"Azt hiszed, kevesebbet szenvedsz majd, mert szereted, ami jó, ami igaz?"

A világtalan is unatkozik a képtárban.

 (...), hogy hasonló és azonos legyen a Fiúval, aki "elsőszülött a sok tesvér között" ( Róm, 8,29 )

 

A "differentia trascendentális" jelensége nem tréfa dolog. 

Sajnos csúnya dolgokat is eredményezhet ha nem tanítjuk meg gyerekeinknek rendszeres használatát. 

 

Barnabás apostolnak tulajdonított levél "szép" felsorolást tartalmaz ezekből: 

"1. Görbe a sötétség útja és átokkal van teli. Büntetéssel van teli ugyanis az örök halál útja, rajta járnak azok, akik elveszejtik lelküket: bálványimádás, fennhéjázás, a hatalom gőgje, képmutatás, kétszínűség, házasságtörés, gyilkosság, rablás, gőg, törvényszegés, álnokság, gonoszság, erőszakosság, méregkeverés, varázslás, bírvágy, az istenfélelem teljes hiánya. 

2. Üldözik a jókat, gyűlölik az igazságot, szeretik a hazugságot, az igazságosság jutalmát nem ismerik, nem a jóhoz ragaszkodnak, nem az igazságot ítélik, nincs gondjuk az árvára és özvegyre, nem Isten félelme miatt, hanem a gonoszság miatt virrasztanak, távol van tőlük a szelídség és türelem, a hiábavalóságokat szeretik, a viszonzást hajszolják, nem könyörülnek a szegényen, nem szomorkodnak a szomorkodóval, gyorsak a megszólásban. Teremtőjüket nem ismerik, megölik a gyermekeket, Isten teremtményét elpusztítják, elfordulnak a rászorulótól, elnyomják az üldözöttet, a gazdagok szószólói, a szegények törvénytelen bírái, mindenestül bűnösök." ( Barnabás-levél XX. )

Mi köze a "differentia transcendentalis"-nak a bűnökhöz, ha nem közvetlenül, de közvetve ez az okozójuk. 

Ugyanis "istenképiség", Logos nélkül nincs ami vádoljon. Ha nincs tökéletes minta, lelkiismeret sincsen.

"A Logosz tehát a teremtés kulcsa. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember magán viseli ennek a személyes Logosznak sajátos lenyomatát. Ezért arra van hivatva, hogy hasonló és azonos legyen a Fiúval, aki "elsőszülött a sok testvér között" ( Róm, 8,29 )" ( Az egyetemes etika keresése, Római Dokumentumok XLII, 82 )

1-2 éves korunkig olyanok vagyunk, mint bármely állat, vagy növény a természetben, egy mindennel, igazi természeti és ösztön lények, ám 1 éves korunk után történik bennünk valami. Elkezdünk "ÉN"-né fejlődni, ahogy felismerjük magunkat a tükörben, nevet is adunk magunknak, megjelenik a dac és a hazugság is. 

Innentől számítunk embernek. 

"Gyermekek úgy halnak meg, mint az állatok: nem tudják, mi a halál. Az öregek megérnek rá. Montaigne csodálkozott parasztjai lelkierején, akik járvány idején megásták a sírjukat s egykedvűen belefeküdtek." ( Németh László: Sajkódi esték, Ha most lennék fiatal, 66 )

Ezért értelmetlen az a kérdés: "Üdvözülhetnek-e az állatok?" Ahogy egy állat egy csecsemő sem tud ellenszegülni, hiszen nincsen egója, amit védenie kellene, nincs még elkülönülve az "anyatermészettől", bűnt sem tud elkövetni, ártatlan.

Az üdvösséget nem lehet megszerezni, csak elveszteni! Ugyanis az lenne az "alapállapotunk". 

 

Sokat problémázunk, mi a jó és mi a rossz..., gyakran mondjuk a gyerekeinknek is: "Légy jó!" Üres beszéd, hiszen amikor Ő majd rosszat tesz, azt azért teszi, mert az élvezetet jelent a számára! Tehát, ami nekünk "rossz", az neki nagyon könnyedén még "jó" lehet.

Okosabb a "differentia transcendentalisra" támaszkodva ezt kérdezni valakitől: Nézz magadra..., tetszik amit látsz?

Működik, hosszú ideje "űzöm a szakmát", tudom. 

Általában nem szokott nekünk tetszeni. De akkor miért csináljuk, amit csinálunk? Gondoljunk a gyerekre, miért hazudik, amikor mondjuk leveri a vázát? Mert az önmagáról alkotott képpel, már megint a "LEG"-ek világában vagyunk, Ő legügyesebb kislány, ezzel nem egyezik amit tett, ezért eltávolítja magától. Hazudik..., magának, neked, idővel mindenkinek, s lassan úgy belebonyolódik a hazugságok bonyolult szövedékébe, hogy már vissza se mer nézni az "isteni szemmel" magára. ( Már beszéltünk erről is, a kiindulás amúgy helyes volna..., hisz a "LEGEK" világából épp most érkezik, s nem tud, a legszebb, a legjobb, a legtisztább lenni..., korlátozottá vált, ez elkeserítő lehetne, ha nem lenne ott a "szem"..., ha megtanítjuk használni, rájön, az "imitatio christi" nem azt jelenti, olyannak kell lennie, mint annak idején Jézusnak, ez lehetetlenség, hanem a lelkületét kell átvenni. Jobban mondva, megőrizni.)

Mit tesz ilyenkor..., pótcselekszünk: buli, munkamánia, tisztaságmánia, szexmánia, mobiltelefon, számítógépes játékok, szerencsejátékok, drogok, hobbik túlzásba víve csak hogy ne kelljen látnunk, - rossz úton vagyunk.

S egy idő után puszta "külsőségekké" silányulunk, címek leszünk, amiket majd szépen felírnak a sírkövünkre, ahova nem jár majd senki, ruhák, amiket halálunk után kidobnak a gyerekeink, ha lesznek egyáltalán.

 

"Anna: Te nyomorult: egész életemen át gyászoltam őt. Don Juan: Persze, mert jól állt neked a gyászviselet." ( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

"A Szobor: Édes lányom: kőszobor alakomban annyival jobban becsültek az emberek, mint tulajdon élő mivoltomban, hogy megtartottam ezt a formát, amit a szobrász kölcsönzött nekem. Korának egyik legkiválóbb művésze volt, ezt el kell ismernünk." ( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

"A vénasszony: De hát én töredelmesen megbántam a bűneimet; meggyóntam, mind... Don Juan: Mennyit? A vénasszony Több bűnt, mint amennyit elkövettem. Nagyon szerettem gyónni. Don Juan: Ó, ez talán éppen olyan rossz, mint ha kevesebbet gyóntál volna meg az elkövetett bűneidből. De hát akárhogyan is, senora, akár tévedésből, akár megérdemelten, te bizony épp úgy elkárhoztál, mint jómagam; s most már nincs mit tenni, jó képet kell vágni a dologhoz." ( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

"A vénasszony (felháborodva): Ó, és ha meggondolom, hogy mennyivel több rosszaságot követhettem volna el! A jó cselekedeteim pedig mind kárba vesztek! Ez nem igazság!" ( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

Ezek a mondatok G. B. Shaw pokol jelenetében hangoznak el..., s nem véletlenül éppen ott. S Anna még csodálkozik, hogy került oda.

 

 

Igen, a "differentia transcendentális", ez a "szem" a halálra készít fel bennünket, ez a "halálhoz mért élet" ( Husserl, Heidegger ) kijózanító szeme, ez figyelmeztet bennünket, kik vagyunk, s mivé lettünk, s miként kellene, kellett volna viselkednünk.

"Don Juan: Nem az a baj, hogy meghalunk, hanem az, hogy félünk a haláltól. Nem a gyilkolás és a halál alacsonyít le bennünket, hanem az, ha alantasan élünk, és elfogadjuk a megaláztatásnak fizetségét, bérét, nyereségét." ( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

 

S aki segítene, az is ebben a kórban szenved. 

Ide másoltam Eric Berne egyik "jó játszmájának" "tézisét":

 "Fehér, bizonyos rejtett indítékból, állandóan segítségére siet másoknak. Talán így vezekli le múltbeli gonoszságát; talán így leplezi jelenlegi gonoszságát; talán így szerez barátokat, esetleg azért, hogy később hasznosíthassa őket; talán így akar presztízshez jutni. Ha az ember megkérdőjelezi is Fehér indítékait, hitelt kell adnia a cselekedeteinek. Végül is válhatik valaki még gonoszabbá, miközben múltbeli gonoszságát palástolja, az emberek kihasználásában vezetheti inkább félelem, mint nagylelkűség, és a presztízst nemcsak jó, hanem rossz ügyek keretében is lehet keresni. Egyes emberbarátokat jobban érdekel a versengés, mint a jóakarat: "Én több pénzt (műalkotást, hold földet) adtam neki, mint te." Indítékaikat itt is megkérdőjelezhetjük, de ugyancsak hitelt kell adnunk annak, hogy konstruktív módon versengenek; ne feledjük, hogy mennyi ember folytat destruktív versengést. A legtöbb "Örülök, ha segíthetek-et" játszó embernek egyaránt vannak barátai és ellenségei, s talán ezeknek is, azoknak is érthetők az érzései. Az ellenségek támadják az "Örülök, ha segíthetek" játékosának indítékait, és lekicsinylik cselekedeteit; a barátok hálásak cselekedeteiért, és lekicsinylik az indítékait. Az úgynevezett "objektív" megvitatás ezzel a játszmával kapcsolatban gyakorlatilag nem létezik. Akik magukat semlegesnek mondják, azokról is hamar kiderül, hogy melyik oldalon semlegesek" ( Eric Berne: Emberi játszmák, Örülök, ha segíthetek )

Ha van türelmed végigolvasni, látod, tele van vélt vagy valódi indítékokkal, még a " semleges kívülálló" szempontjából is.

Gergely Jenő tanár úr annak idején az egyik előadásán lelkünkre is kötötte: "Ne forduljatok pszichológushoz!" ( Ebben az a vicc, ő is pszichológus volt, s a legjobbak egyike, akivel életemben találkoztam. Jó volt nála vizsgázni, életre szóló élmény! ) 

Gondolom erre célzott, a pszichológus is "beteg", ő is hazudik!

 

Megvakítjuk magunkat, mégpedig szándékosan!

Lehet ez itt már most a Pokol?

"Don Juan: Nem veszem zokon, kormányzó úr, hogy magának ettől borsózik a háta: a világtalan is unatkozik a képtárban."( G. B. Shaw Ember és felsőbbrendű ember )

 

Dsida Jenőnek van egy jó verse erről..., talán kicsit elnéző:

"(...) ó mert tudom, bizonnyal / nem bűn örömben élni / s az Isten úgy tekint le / reátok kék egéből, / jóságos víg mosollyal, / ellágyult szívvel és / félszemmel hunyorítva, / ahogyan én tekintek / a tej körül csatázó, / ugrándozó, bolondos, / lefetelő, bozontos, / rubintos-nyelvű, huncut / öklömnyi kiskutyákra!" ( Dsida Jenő: Vidám kínálgatás keresztényi lakomán )

Én nem így látom, sőt bosszant is kissé..., elpazarolt időnek látom ezt a rengeteg önvakítást.

 

Hogyan kellene csinálni?

"Lépten-nyomon szembe kell néznünk a kihívással, hogy életünk munkájában fáradhatatlanul kiválóságra törekedjünk. Nem mindenkinek jut komoly szakképzettséget vagy iskolázottságot igénylő hivatás; még kevesebben emelkednek a művészi vagy tudományos zsenialitás magaslataira; annál többen végeznek kétkezi munkát a gyárakban, földeken vagy akár az utcán. De semmilyen munka nem jelentéktelen. Ha az a munka az emberiséget segíti, akkor méltóságteljes és fontos, csak úgy szabad hozzáfognunk, hogy minél jobban végezzük. Akinek utcaseprés a feladata, söpörjön úgy, ahogy Michelangelo festett, Beethoven komponált vagy Shakespeare szonettet írt. Olyan szépen söpörje az utcát, hogy a mennyei seregek mind így dicsérjék: „Íme, a nagy utcaseprő, ki jól végezte feladatát!” ( Martin Luther King )

Vagy ahogy Az őrület határán című filmben a halott japán katona felett mondják: "Becsületes, jó ember vagy? Erre alapozod az önbizalmadat? Mindenki szeret? Engem is szerettek... Azt hiszed, kevesebbet szenvedsz majd, mert szereted, ami jó, ami igaz?"

Ezt a kérdés, főleg így nyereség céllal csak az ego teszi fel, ahogy Arisztotelésztől már írtuk: "Cselekedd a jót, a jó érzéséért!" ( De lássa ez a "külső szem" is! )

S mi van, ha senki sem hallja, mint például azt a gyönyörű dallamot, amit a haldokló hall a fejében, Tolsztoj Háború és béke című regényében. Minden a közös számlára megy, minden meghallgattatik. Minden felirattatik.

"– Már engedje meg, ezt nem hiszem el – mondta Woland. Ilyesmi nem létezik: kézirat sosem ég el." ( Mihail Bulgakov: Mester és Margarita )

"Hisz mindenki jó. Meghalt azután. Sokat lehetne erről mondani. S látták társai, mint tekint diadalmasan a legörvendezőbbre." ( Hölderlin, Patmosz, 125 )

2019. 06. 25.