Beszélgessünk a "jellemerőről"!
"Milyen irántunk az Isten?
Isten szeret minket, ezért igazságos és irgalmas hozzánk." ( Kis Katekizmus, 26 )
Nagy bajban vagyunk, mert még gondolkodóink, politikusaink sem képesek átlépni az árnyékukon..., a fától meglátni az erdőt.
"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )
|
De mi lesz a többiekkel?
“I like the
jellyfish because it has no brain or heart. It’s just a thing that takes
in the ocean through its mouth. I like that kind of ambition and
simplicity.” ( Sheila Heti )
Ahogy mondják..., mindenkinek hite szerint adatik..., "Jellyfish-Heti"!
Bár akkor kár volt megszületnie..., egy ember életcélja ennél illene hogy több legyen. Aggyal és szívvel születünk...., használni illenék...; - vagy anélkül minimum halottnak..., "élő-halottnak" számítanánk.
De ez most "trendi".
Minden tiszteletem Geer Wilders bátorságáé, de ő a mi "társadalmunk" gyermeke, ezért gondolja, ha Mohamed karikatúra versenyt szervez, ezzel megoldja a problémát.
I. Lejáratás / Értékvesztés
Nem attól lesz egyenlő és testvér a keresztény és muszlim, hogy mindkettőtől elvesszük amit tisztel, hanem hogy a kereszténynek is visszaadjuk a hitét Istenében és Mesterében.
"2005 szeptemberében Westergaard megbízója felkérte őt több másik művésszel együtt, hogy rajzoljon karikatúrát az iszlám prófétájáról, Mohamedről." ( Geer Wilders: Halállistán, Balta a toll ellen, 18. o. )
Egy muszlim hitű nem érti, mi van velünk, - semmi tartás, semmi tekintély, semmi méltóság..., nem is tisztelnek bennünket, de miért is tennék?
David Riesmannal hasonló a bajom..., társaival megír egy amúgy zseniális művet, de nem lát ki saját társadalma korlátai illetve a sémájának a merevségéből, pedig nyilvánvaló a megoldás!
"(...) hogyan lehetne kitalálni, vagy létrehozni azokat az eszközöket, amelyek segítségére lehetnének az autonómia elérésében. (...) sokkal több alkotó, az utópiától vissza nem rettenő gondolkodásra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán pontosan láthassuk azt a célt, amire meglehetősen homályosan, mint "autonómiára" hivatkoztunk." ( David Riesman: Magányos tömeg, Autonómia és utópia, 400. o. )
https://www.youtube.com/watch?v=UC7q7lR5kIs |
II. Egyensúlytalanság / Szélsőségesség
A probléma alapja, hogy a külsőleg irányított társadalmat a fejlődés csúcsának tekinti, míg a többieket alacsonyrendűeknek.
Szimplán gőgből nem ismeri fel a nyilvánvalót.
Autonóm csak úgy lehet valaki, ha van mivel szembeszegülnie. A szembeszegüléshez szellemi és testi erő kell. Valódi képzettség megvédeni az álláspontomat vállalva a bukás esetleges kockázatát is.
Mert egyébként a meghatározás tökéletes:
"Autonómnak azokat nevezem, akik képesek arra, hogy teljesítsék társadalmuk viselkedési normáit - az anómiások általában nem rendelkeznek ezzel a képességgel -, de szabadon választhatnak, hogy teljesítik azokat, vagy sem." ( David Riesman: A magányos tömeg, Beilleszkedés vagy autonómia, 332. )
Amit nem ismer fel, bár a könyv utolsó sorai erre céloznak. Autonóm személyiségek, valódi jellemerővel rendelkező emberek csak a tradicionális és belső kontrollos társadalmakban születnek. Ott még van tradíció, mesterek, tekintély..., amivel esetleg szembe lehet fordulni.
Ahogy a régiek mondták: "A birkózó is birkózva tanul", s tanulni is csak a jobb birkózótól lehet; egy olyan társdalomban ahol nem válnak el a szerepek, a szintek, nem lehet fejlődni, mert lázadni sem lehet.
"Ha a kívülről irányított ember rájönne arra, hogy sok felesleges munkát végez, ha felismerné, hogy saját élete és gondolatvilága éppen annyira érdekes, mint másoké, hogy semmivel sem csökkenti jobban magányát azzal, ha elvegyül a kortársak tömegébe, mint amikor valaki a szomját a tenger vizével akarja oltani, akkor számíthatunk arra, hogy figyelmet fordítanak majd saját érzelmeinkre és törekvéseinkre." ( David Riesman: Magányos tömeg, Autonómia és utópia, 403. o. )
Ezért baj, ha tanár bulikat szervez és színre-szóra ötösöket ajándékozgat, mert "jó fej" akar lenni.
Ezért baj ha a rendőr "polgárbarát" akar lenni és pl. csokinyulakat osztogat, ahelyett hogy jól megbüntetné a gyorshajtót, aki a többiek életét veszélyezteti...
Attól, hogy egy jelenség tömeges még nem biztos, hogy helyes..., minden szabad, de nem minden használ.
„Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra." ( 1Kor 10,23 )
Elindulhat egy érdekes játék a a tanár és a diák, a sofőr és rendőr között..., mert mindenki szegett már szabályt , de tudnod kell mit miért teszel, s meg kell tanulnod megfizetni az árát.
Az egyik 5. századi evangéliumos könyvben a kalásztépés után olvasható egy kis elfeledett történet ( Codex Cantabrigiensis ).
Jézus tanítványaival megy az úton és meglát egy embert szombaton dolgozni. Ezt mondja neki: "Ember, ha ugyan tudod, mit teszel, boldog vagy, de ha nem tudod, átkozott, és a törvény megszegője vagy."
Így otthon leszel ebben a világban, gazda leszel aki felelősséggel gondolkodik és cselekszik.
Helyre kerül a teremtett világban minden..., szép rend lesz.
"(...) van összhangja a részeknek, van összhangja az elveknek (rationum), és van összhangja a rendnek." ( Bonaventura saját kezű feljegyzéseiből )
"A szépség a rendben áll, (...) amely inkább van tekintettel az élet útjának szükségletére, mint az égi haza szépségére és tökéletességére. (...) A szépség a sokféleségben (pluralitas) és az egyenlőségben (aequalitas) áll." ( Bonaventura: De triplici )
Nahát! Lehet igazam van..., egy férfi valahonnan a tradicionális korban már tudta ezt?
S most idekiáltja nekünk!
"Egyik karja az Igazság, másik karja a Szeretet..." ( Babits Mihály, Eucharistia, 40 ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése