"(...) hány kakas kukorékol értünk"
Az európai parlamenti választások előtti kapányzárón Salvini felmutatott egy Rózsafüzért..., hatalmas polémia kerekedett belőle..., kié a Rózsafüzér, kié az Isten?
„Veszélyes dolog Istent a magunk javára segítségül hívni”, volt a magyarországi katolikus újság cikkének címe, s be kell vallanunk, avatottabb fül számára elég bénán hangzik.
Rózsafüzérezett már valaki? Ha igen..., annak számára értelmetlen a vita!
De rávilágít valami fontosra.
( https://www.magyarkurir.hu/kitekinto/salvini-es-rozsafuzer-veszelyes-dolog-istent-magunk-javara-segitsegul-hivni )
Salvini így szólt: „Én személyesen az életemet és a ti életeteket is Mária szeplőtelen szívére bízom, és biztos vagyok benne, hogy győzelemre visz minket.” ( Nem mellékesen, s nem figyelmen kívül hagyható módon, a "közvetítőt"..., mindannyiunk közbenjáróját, s nem magát Istent hívta segítségül. )
"Isten nevét hiába ne vedd", hangzott erre kórusban az egyház különböző képviselői szájából..., de akik ezt mondják, nem "ugyanezt" teszik-e, hogy Isten nevében Isten nélkül használják?
"Hurkok közepette lépkedsz". Rejtett hálók vannak sok helyütt, melyeket az ellenség feszített ki. Mindent nézz hát meg körülötted, hogy "kiszabadítsd magad mint zerge a hálóból és mint madár a hurokból" ( Péld 6,5 )." ( Nagy Szent Baszileiosz: Homília arról, hogy "Ügyelj önmagadra!" )
"A bigottok isteninek hiszik magukat, mert nincs bennük semmi emberi. Nem szeretnek senkit, ezért azt hiszik, hogy szeretik az Istent."
( Chesterton óta tudjuk, a bigottnak még rend sem kell, csak nyugalom..., a megszokott állapot megváltoztathatatlanságának érzete. )
Csak látszólag bonyolult a kérdés, politikusok politizálhatnak, az egyházi emberek is politizálnak..., hisz "minden politika".
Ám Tertullianusz óta tudjuk a hit megelőzi a tudományt, a politika tudományát is..., tehát az egyház képviselőinek kellene, hogy igazuk legyen.
Nem mindig van ez így. ( Nem gondolnám ezt tovább... )
A Biblia tele van a jövevények iránti türelemről szóló részekkel...
Mert nem ez volt egykoron a természetes, figyelmeztetni kellett rá... nézz rá, ő is érző lény, élőlény, ne bántsd; még ha nem is a "mi fajtánk".
De Jeremiás siralmaiban egyértelművé válik, a legnagyobb csapás ami csak egy népet hűtlenségéért érhet, ha "Atyai örökségük", földjük és vagyonuk idegenekre száll:
„A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.” (Jer 5,15)
( Erről kevés szó esik... )
Nem tilos hát őseink hitének és munkája gyümölcsének megbecsülése, sőt!
A szeretet kötelez rá.
Antoine de Saint-Exupery, Citadella
Ahhoz, hogy az örökkévaló dolgok síkjába emelkedjünk, hogy felemelkedjünk a kegyelem síkjába, nem szabad aláértékelni a természetet. Azzal még nem emelkedtünk fel Istenhez, ha lebecsüljük a világot, anyagi javakat, örökségünket, őseink hagyományát.
Ha elvesztjük a kapcsolatot a múlttal és a jövővel..., "kétdimenziós emberekké" válunk..., akik "oldalról" nincsenek is..., semmik; gyökértelenek, - "elfújja őket a szél".
Mint a Kis hercegben, a virág tömör jellemzése az emberi fajról..., rossz nekik, mert nincsen gyökerük..., elfújja őket a szél.
Méltók is erre a sorsra, hogy elvegyék tőlük azt, amit meg sem tudnak tartani, mert sem jussuk nincs már rá, sem erejük megvédeni.
Amikor változik a szél, s ugyanazt szajkózza valaki, az biztosan a "kiszáradás jele".
Isten, ha el akar veszejteni valakit, először az eszét veszi el!
Inkább a látását..., mondanám én.
"Amikor végső megkeményedésről és végső megátalkodottságról beszélünk, a megkeményedés valóságos jelenségére kell gondolnunk, mely mintegy kiszáradt fává teszi a lelket." ( Charles Peguy: Gondolatok )
A halott fát könnyen kidönti a szél.
Ám mindig talál ez a fajta mentséget...
"Péter megtagadta Jézust... Péter megtagadta Jézust..." mindig csak erről beszéltek. Péter tagadásáról... igen, háromszor megtagadta. És aztán?! Mi százszor, ezerszer megtagadtuk bűneinkkel a bűn tévelygéseivel, a bűn tagadásában...
"Negatív egyenlőség"..., mondta erre egykoron Engels az Anti-Dühringben.
De a bűn nem természetes állapot..., büntetés.
De bűntől való félelmünkben még nagyobb bűnt követni el?
Jobb lenne ezt jobban átgondolni, főleg a bűn tagadását, sőt ebből a téves szemléletből való elhamarkodott ítélkezést is.
Azzal is lehet leplezni ostobaságunkat, erőből és elég hangosan és sokat kell mondani. Összezavarhatunk vele másokat, ha elég ostobák, vagy határozatlanok és bedőlnek nekünk.
"Túlságosan keresztény vagyok, semhogy ne éreznék legyőzhetetlen rettegést, ha valakiről ítéletet kell mondanom... "Ne ítéljetek, nehogy titeket is megítéljenek", ez egyike a legfélelmetesebb szavaknak, amelyeket valaha is kimondtak, egyike azoknak, melyek mindenütt fejemben járnak." ( Charles Peguy: Gondolatok )
1. Először kinyilvánítják, - mi vagyunk a szakértők, ti a hülyék.
2. Majd általánosítanak, - ti is bűnösök vagytok, mint mi. S Isten megbocsát, s amúgy sem ismeri a szándékait... ).
3. Majd hogy minden bűnös megérthető, s maga a bűn is relatív.
Pedig mindannyiunkért kukorékol a kakas, ideje volna észbe kapni!
Gondoljatok Jeremiás siralmaira...!
Péterért egy kakas kukorékolt; hány kakas kukorékol értünk: csak mi nem halljuk hangjukat, nem akarjuk hallani." ( Charles Peguy: Gondolatok )
S levetni rossz szokásainkat..., tényleg olyan szépek vagyunk így ahogy vagyunk..., érdemes ehhez annyira ragaszkodni?
"Még az üdvösségnek is nem a bűn az igazi akadálya, hanem a megszokás." ( Charles Peguy: Gondolatok )
Ideje jó szokások kialakításának..., ideje az igazi kereszténységnek.
2019. 08. 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése