Kiemelt bejegyzés

Első szabály: Minden érted van. ~ "De kit szerettél élve, s ki ölbe vett halva..."

"Mint a pacsirta, csipegess, mindenből vehetsz, érezd jól magad, fürödj a napfényben, minden a tiéd! Isten ajándéka, örvendj neki - ...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reményik sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reményik sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

2023-05-31

"Logos megvalósulása a szűz lélekben." V. ( κένωσις και συνεργεια ) / 3. fok ~ «Beatus vir, qui timet Dominum, in mandatis ejus volet nimis.

 De ki tudja a Te ösvényedet? 

 "S hallgat rólam az Evangélium."

( https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/harmadik-fok-try-to-live-holier-oromet.html ) 


 

 "A munka meghatározása szerint, - "spontán örömmel végrehajtott alkotó tevékenység"..., mint egy játék, de ahhoz hogy ilyen legyen sokat kell gyakorolni. Mint bármihez, ha jók akarunk lenni benne. ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/nulla.html )

Ez úgy hangzik, mint a "gyökérparadoxon": - "Légy spontán!".

Mint Peguy gondolata:

"A világ tele van tisztességes emberekkel. Arról ismerhetők fel, hogy a rosszat ügyetlenebbül követik el." ( Charles Peguy: Gondolatok )

ám azzal, hogy tudod, nem jó..., már majdnem jó lesz.

"Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten." ( Lk 18,19 )" ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html )


"3. A szeretet lépcsőjének harmadik foka ez, amely a lelket arra bírja, hogy dolgozzék s felbuzdítja, hogy ne kövessen el mulasztást. Erre vonatkozólag mondja a királyi próféta: «Beatus vir, qui timet Dominum, in mandatis ejus volet nimis». «Boldog férfiú, ki az Urat féli; az ő parancsolataiban igen nagy kedve telik». (Zsolt. 111, 1.) Ha tehát már a félelem is fölkelti ezt a kedvtelést, holott csak gyermeke a szeretetnek: vajon mi lesz a hatása magának a szeretetnek?!  

Ezen a fokon kicsibe veszi a nagy munkát, amelyet kedveséért végezhet; keveselli a sok dolgot; rövid neki a hosszú munkaidő: mindez pedig annak a szeretetnek hatása, amely benne ég. 

Úgy van vele, mint Jákob, akinek jóllehet máris hétesztendei szolgálatát újabb hét esztendővel toldották meg, mindez kevésnek látszott, mert akkora volt benne a szeretet. «Servivit ergo Jacob pro Rachel septem annis, et videbantur illi pauci dies prae amoris magnitudine». (1. Móz. 29, 20.) 

Már pedig ha Jákob szerelme, amely végre is csak teremtményre irányult, akkora hatást tudott kifejteni, vajon mire lesz képes a Teremtő szeretete, midőn ezen a harmadik fokon hatalmába ejti a lelket?! 

Azon nagy szeretete miatt, amellyel Isten irányában viseltetik, a lélek itt sokat bánkódik és szenved amiatt, hogy oly keveset tesz érte; s ha meg volna engedve, hogy akár ezerszer is föleméssze magát az Ő kedvéért, ebben örömét lelné. Ez az oka annak, hogy haszontalanságnak tartja mindazt, amit tesz s azt hiszi, hogy hiába él. 

Ebből származik azután egy másik csodálatos hatás s ez az, hogy szíve mélyéből és igazán rosszabbnak tartja magát az összes többi lelkeknél; meg pedig először azért, mert a szeretet kezdi vele megértetni, hogy mit érdemel Isten; másodszor pedig azért, mert itt már sokat tesz ugyan Istenért, de összes cselekedeteit hibáknak és gyarlóságoknak látja s így ezek mind csak megszégyenülést és fájdalmat okoznak neki, amennyiben Vilagos előtte, mennyire alacsony színvonalú munka ez egy olyan felséges Úr szolgálatában.

  Ezen a harmadik fokon olyancsak messze van a lélek attól, hogy hivalkodjék, képzeljen valamit magáról vagy pálcát törjön mások fölött. 

Így buzdítja és ilyen és sok más ehhez hasonló hatást létesít a lélekben a szeretetnek ez a harmadik foka s ezért merít belőle ez utóbbi bátorságot és erőt arra, hogy följusson a következő, vagyis a negyedik fokra."( Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája, A szellemi rész sötét éjszakája, XIX, 3, 135-136 )

Szent József napjának liturgiájából:


 


  

"Beátus vir, qui timet Dóminum: in mandátis ejus cupit nimis. Potens in terra erit semen ejus: generátio rectórum benedicétur. Glória et divítiæ in domo ejus: et justítia ejus manet in sǽculum sǽculi. 

"Blessed is the man that feareth the Lord: he shall delight exceedingly in His commandments. His seed shall be mighty upon earth: the generation of the righteous shall be blessed. Glory and wealth shall be in his house: and his justice remaineth for ever and ever."

"Boldog az az ember, aki féli az Urat, nagyon kívánja parancsolatait. Hatalmas lesz az ő magva a földön, az igazak nemzetsége áldott lesz. Dicsőség és gazdagság lesz az ő házában, és az ő igazsága örökké megmarad és mindörökké.  

Boldog az az ember, aki féli az Urat: nagyon gyönyörködik parancsolataiban.  Hatalmas lesz az ő magva a földön, az igazak nemzetsége áldott lesz. Dicsőség és gazdagság lesz az ő házában, és igazsága megmarad. örökkön örökké."

 

"Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,

Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ,. s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium."
( Reményik Sándor, J
ózsef, az ács, az Istennel beszél ) 

Már a harmadik szint sem ismeri a "muszájt"... ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html  

2022-05-05

Nagyon jó itt nekem. Rám mindenki számíthat. / a Hűség időn kívüli.

Eredj ha tudsz - én itt maradok

"Oh, értsd meg a szót: árban és apályon, - Szirt a habok közt - hűséged megálljon!" ( Arany János, Rendületlenül ) 

 

 

"Hűséges vagyok fáimhoz...", írtam. 

Ez a hűség megóvja fáimat és engem is. De mitől is?

Lényegében mint ahogy semmi sem, ezen a szinten ez sem megfogalmazható, de próbát teszünk rá...

Létezik egy Reményik Sándor vers..., most nem fordítva olvassuk, mint a Shakespeare szonettet nem is oly régen..., de csak a keretére figyelünk.

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém, 1918. december 20.

Forrás: www.eternus.hu - Reményik Sándor versei

 

Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém, 1918. december 20.

Forrás: www.eternus.hu - Reményik Sándor versei

 

"Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj…
szállj, mint a fecske délnek, 
vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn 
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, az érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt.
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
 
Hajdanában Mikes sem hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak
Meglátogatták az itthoni árnyak.
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.
 
Ha majd úgy látod, minden elveszett
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szélbe minden régi álmod, 
Ha úgy látod, hogy minden elveszett
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
 
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom, 
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok!
Leszek örlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz lappangó rút féreg,
De itthon maradok.  
 
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár, halló fülekbe cseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór, 
A kanóc vége, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz – száz évig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!
 
Még nem tudom:
Jut – e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok!"
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém, 1918. december 20.

Forrás: www.eternus.hu - Reményik Sándor versei
Eredj, ha tudsz...
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj...
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.

A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták...
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.

Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.

Míg a keservek lőporához ér
És akkor...!!!

Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.

Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém, 1918. december 20.

Forrás: www.eternus.hu - Reményik Sándor versei

 

Reményik Sándor Eredj, ha tudsz című verse. 1956-ban röplap formájában terjesztették.

 

 Így kezdődik:

"Eredj ha tudsz..." ( Reményik Sándor, Eredj ha tudsz! )


 I. Vagy egy nyughatatlan, végletekig önző álltában is mozgó személyiségtípus, ki nem tudja "másban moshatod csak meg arcodat".

"(...) Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok! Meddő anyánk gyerekért könyörög. Barátom, drága, szerelmes barátom, Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiáltok, a föld dübörög." ( József Attila: Nem én kiáltok )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/na-es.html 

Ha te leszel a pici él...

Addig marad a "vesszőfutás"..., a sok "rejtett agresszió", mert nem teremtettél semmit aminek adhatnál valamit magadból, amiben megfüröszthetnéd arcodat, amihez hű lehetnél.

 

Így végződik:

"Én itthon maradok."  ( Reményik Sándor, Eredj ha tudsz! )

 

II. Mozgásban is álló..., hisz nincs benne kettősség. Aki viszi a fűszálat magával, ha nincs is vele...; mert hűséges hozzá.

"- Gyere, szökjünk el! Nagyon unalmas lehet állandóan itt a földön feküdni, gyere velem! – biztatta a fiú. - Nem mehetek! – mondta a kő. – Nagyon jó itt nekem. Rám mindenki számíthat. Én vagyok a madarak és a bogarak védelme, általam tájékozódnak a sündisznók tavasszal. Nekem itt jó, ahol vagyok… Nem szökhetek el…"

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/egyszeru-pszichologiai-iranyu.html  

 

A "vesszőfutástól"... , a félelemtől, az elmúlástól, a hiábavaló és elvesztegetett évektől, hisz a Hűség időn kívüli.

2021-10-21

"vallásos kötelesség" / "Törtet a kincses vár felé." II. ~ "itt csak a baj meg a kór marad és nincs ellene gyógyír."

...egy Istenből Mindenható kell legyen, egy világból világmindenség...

 "Nálatok nagyon is eszessé lettem, alaposan megtanultam megkülönböztetni magamat mindattól, ami körülvesz, és most elkülönülten állok e szép világban, (...)" ( Hölderlin, Hüperion, 100 )

 

 

"Törtet a kincses vár felé." ( Novalis, Lelki énekek, 25 ) , idéztük korábban Novalist, ám akkor pozitív értelemben, az eredeti versben azonban ez a "törtetés" negatív értelemben hangzik el.

Tulajdonképpen mindkét értelmezés megállná a helyét, ahogy Jézus is mondja a példabeszédében:

"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet." ( Mt 13,44 ) 

Az "istengyermekek" ezért küzdenek, ezt próbálják megszerezni, mert sejtésük van róla..., idealisták.

Ám van egy másik fajta is: 

 

Mint már írtuk kétféle harag feszül egymásnak, 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/nagy-valtozasok-kezdeten-sokan.html

mert kétféle a szeretet is..., Istené és a Mammoné:

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/mindez-ugyanolyan-ma-mint-tegnap-regi.html 

 

 "Ellentét támad majd akkor apák s a fiúk közt, s vendéghez vendéglátója, barát a baráthoz, s testvérhez nem kedves a testvér, mint ahogy addig, és nem tiszteli többé gyermek öreg szüleit sem. Súlyos szitkokkal szólnak hozzájuk a durva gyermekek, isteni bosszútól sem félve, a hálás gyermek adóját nem fizetik meg öreg szüleiknek, áll az ököljog, s egymás városait kirabolják. Nem becsülik meg a jót, az igazt, aki őrzi az esküt, inkább azt, aki gőgjében mindig gonoszat tesz, tisztelik, és markában a jog mindenkinek, és nem ismeri senki a szégyent, árt az igaznak az álnok, mert hamisan szól és nem fél megszegni az esküt. Sok baj sújtja a népet, s köztünk jár az Irigység, annak örül, ha baj ér, csúf hangja van, arca kegyetlen. 

 


 

Akkor a széles térségű földről az Olümposz orma felé, öltözve fehérbe, elindul, az embert elhagyván, fel örökké élő isteneinkhez Aidósz és Nemeszisz: méltó harag és a szemérem, itt csak a baj meg a kór marad és nincs ellene gyógyír." ( Hésziodosz, Munkák és napok, 180-200, 49 )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/kulonoskeppen-az-irigyseg-kinozza-ez.html

Előfordulhat-e ilyen egy családban, egy egészséges társadalomban?

Ezért még az istenek is haragszanak és szégyellik.

 

Felvetődik a kérdés: "Miért engedi meg Isten?"

Pál apostolnak van erre egy "megoldása".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/akinek-maskepp-irgalmazott.html

Hogy rájöjjünk, a "kincses vár" nem egyeseké, de mindannyiunké, s csak együtt vehetjük igazán birtokba, s akkor majd "alászáll" közénk a földi világba, mert nem egyes embereké lesz csak, hanem a kommunikációnk alapja és része...

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/isten-kommunikacio.html

 

"Európában olyan korszakot élünk, amikor a negatív érzelmek - a düh, a csalódottság, a kiábrándultság - olyan mértékben eluralkodtak, hogy már a jövőt építő lelki erőt is megcsapolják. Ilyen korokban a kormányok könnyen megroggyannak, labilissá válnak, elbuknak, a vezetők, a politikai elit gyorsan cserélődik. Magyarország a válság kezelése közben is szilárd maradt, ezért nálunk nem ez történt." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Előszó, 8 )

 

"A vallás nemzőeleme az igazi anarchia. Mindannak pusztulásából, ami pozitív, emeli fel új világteremtőnként dicsőséges fejét."
( Novalis, A kereszténység, avagy Európa, 79 ) 

De ezt is mondja:

"Most még nincs vallás. Előbb meg kell alapítani egy képzettség nélküli, valódi vallást. Hiszitek, hogy létezik vallás? A vallást csinálni kell és sok-sok ember egyesüléséből létrehozni." ( Novalis ) 

A vallás alapja a rend és béke utáni sóvárgás, a vége pedig hogy "csinálni kell" vallást, ahogy Ezekiel - Orbán írta..., de mi legyen a "kötőanyag"?


S hol a tégla?

Jézus még optimista volt:

"Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa." ( Lk 10,2-9 )

Legyünk hát mi is azok...


Olybá tűnik, mintha a történelem mindig visszalépne, hogy figyelmeztessen, nem jó irányba haladsz - haladtok!

Van aki nem ért más szóból. 

 

S a küldetés épp hozzájuk szól, nem az "igazakhoz".

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/pont-ezert-gyulolnek.html 

"Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. "Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15,6-7 ) 

 

Cél - eljuttatni mindenkihez az Istenismeretet.

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/az-embereket-alakitsak-at-szentek-es-ne.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/nagyon-szepen-fajjon-egyik-ismerosom.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-gondokodasban-minden-lassu-es.html


"Egy Istenarc van elrejtve bennem" ( ~  Reményik Sándor ). 

Ennek kell "napfényre jőnie", nem bűneinknek...


Ez az Apokalipszis igazi jelentése.



 

Ha a Krisztusi utat "választottuk", hát éljük teljességgel, így minket is feláldoznak értük...; ha nem tetszik, nem tartozol közénk.

"Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt."  ( Mt 10,24-33 )

 

Sőt másutt azt kéri tőlük - tőlünk, "szeressétek őket"!

Böjte Csaba mondta egyszer valahogy így: "Még senkit sem bántottak jóvá."

"Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte." ( Jn 13,16 ), de azért érdemest Pált is meghallgatni:

"Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval." ( Rom 12,9-21 )  

Ha irántuk való szeretetből nem tudsz segíteni rajtuk..., segíts saját jóvoltodért. Ez Isten előtti megítélésünk alapja: "aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt."

Mert akit eléd küldtek az nap, hozzád küldték!

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/batorits-masokat.html

( A Páli idézetben szerepel: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek”, ám figyelmeztetni és bátorítani jogunk van. Sőt, kötelességünk. A mai napon mutatják be az 2006-os, Gyurcsány Ferenc által elrendelt, de minimum megengedett, budapesti véres tömegoszlatásról szóló filmet, az "Elk*rtuk"-ot. "Rút csíny nem marad, borítsa bár egész föld föld alatt." )

 

De ez saját gyógyulásunk alapja is, mert aki gyógyít, az gyógyul; s aki gyógyul, gyógyít.

S ezen nagyon töprengenünk sem kell:

"A költő közelében mindenütt feltör a költészet." ( Novalis )

Ez nyilvánvaló.


"Meg fogjuk érteni a világot, ha megértjük önmagunkat, mert mi és a világ integráns jelek vagyunk. Istengyermekek, isteni csirák vagyunk. Egyszer azok leszünk, ami a mi Atyánk." ( Novalis )

"A világ a makroantroposz. Világszellem, ahogy van világlélek is. A lélek szellem a test világ kell legyen. A világ még nincs kész, épp oly kevéssé, akár a világszellem; egy Istenből Mindenható kell legyen, egy világból világmindenség... A lélek képzése tehát egyúttal a Világlélek alakítása, vagyis indirekt módon vallásos kötelesség." ( Novalis )

Visszatérve Novális meghatározására..., a tökéletes vallás akkor jön majd létre, amikor már nem is lesz rá szükség.

 


( "Various ancient cave paintings from around the world dating back to 2,500-35,500 BC." )

 

2021-08-17

„Az embereket alakítsák át a szentek, és ne a szenteket az emberek!” II. ( Savonarola és Trump )

" (...) in ipso vita erat et vita erat lux hominum."

A mély forrás és a szeretet géniuszai

 

 

Tehát egységes az "adatbázis" és szabadon hozzáférhető szerepünknek megfelelően. Ez elég hitnek az életre, hisz ez maga a "szerepek szerepe" és ez által "fontos láncszem lettél a láncban" ahogy Maróti mondaná.


"Sokan oly nehezen értik meg hitünket. Ennek az oka az, hogy az illetőknek igen tökéletlen fogalmuk van a teremtésről, az ember kiváló méltóságáról: nem állítják az embert a maga helyére a teremtésben, oda, ahová Isten emelte, hogy maga is felvehesse az emberi állapotot. Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, mert képesek vagyunk szeretni. 

- A szentek a szeretet géniuszai. Ó, jól értsék meg, itt nem arról a zsenialitásról van szó, amelyet például a művészeknél találunk; ez utóbbi csak kevesek kiváltsága! 

Pontosabban azt kellene mondanunk, hogy a szent az az ember, aki képes megtalálni önmagában, képes felfakasztani lénye mélyéről azt a vízforrást, amelyről Krisztus beszélt a szamáriai asszonynak: »Azok, akik ebből a vízből isznak, nem szomjaznak többé.« 

Ez a víz itt található mindannyiunkban, a mély forrás nyitott a szabad ég alatt. 

Az igaz, a víz felszínét törmelék lepi be, tört gallyas, korhadó levelek a romlás szagát árasztják. A víz felett hideg és kemény fény ragyog, az okoskodó értelem fénye. 

De közvetlenül a romlás rétege alatt a víz mily kristálytiszta! 

És még mélyebben a lélek őselemében találja magát; a forrásvíz itt tisztább, mint a legtisztább víz: itt ragyog az az isteni fény, amelyben az egész teremtés fürdik. Őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága - in ipso vita erat et vita erat lux hominum." ( Georges Bernanos: A mély forrás )



Csak ez az egy út van..., ahogy Parmenidész rendszerében is csak egy valóság. Ahogy Hérakleitosz írja: "Az út felé és lefelé..., ugyanaz."

 

"Egy istenarc van eltemetve bennem, / A rárakódott világ-szenny alatt. /A rámrakódott világ-szenny alól, / Kihűlt csillagok hamuja alól / Akarom kibányászni magamat.// Egy istenarc van eltemetve bennem, /S most ásót, kapát, csákányt ragadok, / Testvéreim, jertek, segítsetek, / Egy kapavágást ti is tegyetek, / Mert az az arc igazán én vagyok." ( Reményik Sándor: Istenarc )

Barna Imre tanár kollégámmal beszélgettem most nyáron erről.., két értelmezés tehát két életút lehetséges számunkra, vagy mindennek és végtelen fontosnak tekinted magad, és semmi leszel; vagy semminek, és minden.

Ez utóbbi kevesebb hibázási lehetőségre ad alkalmat.

Légy, mint ahogy a pedagógus meghatározása: "közhasznú übermensch" mindenki szolgája, egy senki, aki mégis emberfeletti ember, ám emberfeletti csak emberen túlitól lehetsz.

"Az ember útja, üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az ember. Honnan jöttél mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az élet olyan mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan mint a felhő, amelyik épp eltűnik. Az égen úszó felhő eredetileg nem létezik. Élet és halál. A jövés és a menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?" ( Szung Szán )



Ám az "übermensch" jellegétől fogva, már a kifejezés is "zavarbaejtő", mindig megterheli a környezetét:

"A szentek kényelmetlenek - de az egyház belőlük él." ( Walter Nigg )

Mondanám, egy szent, amelyik nem idegesítő, nem is az...

 Savonarola idegesítő volt.

De miért?

"Firenzében megkezdték Girolamo Savonarola, máglyahalálra ítélt domonkosrendi szerzetes boldoggá avatásának egyházmegyei eljárását. Savonarola 1452-ben született Ferrarában, és 1475-ben Bolognában lépett a domonkos rendbe. Izzó szavú prédikációi miatt maga a firenzei Medici fejedelem, Lorenzo Il Magnifico hívta meg a reneszánsz fővárosába, hogy a feslett életű VI. Sándor, a Borgia pápa ellen hatékonyan fellépjen.

Savonarola a firenzei Santa Croce kolostor perjeleként 1490 és 1498 között prófétai erővel követelte az egyház, főleg a klérus megreformálását. Isten büntető ítéleteiről szóló jövendölései teljesedni látszottak, amikor 1494 ben a franciák nápolyi hadjárata során megbukott a Mediciek firenzei uralma. Savonarola ekkor meghirdette Krisztus királyságát, és ennek jegyében korlátlan hatalommal irányította a várost: megjavította annak erkölcsi életét, és ugyanazt követelte a pápai udvartól is. 

VI. Sándor megtiltotta neki a prédikálást, amely rendeletnek azonban Savonarola nem engedelmeskedett. A pápa ekkor válaszként kiközösítette. Mivel Savonarola ezt sem ismerte el, a pápa Firenze városát sújtotta egyházi átokkal, ami a néphangulatot egyre inkább a domonkos barát ellen fordította. 

Az igazságának bizonyítására beígért tűzpróba elmaradása miatt is kiábrándult tömeg végül betört a San Marco kolostorba, majd miután elfogták Savonarolát, gyorsított vádeljárást folytattak ellene, amelynek során megkínozva, hamisított vádak alapján mint eretneket, szakadárt és a pápaság gyalázóját halálra ítélték: a Signoria terén felakasztották, majd testét máglyán elégették.





A mostani boldoggá-avatási eljárás megindításakor az ügy posztulátora, P. Innocenzo Venchi domonkos szerzetes a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Savonarolát őszinte elkötelezettség, Krisztus és az egyház iránti mélységes szeretet jellemezte: egyszerre volt rendjének, kora társadalmának és egyházának megreformálója.

Különösen is a reneszánsz Firenzéből akart egy új Jeruzsálemet teremteni. Arra a kérdésre, hogy újraértékelésről van-e szó, páter Venchi hangsúlyozta: több, mint száz éve folynak a kutatások Savonarola személyét illetően, és a történelmi dokumentumok alapján egyre biztosabban lehet látni, hogy eretnekséget sohasem tanított, miként azt már IV. Pál pápa 1558-ban is állította, és az engedetlenség vádja sem tartja magát vele szemben.

Ezek olyan értékek - hangsúlyozza a domonkos posztulátor melyek a kiközösítés indokait megsemmisítik. Savonarola sokat vitatott szigorú, ószövetségi prófétai stílusát - a posztulátor Venchi atya szerint evangéliumi szeretet járta át, mindazonáltal ellentmondás jelévé vált saját korában, és még most is sokan eltérő módon értékelik, az egyházon belül is. 

Mint ismeretes, II. János Pál pápa az egész egyházat felhívta, hogy a jubileumi készület jegyében tartson komoly önvizsgálatot, és bátran ismerje el és tárja fel saját történelmi hibáit, tévedéseit. Savonarola ártatlanságának elismerése, igazának kinyilvánítása mindenképpen ehhez a folyamathoz tartozik, és páter Venchi szavaival: ,,Savonarola a megújulás prófétája 2000-ben éppúgy, mint a reneszánsz korában." ( Vértesaljai László: Elindították Savonarola boldoggáavatási eljárását )

Mondhatnánk, tipikus történet..., mégis aktualitása van.

A Te Irish Times megjelentetett egy cikket, amelyben Trump volt amerikai elnököt Savonarolához hasonlítja.

https://www.irishtimes.com/culture/books/why-donald-trump-is-a-second-savonarola-1.3281556  

 


 

 "Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak: és engedd ki hangodat, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Engedd ki a hangodat! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!" (Iz 40,9) 

"Szereztem már hatalmat, szereztem pénzt, most ideje, hogy segítsek az embereknek abban, hogy hallathassák a hangjukat, s gondoskodjak arról, hogy meg is hallják őket. Azért csinálom ezt, hogy naggyá tehessük hazánkat. (...) , mennyire veszem komolyan hazánk jövőjét. Egész életemben nem vettem még ennyire komolyan semmit." ( Donald J. Trump, Great Again, 32 )

 
Mit szólna ehhez Savonarola?