"Ne legyünk "fából".
Mikor nyitott egy szabály és mikor zárt?
Ambrus fiamnak kicsi korában nagy kedvencei voltak a nagy légi és vasúti balesetekről szóló sorozatok. A "mi lett volna, ha" kérdése izgatta nagyon.
Volt egy történet egy bizonyos Párizs külvárosából induló szerelvényről, amelyiknél, csak egy ember hibázott...., a legelején; nem nyitott ki egy szelepet a fékrendszerben, így a vonat többsége fékezetlen maradt, s amikor elkezdett leereszkedni a völgybe, ahol Párizs is fekszik, már menthetetlen volt.
Tényleg nem lehetett már segíteni rajta?
Ezt boncolgatta a film, s ez foglalkoztatta fiamat is.
Csak egy ember hibázott, utána meg is büntették, a többiek szabályszerűen jártak el, de ha csak egy mert volna még szabálytalankodni...., megmenekül a vonat, s benne sok-sok ember élete.
Lehet a többieket is büntetni kellett volna?
Gyávák voltak megszegni a szabályzatot, az eszükre hallgattak a szívük helyett.
"Tévedés azt hinni, hogy az ember ártalmatlan, mert látszólag szobatudós." ( Charles Peguy )
Pont ezért veszélyes és mert gyáva, az is a szívtelenség egyik formája.
Kiöljük embertársainkból a kezdeményezőkészséget, s az intuitív gondolkodást. A szív bátorságát!
Tomi fiammal volt egy hosszú tartalmas beszélgetésem, a VAN kérdéséről..., elsősorban az érdekelte, nekem miért nincs ördögöm, Ő meg miért gondol rá..., s ha gondol rá neki van-e?
Hasonló dolog ez a "csokis tücsökhöz".
Gimis diákjaim egyik faktos órára csokis tücsköt hoztak be s megkínáltak vele, majd egy okoskodás indult, kinek jutott eszébe ilyet csinálni, s kinek megvenni és így tovább..., bizonyára van jelentősége, hogy egyik embernek eszébe jut a csokis tücsök, a másiknak meg nem.
Tomi fiamnak eszébe jut az ördög..., dolga lesz vele? Lehet... Csak győzzön!
A kivizsgáláskor kiderült a vonatbalesetnél is eszébe jutott többeknek is pl. felfelé haladó üres vágányra küldeni a vonatot..., mégsem tették meg..., gyorsan kellet volna dönteni, saját "szakállra"...., lehet ez az ő alkalmuk lett volna. Lemaradtak róla..., sok ember élete bánta.
Bennünk van a "program", már az első blog bejegyzésemben írtam erről Weissmahr atya és Aquinói Szent Tamás nyomán, csak be kellene teljesíteni.
"Vizsgáld meg alaposan önmagadat: ki vagy, és ismerd meg önmagad természetét, (...) " ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )
A fontoskodók fontos dolgokkal foglalkoznak, s fontos szabályokat hoznak, amik akkor működnek, ha mindenki hasonlóképpen fontosnak érzi magát és hibátlanul dolgozik. De ha egy helyütt kisiklik valami, ezért meséltem a akrobata testvérpár történetét korábban, hát minden bukhat, ilyenkor jönnek a képbe az egyéni zsenialitások, amik mindig szabálytalanságok.
Valahol mindig kívül a "dobozon".
"ANNA: ( untatja őt mindez ) Sajnos én túlságosan nőies vagyok, és semmi értelmét nem látom a rombolásnak. A pusztítás csak pusztítani tud.
TANNER: Úgy van. Azért olyan fontos. A fontoskodók, akik szerveznek és építenek, elárasztják a világot intézményeikkel. A pusztítás eltakarítja mindezt, visszaadja a szabadságunkat, és lélekzethez juthatunk." ( Bernard Shaw: Ember és felsőbbrendű ember )
A szabályok..., beleértve az etikett szabályok is, fontos dolgok, s jók is, ha mindenki be is tartja őket..., ám ha nem, jön az improvizáció, gyorsan és hatékonyan.
Csak a szeretet vezesse a kezed!
"Ügyelj önmagadra!", mondja. A mindenséget alkotó Isten ajándékából minden egyes élőlény belül birtokolja a saját állapotának fenntartásához szükséges ösztönzéseket. És ha szorgosan utána kutatnál, úgy találnád, hogy a legtöbb értelmetlen lény anélkül irtózik attól, ami romlását okozza, hogy valaki tanította volna rá, és ismét valamilyen természetes vonzódás folytán törekednek a számukra hasznos dolgok élvezetére." ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )
Ehhez a tiszta szívből jövő zseniális improvizatív szemléletmódra vágyik mindenki..., ez a szentség; ezzel születünk. Csak nem ápoljuk.
Persze vannak kivételek.
Anyósom igazi rózsafüzéres egyszerű asszony volt,
gyakran beszélgettem vele bibliai történetekről..., gyakran csak úgy
felütöttük az Újszövetségi szentírást. Mindig azt mondogatta: "Nem értem én ezt, fiam." S közben
olyan meglátásai voltak, hogy tátva maradt a szám tőle.
Hasonló kérdésről beszélgettünk Kovács Gyöngyvér hegedűművész diákommal..., a zenész, ha igazán "játszik" szabálytalanul fogja a hangszerét..., miért?
Rég foglalkoztatja ez az embereket. Ha teljes spontaneitásban feltárul valódi természeted, minden, ami akadályoz ebben az megsemmisítendő?
Tegnapelőtt láttam egy filmet egy
buddhista szerzetesről, aki vagy 8 méter magas festményen dolgozik, amin
Buddha és a többi istenség szerepelt. Felesleges munka volna? Anno én
festettem ikonokat..., az imádság, "elvész benne az ember"..., tehát nem
rossz. Ugyanígy jó minden imádságra..., csak valódi természetedet
követve vessz el benne! ( Anyósom is a rózsafüzértől volt olyan amilyen..., s a sok-sok éves áldozatos munkától... )
Savonarola haragja tehát megérthető, sőt jóindulatúnak is nevezhető.
„Az ősegyházban a kelyhek fából voltak, de a főpapok aranyból; a mai egyházban a kelyhek aranyból, de a főpapok fából vannak.” ( Savonarola )
Ne legyünk "fából".
De ahogy a teljes spontaneitás is életveszélyes, ha csak egy valaki szabálytartó, a szabálytartás is életveszélyes, ha egy nem az.
A szentség nem teljes spontaneitás, hanem helyes fogás a hegedűn..., hogy jól szóljon a dallam; egy szabálytalan döntés, hogy mások megmenekülhessenek a biztos halál elől.
Mostanában gyakran jut eszembe Loyolai Szent Ignác figyelmeztetése: "Ha csak egy embert egy halálos bűntől megmentettél, nem éltél hiába."
Igazából "kutya kötelességünk" volna szentté válni..., s ez csak azért problémás egyelőre, mert kevesebben vannak a szentek, de lesz ez még máshogy is..., legalábbis remélem.
„Az embereket alakítsák át a szentek, és ne a szenteket az emberek!” ( Az ágostonosok generálisának kifakadása, aki elégedetlen volt a tehetetlenkedő lateráni zsinattal. )
Van erre egy zen történet amiben megvendégelik a mestert és a tanítványát, s a tanítvány halkan és tapintatosan figyelmezteti a mestert, az ételben hús van, vétek volna megenni..., ám mester így felel:
"S milyen finom!"
Miért válaszolt így?
"Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” - Οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται · καλὸν ἦν αὐτῷ εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος. ( Mt 25,24 ) |
2019. 08. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése