"Határozottan azt határozzuk, hogy nem tudunk határozni."

"Mint illik, egy valódi bűntényhez egy adag szerelem is járul."

"Okosabb a "differentia transcendentális"-ra"támaszkodva ezt kérdezni valakitől:

Nézz magadra..., tetszik amit látsz?"

Ami szép az jó is? Vagy megfordítva, ami jó az szükségképpen szép-e?

Dosztojevszkij szerint egyértelműen: "A világot a szépség fogja megmenteni."

Tévedett volna?

Nem tévedett, Istentől csak egy valami idegen, a hazugság:

"(...) és nincs semmi olyan, mi Istennél lehetetlen lenne, kivéve a hazugságot." ( Didakhé, XXVII, 2. )

Az igazság pedig, ami szeretetből és mindentudásból származik csak gyönyörű lehet.

A gond a "mindentudással" van, s most az Oddbods rajzfilmre ( https://www.youtube.com/watch?v=Sfu7wbsoARo ) céloznék, és a korábban "Inga I-II." ill. az "Cselekedj okosan!" címmel írt bejegyzéseimre. Ahhoz hogy tudjam, hol a középút, vagy inkább a helyes döntés, közel végtelen mennyiségű információra lenne szükségem.

Helyes és szép dolog az esőben megosztani embertársunkkal az esernyőnket, de nem helyes annyit befogadnunk alá, hogy mind bőrig ázzunk!

Egyik lehetőség, hogy nem teszünk semmit: "Határozottan azt határozzuk, hogy nem tudunk határozni:" ( Vercors: Tropi-komédia 181. o. )

Emberhez méltatlan, lealacsonyító álláspont.

Miért is? Mert így mások kezébe helyettük a döntéseket, s ahogy G. B. Shaw mondja: "Azt mondod, legyek rád tekintettel, ám ezt úgy érted, a saját akaratomat rendeljem alá a tiédnek, de mi a biztosíték arra, hogy a te akaratod magasabb rendű, mint az enyém?"

Ez a kérdés, kinek legyen igaza, az erőszakos gaznak, vagy a csendes igaznak? S amíg az előbbinek lesz, marad az állítás:

"Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik." ( Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij )

Persze ez egy paradoxon, aminek a megoldása, egyszerű, az igazságnak nem kell reklám, ahogy a "jó bornak sem cégér", magáért beszél. Chong An Sunim, volt mesteremet kérdeztük egyszer, nem kellene-e nagyobb hírverés azoknak a gyakorlatoknak, amiket végeztünk, tanultunk az útmutatása mellet, ezt felelte: "Akinek itt kell lennie, az itt van." Csendben mondva is igazság az igazság, s hangosan is hazugság a hazugság, a baj, hogy a hangos szóra jobban figyelünk, s mire kiderül, "meg vagyunk mérgezve"..., s csak telik az idő.

Amúgy először ezzel a gondolattal érdligeti hitoktató koromban találkoztam, az egyik alsós kis diákom tette fel a következő kérdést: "A jók miért nem ölik meg a rosszakat?"

 

Vagy megzavarodik, s azt hazudja magának, gyönyörű dolog, ha mindenki az esőben reked, mert így legalább egyenlően rosszul jártak, függetlenül attól, hogy kié is az esernyő.

Vagy nem osztja meg senkivel, magát választja.

Mindkettő egyfajta szeretet, túlzásba vitt köz iránti szeretet, ami veszélyezteti a sajátunkat, sajátjainkat. Vagy túlzásba vitt önszeretet, ami túlbiztosítja magát, elszigetelődik, s így elvágva magát a többiektől, elsorvad.

"Mint illik, egy valódi bűntényhez egy adag szerelem is járul." ( Vercors: Tropi-komédia )

 

 

 

2019. 06. 26.