Ismerd meg magad és Istenre ismersz.

Az élő fa I.

Talentumok

 

 

A Szentírás nem véletlenül hangsúlyozza a talentumok jelentőségét.

Mert mi az amivel biztosan számolhatunk?

Amikor kezdő tanár voltam még elterjedt volt az a behaviorista nézet, hogy azok vagyunk, amivé a környezetünk alakít bennünket. Ez a Locke-féle "tabula rasa".

"A csecsemő lelke "tiszta lap" - tabula rasa -, amire semmi nincs írva. Ezt a lapot a gyermek tapasztalatai írják tele - az, amit lát, hall és érez. " ( John Locke )

Majd egy előadáson már így hallottam, az ember egy harmad genetika, egy harmad orvosi ellátórendszer ill. egy harmad szociális hatás.

A modern kutatások már egyértelműen azt bizonyítják, genetikai alapon 100%-ban meghatározottak vagyunk. Ez a meghatározottság azonban "hajlamokat", "képességeket"..., biblikusan szólva "talentumokat" jelent.

Azaz például ha valaki erős agressziós készséggel születik, az nem baj..., de az ő felelőssége is, hogy pl. bűnöző lesz-e belőle, vagy mondjuk élsportoló. De mindenképpen ilyen marad, mert ez az Ő adottsága, talentuma, s ennek kibontására-gyümölcsözővé tételére mindenképpen választania kell utat! Ez az Ő saját útja lesz..., erre született.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá. Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Mt 25,14—28)

Félelmetes teher ez. 

El nem áshatod, élned kell vele; s jól kell vele élni. 

Ám a példabeszéd tanácsot ad, ha bizonytalan vagy, bízd magad és/vagy talentumodat olyanra, aki tud vele bánni, de begubóznod semmiképp sem szabad.

S jellé kell válni, annak a jelévé, aki küldte: "Öreg: Hitem szerint a teremtő Atya kétízben gondol igazán veled: Életre rendel s a halál után eligazítja égi sorsodat. A két idő közt teljesen szabad vagy. István: S ha eltévesztem, mert jelet nem ád, megbüntet érte irgalmatlanul. Öreg: A jel te vagy. És én. És minden ember, minden teremtett lélek, lelkes állat, s a millió fű mind külön-külön. Figyeled a fát, az elvetett magot, Ő igyekszik teremni bennük is. Ismerd meg magad és Istenre ismersz." ( Ratkó József: Segítsd a királyt! )

Persze lesznek, akik bele fognak kötni abba ami vagy, hisz minden tulajdonságnak van árny oldala és fordítva, ám ez "ne térítsen el utadról"!

 "Ő igyekszik teremni bennük is. Ismerd meg magad és Istenre ismersz."

Paksy Eszter így ír egy 2013. májusi Új Város cikkben: "Más rossznak ítélt tulajdonságokra is igyekszem új szemmel nézni. Aki türelmetlen, az gyakran aktivizálja a környezetét, cselekvésre készteti a lustábbakat. Aki lusta, az sokszor megértőbb, kevésbé fordul elvárásokkal a többiek felé. Aki pazarló, az általában nagylelkű is, ahogy magától, úgy másoktól sem sajnálja az anyagi javakat. Aki hirtelen haragú, az tapasztalatom szerint könnyen és gyorsan megbocsát. Aki túl kritikus, az segít, hogy a munkahelyén, közösségében megújuljanak a megrögzött szokások." ( Paksy Eszter: Rossz tulajdonságaink dicsérete )

Legyünk hát türelmesek egymáshoz, ismerjük fel és támogassuk egymás talentumait, hogy "JELLÉ" válhassunk..., hisz erre születtünk.

 

2019. 08. 18.