Exorcizmus

Kopár fényben ( II. )

"Békesség Istentől"

 

 

A mostani Európai Parlamenti választáson elgondolkodtató jelenségre lehettünk figyelmesek. Voltak akik megszavazták mások jelölését, s voltak akik nem. A jobb-keresztény-nemzeti oldal politikusai a liberális-baloldaliakét igen, azok azonban ezt nem viszonozták.

A kérdés az, akik nem, azok boldogabbak lettek-e ettől?

Akik meg igen, azok szomorúbbak-e attól, hogy ők meg támogatták "ellenfeleiket"?

( Most beugrott egy II. világháborús régi fénykép egy csoport emberről akik barátságosan beszélgetnek egy német katonával, s szelíden üldögélnek egy épület előtt. Jobban megnézem..., ekkor veszem észre a képaláírást..., "kivégzésükre váró lengyel civilek, őrükkel". )

 

 

Magadért ne indulj el az "Úton".

"A Tientaj-hegyen jártában Huang-po találkozott egy szerzetessel, aki úgy csevegett és tréfálkozott vele, mint régi barátok közt szokás. A szeme ragyogott és mélyre látott. Huang-po ráállt, hogy együtt vándoroljanak tovább. Történt, hogy útjukat állta egy megáradt hegyi patak. Huang-po levette bambuszkalapját, leszúrta botját, és tanya után nézett. Ám a szerzetes egyre csak unszolta, hogy keljenek át az árvízen. – Menj csak, ha akarsz – mondta végül, Huang-po. A szerzetes felfogta csuhája szegélyét, és úgy kelt át a víz színén, mintha földön járna. Hátra-hátranézett és szólongatta a mestert. – Te csak saját képességeidet ápoltad – mérgelődött Huang-po. – Ha hamarabb kiismerlek, eltöröm a lábad."

Hát ezért!

Az ego, az önzés nem jó tanácsadó, s még boldogabb sem leszel tőle. Az Önkéntes lovasság című filmben így fogalmaznak: "A vita legjobb lezárása, ha megölöd az ellenfeled."

  

Nem gondolnám..., "ha a sakktáblával leütöd az ellenfeledet, az nem bizonyítja, hogy jobban játszol."

Mindazonáltal komoly harc folyik. 

Sokan vannak akik felismerik, hogy baj van, de az "Így hallottam" játszmában még nem léptek vissza elég sokat..., így azzal az ördöggel küzdenek, amit maguk teremtettek maguknak. ( Volt egy pszichológus kollégám, Baky Károly az érdi Móra Ferenc Általános Iskolában..., ő mondta egyszer, "amit el tudsz képzelni, az van". ) 

Erre utalnak az ördögűző gyakorlatok, ami már alapból "idiotizmusnak" minősíthetők, ugyanis a sátánista szimbólumok nem mások, mint keresztény szimbólumok "megfordítva" vagy "megszentségtelenítve". 

( Értsd jól.., a szent az, amikor valami a mindennapos használatból ki van véve..., különleges státuszt kap. )

Volt egy diákom, aki szellemi fejlődésében elért idáig..., s kért ördögűző szöveget tőlem. Elvittem neki a Felnőttek Katekumenátusa című szép műbőr kötésű zöld könyvemet, másnap már hozta is vissza lebiggyedt ajakkal, csalódottan. 

 

 

Nem ilyenre gondolt..., de akkor milyenre, kérdeztem tőle, de erre már nem tudott válaszolni.

Én rögtön tudtam, mire kellett volna, "hatalomnak". Parancsolni az "ördögnek"...

De így nem lehet szabadulni! 

S hogy miért volt csalódott? 

Mert az exorcizmus nem az ördögről szól, hanem Istenről. 

Miért? Mire számított?

 

"Most a gonosz lélek hatalmának megtöréséért imádkozunk! Jóságos mennyei Atyánk, te megadtad a vakon születettnek, hogy higgyen fiadban, és ezzel a hittel eljusson világosságod országába. Add, hogy az itt jelenlévő választottaid megszabaduljanak a világ csalárdságaitól, amelyek körülveszik és elvakítják őket. Engedd, hogy az igazságban megszilárduljanak és gyökeret verjenek, így a világosság gyerekei legyenek, és örökre azok is maradjanak. Krisztus, a mi Urunk által." ( Felnőttek Katekumenátusa, exorcizmus )

Gyönyörű szöveg! Mi a cél, először: "megszabaduljanak a világ csalárdságaitól, amelyek körülveszik és elvakítják őket", 

- aztán: "igazságban megszilárduljanak és gyökeret verjenek, 

- így a világosság gyerekei legyenek". 

Ennyi! 

Semmi hókusz-pókusz, abrakadabra stb.

( S a könyv még több hasonlót tartalmaz, de ugyanebben a lelkületben. )

Mert mi az igazi pokol, Nagy Szent Vazul pontosan leírja: 

"(...) mint a Hádészban bűnhődők, akik értelmetlenül tűzbe gerebenezik a gyapjút; szitába hordják a vizet, és lyukas hordóba öntik."

S hányan vannak, akik mint a "fatetű" egész életükből "poklot" csinálnak. S poklot másokéból is.

S ehhez saját köröket, pártokat, frakciókat stb, stb alakítanak, ahol visszaigazolják nekik, "Nem tévedtél el, csak rossz úton jársz..., de sebaj nincsen is jó út..., tartsunk össze."

"Mulatságosak vagyunk, hogy a hozzánk hasonlók társaságában keresünk nyugalmat: mivel éppoly nyomorultak és tehetetlenek, mint mi, nem fognak rajtunk segíteni; egyedül halunk meg. Úgy kell tehát viselkednünk, mintha egyedül lennénk." ( Pascal 211. § )

Pedig nagyon szeretnénk végre békességre találni..., visszatérni eredendő ártatlanságunkhoz:

"Örömmel tennék mint kölyök még, midőn aggálytalan ölébe bújtam, s elnyúltam vidáman, és rábíztam magam. Most szégyellném ezt: némiképpen mi egyenlők vagyunk, hozzánk - ó jaj! - az méltó csak, ha így-úgy el-eltárgyalgatunk." ( Csorba Győző: Istenről, öregedőben )

 

Rosszul csináljuk..., magunkkal-magunkon kell kezdenünk a munkát!

A tékozló fiú története csak látszólag szól a kisebbik fiúról, valójában a nagyobbik a főszereplő..., és az apa.

Sokan és sokat erőlködnek és erőlködtek, hogy ennek ellenkezőjét hozzák ki a történetből, de nincs igazuk. 

Aki látta már Rembrandt festményét, azon jól látszik, az apa és az idősebbik fiú van ugyanabban a nyugodt méltóságban, ugyanabban a gazdagságban. Ehhez nem is kell mit hozzáfűzni: 

"Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied."

Mire vágyhat még egy gyermek? Kaphatsz ennél nagyobb elismerést?

 

 

"Egy embernek volt két fia. (...) Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” ( Lk 15, 25-32 )

 

A módszer a már korábban "megbeszélt": "Isten legyen minden mindenben." ( 1Kor 15,10 )

"Ne maradjon semmim se! (...) Hogy Néki adhassam magam: adok, hogy Övé legyek: másoké vagyok, pazarolva szerzem én meg Őt! S mikor már adnom többet nem lehet, mi maradt még: dermedt testemet elosztom férgek, bogarak között." ( Kiss Jenő: Oszd széjjel vagyonodat )

 

S akkor békesség lesz:

"Állítástok legyen: igen, igen - és tagadástok: nem, nem. 

Mindnyájan biztosan meghalunk. 

Esik a hó, itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten" ( Dsida Jenő: Legyetek őszinték )

..., s "mégsem":

"Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől" ( Reményik Sándor: Békesség Istentől )

2019. 07. 22.