtól jövő harmat, és mint az esőcseppek a füvön, mely nem vár emberre, és nem szorul ember fiára." ( Mikeás jövendölése, 5. fejezet )
A "szent maradék" nagyon fontos, s nem csak biblikus fogalom..., elsősorban azokra vonatkozik, akiket nem vonzanak az egyiptomi vagy a babiloni "húsos fazekak"..., hanem valamiféle idealizmustól vezérelve képesek nemet mondani a "biztonságra", a test kívánságainak valamiféle elvont célok érdekében.
Akik "ellene mondanak" személyes ördögeiknek:
"(...) -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, azután kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire." ( Szent Maximosz hitvalló, Isten a szeretet, 43 )
Aztán, ahogy Orbán Viktor most Tusványoson mondta..., építhetnek karddal a kézben...
Ez nem bátortalanoknak való élet, de csak ennek van értelme.
"A bátortalanság nem Istentől származik." ( Loyolai Szent Ignác )
Mindenki lehet hős..., mindenki lehet Török Mihály; s mi is lenne velünk Török Mihályok nélkül?
Sokan gondolkodnak így a bajban:
"- Biz én nem fordulok, mert nem vagyok bolond. Itt hagyom a hajót, aztán forduljon, amerre tetszik. ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
Elég sekélyes.
Nem csoda, hogy Török Mihály is csodálkozik:
"Török idegenül nézett rá.- A hajót? - kérdezte. - A hajót hagyod itt?" ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
Később...
"( ... ) - Hát - így adta föl a szót -, hát csakugyan itt hagyjátok a hajót?" ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
A hajót nem véletlenül bízták pont tereád..., s nem véletlenül ezt a hajót. Mi jogon értékeled a helyzetet a saját önző érdeked szerint..., s közben cserben hagyva más társaidat is, akik még küzdenének.
Az emberek gyávák..., ezért kellenek az "anawimok", a szegények, akik szabadok.
Aki nem Istenben él, rab..., lehúzza a teher; tehát nem szabad, sohasem lesz, s a bizalom sem marad benne.
Aki fél..., "möhet" !
"- No - mondta az ember -, aki akar, az möhet." ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
"Kanizsay Ferenc ránézett Török Mihályra. - Hát kend - kérdezte -, Mihály bátyám? Kend nem gyün? A kormányos, aki a saroglyán fölment a domentátumra szótalan, onnan aztán kérdést adott föl Ferencnek: - Én? - szólt rekedten. - Én? Innen?
Roppant megint a hajó dereka, mert valami nagy darab jég furakodott alá. Kanizsay sietve kapott a kötélhez, ment a többi után. Török lenézett a jeges vízre, ki a parti ködbe, s magára maradván a félredült hombárral, önmagának tette fel a kérdést:
- Én? Innen?" ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
Nincs igazán hová menni..., Jónás is próbált menekülni a kihívás elől..., hiába.
"Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!” Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása. Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki" ( Jón 1,11-16 )
A gyáváktól a "pogányok" is undorodnak..., sőt Jónás is undorodik így saját magától..., maga halálát kívánja. Megéri ez?
Az Isten vigyáz az övéire..., akik nem az övéi, azok csak vigyázzanak saját magukra..., ha tudnak.
"- Dicsőség, dicsőség! - mondta, azaz, hogy gondolta inkább, mert nem volt kinek mondani szavakat a kietlenségben, s a kormányhoz állván, megtömte azonnal a pipáját. Azontúl aztán haladt, egymaga úr a vizeken az elevenre vált hajóban." ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
Kedvenc jelenetem..., a Kis herceg jut eszembe erről:
"Nevetett, megfogta a kötelet, megmozgatta a csigát."
Azonnali visszatérés a mindennapi rutinhoz..., a pillanathoz, a nyugalomhoz. Ahogy az igazi élsportoló a célba érés után még csak nem is zihál..., azonnal normalizálódik a légzése és pulzusa.
"Nevetett, megfogta a kötelet, megmozgatta a csigát." ( Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg )
"- No, möggyütt kend?
- Mög.
- Soká oda volt kend.
- Az ám - mondja a hős -, sok volt a népekben az ijedtség..." ( Tömörkény István: A Szent Mihály a jégben )
Meghoztam a hajót és a rakományt, ahogy a "szerződés" szólt!
( Ahogy a gombaszedő kisfiú a Tolsztoj mesében is... )
"A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam." ( 2Tim 4,7 )
"Mi gondom! – áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál." ( Illyés Gyula: Haza, a magasban )
"Eszem ágában sincsen elmenni innen, menjenek el azok akik idegen érdekeket képviselnek." ( Makovecz Imre )
S hozzátenném, a gyáva szívűek is..., jó magyarnak lenni sosem volt nyúlszívűeknek való feladat.
2019. 08. 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése