- mindez ugyanolyan ma, mint tegnap: a régi ember régi tapasztalatai.

 Aki a pokolban is pokoltalan nem élhet

 

  

Robert Hemfelt, Frank Minirth és Paul Meier A szeretet választható című könyvükben beszélnek a "Szeretettank" jelenségéről. Elméletük szerint mindenki üres tankkal indul..., ezt töltik fel a szülők.

Véleményem szerint inkább telivel,  hiszen teljes bizalommal születünk, s ezzel az "ősbizalommal" kapaszkodunk bele azokba, akikkel életünkben először találkozunk.

  Ez a teli szeretet tank teszi lehetővé, hogy kibírjuk a szokatlan világ szokatlan megrázkódtatásait. S ennek az energiáját használjuk fel életünk későbbi kapcsolatainak építése során is, s a többieken múlik, elsősorban szüleinken, hogy ez mennyire lesz "visszatöltve". 

 

A gond az, hogy mindenkinek a hozzá hasonlóan "nyomorultak" a vonzóak, s így a szülők is a saját tankjukhoz állítják be gyerekeik "tankját", akik ugyanígy tovább és tovább..., a végtelenségig. ( "Forró krumpli-effektus. )

"Olyan ez, mint mikor egy kismama dohányzik: a nikotin sajnos gyermeke szervezetébe is bekerül. Ilyen módon tehát világossá tesszük: a krónikus boldogtalanság a fiukat sem kerülheti el." ( Robert Hemfelt - Frank Minirth - Paul Meier: A szeretet választható )

Ki volt az első hiányos szeretettankú? Ki volt az első "dohányos?

 

Így tanuljuk el otthoni családi "játszmáinkat" is ( Eric Berne ) gyerek korunkban s amiket "szerencsésen" tovább is játszunk "körültekintően" megválasztott, "hozzánk illő" párunkkal.

 

"A kodepedencia tehát úgy is meghatározható, mint drámai mértékben szeretethiányos állapot." ( Robert Hemfelt - Frank Minirth - Paul Meier: A szeretet választható )

A "kodependencia" ( együttfüggés" )  alapja egy tévhit..., volt egy nagylány, akivel egyszer Balaton felé menet elbeszélgettem..., mielőtt leszállt volna, címet cseréltünk, utána sokáig levelezünk mindenfélékről..., egyik alkalommal megírta, megtalálta a "másik felét", elmagyaráztam neki, nem lesz az úgy jó..., megsértődött, többet nem írt. Nem vette jó néven, egy kapcsolat nem összeadás, 0.5 + 0.5 = 1, hanem szorzás, 0.5 x 0.5 = 0.25.

A diákjaimnak gyakran mondom, valójában akkor szabadna párt választaniuk, amikor már nincsen szükségük rá..., ez irracionálisnak tűnhet, de van benne ész; ifjú korban párt egy közös cél érdekében választunk, nem önzésből, pl. hogy ne érezzük magunkat egyedül vagy épp élvezeti céllal. ( "Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy." Mk 10,7-8  )

Csak teli "szeretet tankkal" szabad nekifutni a kapcsolatnak, így "is" egy Egész lesz az eredmény.

Kockázat így is marad..., azt, amit G. B. Shaw ír, minek megházasodni, két ember, egyik keletre menne, a másik nyugatra, házasság után elmegy északra, ahol egyiknek sincsen semmi dolga. Lehet, de sikeresek lesznek, nem gyengítik egymást, még a jég hátán is megélve..., s a "fíliát" is..., egymásnak vállat vetve egy célért küzdve, megélve a "szeretlek mert társam vagy" érzését. ( S tényleg keletre és nyugatra kellett volna menniük? )

Ám addig maradnak a családi beidegzések..., egy hamis "szuperego", amit Istennel szoktunk azonosítani...., de Isten nem ilyen ( ; katartikus élmény volt számomra ez a felismerés ). 

A családunkból örököljük "nyomorúságaink többségét"..., mire célzok..., mindenre, ami megköt és elválaszt attól, hogy szabadon szeressünk.

 

Az egyház 7 fő bűnt jelöl ki..., Pál apostol is felsorol egy egész csomót..., de ő sem választ ki egyet, nem mutat rá a probléma gyökerére, pedig Jézus megmondta: "nem lehet egyszerre két istennek szolgálni!" ( Istennek és Mammonnak..., aki szeret, ismeri az Istent. Tehát mi nem a szeretet?  )

"Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is" ( Mt 6,24 )

 

Örököljük a családi Mammont is. Tönkre is tesz minket..., s kapcsolatainkat. 

Nagyon megharagudtam egyszer Tomi fiamra; még pici volt, s folyton összefirkálta a noteszemet..., máig sajnálom és szégyellem, csak később jöttem rá, szeretetből utánzott engem! ( Most gyorsan újra megkérdeztem tőle..., emlékszik-e még, hisz olyan régen volt és ő olyan kicsi..., emlékezett, gyorsan újra meg kellet ölelnem és bocsánatot kérnem. Sajnos ez ügy elkísér majd mindkét egy életen át. )

Megvakít minket a Mammon, nem olyan régen olvastam egy cikket, igazából senkinek sincsen szüksége egy pohárnál, vagy egy evőkészletnél stb. többre, csak lusták vagyunk elmosni..., s státusz szimbólum is válhat belőle hasonlóan "sérült" embertársaink szemében, hogy pl. kinek hány cipője  van..., ostobaság erre fordítani szellemi és érzelmi energiánkat, gyerekeink, embertársaink helyett.

S eddig csak a vagyon, az anyagi világ túlértékelésről beszéltünk a szeretet rovására.

 

 Nagy Szent Vazul, a kappadókiai atyák legnagyobbika magabiztos kézzel emeli ki a Páli listáról a fő bűnöst, a bálványimádást.

"Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele." ( 1Tim 6,8 ) A szükséges túlmenő bővelkedés ugyanis már kapzsiságra vall, a kapzsiság viszont bálványimádás, a bálványimádás kárhozatra. ( Kol 3,5 )" ( Nagy Szent Vazul )

Mi lehet bálványimádás? Már beszéltünk erről..., minden, ami akadályoz minket a szeretetben.

 

S visszatérhetünk a listához...., lehet a házasságtörés pl. bálványimádás? ( Később még visszatérünk erre... )

Lehet.

"A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát."  ( Gal 5,16-26 ) 

 

S egy igazi ökológia alapja is le van fektetve nála, ugyanis, ahogy Pilinszky is írja, a bűn közügy, a "mértéktelenség", a "pazarlás" visszaélés..., a természettel, az egész ökoszisztémával szemben is.

( "Látni fogja, hogy bűne, mint holmi futótűz terjed tovább, s ha egyszer elkövette, nincs módjában többé határt szabni vétke kiszámíthatatlan láncreakciójának. Lényege szerint tehát minden bűn jóvátehetetlen, s mindenki ellen irányul. Pokoli kör ez. Fölismerése nélkül nincs igazi bűnbánat, s ugyanakkor épp ez a fájdalmas fölismerés fokozatosan meg is bénítja a lelket." ( Pilinszky János: Bűn és bűnhődés, A mélypont ünnepélye ) )

"A szükségesen túl és pazarlóan nem szabad élvezni semmi, mert az visszaélés." ( Nagy Szent Vazul )

 

Miért nem lehet segíteni az embereken? 

Mert lusták..., s megszokták a szenvedést, ez jelenti számukra az "otthon édes otthont".

Angelus Silesius az egyik legnagyobb keresztény misztikus így ír:

"Ki a pokolban is pokoltalan nem élhet, nem adta még meg magát egészen Istenének." Angelus Silesius: A kerubi vándor )

 

Ebben az összefüggésben ennek csak úgy van értelme, hogy nem szenvedett eleget, hogy akarjon találkozni Teremtőjével, mert ha találkozott volna..., oda sem jut, mármint a Pokolra.. 

Szeretjük "pokoljainkat", ahogy a bűneinket is.

 

Ha test fogalma alá bevesszük a pszichés jelenségeinket is, akkor is:

"Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők." ( Gal 5,16-26 )

 

Bolond, akinek nem éri meg váltani..., gondolnánk, ám mégis:

"Régi dolgok várnak ránk Urunk, ugyanaz, mint mindig: gyönge és bűnös énünk, a régi környezet, a régi mindennapok, a jövő sötétje - mindez ugyanolyan ma, mint tegnap: a régi ember régi tapasztalatai." ( Karl Rahner: Befejező áldás )

 

Pedig tisztának születtünk...

 

"Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. (...) akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát." ( Gal 5,18-21 )

2019. 07. 27.