Nem nehéz értelmesen beszélni az emberekkel,...

"Ó, a hamu fanyar íze!" ( V. )

A gonosz álarca

 

 

"Szobám falán japán fafaragás lóg, egy gonosz szellem aranylakkal bevont álarca. Részvéttel nézem a kiduzzadó homlokereket, amint mutatják, gonosznak lenni mily megerőltető." ( Brecht: A gonosz álarca )

 

On my wall hangs a Japanese carving,
The mask of an evil demon, decorated with gold lacquer.
Sympathetically I observe
The swollen veins of the forehead, indicating
What a strain it is to be evil.

S lustaságból és megszokásból megátalkodunk benne..., milyen gyakori állapot:

"A sötétség birodalmának bizonyára bejárása van mindenhová,(...)" ( A zarándok, 43 )

Ám az sem mindegy, hogy és miért kezdünk el javulni.

"Fellapoztam Szent Hészükhiosz 109. fejezetét. Felolvastam neki és elkezdtem magyarázni, hogy ha csak a reánk váró gyötrelmektől félünk és ezért kerüljük a bűnt, az sem nem jó, sem nem gyümölcsöző. A lélek sehogyse szabadulhat meg másként a gondolati bűnöktől, mint azzal, hogy az ember vigyáz a lelkére és tisztán megőrzi szívét. Mindezt pedig a benső imádsággal lehet elérni. És aztán — tettem hozzá — a szentatyák nemcsak a pokol kínjaitól való félelemből fakadó szent életet, hanem még azokat a jócselekedeteket is béreshez illő cselekedetnek nevezik, amelyeket az ember azért tesz, hogy megmentse a lelkét, hogy megszerezze a mennyországot."( A zarándok, 43 )

Három út áll előttünk javulni igyekvők előtt. ( Hován Ágoston atyához, egyházi éneket tanított nekem Szegeden, egyszer a vonaton beültek a skinheadek, kopaszok a kopaszhoz...; s nagyon értelmes beszélgetés fejlődött ebből. Többek között megkérdezték az atyától, "megtért-e már?". "Minden nap többször is", - válaszolta Ő. )

Az sem mindegy ám, miért térünk meg, van hogy naponta "többször is"!

Azt mondják, hogy a kínoktól való rettegés a (1)szolgák útja,

és az a kívánság, hogy a mennyországot jutalomként kapjuk meg, a (2)béresek útja.

Az Isten azonban azt akarja, hogy (3)gyermekeiként menjünk Őhozzá –, ez azt jelenti, hogy az iránta való szeretetből és buzgóságból éljünk becsületesen, és a vele való üdvözítő egyesülés szívünkben és lelkünkben boldogítson minket." ( A zarándok, 43 )

"Azonban, amit mondok, az nem az enyém, hanem az elhunyt isteni bölcsességű sztarecemé, meg a szentatyáknál olvastam figyelemmel. Mindennél több fényt ad ostobaságomnál a benső imádság, amit nem magam szereztem meg, hanem sztarecem tanítása és az isteni kegyelem ültette szívembe. Hiszen mindenki számára lehetséges ez, csak lehetőleg csendben el kell mélyülni a szívben, s minél többször segítségül hívni Jézus Krisztus megvilágosító nevét, s akkor mindenki azonnal megtapasztalja a belső fényt, s mindent meg fog érteni.

Sőt ebben a fényben meglátja még az Isten országának némely titkait is. Ez azonban már mély, világosságot adó misztérium; amikor az ember megtanulja az önmagába mélyedés képességét, megtanulja önmagát belülről látni, gyönyörködni az önmaga ismerésében, megindulni és sírni saját maga bukott voltán és romlott akaratán." ( A zarándok, 100-101 )

Mi Isten gyermekei vagyunk, mint Jézus.

"A Logosz tehát a teremtés kulcsa. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember magán viseli ennek a személyes Logosznak sajátos lenyomatát. Ezért arra van hivatva, hogy hasonló és azonos legyen a Fiúval, aki "elsőszülött a sok testvér között" ( Róm, 8,29 )" ( Az egyetemes etika keresése, Római Dokumentumok XLII, 82 )

Ha nincs "Istenképiség"..., "Logosz" bennünk, nincs bűn sem; - a szíved és értelmed mind ezt súgja: "Bűnös vagy."

Ez javulásunk, rendszeres meg-meg térésünknek biztosítéka, hisz rossz senki sem akar lenni.

"Nem nehéz értelmesen beszélni az emberekkel, s lehetséges, hiszen az értelem és a szív előbb megvolt, mint a tudomány és emberi bölcsesség.

Ha van az embernek értelme, akkor taníthatja azt, akár tudománnyal, akár tapasztalással.

Ha azonban nincs értelme, semmiféle bölcs tanítás, semmiféle nevelés nem segítheti.

Az a baj, hogy nagyon is távol vagyunk önmagunktól és nem nagyon akarunk közelebb kerülni magunkhoz. Inkább elfutunk önmagunktól, csakhogy ne találkozzunk önmagunkkal, s odaadjuk az igazságot kicsinyes dolgokért.

Így gondolkozunk: rá akartuk már szánni magunkat a lelkiekre, az igazságra, de nem volt még időnk, az élet gondjai-bajai nem engednek időt ilyen dolgokra." ( A zarándok, 100-101 )

„Történt pedig, hogy amikor tovább mentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: - Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha." ( Lk 10, 32-42 )

Nem arról szól a történet, amiről vitatkozni szokás, mi elébb való test vagy lélek? Hanem, lehet-e lélekkel dolgozni...? ( Jávorka Lajos atya most boldog, Olaszországban elvállalta a pap testvérei ruháinak vasalását..., közben Beethovent hallgat; - lélekkel vasal. Gyönyörű, szerintem Jézusnak is tetszene, s amikor ezt mesélte, látszott rajta, tudja Ő ezt nagyon jól, nekem meg "bepárásodott" tőle a szemem! )

"De mi a fontosabb és szükségesebb: a lélek üdve, örök élete, vagy a test gyorsan eltűnő élete, amiért olyan sokat törjük magunkat? Íme ez – amit mondtam – az embereket vagy a jó belátásra, vagy az ostobaságra vezeti el." ( A zarándok, 100-101 )

Tehát senki sem akar rossz lenni, s benső szükséglet is hajtja a jóra. Van külső cél és belső minta is, menni fog ez. Ezért lehet beszélni mindenkivel, mert mindenki a Logosztól veszi életét, "Őérte és Őbenne van". 

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, és a Világosság Atyjától száll alá." ( Jak 1,17 ) De az Atyától induló fényáradat minden sugara, mely kegyes ajándékként eljut hozzánk, egyúttal egyesítő erőként fel is emel minket, és az egybegyűjtő Atya egysége és megistenítő egyszerűsége felé fordít. Hiszen "minden belőle és érte van" - miként a Szentírás mondja. ( Róm 11,36 )" ( Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész, A mennyei hierarchiáról, I, 213 )