„Minden nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját.” I.

Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( I./4. )

"Jellemükben képesek a szabadságra"

„Minden nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját” ( Herczeg Ferenc: Bizánc )

"Ó, volna csak egy zászló, istenek! amely alatt (...), ahol becsülettel vérezhetne el (...) szeretetem." ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

 

 

 

Jó ha az ember pedagógus és még gyerekei is vannak..., csak a mai  napon három farsangi mulatságnak voltam részese. Mind a három kísértetiesen hasonló volt, pedig most már szabad volna bármit tenni, vajon miért lesz mégis minden ilyen sematikus, ilyen mélységesen uniformizált?

Erről a kérdésről eredeti szándékom szerint nem is beszélnék, hisz ebben a korban mivel megszűnik a tekintély...; megszűnnek tanítványok, megszűnnek a mesterek is. Így átadás a tradíció és a belső programok is. Nincs többé mit elsajátítani, megtapasztalni. Fel- vagy alászállni.

A kulcs kifejezés David Riesmannál: "népességcsökkenés korszakába jutott társadalmak". Ez a bökkenő, kevés a gyerek , később is születnek..., s orvosi problémáik is számosabbak. Remek lehetőség mindez a felnőttek manipulálására.

 

De mielőtt erre kitérnénk, játsszunk el egy gondolattal. Mi lenne ha valamelyik  iskola úgy döntene, ő mostantól nem pazarolja energiáit farsangokra, Bálint-napi és egyéb más lényegében felesleges bulikra, hanem "csak" tanítani fog...; keményen osztályoz majd és keményen is tanít. A jövő küzdelmeire akar felkészíteni. Értékes felnőttet fog nevelni, aki "karakterológiailag alkalmas az előtte álló feladatokra és megoldásukhoz elegendő önfegyelemmel rendelkezik." De minimum, hogy "megtanulja, hogy a viselkedési konformitás az az ár, amivel békéjéért fizetnie kell és megtanulja, hogy miként kell kiengesztelni - vagy legalábbis nem felbosszantani a körülötte lévőket."

A gyerek panaszkodna otthon, s a szülő elvinné másik iskolába.

Ezt egyik iskola sem merné vállalni, mert ki van szolgáltatva a gyereknek, s ugyanúgy nincsen tekintélye a gyerek előtt, ahogy a gyerek saját szüleinek sincsen.

 

Amerikai filmekben régen láttam olyat, hogy pici gyerekek vonultak fel jelmezekben és s elmondták: "Én sárgarépa vagyok! Nagyon egészséges..." S nagy tapsot kaptak. Azt hittem, ez vicc..., mit ünneplünk a lényegében semmi teljesítményen?

 

Ha valaki erre azt mondaná, így visszük közel a gyerekhez az egészséges táplálkozás eszményét, egy másik filmet ajánlanék, a "Reneszánsz embert". 

Bill Rago ( Danny De Vito ) mondja benne a parancsnoknak, annyi köze volt eddig a hadsereghez, hogy a Vietnami háború alatt tüntetett egy halott amerikai katona nevét hordozva feje fölött egy táblán. A parancsnok, James kapitány ( Cliff Robertson ) rákérdez: 

"Emlékszik a katona nevére?" 

"Nem." 

 

" - I walked for hours in the rain from Arlington Cemetery... to the White House carrying the name of a soldier... who died needlessly in Vietnam.  

- Do you remember the soldiers name? 

- No." ( Renaissance Man Movie Script ) 

 

Miért tapsolunk, ha tombolán kihúzzák valaki számát? Miért gratulálunk neki?

Nem is a középszer tombol..., valami sokkal súlyosabb dolog történik.

 

  "Az ördög mindig csinos volt, de soha nem olyan csinos mint mostanában." ( Eperjes Károly )

Már beszéltünk erről, gyerekeinket "felszabadították" a fennhatóságunk alól, minket meg elbizonytalanítanak, ha tudnak:

"Az összes kívülről irányított típusban közös vonás, hogy az individuum számára az irányítás forrásául kortársaik szolgálnak, akár azok, akiket ismer, akár azok, akikkel csak közvetett kapcsolata van, barátokon vagy a tömeghírközlésen keresztül. Ez a forrás természetesen beépül a személyiségbe abban az értelemben, hogy az irányításukra való támaszkodás már az élet legelején kialakul. A kívülről irányított ember célkitűzései ebben az irányítási rendszerben folyton változnak: beállítottsága és másoktól kapott jelzések szoros követésére irányuló törekvése azonban változatlan az egész életen keresztül." ( David Riesman: A magányos tömeg, Karakter és társadalom, 81. )

 

 

Minden csatornán ez folyik, nekünk meg bizonygatják:

"Ezekből a forrásokból megtudja, hogy nincsenek problematikus gyerekek csak problematikus szülők" ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 113. o. )

Ha a gyerekkel gond van, a szülő a hibás. Következtetésképpen, a szülő minden megtesz, ne kelljen szégyenkeznie; de közben a gyerek mit csinál? Semmit. De közben mindannyiuk ideje "pereg". S mivel épp csak a gyerek nem szerepel a folyamatban..., valódi megoldás sem születik.

"A szülőkből hiányzik a belülről irányított sikeres emberek önbizalma, de még a sikertelen belülről irányított típusok visszavonulási taktikáját sem ismerik." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 111. o. )

Ha magabiztos lenne, tudná, meddig kell elmennie, mennyit kell magára vennie, s mi felesleges már, s így nem tudná "megvezetni" a gyereke.

 

A gyerekek fel vannak készülve..., felkészítették őket ellenünk. 

Ez borzasztó, hiszen mi vagyunk, akik tényleg szeretik őket, ezért vagyunk "foghatók";  ám akik a mobiljaikon keresztül a véleményüket formálják ( a bizonytalanabb szülőket is, akik már szintén "külső irányításosak" ), csak ki akarják használni. 

Ők könnyen és kiszámítottan engedékenyek; ráérsz tanulni, legyél sokáig fiatal, élvezd az életet..., legyél jó fogyasztó. 

Velük mi nem tudunk versenyezni..., de megpróbáljuk; gyerek "nyávog", mobilozni szeretne, hát megszavazzuk..., s mindent, amiért csak "hisztizni" kezd...; ki is a főnök?

"A gyermekek a tömeghírközlési eszközökből - a rádióból, filmekből, "comics"-okból- , valamint korosztályukba tartozóktól könnyen megtanulhatják a szüleik viselkedését szabályozó normákat, és szükség esetén szembe is tudnak szállni szüleikkel." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 112. o. )

 

Fichte nem volt buta fickó..., már idéztük tőle: "Gyermekemet azonban nem tekintem morálisan kialakult lénynek, hanem csak kialakítandónak; ez a kötelesség, hogy felneveljem, éppen ilyennek láttatja. Gyermekem szabadságát tehát ugyanezért kell korlátoznom, amiért más, velem egyenlő emberekét kímélnem kell. A szülők kötelesek korlátozni gyermekeik szabadságát, amennyiben annak felhasználása hátrányosan érintené a nevelés célját; (...) Csak a a nevelés célja ellen ható akaratot kell megtörni. Akaratuk azonban kell hogy legyen: szabad lényeket, nem pedig olyan akarat nélküli gépeket nevelünk, akiket az első ember felhasznál, ha hatalmába akarja keríteni őket. Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért."

"Morálisan még nem kialakult lények" parancsolnak kész koherens morális világképpel rendelkezőknek..., s csodálkozunk, hogy nem jól mennek a dolgok, nagy az összevisszaság, energia- és időpazarlás van.

S mindenki elégedetlen és magányos, "lonely crowd".

"A történeti folyamatot összefoglalva: a tradíciótól irányított gyermek 

(1.)megnyeri szüleit; a belülről irányított gyermek vagy 

(2.)harcol szülei ellen, vagy megalázkodik előttük; a kívülről irányított gyermek pedig 

(3.)manipulálja őket, ahogyan őt is manipulálják a szülei." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 114. o. )

 

Egy másik párbeszéd a már említett filmből:

"Everybodys got a story.

You wanna hear my story, Bill?

[ People Chattering ]

Not now, Tom. Some other time.

Well, you know what I think?

Whats that, Tom?

You see, after their families

let em down, they go to

whats left of their schools.

The teachers are underpaid.

Theyre scared, so they stop teaching.

But that doesnt stop em from

handing out high school diplomas

like they were toilet paper.

So that means we gotta take em.

Country better shape up soon, though.

Were going to hell in

a handcart. But thats strictly

between you and me, right? 

Már semmi sem működik, az egyetemi diploma annyit ér mint a "vécépapír"..., de "maradjon köztünk"..., mondja Tom Murdoch kapitány ( James Remar ).

 

"Már semmi sem működik, az egyetemi diploma annyit ér mint a "vécépapír"..., de "maradjon köztünk"

"Lájkgyűjtő" világban élünk..., az a jó pedagógus, színész, tudós, politikus aki a legtöbb szavazatot kap az interneten. Nevetséges.

 

Diákjaim meg szoktak hökkenni, amikor pl. egy zeneiskolai fellépés után megkérdezem tőlük: "Jól játszottál?"

Vagy csak úgy..., "Jól csinálod? Tehetséges vagy? ( Kissé meghökkennek, de tudják a válasz..., vajon honnan? )

Van egy egy "belső minta", ami megmondja a választ. 

Ezért meddő próbálkozás ez az őrület, bár megmérgezi a mindennapjainkat, elveszi gyerekeink energiáját és életkedvét, idejét..., végső soron kipusztítani igyekszik minket.

 

Az igazi problémát egy Mihalicza Árpád nevű nagyon tehetséges diákom fogalmazta meg rendkívül frappánsan egy folyosói beszélgetésünk során. Épp "fűztem a fejét", jöjjön pedagógusnak..., nagy kópé, gyors és kreatív, nagyon szuggesztív személyiség.

A következőt válaszolta rá: "Olyan gyerekeket tanítsak, mint én?"

 

Ez a baj..., megengedjük nekik, hogy úgy viselkedjenek, ami nekik sem tetszik. Ez a mi bűnünk és nem is kicsi.

"Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért." Ha van Utolsó Ítélet, azt hiszem szorulni fogunk..., hogy hagytuk gyerekeinket ilyenné válni.

"Ebben a helyzetben, tartalmától függetlenül az elismerés az eredményesség egyetlen mércéje: eredményt ér el az, aki elismerést arat." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 110. o. )

Ám mivel megszűnt a hierarchia, az értékhierarchia is... 

"A kívülről irányított gyereknek nemcsak sikert kell aratnia, hanem azt is neki kell eldöntenie, hogy mi a siker." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 110. o. )

A Washington Free Beacon már 2019-ben közölt erről a "kétségbeeséséről" egy elemzést:

https://freebeacon.com/issues/why-are-young-americans-so-miserable/?fbclid=IwAR2KlwNzzfze5k2pT14Bnl8yoAHzNXnDrfh8kxYxoZCO2_qC63lTtGd8Cz8 

Addig míg nem fordul a trend..., vagy tényleg ki nem halunk és elfoglalja a helyünket egy értelmesebb embertípus..., valahol a tradicionális vagy belülről irányított korban tartva; marad az iskolai szórakozgatások korszaka, amihez persze már újfajta megértőbb és játékos tanárokat képeznek, mi már "kimentünk a divatból". 

( Volt már, hogy diákom azt mondta , elavult világképem van, sebaj, mondtam neki, én erre büszke vagyok, s nem is nagyon vagyok hajlandó változtatni rajta. )

 

"(...) a két-ötéves gyerekek az iskolát nem a felnőttek tilalmaival és unalmas tananyaggal asszociálják, hanem a játékkal és megértő felnőttekkel." ( David Riesman: A magányos tömeg, A tanár szerepe a kívülről irányított időszakban, 124. o. )

Saját iskolám így kénytelen hirdetni magát:

Arany János Általános Iskola és Gimnázium reklámja..., stílusosan két WC között.

 

A gyerekeink aligha tudhatják, mi a felfelé vezető út..., mi sem lehetünk biztosak a dolgunkban, de van itt egy fontos dolog, ami még eddig elkerülte a figyelmünket, s ezzel aligha lehet vitatkozni.

"Ma már az sem egészen világos, hogy valójában melyik út vezet felfelé." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 109. o. )

 

A diákjaim, kamasz korúak többségükben, panaszkodnak a szüleik "vaskalaposságára"..., van még ilyen (!!!), ha ritka is, bár egyre több a "modern szülő" is sajnos, aki barátja, barátnője a gyerekének..., ami borzasztó! 

Szóval.., mi állítólag unalmasak vagyunk, mert folyton ugyanazt mondjuk. ( Ez a jó, mert ha téves is..., viszonyítási pont lehet. )

 

Vissza szoktam kérdezni: Miért is kellene anyádnak stílust váltania? Amit csinál az sikeres.

Ezt nem szokták érteni, "hogy lenne sikeres?"

Hogy ne lenne az, hisz dolgozik, meg tudja tartani a munkahelyét. Fizetést kap a munkájáért, tehát olyat csinál, amit mások is értékesnek tartanak. A fizetéséből eltartja a családját és fenntartja a háztartását..., benne téged is.

 

Hát igen..., lehet, hogy vagyunk még páran régimódiak, de gyerek inkább tőlem tanuljon, mint én tőle!

 

Lehet erre van a "felfelé"?

Addig az bizonyos, s beszéljenek a számok, a nálunk képzett diákok "harcképtelenebbek" és alkalmatlanabbak, mint ázsiai korosztályuk tagjai. ( https://danubeinstitute.blog.hu/2018/11/11/a_faji_kerdes_vitainak_kereszttuzebe_kerult_a_harvard )

Ez viszonyt tény!

 

 

2020. 02. 15.