"Am I my brother's keeper?" ( Genesis 4,9 )
De ki is az én testvérem?
"Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." ( Lk 10,25-37 )
Mikor kell irgalmasnak lennem, s mikor nem?
Babits Mihály verséből csak egy rész szokás idézni..., ezt:
"Léckatonáim sorban állnak már, pici földem a földből kikerítve, könnyü szál dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan igazságukban; ők a törvény, ők a jog, erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, s jel hogy vagyok; sün-életem tüskéi e szakadt létben, kizárva minden idegent,(...) " ( Babits Mihály: A GAZDA BEKERÍTI HÁZÁT )
( 5.b osztályos diákjaim megoldották a problémát. "Ha itt és most tojik egy tojást, bemehet." - mondák. )
De kissé odébb ez is szerepel:
"Csöndben érik a csira a föld alatt; halk a termékeny éj; a fű növése lassú: ez az élet! Kertem, ódd a magvat ami megmaradt kincses tavaly füvéből és barbár szelekkel ne törődj" ( Babits Mihály: A GAZDA BEKERÍTI HÁZÁT )
Ha kell óvni a magot, hát bekerítünk és gondot viselünk rá.
Kell hát szabadság, de a rend szabadsága:
"Így hát itt a legnemesebb értelemben véve igaz volna
- mondtam, hogy szabadság nélkül minden halott.
- Igen! - kiáltott fel - hiszen még egy fűszál sem nő meg, ha nincs saját életcsírája! mennyivel több van bennem! és ezért, mert a legnemesebb értelemben véve szabadnak,
kezdetnélkülinek érzem magamat, ezért hiszem azt, kedvesem, hogy véghetetlen, hogy romolhatatlan vagyok. Ha fazekas keze formált, ő tetszése szerint szét is törheti
edényét. Ám ami itt él, azt nem nemzették, annak már csirájában isteni természetűnek kell lennie, az minden erő és tudás felett áll, és ezért sebezhetetlen, örök." ( Hölderlin, Hüperion, 233 )
S szent..., tehát védeni illik, védeni kell.
Egyszerű pedig:
"Mint nagyítóüveg a tárgyakat, a Szentlélek nagynak láttatja velünk a jót és rosszat. A Szentlélekkel az ember mindent nagyban lát: látjuk Istenért végzett legkisebb cselekedeteink nagyságát, és látjuk a legkisebb hibák nagyságát." ( Vianney Szent János )
s felelősségem van..., s nagy.
"...ténykedésem az egész emberiséget elkötelezi.. Tehát felelős vagyok magamért és mindenkiért..." ( Sartre )
Jean-Farncois Millet, O Angelus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése